Sárközi Mátyás: Párban magányban
a papiruszportal.hu archívumából [2013]
Szerző: leho
2013. november 16-án mutatták be az Alexandra Pódiumon Sárközi Mátyás könyvét, mely Babits Mihály és Tanner Ilona házasságát különös szemszögből, dokumentarista eszközökkel és egyben irodalmi szemelvényekkel láttatja. Rövid időn belül még egyszer elolvastam, ami az általam még mindig nem eléggé ismert Babitsnak és az örök témának szólt (miközben Móricz második Naplóját hónapok óta fogyasztom-fagyasztom, kedvtől függően). Elemzés helyett reflexiók a reflexiókra.
Van olyan nő, akivel megférnék egy fedél alatt?
Jaj, Adynéval semmiképp sem!
Dobára indultunk, amikor szóba került, hogy a celebvilág egyik mellékhajtásaként az olvasók figyelme a valódi nagyságok magánszférája, hálószobatitkai felé is irányul. Jó példa erre a témában Nyáry Krisztián facebookos, majd papíron is megjelent írásainak kirobbanó sikere. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy ez sokkal érdekesebb a mifélénknek. KK 8 Sügérke farfekvése helyett magam is szívesebben olvasok Móricz vagy Babits intim vagy épp a nyilvánosságnak szánt magánéletéről. Hús-vér helyzetben még a külvilág számára felhők közt lebegő szellemóriások is hús-vér alakokká válnak (vagy nem). És nagyon nem egyformák (ők sem).
Talán azért is olvastam el még egyszer, mert a Móricz-naplóval összevetve óriási a kontraszt. Móricz nászútjáról inkább nem idézném az ide kívánkozó naturalista részt, míg Török Sophie így ír végre saját nászutuk befejezéséről:
Ez nászutunk utolsó délutánja, reggel már sietünk a vasúthoz. Rábírtam hát Mihályt, hogy vetkőzzünk le és vegyen birtokába, mint egy görög isten.
Ott egy vérbő, löttyös indulatú dúvad írja ki magából a feszültséget valami elementáris őszinteséggel, itt egy olimposzi magasságokba törő, de alkata és személyisége miatt erre a szerepre alkalmatlan költőfejedelem és hozzátartozói/barátai finom (ön)reflexiói olvashatók:
Móricz Babitsról, 1929. február 3.:
„…ma versenytárs nélkül első a költők közt. (…) Számomra ő a finom reflexiók költője. Nem egy költői hőforrás, geizír, mint Ady volt, aki mellé állítják. Belőle nem szökik ki egy ár…” Móricz: Naplók 1926–1929, 327.
Szabó Lőrinc:
Mihály felül áll a szexualitáson. Akarja közvetlen közelében a fiatalokat, akiket taníthat, pallérozhat. Kielégíti, hogy fiatalok, még gyűretlenek, még dúshajúak, még habzsolva kívánják a kéjt. De ő mindezeknek csak mitológiai öregpásztora.
Babits:
„Ötéves koromban szenvedtem sebesülést. A Dzsón kutyának akartam kipödörni a bajuszát, aztán belekapott a kobakomba. Lehet, hogy megsérült az agyam, azért űzöm valamiféle normális elfoglaltság helyett a poétikát.”
Tanner Ilona:
[egy B. M. által fordított vers kapcsán] …kétségtelenül szerepel benne a „kettes csönd”, melyet a mi kettes csöndünknek hihetek. A szerelem „galambok hangatlan csókjaként” van jelen.
Babits nőkhöz való viszonyát Sárközi bulváríz nélkül, ízlésesen világítja meg, nem az egyébként sem lepedőakrobata költő potenciájára helyezve a hangsúlyt, hanem az okokra, finom összefüggésekre, miértekre:
Nenne okos és megértő, egészen más, mint az anyám, aki csöppet sem kevésbé eszes a nővérénél, de benne erősen él az ősi női ösztön a dolgok komplikálására. Nők, nők, nők! Cenci nagymama kemény férfiassága, anyám idegrohamai, a pártában maradt Nenne anyás nőiessége. Hát, ezek között nőttem fel, az apámra már alig emlékszem.
Mozaikokból, nézőpontokból áll össze, miként is éltek párban magányban férj és feleség, mennyire egyedi és mégis mennyire ismerős ez a történet.
Én elviseltem, hogy nem ketten vagyunk a házban: ott van mellettem harmadiknak a Munka. Mihály engem szeret, a munkát gyűlöli, de amikor a műnek lelket ad, tőlem rabol vért és akaratot.
A pesti lakásban az ötezer kötet… De Mihály nem engedi, hogy egyedül hozzányúljak a könyveihez.
Család vagyunk. Érzem, hogy Mihály jó apa lesz. Okos dolgokra tanítja majd kisleányát. Jobb apa, mint férj. (Tanner Ilona)
Számos érdekesség, anekdota szerepel a kötetben, József Attila meg nem kapott Baumgarten-díja vagy a fiatal Weöres Sándor feltűnése, a Nyugat körüli gondok, disszonanciák (Babits: „Osvát komor volt s kevésszavú, Móricz lobbanékony, hevesvérű, de épp oly konok” stb.), a Török Sophie művésznév eredete stb.
Sárközi Mátyás remek érzékkel és nagy írói rutinnal emel be, alakít át, sűrít, gyúr össze irodalmi szövegeket úgy, hogy egységes mű kerekedik ki belőle. Egy példa írói módszerére:
Le kell ereszkedni a gyermeki lélek mélységeibe, és meg kell ölni az ott lakó szörnyeket. (22. o., Sárközi Szabó Lőrincet „beszélteti”)
Gondoltatok-e rá, hogy leereszkedjetek a gyermeki lélek mélységeibe, és megmentsétek a gyöngyöket, és megöljétek a szörnyeket, melyek ott lenn laknak? (Babits: Erkölcs és iskola, 1908)
Hogy miért kitűnő ezenfelül a kötet? A költészetet és az irodalomtörténetet lehántva a könyvben marad az a mindennapi izgalmas kérdés, amire a választ sok milliárdan nap mint nap keressük: ki miért és hogyan szeret, meddig tart ez, miféle kompromisszumok szükségesek a harmóniához. A hibátlan jambusokat könnyebb megtalálni.
Fülszöveg
Csak másvalaki jelenlétében tudunk magányosak lenni? Előfordulhat, hogy házasságra azért választ az egyik fél olyan személyiséget, hogy mellette egyedül lehessen? Mekkora fokú intelligencia kell ahhoz, hogy elviselje a másik magányra vágyódását? Furcsa párokat alkot a sors. De lehet, hogy ennek a párnak a tagjait nem a sors, hanem a saját menekülésvágyuk, identitáskeresésük, a többségi társadalom béklyói kötözték egymás mellé, hogy most már egy harmadik utat, a közös utat, a férjét mindenben támogató és előnyben részesítő írófeleség és a zseniális költő közös útját teremtsék meg az utókornak.
Többféle dokumentumból, naplókból, magánfeljegyzésekből, memoártöredékekből és versekből formálta meg, rakta össze Sárközi Mátyás Babits Mihály és Tanner Ilona közös történetét, ami bár személyes, egyedi, de ha végigolvassuk, látjuk, hogy általános érvényű is egyben. A szerepek felállítása, elfogadása és eljátszása kötelező kompromisszumokkal – ez minden páros játék alapszabálya.
Sárközi Mátyás: Párban magányban
Noran, 2012, Pécs
158 oldal
Comments on “„Galambok hangatlan csókja””