Névnapok: Stefánia, Dezdemóna, Jakab, Jákó, Jákob, Jakus, Stefi, Szókratész, Terensz, Terestyén, Trisztán
Események:
1805 – Az országgyűlés kiharcolja a közigazgatásban a magyar nyelv használatának jogát.
1811 – Beethoven 5. Esz – dúr zongoraversenyének (op. 73) premierje a lipcsei Gewandhausban.
1814 – A londoni Times lesz az első olyan újság, amely gőzüzemű nyomdában készül.
Megszületett William Blake (1757-1827) angol költő, festő, grafikus és nyomdász.
Az angol romantikus költészet általános jegyeinek csaknem mindegyike megtalálható Blake költészetében, anélkül, hogy példátlan eredetisége csorbulna. Blake saját korában teljesen elszigetelten élt, nem ismerték mint költőt, csak mint rézmetszőt tartották számon, költészete jelentőségének felismerése majdnem egy évszázadig váratott magára, a XX. században fedezték fel, s ekkor került az őt megillető helyére az angol és a világirodalom történetében és kezdődött meg költészetének és festői, grafikai munkásságának mind a mai napig tartó legendás utóélete. Saját verseihez maga szerezte a dallamokat és énekelte, később komoly zenei szerzőket, s a rock- és népzenészeket megihlette költészete. (Versek és próféciák, William Blake versei, A tapasztalás dalai).
Megszületett Somlyó György (1920–2006) Kossuth-díjas és többszörös József Attila-díjas költő, író, esszéíró, műfordító, a párizsi Mallarmé Akadémia tagja, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, számtalan díj és elismerés birtokosa, a Magyar Költészet Napjának kezdeményezője.
Fiatalon a Nyugat költői közé tartozott. Gyermekkori barátja volt Devecseri Gábor és Karinthy Ferenc. Személyes kapcsolatban állt Radnóti Miklóssal, Kosztolányi Dezsővel, József Attilával is. Kapcsolatba került az Újholddal, hatott rá a francia szürrealizmus. 1941 és 1944 között többször behívták munkaszolgálatra. Egymás után jelentek meg verseskötetei, tanulmányai. 1966-ban megalapította az Arion című többnyelvű irodalmi almanachot, amelynek 1987-ig volt főszerkesztője. Költészetében szinte minden versforma megtalálható a szabadverstől a szonettig. Önéletrajzi ihletésű prózai munkái mellett tanulmányköteteket és műfordításokat is megjelentetett (Kérdés és felelet, Palimpszeszt, Ahol van). ––> Somlyó György (1920–2006) halálára
Ezen a napon született:
John Bunyan (1628-1688)
angol vallási író és baptista prédikátor. Leghíresebb műve, A zarándok útja a legismertebb keresztény allegória (Bűvölködő kegyelem a bűnösök közül elsőnek, A szent háború, Mire tanít a természet).
Jean-Baptiste Lully (Giovanni Battista Lulli, 1632–1687)
firenzei-francia zeneszerző. Korszakos jelentőségű komponista volt, aki műfajokat teremtett. Őt tekintik a francia operastílus, az udvari balett és a zenés vígjáték megalkotójának. Operastílusának jellemzője a klasszikus francia drámai deklamáció, a szavaló pátosz, ami jellegzetes ritmust, emelkedést-süllyedést ad a szövegnek és a dallamnak (Allemande. Le triomphe de l’amour, Cadmus et Hermione). ––> Lully és a szerelem, operában elmesélve: Armida
Nyikolaj Alekszejevics Nyekraszov (1821-1877)
orosz költő, író, lapkiadó és szerkesztő. A 19. század közepén a társadalmi elkötelezettségű orosz demokrata költészet legnagyobb képviselője. Írt prózát, színpadi bohózatot és verseket is. Első megjelent verseskötetét vegyesen fogadták. 1843-ban almanachok kiadásával kezdett foglalkozni. Ezek egyikében jelent meg többek között Dosztojevszkij első regénye, a Szegény emberek. Utolsó éveiben a Ki él boldogan Oroszországban? című nagy elbeszélő költeményén dolgozott, de már nem tudta az összes tervezett részt elkészíteni (Unalmas őszi este, A színész, Topogó tábornok).
Anton Rubinstein (1829-1894)
zeneszerzőként, karmesterként és tanárként is meghatározó jelentőségű volt a korabeli orosz zenei életben. 1839. július 11-én kilencévesen adta első nyilvános koncertjét Moszkvában. Vokális zenét komponált német, francia és angol szövegekhez, széles érdeklődési köre és tehetsége megmutatkozik sokoldalú tevékenységében, ugyanakkor egyfajta belső konfliktushoz vezetett: legszívesebben zeneszerzőként csillogtatta meg tudását. Művei stílusának kiformálódását akadályozta többek között, hogy darabjait gyakran rövid idő alatt kellett megírnia, mégis nagyon termékeny zeneszerző volt: 17 operát, 5 zongoraversenyt, 6 szimfonikus művet és számos zongoraművet komponált. ––> Rubinstein, szivarral
Gozsdu Elek (Emanuel Gojdu, 1849–1919)
író, elbeszélő, drámaíró, ügyvéd. 1880-tól hírlapíróként a Függetlenség című ellenzéki lapnál dolgozott, majd a Magyar Újság című Tisza Kálmán-ellenes lap alapításában és szerkesztésében vett részt. Nagyon keveset írt. Az 1870-es években versekkel, novellákkal jelentkezett. Fő műve a Tantalus (1886), kilenc elbeszélésből álló egységes ciklus. Darabjait a címadó mítoszhoz való kimondott vagy burkolt kapcsolat fűzi össze, főként az eljátszott vagy elveszített jobb életlehetőségek utáni sóvárgás motívuma (Az aranyhajú asszony, A félisten, A kárier).
Stefan Zweig (1881–1942)
osztrák költő, író. Bár 1945 után a kritika alig foglalkozott vele, Zweig prózai és regényes életrajzai napjainkig élvezik az olvasóközönség figyelmét. Életműve sok novellából, különleges emberi sorsokat megjelenítő izgalmas lélektani tanulmányból és történelmi eseményeken alapuló elbeszélésekből áll. Műveit a tragika, dráma, melankólia és rezignáció fogalmával lehet legjobban jellemezni. Szinte minden műve tragikus rezignációval ér véget, szereplői belső és külső okok miatt nem érik el az oly közelinek vélt boldogságot (Az érzések zűrzavara, A hallgatag asszony, Sakknovella).
Kurzmayer Károly (Karl Kurzmayer, 1901-1972)
osztrák operatőr, rendező. Az első világháború alatt, mint fényképész kitanulta az operatőr szakmát. 1933-ban forgatta első játékfilmjét, 1936-ban a Magyar Filmiroda Magyarországra hívta. Így kerül három évre Budapestre és fényképez több, mint egy tucat nagy sikerű vígjátékot a kor legnagyobb sztárjaival (Úrilány szobát keres, Maga lesz a férjem, János vitéz).
Neményi Lili (1902–1988)
opera-énekesnő (szoprán), színésznő, érdemes és kiváló művész. Iskoláival egy időben megtanult zongorázni – később maga tanulta énekes szerepeit, saját zongorakíséretével. A Kolozsvári Állami Magyar Színházban vizsgázott, 1917-ben, hogy megkaphassa működési engedélyét. Öt évet töltött Kolozsvárott. 1928-ban a Fővárosi Operettszínházban és a Magyar Színházban kapott szerepeket. 1922–1931 között törzshelye újra Kolozsvár lett. 1939-ben egy Rádió-beli A víg özvegy-egyveleg élő adása után meghívták próbát énekelni a Budapesti Operaházba, s megbízták több szerep betanulásával. 1940–1945 között könnyű sanzonokat énekelt, 1946–1970 között a Budapesti Operaház magánénekese volt. Emellett főszerepeket vállalt operettekben is.
Alberto Moravia (Alberto Pincherle, 1907–1990)
a 20. század egyik legkiemelkedőbb olasz regényírója. Művei legfőképp a modern szexualitással, szociális elidegenedéssel és egzisztencializmussal foglalkoznak. Legismertebb az antifasiszta A megalkuvó, amelyből film is készült 1970-ben Bernardo Bertolucci rendezésében, azonos címmel. Más regényeit is megfilmesítették (Római történetek, A római lány, Egy asszony meg a lánya).
Claude Lévi-Strauss (1908–2009)
belga-francia antropológus, etnológus, szociológus. Az archaikus gondolkodásról és a vallási valóság őstörténetéről vallott nézeteinek összefoglalását végül a mitológiákról írott, elsősorban amerikai indián anyagot feldolgozó könyvsorozatában tárta az olvasók elé, azt a tézisét támasztva alá, hogy a mítoszok nyelve egy olyan „ősvallás” kommunikációs valóságára utal, amelyben a valóság és annak grammatikai interpretációja sajátos logikán kívüli kapcsolatban van egymással (Szomorú trópusok, Faj és történelem, Strukturális antropológia).
Konsztantyin Mihajlovics Szimonov (1915-1979)
hatszoros Sztálin-díjas szovjet író, költő, drámaíró. Egyike volt azoknak, akik megakadályozták Borisz Paszternak Zsivago doktor című regényének kiadását. Önálló regények mellett két nagy regénytrilógiát is írt: az ún. magánélet- és az ún. háborús trilógiát. A magánélet-trilógiát egyértelműen önmagáról írta (Várj reám, Nappalok és éjszakák, Élők és holtak).
Bajka Pál (1920-2010)
színész. 1941-ben végzett Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában. Kőszegi Géza kispesti társulatánál kezdte pályáját. 1942–1944 között, valamint 1948–1950 között a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1958–1964 között szabadfoglalkozású színművészként dolgozott. 1964–1979 között a Győri Nemzeti Színház tagja volt. 1979-ben nyugdíjba vonult, de később is foglalkoztatták (A harangok Rómába mentek, Kísértet Lublón, Ideiglenes paradicsom).
Sára Sándor (1933-2019)
kétszeres Kossuth-díjas operatőr, filmrendező, a nemzet művésze. Dokumentumfilmekkel kezdte pályáját, majd a hatvanas és a hetvenes években egyéni látásmódjával hozzájárult a magyar filmművészet nemzetközi elismertetéséhez (Holnap lesz fácán, 80 huszár, Könyörtelen idők).
Komár László (Komár István László, 1944-2012)
1962–1965 között a Scampolo, majd 1965–1967 között a Dogs együttes tagja volt. 1966-ban részt vett a Táncdalfesztiválon. A hetvenes évek második felében a Sprint együttes tagja volt – 1978-ban jelent meg a nagylemezük. 1979-től szólóénekes. Dalai rock and roll stílusúak, a magyar Elvis Presleynek is nevezték, mivel saját bevallása szerint is rajongója volt a Királynak (No Miss; Mambo Italiano; Mondd, kis kócos).
Alexander Godunov (Alexander Borisovich Godunov, 1949-1995)
orosz táncművész, zeneszerző, színész. Kilencéves korában kezdte balett-tanulmányait. 1979-ben, a Balsoj Balett vendégszereplésekor kért menedékjogot az USA-ban. Hollywoodban filmszínészként is elkezdett dolgozni, színészi szerepei változatosak voltak (A kis szemtanú, Pénznyelő, Drágán add az életed).
Ed Harris (Edward Allen „Ed” Harris, 1950)
amerikai színész, rendező. Karrierje során számos filmben tűnt fel, változatos, de többnyire mellékszerepekben. 2000-ben rendezőként is kipróbálta magát, sőt 2008-ban a Robert B. Parker regénye alapján készült Appaloosa – A törvényen kívüli város című filmnek forgatókönyvírója, producere, szereplője és dalszerzője is egyben (Apollo 13, A szikla, A nemzet aranya: Titkok könyve).
Salinger Gábor (1953)
színész. 1982-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán, ugyanebben az évben a Mafilmnél helyezkedett el, 1986-tól a Vidám Színpad, 1992 a Vígszínház tagjaként dolgozott (Dögkeselyű, Megint tanú, Honfoglalás).
Murányi Tünde (1966)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1987-1991 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulója volt. 1991-ben egy évadot a Játékszínben töltött. 1997-2001 között a Bárka Színház tagja volt. 2002-től a Nemzeti Színház tagja volt. 2013-tól szabadfoglalkozású művész (Sose halunk meg, Le a fejjel!, Zimmer Feri 2.).
Anna Nicole Smith (Vickie Lynn Marshall, 1967-2007)
amerikai szexszimbólum, modell és színésznő. Népszerűségét nagyban köszönheti annak, hogy 1993-ban ő volt a Playboy magazinban az év Playmate-je. Dolgozott modellként is ruhacégeknek, köztük a Guess farmergyártónak. Saját TV-műsora is volt (Csupasz pisztoly 33 1/3, A nagy ugrás, Űrbombázók).
Barna T. Attila (Tóbiás Barna Attila, 1971)
költő, kritikus, újságíró. Tizenegy éves korától fogva ír verseket. Kamaszfejjel már publikált, négy versét közölte az IM. 1989-ben ismerkedett meg Tornay Mari költővel, akinek az otthontalanul, társadalom-kívüliként kallódó fiatalember nagyon sokat köszönhetett. Tornay buzdította, hogy ne hagyja abba az írást, ő volt „irodalmi szülőanyja,” ahogy a költő Tornay Marit nevezi (Senkinémasága, Valami jön, November baglya mellemen).
Magyar Tímea (1983)
színésznő. 2006-ban végezte a Pesti Magyar Színiakadémiát. 2016-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Játszott a kecskeméti Katona József Színházban, a Pesti Magyar Színházban, a Soproni Petőfi Színházban, a Turay Ida Színházban, 2011-től 2014-ig a József Attila Színházban is.
Ezen a napon halt meg:
Gian Lorenzo Bernini (1598–1680)
itáliai építész, festő és szobrászművész. Ő fejlesztette tovább a Michelangelótól kiinduló barokk stílust. Tudatosan alkalmazott, olykor halmozott eszközei erős, egységes összhatást keltenek. Egyesek mint zsenit tisztelték, mások viszont ítélkeztek fölötte, mert elvetette a mértékletességet és harmóniát. Viszont közömbösen senki nem viseltetett iránta. Technikai tudását még azok is elismerték, akik nem rokonszenveztek vele. Számos tanítványa és követője volt (Mathilde di Canossa szobra, Szent Péter trónusa, Apollón és Daphné).
Frédéric Bazille (Jean Frédéric Bazille, 1841–1870)
francia plein air – impresszionista festő. Eugène Delacroix néhány alkotását követően kezdett érdeklődni a festészet iránt. Családja beleegyezett, hogy festészetet tanuljon, de csak akkor, ha orvosnak is tanul. Mindössze huszonhárom éves volt, amikor a legtöbb művét megfestette, 1870. november 28-án, egy a poroszok elleni csatában huszonnyolc évesen a csatatéren halt meg.
František Musil (1852-1908)
a brnói orgonaiskola zeneszerzője és zenetanára. zenét tanult és zongorázást, hegedülést, orgonálást. 1868-tól orgonistaként dolgozott. Részt vett a Cesta k věčné spáse brnói egyházmegye énekeskönyve elkészítésében, 44 dalhoz ő írt dallamot és 350 dallamot hangolt össze.
Wein Margit (Ábrányi Emilné, 1861-1948)
opera-énekesnő (szoprán). 1881-ben a Színészeti Akadémia opera tanszakán végzett, 1884-ben a Nemzeti Színházhoz szerződtették, majd szeptembertől a megnyíló Operaház tagja volt 1899-ig. Búcsúfelléptekor a zeneakadémisták tüntettek távozása miatt. 1882-ben feleségül ment Ábrányi Emil költőhöz. 1901-1920 között a Zeneakadémia tanára. Több opera címszerepét elsőként énekelte Budapesten.
Hegyesi Mari (Berghammer Mária, 1861-1925)
színésznő. Krecsányi Ignác fedezte fel 16 éves korában és 1878-ban Békéscsabán az ő társulatában lépett először színpadra. Ezt követően szerepelt Pécsett, majd 1879 és 1886 között Kassán, Debrecenben és Aradon játszott. 1886-ban lépett fel először a Nemzeti Színházban, melynek haláláig tagja maradt. 1918 márciusában a színház örökös tagjává választották.
Drávecz Alajos (Alojz Dravec, 1866-1915)
szlovén néprajzi író. Ifjúkorában kivándorolt az Egyesült Államokba feleségével, hazatérte után Rábakethelyen telepedett le. Csehországban, az oroszok elleni harcok során esett el. Munkásságához tartozik a vend lucázási és András-napi szokások dokumentálása, 18. századi vend nyelvű énekek összegyűjtése.
Stanisław Wyspiański (1869-1907)
lengyel drámaíró, költő, festőművész. Az egyik legsokoldalúbb és legtermékenyebb lengyel alkotóművész volt, a szimbolizmus és a szecesszió kiemelkedő alkotója. Első alkotói korszakának első évtizedében főleg a képzőművészet érdekelte: eleinte főleg pasztellképeket festett. Második alkotói korszaka főleg az irodalomról szólt, harminchét drámát írt. Írói munkássága idején szívesen dolgozott fel antik témákat, ezek mellett előszeretettel értelmezte újra a lengyel történelem eseményeit (Anyaság, Menyegző, Odüsszeusz hazatérése).
Enid Blyton (1897-1968)
angol írónő, leginkább gyermekkönyvei és ifjúsági regényei révén vált ismertté. Összesen hétszáznál is több könyv és tízezernél is több novella fűződik a nevéhez. Tőle származik továbbá az az ötlet is, hogy a könyvek hátoldalán helyezzenek el képeket, és így csináljanak kedvet a mű megvásárlásához (A varázspor, Kaland a kincses szigeten, Tolvaj a Kirrin-villában).
Arma Paul (Weisshaus Imre, 1905-1987)
magyar származású francia zeneszerző, zongoraművész, zene-etnológus. Egy hangversenyen Bartókot hallva döntötte el, hogy zenei pályára lép. 1920-tól a Zeneakadémián Bartók Béla tanítványa volt, ő inspirálta népdalgyűjtésre. A fiatal növendéket azonban negyedéves korában kicsapták. Európában és az USA-ban koncertezett, előadásokat tartott. A nácizmus elől Párizsba menekült, és ott telepedett le. Dolgozott a francia rádiónál. Francia népdalokat, az Ellenállás dalait és amerikai néger spirituálékat gyűjtött.
Rosalind Russell (Rosalind Russell Brisson, 1907–1976)
ötszörös Golden Globe-díjas amerikai színésznő. A negyvenes évek ünnepelt komikus filmcsillaga. Modellként kezdte a karrierjét, 1930-ban a Broadwayre került. Első filmes szerepét 1934-ben kapta. Négyszer jelölték Oscar-díjra (Réztábla a kapu alatt, Amerikai Elektra, Piknik).
Ács Rózsi (Stern, 1908-1990)
színésznő. Az Országos Színészegyesület színészképző iskolájában végzett. Színészi pályáját 1927-ben kezdte. 1930-tól Szegeden, 1932-től Pécsen 1934-től Debrecenben volt szerződésben. Később Kassán, Pozsonyban, Rozsnyón, Ungváron, Beregszászon játszott. 1945-től a Magyar Néphadsereg Színház, 1949-től a Bányász Színház, 1951-től a Honvéd Színház foglalkoztatta. 1952-től az Állami Faluszínház, illetve az Állami Déryné Színház alapító tagja volt (Tavaszi zápor, Ludas Matyi, Díszmagyar).
Kenneth Connor (1918-1993)
a Brit Birodalom Rendjével kitüntetett angol színész, aki vígjátékokban, elsősorban a Folytassa… sorozatban nyújtott maradandót, de láthattuk a Halló, Halló és a Csengetett, Mylord? sorozatokban is (Nemo kapitány és a víz alatti város; Halló, halló!; Csengetett, Mylord?).
Leslie Nielsen (Leslie William Nielsen, 1926-2010)
kanadai-amerikai színész, humorista. Noha a színész pályája során rengeteg műfajban megmutatta magát, a Csupasz pisztoly-trilógia Frank Drebin hadnagyaként vált ismertté. Vígjátékaiban megformált karakterei látszólag esetlennek, szórakozottnak tűnnek, és ehhez társulnak a filmjeit jellemző abszurd helyzetek (Poszeidón-katasztrófa, Airplane!, Drakula halott és élvezi).
Kulcsár Imre (1934-2012)
Déryné- és Aase-díjas színész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. 1959-től az egri Gárdonyi Géza Színházhoz, 1961-től a Veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött. 1965-től a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. Táncos-komikusként kezdte, majd drámai hősöket formált meg, játszott vígjátékokban, alakított karakterszerepeket és énekelt operában is.
David Prowse (1935-2020)
angol színész. Legismertebb alakítása Darth Vader az eredeti Csillagok háborúja trilógiában. Hangját James Earl Jones kölcsönözte, akivel sohasem találkozott személyesen.
Bubik István (1958–2004)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1981-ben szerzett színészdiplomát, majd friss diplomásként a Nemzeti Színházhoz szerződött, ahol már fiatalon jelentős szerepekhez jutott. A nyolcvanas években aktív részese volt az ellenzéki mozgalmaknak. A mozikedvelők ismerhetik Szabó István, A napfény íze című filmjéből vagy a szintén 1999-ben a mozikba kerülő Hídember című alkotásból, de Bubik alakította a 2002-ben Dér András által rendezett A kanyaron túl című filmdráma főszerepét is, mely rendkívüli kritikai sikert aratott. Autóbalesetben vesztette életét. Művésztársai emlékére létrehozták a Bubik István-díjat, mely a Magyar Művészetért díjrendszer önálló értékű díja (Az óriás, Az ember, aki nappal aludt, Advent a Hargitán).
