Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Ítót karácsonyra Archívum
  • Erich Maria Remarque Archívum
  • A Magvető lett újra az év kiadója – Budai Díj Archívum
  • Alice Miller: A tehetséges gyermek drámája és az igazi én felkutatása Archívum
  • „A kommunizmus sűrű köde” Archívum
  • Operakönyv angol szemszögből Archívum
  • Heti papiruszok (2318) Egyéb kategória
  • Saga van – Grecsó Krisztián: Tánciskola Archívum

Dzsessz és klasszikus, klasszikus és dzsessz

Posted on 2023.10.26.2024.08.10. By admin Nincs hozzászólás a(z) Dzsessz és klasszikus, klasszikus és dzsessz bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2007]

Szerző: Lehotka Ildikó

Ismét új megközelítésben hallhattunk néhány jó kis művet a Fesztivál Színházban megrendezett Klasszikus és jazz címet viselő, programválasztásában és az előadókat tekintve rendhagyó koncerten. A műsor a már klasszikusnak számító szerzők alkotásaitól a mai magyar dzsesszzeneszerzők kompozícióiból épült fel. Sztravinszkij, Poulenc és Eötvös Péter művészetében az a közös, hogy mindhárman (és még sokan, köztük Bartók) kapcsolatba kerültek a dzsesszel. Az elhangzott Fekete-Kovács Kornél Roaming és Oláh Kálmán Hungarian Sketch No. 1. és Last Moment című darabja kifejezetten erre az alkalomra készült.

A koncert előtt Rácz Zoltán, az Amadinda vezetője és az UMZE kamarazenekar megalapítója és vezetője beszélt a dzsessz és a komolyzene kapcsolatáról, tőle tudtuk meg azt is, hogy az első részben a klasszikus, majd a másodikban a dzsesszindíttatású műveket halljuk, méghozzá úgy, hogy az előadók a másik műfaj képviselői lesznek.
Sztravinszkij Ebony Concertóját sajnos ritkán hallani. Az 1945-ben írt versenymű klarinétra és dzsesszegyüttesre íródott. Közben a zeneszerző egy hagyományos hangszerelésű darabján is dolgozott, a Szimfónián. A komolyzenészek (tisztelet a kivételnek) hajlamosak az Ebony Concertót csupán egy kísérleti műnek tekinteni, bár az orosz származású, cselekedeteiben és műveivel fenegyerek Sztravinszkij komolyan gondolkodott a concerto grosso rangú dzsessz és blues megteremtésén. Az Ebony Concerto jutott legtovább a másik műfaj elemeit felhasználva, a betanításnál azonban gondja támadt: a dzsesszzenészek képtelenek voltak a tizenhatodok olvasására, így át kellett írnia nyolcadokká (Erich Walter White: Stravinsky). Mindenesetre a koncerten nem vehettünk észre ilyesmit, sőt lenyűgöző volt a szaxofonok, dobok hangzása a három tétel során. Borbély Mihály játszotta a klarinétszólót, élvezhettük a dzsessz lényegét, bár a zeneszerző az improvizációnak nem adott teret.
Eötvös Péter Paris-Dakar című művét lemezről ismerheti a zenehallgató, de a látvány mindenképp fontos eleme a műnek. Mikor hallgattam a lemezt, el sem tudtam képzelni, milyen a kétcsövű harsona, így már tudom. De nemcsak a hangszer látványa, hanem a hangzáskép mindenféle berendezéssel való alakítása, változtatása is újdonság volt a komolyzenéhez szokott hallgatónak. Félelmetes dübörgést hallhattunk, az autóversenyek hangulatát érezhettük a szólista Gőz László közreműködésével. Számomra a látvány még érdekesebbé tette a Paris-Dakart.
A szünet előtti utolsó szám Poulenc Sextetje volt. Poulenc, a francia Hatok tagja műveiben az elegáns franciás hangzást fedezhetjük fel, a Sextet viszont a dzsesszes hatást mutatja (persze az érzékeny, sokszor debussys hangzásvilág mellett). Az öt fúvós szólista mellett a zongoraszólamot Oláh Kálmán játszotta. Nagyon jó előadást hallottunk, a hangszínek szépen bomlottak ki, a dinamikai ívek különösen szépen alakultak. Ahogy Borbély Mihály, úgy Oláh Kálmán előadásán, koncentrálásán is látszott – de nem hallatszott –, hogy nem az ő műfajuk, Oláh Kálmán viszont szinte végig kívülről játszotta nehéz szólamát, komolyzenész kollégái meg is tapsolták – a koncert után elmondta, mennyit kellett gyakorolni a jó megszólaláshoz.
Szünet után két zeneszerző három művét hallhattuk, amelyek erre a koncertre készültek. Nekem mindegyik nagyon tetszett, a trombita- és a zongoraszóló különösen. A tapsot egy kis örömzenéléssel köszönték meg az előadók: Oláh Kálmán együttese, Borbély Mihály és Fekete-Kovács Kornél elbűvölte a közönséget.
Az első részben a Modert Art Orchestra, a másodikban az UMZE zenekar játszott, lelkesedéssel, pontosan. A két karmester, Rácz Zoltán és Fekete-Kovács Kornél a nehéz műveket a lehető legjobban vezényelte, világos, könnyen követhető mozdulatokkal. Oláh Kálmán együttese is szerepelt a szünet utáni darabok előadásában, a dobok és ütőhangszerek külön emelvényen voltak.
Az utóbbi években és már több idei hangversenyen is (Aspektusok, Petruska) észrevehető, hogy a műfajok közelednek. Ezen a koncerten a komolyzenészek a dzsesszzenészek, a dzsesszzenészek a komolyzenészek bőrébe bújhattak, kipróbálhatták, milyen is a másik műfaj. Jó ötlet volt a két műfajt egy estére párosítani.

Művészetek Palotája, 2007. január 12.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Október 26.
Next Post: Képzett társítások Vámos Miklóssal, Palya Beával és Barcza Horváth Józseffel

Related Posts

  • Szemtanú Archívum
  • Halál és szerelem Archívum
  • Jolsvai András: Az ember játszik Archívum
  • Az én kis Buddhám – a Palatinus megrázó könyve Archívum
  • „Amiről az ember rá sem álmodott volna!” Archívum
  • Perényi és Kocsis: Cello Encores Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  2. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  3. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  4. A legnagyobb komédiás – Richard Pryor szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  5. Csillogó Kolonits szerzője Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária – papiruszportal.hu
  • A Magvető lett újra az év kiadója – Budai Díj Archívum
  • Várjon Dénes Archívum
  • Galambbegytől kadarkáig Archívum
  • Szeptember 3. Naptár
  • Kiből lesz az olvasó? – Boszorkányos mesék, keserédes történetek Archívum
  • KulTúra Északnyugat-Magyarországon IV. Archívum
  • Robert Capa-kiállítás a Ludwig Múzeumban Archívum
  • November 17. Naptár

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme