Névnapok: Dömötör, Albin, Amand, Amanda, Ametiszt, Armand, Baldvin, Deme, Demeter, Evariszt, Manda, Medox, Mendi, Örsi, Szamanta, Szamira
Események:
1873 – Anton Bruckner osztrák zeneszerző vezényli a Bécsi Filharmonikusokat, 2. (valójában 4.), c-moll szimfóniájának (szünetek szimfóniájaként is ismert) ősbemutatóján, Bécsben.
1918 – Sir Cecil Chubb báró a brit nemzetnek adományozza Stonehenge őskori megalitikus építményét.
1919 – Edward Elgar angol zeneszerző utolsó jelentős művének, az e-moll csellóverseny (op. 85) premierje a londoni Queen’s Hallban. A bemutató kudarc volt, a mű csak az 1960-as években vált széles körben népszerűvé, amikor is Jacqueline du Pré felvétele megragadta a közönség fantáziáját, és közönségkedvenc lett.
1922 – Gertrude Bell angol író, utazó és régész az új iraki Régiségügyi Osztályának Régiségügyi Tiszteletbeli Igazgatója lett. Nevéhez fűződik a Bagdadi Régészeti Múzeum alapítása.
1930 – Dmitrij Sosztakovics orosz származású szovjet zeneszerző Az aranykor (Op. 22 ) című háromfelvonásos balettjének ősbemutatója Leningrádban, a Kirov Színházban. A művet tizennyolcszor adták elő, a modern európai táncstílusok szerepeltetése miatt kezdetben cenzúrázták. A balett a dolgozók és a futballcsapat közötti szolidaritás táncával zárul. Sosztakovics nagyon lelkes futballszurkoló volt, állítólag ő alkotta meg azt a kifejezést, hogy „A futball a tömegek balettje”.
1965 – a londoni Buckingham-palotában II. Erzsébet brit királynő lovaggá (MBE) üti a Beatles tagjait.
1983 – Londonban, a West End-i Lyric Theatre-ben bemutatják Hugh Whitemore angol író Szemenszedett hazugságok (Pack of Lies) című művét.
1984 – bemutatják az Egyesült Államokban a Terminátor – A halálosztó (The Terminator) című sci-fi akciófilmet. James Cameron rendezte, a főbb szerepekben Arnold Schwarzenegger, Linda Hamilton és Michael Biehn látható.
2016 – Jézus feltételezett sírját 500 év után először nyitották meg helyreállítás céljából a régészek előtt a jeruzsálemi Szent Sír-templomban.
Megszületett Giuseppe Domenico Scarlatti (1685–1757) olasz zeneszerző, csembalóművész, Bach és Händel mellett a 
barokk zene egyik legnagyobb alakja.
Apja tanításának köszönhetően korán, mindössze tizenhat évesen nápolyi királyi orgonistává nevezték ki. Scarlatti számos művet írt, de híressé elsősorban csembalóra írt szonátái révén vált. Általuk Scarlatti olyan technikai újítások gyakorlatát alakította ki, mint például a kézkeresztezés, a teljes klaviatúra kihasználása, az egy hangon történő repetálás, futamok és vakmerő ugrások. Scarlatti jelentős hatással volt a billentyűs zene fejlődésére, Több csembaló- és zongoraművész készített felvételt Scarlatti szonátáiból. Két művész mind az 555 szonátáját felvette (Te Deum, K.27 szonáta, Salve Regina).
Meghalt William Hogarth (1697–1764) angol festő, grafikus, rézmetsző, a modern karikaturisták előfutára, az angol nemzeti festészet megteremtője.
Bár képességei hamar megmutatkoztak, a családnak nem volt elég pénze, hogy festészetet tanulhasson, így került Ellis Gamble ékszerész és ötvös műhelyébe ezüstműves inasnak. 1720-ban megnyitotta saját műhelyét, s új irányba indult. Nem arany és ezüst készleteket díszített, hanem rézmetszeteket készített, könyvillusztrációkat tervezett. Ekkor szilárdult meg benne az elhatározás, hogy életét a festészetnek szenteli. Hírneve és foglalkoztatottsága egyre nőtt, s megrendelői Anglia befolyásos családjaiból kerültek ki. arcképek mellett időszerű témák ábrázolásával is foglalkozott, sorozatokat készített, amelyek társadalmi problémákat feszegettek (A szajha útja, Az aranyifjú útja, Mózest a fáraó lánya elé viszik).
Megszületett Fedák Sári (Fedák Sarolta Klára Mária, 1879–1955) az egyik legismertebb és legsikeresebb magyar 
színművésznő, énekesnő-primadonna.
Rákosi Szidi színésziskolájának elvégzése után, 1900-ban a Magyar Színházban kezdte meg karrierjét. Pályája során számos magyar és külföldi színházban fellépett. Humoros és jó előadó volt. A legnagyobb operett-primadonna volt, pedig nem volt jó hangja. Sikerei ellenére rendkívül kritikus volt magával szemben, de a másoktól eredő kritikát nem szerette. Tehetsége miatt neve fogalommá vált a magyar színjátszásban. A második világháború után a Népbíróság, a Tanácsköztársaság után még „levörösözött” színésznőt, „nácirajongónak” bélyegezte, és nyolc hónapi börtönbüntetésre ítélte. Büntetése letöltése után már nem térhetett vissza a színpadra.
Ezen a napon született:
Hans Leo Hassler (1612-1664)
német zeneszerző és orgonista, a korai barokk jelentős képviselője. Kiváló orgonaszakértő volt, szakértelmét messze földön elismerték. Sok hangszer építésekor segítette az orgonaépítőket, sőt még egy óraművet is kifejlesztett orgonák számára. Az első német zeneszerző volt, aki Itáliában képezte tovább magát, és műveiben – bár sohasem szakadt el német gyökerektől – tudatosan ötvözte olasz elemekkel saját zenéjét.
Dimitrie Cantemir (1673-1723)
Moldva fejedelme, román író, filozófus, földrajztudós, történész, nyelvész, politikus. 15 éves korában túszként került Konstantinápolyba, az apja hűségét biztosítandó a porta iránt. Itt tanulta meg a török, arab, perzsa, francia, német és olasz nyelvet. 1710-ben a törökök trónra emelték, de 1711-ben titkos egyezséget között Nagy Péterrel a török alóli felszabadulás reményében. Irodalmi tevékenységének jelentős magyar vonatkozásai is vannak, a tudós fejedelem Moldva leírása (Descriptio Moldaviae) címmel a 18. század legelején alkotott műve révén. Rendkívüli jelentőséggel bír, hogy maga egy moldvai fejedelem több helyütt is megemlékezik az országában lakó magyar ajkú népességről; s teszi mindezt jóval a madéfalvi veszedelem kiváltotta nagy kirajzás előtt. Így könyvének utalásai közvetlen bizonyítékai az ezt megelőzően a területen élő magyar ajkú katolikus népesség fontos szerepére.
Jánosi Béla (Búzaházi, 1857-1921)
esztéta, tudománytörténész, az MTA tagja. Az egyetemes és magyar esztétika történetének kiváló kutatója volt. Magyarországon úttörő jelentőségű kézikönyvei máig hasznosak. Esztétikai nézeteire leginkább Immanuel Kant filozófiája hatott, de saját esztétikai elméletet nem dolgozott ki. Az esztétika háromféle megközelítésmódját különítette el: a műalkotás folyamatát, a műélvezést és a kettő együttes filozófiai vizsgálatát (A renaissance-kori művészet fő jellemvonásai, Az aesthetika története, A lélektani aesthetika úttörői Magyarországon).
Hilma af Klint (1862–1944)
svéd festő, az absztrakt festészet úttörője. Már 1906-ban készített nonfiguratív kompozíciókat, melyek a spiritizmus hatása alatt születtek. Élete folyamán soha nem állította ki képeit, mert úgy gondolta, hogy kortársai nem értenék meg. Összetett jelképrendszere miatt még ma is nehezen értelmezhetők művei.
Szenthegyi István (1907-1971)
zeneíró, kritikus. 1945–48-ban a Kis Újság, majd a Magyar Nemzet zenekritikusa. Foglalkozott táncművészettel is, egy ideig a Táncművészet című folyóirat társszerkesztője. A Magyar Táncművészek Szövetsége kiadta több tanulmányát. 1957 után a Muzsika című folyóirat társszerkesztője volt.
Kopasz Márta (1911-2011)
festő- és grafikusművész. Az SZTE Főiskolai Karának címzetes főiskolai tanára, Szeged város nemzetközi hírű művésze. Fametszeteket pályája eleje óta készített, ex libris készítéssel az 1930-as évek óta foglalkozott. Műveivel, munkásságával különböző külföldi szaklapok foglalkoztak. Sokrétű, színes munkássága pasztellportrékkal és temperaképek festésével teljesedik ki. Temperáin a népélet, a szegedi piacok jellegzetes életképeit örökítette meg (Fürdő nők, Május, Két harsonás).
Mialkovszky Erzsébet (1928-1988)
Jászai Mari-díjas jelmeztervező. Jelmeztervező gyakornokként a Nemzeti Színházban tevékenykedett. Jelmeztervezőként 1951-től haláláig a Madách Színház tagja volt. Filmekhez, tv-játékokhoz is készített jelmezterveket.
Szakonyi Károly (Németh, 1931)
Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, dramaturg, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Megjelent első novellája a Népszabadság 1958. december 14-i, vasárnapi számában, a Kuzmics fusizik, s elkezdődik szabadúszó korszaka. Elbeszélései, regényei mellett sorra mutatják be drámáit, tévéjátékait, színpadi adaptációit. Gyakran hangzanak el rádiójátékai, és az 1970-es évektől kibontakozik gazdag tárcaírói munkássága. Élethelyzetéből adódóan a munkásfiatalok életét ismerte jól, ez mutatkozik meg korai novellásköteteiben, közvetlen elbeszélő hangon és erkölcsi érzékenységgel ábrázolta az önmagukat és emberi hivatásukat kereső hőseit. Rendkívül tevékeny az irodalmi élet szervezésében is (Adáshiba, A szép hadnagyné, Ördöghegy).
Dömötör Erzsi (1933)
színésznő, érdemes művész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1954-ben kapott színészi diplomát. 1966-tól a Honvéd Művészegyüttes tagja volt. 1989-től szabadfoglalkozású színművésznőként ballada-, gyermek- és kabaréműsorok összeállítója és közreműködője.
Rados Ferenc (1934)
Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjas zongoraművész, zenepedagógus, érdemes művész. Zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában kezdte, majd felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára. Tanulmányait ezután Moszkvában folytatta. Az 1980-as évek végéig a tanítás mellett rendszeresen koncertezett itt, de az aktív, rendszeres zongoraművészi munkát ekkortájt abbahagyta. Miután Magyarországon is divatba jött a régi zene korhű előadási gyakorlata, koncertjeinek jelentős részét szentelte a fortepianónak. Zongoraművész repertoárja főleg a bécsi klasszikusok és a romantikus szerzők kamara- és zongoraműveiből állt.
Pauk György (1936)
hegedűművész, a londoni Royal Academy of Music professzora, aki művészi pályájának nagy részét az Egyesült Királyságban futotta be. 1945-ben, kilencévesen került be a Zeneakadémiára. 1952-től koncertezett. 1956-ban a főiskolán alakított vonósnégyesének brácsásával együtt elhagyta az országot. Bár repertoárja felöleli az egész hegedűirodalmat, különös előszeretettel játssza a 20. századi műveket. Hangszere a Massart-Stradivarius, 1714-ből származik.
Birkás Ákos (1941–2018)
Munkácsy Mihály-díjas festő, kiváló művész. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Képző- és Iparművészeti Osztályának rendes tagja volt. Felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, végzés után a Képzőművészeti Szakközépiskolában, majd 1990 nyarán a salzburgi akadémián tanított, professzori minőségben. 1992-ben a párizsi École Nationale des Beaux-Arts, 1993-ban a teneriffai nyári akadémia előadója volt. Budapesten kívül Franciaországban és Berlinben is élt és alkotott.
Bob Hoskins (Robert William Hoskins, 1942-2014)
Golden Globe-díjas angol színész. Jellegzetes kopasz fejbúbja és zömök testalkata mellett híres volt harcias, energikus természetéről. Előszeretettel alakított politikusokat, történelmi személyeket (Mona Lisa, Tiszteletbeli konzul, Végakarat).
Faragó Sári (1943-2011)
színésznő. Színészi pályáját az Egyetemi Színpadon kezdte 1962-ben. 1963-tól az Állami Déryné Színházhoz szerződött. 1964-től egy évadig az egri Gárdonyi Géza Színház, majd a kecskeméti Katona József Színház színésznője volt. 1967-től a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1971-től a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1982-től Németországban lépett fel.
Mohai Gábor (1947)
bemondó, előadóművész. Huszonhét éven át párhuzamosan szerepelt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió műsoraiban. A Duna TV megalakulásakor másfél éven át egy naponta kétszer jelentkező kulturális műsort vezetett. 2012-től az MTVA megbízásából a Kossuth Rádió és a Bartók Rádió állandó munkatársa.
Korcsmáros György (1952-2022)
Jászai Mari-díjas rendező, színész, érdemes művész. 1982-ben rendezői diplomát szerzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán. 1978-1979 között a Vígszínház, 1981-1982 között a Budapesti Gyermekszínház tagja volt. 1992-től 2007-ig a Győri Nemzeti Színház igazgatója volt, számos darabot is rendezett. 1999-2007 között a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöke volt (Fekete gyémántok, Erőltetett menet, A három testőr Afrikában).
Cary Elwes (Ivan Simon Cary Elwes, 1962)
angol színész, író. Ismertebb szerepeit a Robin Hood, a fuszeklik fejedelme és a Fűrész-filmekben játszotta (Nagy durranás, Hanta boy, Szellemtanú).
Jámbor József (1963)
színész, rendező, műfordító. 1989-ben szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar-népművelés szakos bölcsészdiplomát. 1986-tól a debreceni Csokonai Színház tagja volt 2020-ig. 1997-ben fejezte be tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Doktori disszertációját 2012-ben védte meg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (Sorstalanság, Apatigris, Semmelweis ).
Spilák Klára (1965)
színésznő, szinkronszínész, műsorvezető és sajtóreferens. Eleinte színésznőnek készült, 1988-ban elvégezte a Színművészeti Főiskolát.
Seth MacFarlane (Seth Woodbury MacFarlane, 1973)
ötszörös Emmy-díjas amerikai rajzfilmkészítő, zeneszerző, író, producer, színész, énekes és szinkronszínész, a Family Guy című animációs sorozat megalkotója. 2012. július 13-án került Amerikában a mozikba a Ted című saját készítésű filmje, amiben ő adja Ted, a plüssmedve hangját. Csillaga van a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Herczeg Adrienn (1978)
színésznő. 2004-ben végzete el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. 2011-2017 között a Vígszínház tagja volt. 2015-től a Pesti Magyar Színiakadémia tanára. 2017-től szabadúszó.
Molnár Ilona (1983)
szinkronszínésznő és szinkronrendező. Kilencévesen a Palladium Dráma Stúdióban kezdődött a pályája, majd szinkron területre került, ahol azóta is dolgozik.
Ezen a napon halt meg:
Pietro Tacca (1577-1640)
olasz szobrász, pályája kezdetén manierista stílusban dolgozott, majd áttért az egyre inkább teret hódító barokk stílusra. Szobrai Olaszországon kívül megtalálhatóak Madridban a Plaza Mayor téren, Párizsban a Louvre-ban (Négy mór, IV. Fülöp szobra).
Carlo Collodi (1826-1890)
olasz író, újságíró, publicista, a Pinokkió kalandjai című könyv szerzője. Az Olasz Királyság 1861. március 18-ai létrejötte után felhagyott a publicisztikai és a politikai tevékenységgel, s egy kis ideig a firenzei prefektúrán dolgozott, a színházi cenzori bizottság tagja volt. Közben megírt négy vígjátékot és két regényt is, de ezek nem arattak különösebb sikert.
Károlyi Árpád (1853-1940)
történész, levéltáros, az MTA tagja. Jelentős eredményeket ért el a 16–17., valamint a 19. századi magyar és erdélyi történelemre vonatkozó bécsi levéltári források feltárásában és közreadásában. Módszeres tanulmányaiban konzervatív, pozitivista felfogással dolgozta fel a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség kora újkori, 16–17. századi történelmének több kérdését, a török- és Habsburg-ellenes küzdelmek múltját (A német birodalom nagy hadi vállalata Magyarországon 1542-ben, Bocskay szerepe a történetben, Néhány történelmi tanulmány).
Reinitz Béla (1878–1943)
zeneszerző, zenekritikus. A modern magyar zene, Bartók Béla és Kodály Zoltán híve és lelkesítő támogatója írásaiban. Kiváló dal- és kabarékuplé-szerző, sanzonok híres zeneköltője, Ady Endre első megzenésítője, valamint később a baloldali mozgalmak szimpatizánsaként a munkásdal-irodalom egyik kiemelkedő alakja. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején meggyőződésből és segíteni akarásból vállalt szerepet, ő szervezte meg ekkor azt a háromtagú zenei direktóriumot, amelynek a tagjai Bartók, Dohnányi és Kodály voltak. A kommünben való érintettsége okán, az üldöztetések elől 1920-ban Bécsbe emigrált. Abban a korban volt baloldali, amely korban ebből erényt nem lehetett kovácsolni.
Níkosz Kazandzákisz (1883-1957)
görög regényíró, költő, drámaíró és gondolkodó. 1964-ben vált széles körben ismertté, amikor Michael Kakojannisz megfilmesítette Zorbász, a görög című regényét. A legtöbbet fordított görög írók egyike. 1957-ben irodalmi Nobel-díjra jelölték, de egy szavazattal elmaradt Albert Camus mögött. Camus azt állította, hogy Kazantzakisz a kitüntetést százszor jobban megérdemelte (Michalisz kapitány, Krisztus utolsó megkísértése, Testvérgyilkosok).
Pukánszky Béla (1895-1950)
irodalomtörténész, akadémikus. 1941. április 26-án a debreceni egyetem német tanszékének élére nevezték ki, és haláláig az egyetem professzora maradt. Német irodalomtörténetet és német nyelvtant tanított. Egyik legfőbb érdeme, hogy a tudomány megkaphatta a magyarországi német irodalom történetének rendszeres feldolgozását. A példás körültekintéssel kidolgozott mű biztos alapul és szilárd kiindulópontul szolgált minden további részletes kutatás számára (Herder hazánkban, A magyarországi német irodalom története, Erdélyi szászok és magyarok).
Hattie McDaniel (1895-1952)
Oscar-díjas amerikai színésznő, énekesnő. Az 1920-as évek közepén kezdődött rádiókarrierje, mikor a Melody Hounds-sal énekelt a denver-i rádiónál. Első filmje a The Golden West volt 1932-ben, ahol egy szobalányt játszott. 1939-ben szerepet kapott az Elfújta a szél című filmben olyan neves színészek mellett, mint: Clark Gable, Vivien Leigh és Olivia de Havilland. 1940-ben az Akadémia Oscar-díjjal jutalmazta alakítását és ezzel ő lett az első színes bőrű színésznő, aki Oscar-díjat kapott.
Joachim József (1897-1954)
festő- és szobrászművész. 21 évesen feleségével Rómába ment, itt szobrászatot tanult. Később Párizsban kezdett el festeni, Az 1920-as évek végén Budafokra költözött. A második világháborúban katonaként szolgálta a hazáját. Előbb felesége zsidó származása miatt, majd a háború után századosi rangja miatt hurcolták meg. Haláláig alkalmi munkákból élt (Téli utca, Budai utca, Virágzó gyümölcsfák).
Arkagyij Petrovics Gajdar (1904-1941)
orosz-szovjet ifjúsági író. Már korán, tizennégy esztendősen a Vörös Hadsereg katonája lett, tizenhét évesen pedig zászlóalj-parancsnoknak nevezték ki. A második világháborúban a Komszomolszkaja Pravda haditudósítójaként vett részt (Timur és csapata, Csuk és Gek, A négyes számú fedezék és egyéb történetek).
Kocsis András (Kocsis Andor, 1905–1976)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész. Első jelentős alkotása a budapesti Sportcsarnok 18 m hosszú, 32 alakos alumínium reliefje volt, az ókori kelet relieftechnikáját is kamatoztatva. A második világháború után sokat foglalkoztatott emlékműszobrász lett, számos köztéri alkotása ma is városképi jelentőségű. A klasszikus hagyományokat követő természetelvű szobrászat képviselője volt, gyakran a testek tömegét hangsúlyozta, ugyanekkor egyszerűek és nagyvonalúak is figurái. Életének késői szakaszában a 19. századi zsánerszobrászat hagyományait folytatta. (Kossuth-emlékmű – Budapest, Petőfi szobra – Miskolc, Mikszáth szobra – Budapest).
Bécsy Tamás (1928-2006)
Széchenyi- és József Attila-díjas színháztörténész, esztéta, kritikus, egyetemi tanár. A modern magyar színháztudomány egyik kiemelkedő alakja, intézményesítője és nemzetközi hírű szakembere volt. Nevéhez fűződik a TIT Művészeti Szakosztályának újraszervezése, valamint tudományos és művészeti előadássorozatok összeállítása (A dráma-modellek és a mai dráma, A dráma lételméletéről, Magyar drámákról).
Miloslav Švandrlík (1932-2009)
cseh író, humorista. 1953 és 1954 között a prágai színművészeti főiskola hallgatója volt, de tanulmányait nem fejezte be. A kötelező katonai szolgálat letöltését követően kezdett az írással foglalkozni. Népszerűségét az 1969-ben megjelent a Fekete bárók, vagy harcoltunk a sapkákért című szatirikus hangvételű regénye alapozta meg, amelyben a csehszlovák néphadsereg berkeiben uralkodó abszurditásokat eleveníti meg.
Elem Germanovics Klimov (1933-2003)
szovjet-orosz filmrendező és forgatókönyvíró. Az 1950-es évek végétől rendezett, 1964-től játékfilmeket is forgatott. Leghíresebb alkotásai: Hurrá, nyaralunk!, Agónia, Jöjj és lásd!.
Wenczl József (1945-2004)
magyarországi német (dunai sváb) néptáncos és koreográfus. A magyarországi német tánckultúra egyik kiemelkedő személyisége. Munkája elismeréseként két alkalommal – 1989-ben és 1996-ban – is elnyerte a Magyarországi Németek Szövetségének Koreográfusi Nívódíját; 2014. októberében pedig, több mint fél évszázados kiemelkedő táncművészeti tevékenysége, illetve a magyarországi németek tánckultúrájának megőrzésében és továbbadásában táncosként, koreográfusként és művészeti vezetőként játszott kiemelkedő szerepe elismeréseképpen, a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttessel megosztva elnyerte Pilisvörösvár Város emlékérmét is, amit a táncegyüttes 2014. október 24-25-én tartott 60 éves jubileumi rendezvénye keretében vehetett át.
Leisen Antal (1947-2023)
színész. Az Egyetemi Színpadon játszott 1970–73 között, majd 1976–77 között a Déryné/Népszínház-ban, 1978–81-ben a Mikroszkóp Színpadon, 1981–83-ban a Gyerekszínházban, 1984–85 között a Vígszínházban működött, ezt követően szabadúszó. Több mint 50 magyar és külföldi filmben játszott (Viadukt, Kísértet Lublón, A Hídember).
Károly György (1953-2018)
költő, író. Húszévesen már publikált az Élet és Irodalomban, de a nyolcvanas évek költői némaságban teltek. A kilencvenes években kezdte az irodalmi körök elismerését kivívni, amikor ismét írni kezdett. Versei és rövidebb prózái 1997 óta jelennek meg. Kedveli a kötött versformákat, eddig majd száz szonettjét közölték irodalmi lapok és antológiák. Előszeretettel használja a japán haikut munkája során. Több irodalmi pályázat nyertese illetve díjazottja.
Kelemen Csaba (1955-2020)
színész. 1980-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1980-tól 1982-ig a debreceni Csokonai Színház, 1982-től 1989-ig a budapesti Radnóti Miklós Színház, 1989-től 2020-ig az egri Gárdonyi Géza Színház tagja. A koronavírus-fertőzés áldozata.
