(a papiruszportal.hu archívumából)
Szerző: Lehotka Ildikó
A XX. század magyar zenéje nem bõvelkedik az egyházzenei alkotásokban, azonban születtek művek, ha gyakran az asztalfióknak is. A század vége felé egyre több darab keletkezett, ezek leginkább a kórusművek. A XXI. században is készülnek egyházi művek, a BMC lemezén – Kortárs magyar vesperások – két magyar szerzõ vesperásai szólalnak meg, érdemes meghallgatni a kiadványt, hiszen egy más zenei és érzésvilágba kerül az érdeklõdõ. A Scola Cantorum Budapestiensisnél pedig nem találunk értõbb elõadókat, hitelesen tolmácsolják a két ciklust.
Elsõ hallásra furcsa a cím: vesperás, kortárs zene, a műveket meghallgatva azonban nincs kétségünk, hogy a mára szinte kikopott műfaj létezik, létezhet. A vesperás műfaja leginkább a középkorban virágzott, az alkonyati istendicséret szinte a kezdetektõl a rendszeres liturgikus gyakorlathoz tartozott, Európa egyes vidékein még ma is megmaradt. Talán a legismertebb mű Monteverdi 1610-es Vesprója, érdekes a koncert-vesperás műfaja is, Mozart két ilyen kompozíciója különösen.
Minden zenei korszaknak megvan a maga nyelvezete, a XX.-XXI. századé nagyon izgalmas: éppúgy él a dallamos szólamvezetés, hangzás, mint a harmóniát kevésbé elõtérbe helyezõ. A vokális zene sajátosságaként a szép hangzás kerül elõtérbe, mintsem a kevésbé léleknek szóló, a mai magyar zeneszerzõ-generációjának két nemzedékéhez tartozó Serei Zsolt és Zombola Péter ciklusában is így találjuk. Mindkét szerzõ az énekhang sajátosságait, tartományát használja, nincsenek extrém magas hangok, mint Arvo Partnél, nincsenek nagy, és/vagy nehéz ugrások a művekben. Mindkét szerzõ műve felhasználja a műfaji kötöttséget, az egyházi zene jellemzõit, mindkét darab nagyon érdekes, és a mának szól.
Serei Zsolt Vasárnapi vesperások-ja rendkívül letisztult tételekbõl áll, a nyitó, felhívó kezdéssel induló Deus, in auditorium-ban a bartóki kóruszene is felfedezhetõ. Nagyon szépek az antifónák, az elõadás kiemeli az éteri tisztaságot, az egyszerűséget. Serei vesperásának tételei nem hosszúk, érdemes megfigyelni a többszólamúságot, nagyon jól adagolja a szerzõ; túlnyomórészt megmarad a középkori jelleg, melybe nagyon jól illeszkedik a mai kóruszene világa. Serei darabja a nagyon jó értelemben vett egyszerűséget jelenti a hallgatónak.
Zombola Péter Vesperae per annum-ja nem csak a kórusra szorítkozik, a Preludium, Postludium, Interludiumok hangszerre íródtak, vannak azonban hangszerkíséretes (orgonával, vagy orgonával és haranggal megszólaló) tételek.
Nagyon szép, szinte festõi az elsõ antifóna, a hangzás egyre tágul, szinte idõtlenné válik a zene. Zombola is remekül használja ki az egyszerűségben, majd kiteljesedésben rejlõ lehetõségeket, a teljes kórus szembeállítását a kisebb csoportéval – ez utóbbi csak Zombola darabjában van így. Zombola darabja kitárulkozóbb, több tételes, mint Sereié, a tételek is hosszabbak, a hangzásvilág dúsabb. Zombola vesperás-felépítése is tartalmaz elõ- és utójátékot, közjátékokat, ahogy lét általam korábban hallott egyházi művében, a Passióban és Requiem – III. szimfónia című darabjában, mindkét mű nagyzenekari, énekkarral.
A két mű valóban a liturgikus gyakorlat számára készült, valamelyik csak magyar nyelven, míg mások latin és magyar nyelvű változatban is elkészültek. Mindkét mű kottája is elérhetõ.
A Hold utcai templomban felvett elõadás remek, nagyon szépen szól az énekkar, mind az unisono, mind a többszólamú szakaszokban. Egységes a hangzás, telt, tiszta, és kifejezõ. Három énekes szólista – Philipp György, Bubnó Márk, Bubnó Tamás – működik közre, orgonán Horváth Márton Levente játszik, az együttest Philipp György, Bubnó Tamás és Mezei János irányítja. Üde színfolt ez a lemez, kellemes a fülnek, megható a léleknek.
BMC CD 211
