Névnapok: Hajnalka, Alap, Alpár, Archibald, Auguszta, Augusztina, Hajnal, János, Lida, Lídia, Marót, Nikodémia, Nikodémusz, Rupert, Ruperta
Események:
1808 – Joseph Haydn A Teremtés oratóriumának ősbemutatója Bécsben.
1952 – az Ének az esőben című zenés vígjáték premierje a NYC-i Radio City Music Hallban, Gene Kelly és Stanley Donen rendezésében, Gene Kelly és Debbie Reynolds főszereplésével.
1962 – Színházi világnap.
1984 – Andrew Lloyd Webber és Richard Stilgoe Starlight Express című rock musicaljének bemutatója.
2012 – megjelenik Danielle Steel Árulás című regénye.
2019 – megnyílt a Jean Nouvel francia építész által tervezett Katari Nemzeti Múzeum.
2022 – Sipos Zsuzsanna, a Dűne díszletberendezője – Patrice Vermette látványtervezővel együtt – elnyerte az Oscar-díjat a legjobb produkciós tervezés kategóriában.
2023 – a National Museums Scotland szakértői megerősítették, hogy a világ legrégebbi, Glen Affric lápban talált ruhafoszlánya akár 500 éves is lehet.
Meghalt Janus Pannonius (Csezmiczei János, Ivan Cesmicki, 1434–1472) római katolikus pap, pécsi püspök, az első név szerint ismert magyar(-horvát) költő.
Latin nyelven írt. Nevét Európa-szerte ismerték, költészetének anyaga, nyelve és hangulata az olasz humanizmus talajából nőtt ki. Horvátországban született, de Nagyváradon tanult. Itáliában együtt nevelkedett a korabeli ifjúság színe-javával, s a koraérett gyermekben hihetetlenül gyorsan bontakozott ki a költői tehetség. Verseinek világképe a humanizmus szellemében alakult ki. Költészetében a vallásos eszmék helyett megjelenik Magyarországon, s azonnal európai színvonalon a reneszánsz gondolkodás és életérzés. Nagyra értékeli a földi életet, a békét, a kultúrát, a természetet és a költői halhatatlanságot. Leginkább az epigramma és az elégia műfajában alkotott. Kánonjogot is tanult. Mátyás uralkodásának korai éveiben a király legfőbb tanácsosa (Mikor a táborban megbetegedett, Búcsú Váradtól, Parthenope veszedelme).
Megszületett Koszta József (1861–1949) Kossuth-díjas festő, az ún. Alföldi iskola egyik kiemelkedő képviselője.
Munkácsy Mihály „mágikus” realizmusának követője a maga sajátos posztimpresszionista és expresszionista stílusában. Festészeti tanulmányait 1885-1888 közt a Mintarajziskolában kezdte, majd a Müncheni Akadémia hallgatója lett. Hazatérte után a Benczúr Gyula Mesteriskola növendéke volt. Neves festők irányítása alatt képezte magát. Tanulmányutakat tett Párizsban, Rómában, Hollandiában. Miután visszatért a Szolnoki Művésztelep tagja lett. Főleg a paraszti életet, témákat, az alföldi tájakat dolgozta fel műveiben. A posztimpresszionizmusnál határozottabb, az expresszionizmushoz képest visszafogottabb stílusban festett, ez volt az ő sajátos stílusa. Erőteljesen használta a fény-árnyék adta lehetőségeket, erős tónusos színeket alkalmazott. Ábrázolás módjára leginkább a drámai, expresszív realista formázás jellemző, ezért is van az ő művészetének egy néprajzi olvasata is. Igen termékeny alkotó volt (Domboldalon, Muskátlis kislány, Tanya boglyákkal).
Megszületett Zilahy Lajos (1891–1974) író, publicista, filmrendező, forgatókönyvíró és producer, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, emigrációjában amerikai állampolgár.
A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi doktorátust szerzett. 1912-ben az Új Idők című folyóiratban jelent meg János szerelme című elbeszélése, amelyet több elbeszélése és verse követett. Az 1916-ban megjelent verseskötete nagyrészt háborúról szóló költeményeket tartalmazott. A Tanácsköztársaság kitörésekor Bécsbe költözött, és 1919 végéig ott is maradt. 1925-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba, 1930-ban megkapta a Corvin-koszorút. Számos művét megfilmesítették. A második világháború kitörése után szembefordult a fennálló rendszerrel. Később, amikor a kommunisták propagandacélra akarták felhasználni, 1947-ben családjával az Egyesült Államokba utazott, ahonnan nem tért haza (Halálos tavasz, Süt a nap, Valamit visz a víz).
Meghalt Robert Merle (1908-2004) francia író.
A párizsi Sorbonne-on szerzett képesítést angol irodalomból. Rövid ideig harcolt a második világháborúban és három évet töltött német hadifogságban. Szabadulása után egyetemen tanított és megírta első regényét, a háborús élményeit feldolgozó Két nap az életet, amely megkapta a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Világszerte elismertséget szerezett politikai-fantasztikus regényeivel, amelyekben kora politikai és társadalmi problémáit mutatta be sci-fi díszletekben. 1947-ben színtársulatot szervezett az egyetemen. 1949 tavaszán megjelent a Két nap az élet, amely azonnal nagy feltűnést keltett nyers realizmusával, a háború borzalmainak kendőzetlen ábrázolásával. Miután felhagyott a dokumentumkönyvekkel és 1965-ben az Állati elmék írásának megkezdésével új korszakot nyitott életművében, a politikus-fantasztikus regényekét. 1976 márciusában fogott hozzá régóta tervezett történelmi regénysorozata első kötetéhez, a Francia históriához. Ez is hozzájárult, hogy Magyarországon is az egyik legtöbbet olvasott francia író lett (Mesterségem a halál, Malevil, Védett férfiak).
Meghalt Stanisław Lem (1921–2006) lengyel science fiction-író.
Könyvei 41 nyelven, több mint 27 millió példányban keltek el. Egykor ő volt az egyik legolvasottabb nem angol nyelven író sci-fi-szerző a világon. Munkáiban gyakran bocsátkozik filozófiai spekulációkba a technológiáról, az intelligencia természetéről, a kétoldalú kommunikáció és a kölcsönös megértés nehézségeiről vagy az emberi korlátokról és az emberiség világegyetemben elfoglalt helyéről. Témáit néha fikcióként mutatja be, elkerülve ezzel mind a tudományos élet buktatóit, mind a tudományos stílus korlátait, máskor azonban az esszé vagy filozófiai könyv műfaját választotta. Az általa alkotott idegen közösségek között találunk mindenfélét, a mechanikus légyrajoktól kezdve az értelmes Óceánig. A technológiai utópiák problémái sok művében jelentkeznek, még a Kiberiádában is, ami átmenet a mesék és a technológia csapdáinak szituációs gyakorlatai között. Írásaira jellemző az intelligens humor, szójátékok, szóviccek és egyéb nyelvi és irodalmi lelemények (Solaris, Pirx pilóta kalandjai, A Legyőzhetetlen).
Megszületett Csurka István (1934-2012) kétszeres József Attila-díjas író, dramaturg, politikus.
A budapesti Színművészeti Főiskola dramaturgia szakán végezte tanulmányait. Korán kezdett publikálni, az írást választotta fő hivatásának. Jelentős publicisztikai munkássága mellett főképpen novellásköteteket adott ki, számos drámáját, színművét mutatták be, több filmforgatókönyvét filmesítették meg. Szabadfoglalkozású író, évekig a Magyar Nemzet rendszeres tárcaírója volt. Az 1956-os forradalom alatt a főiskolai nemzetőrség vezetője volt, ami miatt fél évre a Kistarcsai Központi Internálótáborba zárták, majd 1957 augusztusában, Raszkolnyikov fedőnéven, beszervezték III/III-as ügynöknek. Az átvilágítások eredményei és a levéltárakban fellelhető dokumentumok szerint az együttműködés teljes hiánya miatt alkalmatlannak nyilvánították. A rendszerváltás hajnalán a monori találkozó vitaindító előadását ő tartotta. Későbbi társadalmi szerepe, olykor szélsőséges politikai tevékenysége, szinte teljesen visszaszorította írói képességét, de így is több maradandó alkotást hagyott ránk (Döglött aknák, Házmestersirató, Hét tonna dollár).
Ezen a napon született:
Jiří Třanovský (1591-1637)
cseh-szlovák író, költő, egyházi énekszerző, evangélikus lelkész, őt nevezik a „szláv Luthernek”. 1629-ben megjelent ódagyűjteménye százötven latin nyelvű éneket tartalmaz. A kötet végén felsorolta az ezekhez tartozó húszféle versmértéket és ugyancsak húsz egyszerű négyszólamú karművet. A nevéről később „Tranoscius”-nak nevezett énekeskönyv-gyűjtemény több, mint kétszáz éves története alatt mélyen beleivódott a szlovák evangélikusok ünnepi és mindennapi kegyességébe.
Kőrösi Csoma Sándor (1784-1842)
székely-magyar nyelvész, könyvtáros, a tibetológia megalapítója. Célja nemcsak megtalálni az ősök földjét, de eleven ivadékaikat is valahol Ázsiában. Ez a vágy és reménység, melynek annyi szószólója volt a múlt századnak nemcsak első negyedében, de még jóval azután is, hiúnak bizonyult ugyan, de nem volt egészen híján a valóság elemének. Tibeti szótára és nyelvtana önálló gyűjtés, úttörő munka eredménye.
Alfred de Vigny (1797-1863)
francia romantikus költő, író, drámaíró, műfordító, katonatiszt, a Francia Akadémia tagja. Katonáskodása idején már verseket írt, eljárt Charles Nodier irodalmi összejöveteleire, Hugo esküvőjén tanúként volt jelen. A laktanya egyhangú életére ráunt, 1827-ben végleg elhagyta a katonai pályát, és az írásnak szentelte minden idejét (Cinq-Mars összeesküvése, A királynő hozománya, A farkas halála).
Vincent d’Indy (Paul Marie Théodore Vincent d’Indy, 1851-1931)
francia zeneszerző, karmester és számos muzsikust útjára indító tanár. Egyik első műve, melyet 1869 és 1872 között komponált, egy a-moll szimfónia volt Olasz szimfónia melléknévvel, ugyanis megírását egy akkoriban tett olaszországi utazása inspirálta. A mű mindegyik tétele egy-egy város nevét viseli. Híres műve még a Fervaal című zenés játék három részben, prológussal, a szerző saját librettójára, Esaias Tegnér svéd költőnek a kelta vezérről írt költeménye alapján (Az elvarázsolt erdő, A hegyek költeménye, Szent Kristóf legendája).
Heinrich Mann (Luiz Heinrich Mann, 1871-1950)
német író, drámaíró, esszéista, Thomas Mann bátyja. Első elbeszéléseit 1885-ben adták ki, első regénye 1894-ben jelent meg. Korai regényeiben Heinrich Mann azokat a benyomásokat dolgozta fel, amelyeket hosszabb olaszországi tartózkodása alatt szerzett. A kései munkái egészen másfajta regények. Ezekben a művekben a császári Németország politikai és erkölcsi viszonyainak, a német polgárság szolgalelkűségének és a korszak társadalmi igazságtalanságának éles kritikája fogalmazódik meg karikírozó formában (A kisváros, Ronda tanár úr, Az alattvaló).
Gadányi Jenő (Hafner, 1896–1960)
festő. A XX. századi magyar festészet egyik meghatározó, mindvégig a maga útját járó, elveiből soha nem engedő egyénisége volt. 1910 és 1919 között az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola festő szakán tanult. 1923-ban szerzett művészi és tanári diplomát. A természettel állandó, közvetlen kapcsolatban élő művész gazdag életműve jelképrendbe foglalta a valóság élményeit. Konstruktív szerkesztési módja mellett nagy szerepet juttatott a színeknek és a fantáziát megmozgató asszociációs motívumoknak.
Gloria Swanson (1899-1983)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő. A némafilmek korának egyik legnagyobb sztárja, karrierje a hangosfilmek eljövetelével szinte teljesen leáldozott. Rövid, ám igen sikeres visszatérést jelentett számára az Alkony sugárút című film, amely saját életét tükrözte – egy olyan némafilmcsillagról szól, akit szinte teljesen elfelejtett a közönség (A titkos kódex, Zaza, Repülőtér 1975).
Farkas Aladár (1909-1981)
Munkácsy-díjas szobrászművész, érdemes művész. Művészeti tanulmányait az Iparrajziskolában kezdte. Pályáját a munkásmozgalmi tevékenység és a művészi alkotás különös egybefonódása jellemezte. Művészi szemléletét, témavilágát munkás származása, politikai beállítottsága, a mindenkori elnyomottak iránti szolidaritás határozta meg (Felszabadulási emlékmű – Makó, Labdázó fiú – Komló, Hintázó fiú mackóval – Kismaros).
Msztyiszlav Leopoldovics Rosztropovics („Szláva”, 1927–2007)
orosz gordonkaművész és karmester, emberjogi aktivista. Nemzetközi karrierjét 1963-ban kezdte, majd 1964-ben Nyugat-Németországban szerepelt. 1974 tavaszán elhagyta a Szovjetuniót, 1978-ban megfosztották állampolgárságától. Ő azonban nem választott magának új hazát. Élete végéig hontalan útlevéllel utazott és koncertezett. Csak 1990-ben térhetett vissza hazájába, s kapta vissza állampolgárságát. Rendszeres vendége volt hazánknak is. ––> Rosztropovics, a csellista és az emberi jogi harcos
François Furet (1927-1997)
francia történész. Magyarországon a francia forradalomról, illetve a kommunista ideológiáról írt művei miatt ismerik. Részt vett A kommunizmus fekete könyve című tanulmánykötet összeállításában is, de halála megakadályozta, hogy komolyabb tanulmányt publikáljon benne (A francia forradalom, Egy illúzió múltja, Az amerikai demokrácia).
Dunai Ferenc (1932)
magyar származású amerikai drámaíró, humorista, újságíró. 1959–1963 között a népszerű Ludas Matyi szatirikus folyóiratban jelent meg szatírája és humoreszkjei. 1966-ban az Egyesült Államokba emigrált, a Szabad Európa Rádió munkatársa lett (Nadrág, Az asszony és pártfogói, Párhuzamos pofonok).
Korga György (1935–2002)
realista festő, illusztrátor. 1954-1960 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1970-től a Dési Huber Képzőművészeti Kör tanára, 1978-1986: a Zebegényi Nyári Szabadiskola oktatója.
Julian Glover (1935)
angol színpadi, film- és televíziós színész. Ismertebb szerepei közé tartozik Veers tábornok a A Birodalom visszavág-ban, Harcourt-Smith a A negyedik záradék-ban és Donovan kincsvadász az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag-ban.
Michael York (Michael Hugh Johnson, 1942)
angol színész. Az 1960-as évek második felében vált ismertté filmszínészként és a következő évtizedben számos világsikerű alkotásban játszott vezető szerepet. Különösen otthonosan mozgott a kosztümös kalandfilmek világában, de színészi skálája ennél jóval szélesebb. Franco Zeffirellivel dolgozott együtt a Sok hűhó semmiért vígjáték 1965-ös színpadi változatában, majd Lucentio szerepét adta neki A makrancos hölgy filmváltozatában, ahol olyan sztárok mellett mutathatta meg képességeit, mint Elizabeth Taylor és Richard Burton. Zeffirelli maximálisan elégedett volt a pártfogoltjával, és következő Shakespeare-adaptációjában Tybalt szerepét osztotta rá a világsikeres és máig a dráma legnépszerűbbnek számító Rómeó és Júlia filmes feldolgozásában (Kabaré; A négy testőr, avagy a Milady bosszúja; Austin Powers sorozat).
Garai Róbert (1944)
színész. Színészi pályája az Állami Déryné Színházban indult 1966-ban. 1968-tól a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1970-től a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt. 1975-től egy-egy évadot a Pécsi Nemzeti Színházban és a kaposvári Csiky Gergely Színházban töltött. 1977-től visszatért Pécsre. 1980-től a győri Kisfaludy Színházban játszott. 1982-től a Népszínház társulatához tartozott. 1992-től szabadfoglalkozású színművész, előadóművész, rendezéssel és darabok színpadra állításával is foglalkozik (Sose halunk meg; Ámbár tanár úr; Csocsó, avagy éljen május elseje!).
Jeles András (1945)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas színház- és filmrendező, forgatókönyv- és drámaíró. 1971-ben az ELTE magyar–népművelés, 1974-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr-rendező szakán szerzett oklevelet. Dolgozott a Mafilm rendezőasszisztenseként (A kis Valentino, Álombrigád, A rossz árnyék).
Jobba Gabi (1947–1983)
Jászai Mari-díjas színésznő, énekesnő, ismert versmondó, különös, fanyar egyéniségű színésznő volt, a tragikus szerepek álltak legközelebb egyéniségéhez. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1969-ben szerzett oklevelet, és a kecskeméti pályakezdés után a 25. Színházhoz szerződött, s tagja maradt Népszínházzá történt átszervezéséig , majd annak tagjaként folytatta működését. Énekesnőként is ismert volt (Szerelmes biciklisták, Szerelmem, Elektra, Hazai történetek).
Békés Pál (1956–2010)
író, drámaíró, műfordító, egyetemi tanár. 1994-től 1996-ig a Magyar Televízió Irodalmi, Képzőművészeti, Színházi Stúdióját (IKSZ) vezette, majd 1997 és 2000 között mint színházért és irodalomért felelős szerkesztő dolgozott. 2000-től az IBBY (International Board on Books for Young People Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar bizottságának elnöke. 2005-ben A Nagy Könyv olvasásnépszerűsítő mozgalom ötletgazdája (Darvak, A Félőlény, Lomtalanítás a Fehérlófia utcában). ––> Panelvarázsosítás
Els Beerten (1959)
flamand (belga) írónő. Ifjúsági regényeket ír, melyekkel számos díjat elnyert már. Saját bevallása szerint egy tanára hatására kezdett az írással foglalkozni, aki azt javasolta neki, írjon inkább regényeket, ahelyett, hogy drámaórára jár. 1976 és 1984 között szabadúszó íróként a TOPmagazine-nak írt verseket és történeteket.
Szlávics Alexa (1962)
festő- és grafikusművész. Szüleivel a Százados úti művésztelepen élt 1976-tól 1986-ig. A Művésztelep akkori alkotói közül többen felfigyeltek tehetségére és aktívan támogatták művészeti magántanulmányaiban. Az Amerikai Egyesült Államokban tartózkodás szellemi és lelki felszabadulást hozott számára, hatalmas lendületet adott művészeti fejlődésének. 2001 és 2013 közötti alkotói korszakában jellemzően olajfestészettel foglalkozott. 2009-ben érdeklődése a fraktálművészet felé fordult, melynek számítógépes, statikus és dinamikus grafikai megjelenítése is foglalkoztatja (Csendélet vörösborral, A Bolond, Metatron kocka).
Quentin Tarantino (1963)
kétszeres Oscar-, háromszoros Golden Globe-díjas olasz származású amerikai rendező, színész, forgatókönyvíró, producer, az amerikai független film egyik legnagyobb hatású alakja. A hangsúlyt általában a karakterek közötti frappáns dialógusokra helyezi, ezen kívül gyakori és durva erőszak, valamint trágár beszéd jellemzi filmjeit. Előfordul filmjeiben hogy a kép átvált színesből fekete-fehérbe, majd vissza. Főleg két ember szereplésekor használ szívesen békaperspektívát. Jellemzőek filmjeiben még az igen hosszú snittek is (Ponyvaregény, Kill Bill, Aljas nyolcas).
Kispál András (1964)
gitáros, zeneszerző, szövegíró. 1987-ben Lovasi Andrással, Ózdi Rezsővel és Bräutigam Gáborral Pécsett megalapította a Kispál és a Borz zenekart, ami 23 éves fennállása alatt 11 stúdióalbumot jelentetett meg. A zenekar feloszlása után (2010) a Velőrózsák zenekar alapító tagjaként gitározott tovább.
Pauley Perrette (1969)
amerikai színésznő, énekesnő, ismertebb munkái közé tartozik az NCIS című televíziós sorozat szerepe. Egyetemi diplomáját kriminológiából kapta meg, de szociológiát és pszichológiát is tanult. Pauley teljesen megszállott volt a törvényszéki tudomány tanulásával kapcsolatban. NCIS-es karaktere hasonlít Pauley igazi énjéhez.
Mariah Carey (1969)
ötszörös Grammy-díjas amerikai pop- és R&B-énekesnő, az 1990-es és 2000-es évek egyik legsikeresebb előadója. Első lemeze 1990-ben jelent meg a Columbia Recordsnál. Carey volt az első előadó, akinek első öt kislemeze mind vezette a Billboard Hot 100 slágerlistát, többi dala is nagy sikert ért el (Vision of Love, Hero, Touch My Body).
Elizabeth Mitchell (1970)
amerikai színésznő. Főként televíziós sorozatokban szerepel, legismertebb alakítása Juliet Burke volt a Lost – Eltűntek című sorozatban. Főszerepeket játszott a V, mint veszélyes és a Revolution című sorozatokban, továbbá feltűnt az Egyszer volt, hol nem volt és a Dead of Summer című műsorokban is.
Ezen a napon halt meg:
M. C. Escher (Maurits Cornelis Escher, 1898-1972)
holland festőművész, grafikus, a geometrikus formák mestere. Fametszeteiről és kőnyomatairól ismerjük leginkább, amelyeken általában lehetetlen építményeket ábrázolt, a végtelent vizsgálta vagy olyan kapcsolódó geometriai formákat rajzolt, melyek fokozatosan teljesen más alakot öltenek. Lehetetlen tárgyak százait, variációk ezreit rajzolta le, ám Svédország határain túl csak alig ismerték (Bábel tornya, Magic Mirror, Möbius Strip).
Hollós Korvin Lajos (Weisz Lajos, 1905–1971)
író, költő, szerkesztő. Inaskorától fogva verselt, novellákat írt. Első novellája 1922-ben jelent meg, és már ekkoriban tevékenyen, vezető szerepben részt vállalt a munkás-kultúrmozgalomban, amiben szavalókórusokat szervezett. Az általa írt kórusversek a munkásmozgalom berkein belül népszerűek voltak. 1957-től jelenhettek meg zavartalanul kötetei (Elhal a dal, A Vöröstorony kincse, A szürke eminenciás).
Billy Wilder (Samuel Wilder, 1906-2002)
hat Oscar-díjas amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Wilder sportújságíróként kezdte pályafutását. Ezután Berlinbe ment. 1929-1933 között forgatókönyvíró volt. 1930-ban készült el első forgatókönyves filmje. 1934-ben az Amerikai Egyesült Államokba költözött, 1942-től rendezett. 1951-től producerként is dolgozott. Az 1950-es években Wilder több filmet is rendezett (Van, aki forrón szereti; Irma, te édes; Szenzáció!).
Galgóczy Imre (1920-2005)
színész, szinkronszínész. A II. világháborúban Szentendrén esett fogságba és a hírhedt temesvári fogolytáborba került. Hullottak mellette az emberek és tömegsírokba temették őket. A táborszínház segített elviselni a rettenetes élményeket. Nagy szerencsével egy év után hazakerült. A Falurádió műsorának állandó szereplője lett. Az 56-os forradalom után sokakhoz hasonlóan utcára került, és annak is örülhetett, hogy egy Pest környéki színtársulattal járhatta a vidéket. Az idő múlásával enyhült a szigor, sok színészhez hasonlóan ismét játszhatott a fővárosban. Hosszú pályája során számos paraszthőst formált meg hitelesen.
Bánó Pál (1925-1998)
színész. A színművészeti és filmművészeti kamara előtt tette le színészi vizsgáit 1942-ben. Attól az évtől 1985-ös nyugdíjba vonulásáig a Miskolci Nemzeti Színház színművésze volt. Karakterszerepeket alakított prózai és zenés darabokban. Operákban is szerepelt.
Kornis György (1927-2011)
festőművész. Párizsban az École Nationale Supérieure des Beaux-Arts-on, Szenes Árpád tanítványaként végezte művészeti tanulmányait. Már eközben díszleteket tervezett a Párizsi Opera számára. 1953-ban tért vissza Magyarországra. 1957-től a Fiatal Művészek Stúdiójának volt tagja. 1980 és 1990 között Bécsben élt és dolgozott, majd elsősorban Budapesten alkotott. Tagja volt a Magyar Képzőművészeti Alapnak, a Magyar és az Osztrák Képzőművész Szövetségnek, valamint Salzburgi székhelyű Tudományok és Művészetek Európai Akadémiájának.
Dudley Moore (Stuart John „Dudley” Moore, 1935-2002)
angol komikus, filmszínész, zongorista és zeneszerző. A Magdalen Főiskolán tanult, komikus tehetsége itt mutatkozott meg az egyetem különböző színjátszó csoportjaiban. Az 1960-as évektől több filmszerepe volt. Felfigyeltek rá Hollywoodban, és akkor áttelepedett Los Angelesbe. Legsikeresebb szerepei az Óvakodj a törpétől Goldie Hawn-nal, a Bombanő Julie Andrews és Bo Derek mellett, valamint az „Arthur” című filmekben volt. A zene mindig életének fontos része volt és számos zongoradarabot komponált. Filmekben is gyakran játszott zongorán.
Kovács Zsuzsa (1945-2020)
Jászai Mari-díjas színésznő. A Szegedi Balettiskolában végzett zongora és ének szakon. 1960-ban a debreceni Csokonai Színház tánckarához szerződött, majd két év múlva a Szegedi Nemzeti Színház balettkarának lett tagja. 1963-1968 között ugyanitt színész volt. 1968-tól haláláig volt a Budapesti Operettszínház tagja. Az operettirodalom szinte valamennyi szubrettszerepét megkapta, emellett számos musicalben is láthatta a közönség. Kiváló ének- és tánckészsége jól érvényesült musicalekben, személyiségével megragadta a közönséget mai tárgyú zenés játékokban. A színészet mellett egyre több rendezői feladatot vállalt és sikereket aratott.
Kubinyi Anna (1949-2015)
Kossuth-díjas gobelintervező, textilművész. Eredetileg keramikus szeretett volna lenni, de egy véletlen folytán papírjai elkeveredtek, és a gobelinszakra vették fel. Művészeti tanulmányai elősegítették, hogy kialakítsa egyéni technikájához kapcsolódó motívumvilágát, amely a természet és tájmegjelenítést helyezte előtérbe. A szövés és relieftechnika segítségével plasztikus, a síkból kilépő, erősen absztrahált, dinamikus kompozíciókat teremtett egyszerű anyagok alkalmazásával, mint a juta, kender, spárga.
