A magyar gyermekkönyv-illusztráció történetéből
a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: PP
A magyar gyermekkönyv-illusztráció történetéről, szűkebben véve is mintegy másfél évszázad gyermekkönyvkiadásáról történeti áttekintést adni méltó és hálás feladat – egy nagy könyv formájában. Terjedelmi korlátaink miatt ezúttal csak vázlatszerűen egy-egy részterület, jellemző motívum, s néhány alkotó kiemelésére van lehetőségünk.
Nemzeti könyvtárunk, az Országos Széchényi Könyvtár óriási anyagában remek mutatók szerint található meg az a gyűjteményrész, amelyben egymás mellett sorakoznak az irodalmi értékük szerinti fontos művek és az elfelejtett, de a korra igen jellemző gyermekkönyvek. A magyar (és a környező országok) gyermekkönyv-illusztrációiról pedig az Art Limes folyóirat már évek óta jelentet meg tanulmányokat és cikkeket, amelyek remélhetőleg egykor majd könyvbe rendezve nyújthatnak teljesebb áttekintést e témakörről. A gyermekkönyv-illusztrációnak ugyanis még a gyerekirodalomhoz képest is alig van kritikai visszhangja, így az olvasói fogadtatásról keveset tudunk. Ám annak igen fontos oldaláról, a gyermekek és a felnőttek, mint olvasók részéről a megnyilvánulások – tetszésnyilvánítások – azért közvetlenül el-eljutnak a szerzőkhöz. Áttekintésünkkel e munkához szeretnénk szempontokat adni.
1990-ben ünnepeltük az eredeti magyar nyelvű gyermekkönyvkiadás megszületésének 150. évfordulóját, ám a korábbi időkből is vannak becses könyvemlékeink. A gyermekkönyv-kiadás kezdeti időszakából egyetlen könyvet emelhetünk ki. Hosszú évtizedek leghíresebb illusztrált gyermekkönyve egy iskoláskönyv, Comenius: Orbis pictus (A látható világ) című műve, amelyet a szerző sárospataki tanársága idején írt és 1685-ben Lőcsén jelentetett meg. A 17. század nagy pedagógusa arra törekedett, hogy „mindent tulajdon átélés és érzéki bemutatások után” tanítson. A könyv képeinek fába vésője Bubenka Jónás evangélikus lelkész volt. Sokáig nem is készült más képes kiadvány gyerekeknek. A Kárpát-medencében élő németek, szlovákok és magyarok mind magukénak érezhették Comenius könyvét, hiszen a latin mellett minden nemzet saját nyelvén is olvashatta.
A nyomtatott szöveg mellett a kép, mint kommunikációs eszköz – mely a könyv értelmezéséhez, díszítéséhez is hozzájárult – a 19. században vált általánossá. Ez a század megváltoztatta a nyomtatott közlés arculatát, mindennapossá vált a képes tankönyvek és illusztrált szépirodalmi művek megjelentetése. A legegyszerűbb és leggyorsabb képsokszorosító eszköz a fametszet volt. Sajnos a korszak rajzolóinak és fametszőinek nevét a legtöbb esetben nem ismerjük. Így van ez Bezerédy Amália köteténél is, amely 1840-ben a pesti Heckenast nyomdában látott napvilágot. A Flóri könyve számos kiadást ért meg, s közben illusztrációs anyaga is változott. A reformkor híres nyomdájának, a Landerer és Heckenast Könyvnyomtató Intézetének Lepacskolt metszvények mintája (1843–45) című kiadványában e könyv néhány illusztrációját is megtaláljuk. Ez a mintakönyv arról tanúskodik, hogy a fametszés és a nyomdatechnikai megvalósítás színvonala semmivel nem maradt el a külföldi példák mögött.
A litográfia elterjedése is a 19. századhoz kötődik. Balogh Imre Olvasókönyvét (1833), ismeretlen művész remek kőrajzai díszítik. Ez az eljárás tette lehetővé a finom árnyalatok és tiszta színek megjelenését gyermekkönyveinkben. A Flóri könyvének színes litográfiáit feltehetően ugyanaz a kitűnő művész alkotta, akinek tehetségét Gratz Jakab Piros könyvében és Ney Ferenc Ibolyák című művében csodálhatjuk meg.
A tehetséges, de ismeretlen művészek mellett szólnunk kell Barabás Miklósról, a magyar festészet nagy mesteréről. Nevével régi gyermekkönyveket lapozgatva is gyakran találkozunk. Döbrentey Gábor Kis Gyula könyve (1845) címlapja is az ő tehetségét dicséri. A Flóri könyve szerzőjének azóta elfeledett Földesi estvék című könyvének címlapját is Barabás Miklós színezett acélmetszete díszíti. Nagy veszteségeink egyike, hogy bár megjelenéséről tudomásunk van, nem ismerjük Barabás Miklós Kis rajziskoláját. (Részlet)
