Névnapok: Pál, Apostol, Bese, Emiliána, Március, Pável, Pósa
Események:
1498 – I. Miksa német-római császár megalapítja a világ legrégebbi és egyik legismertebb fiúkórusát a Bécsi Fiúkórust (Wiener Sängerknaben). A szigorú szabályairól és kemény munkarendjéről ismert kórus öröksége a mai napig él, jelenleg két nemzetközi összetételű csoport járja a világot.
1560 – megkezdődtek a firenzei Uffizi Képtár (Galleria degli Uffizi) építésének munkálatai. Az első gyűjteményeket a Mediciek bőkezű mecenatúrája hozta létre. I. Cosimo de’ Medici udvari építésze, Giorgio Vasari tervezte az Uffizi-palotát, aki nemcsak építész volt, hanem a legkiválóbb festők, szobrászok és építészek életrajzírója is.
1607 – megjelenik Cesare Baronius olasz szónok, bíboros és történész Annales Ecclesiastici (Egyházi évkönyvek) 
utolsó, 12. fóliánsa. Baroniust 1597-ben kinevezték a Vatikán könyvtárossá, így hozzáférhetett az archívumban lévő olyan anyagokhoz és forrásokhoz, amelyeket korábban nem publikáltak vagy nem használtak. A mű olyan dokumentumokat is tartalmaz, amelyek máshol még mindig nem hozzáférhetők.
1853 – Teleki Blanka grófnőt tíz évi várfogságra ítélik az osztrákok, a magyar szellemű leánynevelés vádjával. Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott, 1857. május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza.
1860 – Charles Darwin evolúcióelméletéről folytatott híres vita az Oxfordi Egyetemi Múzeumban, amelyet Thomas Henry Huxley és Samuel Wilberforce püspök vitái uraltak.
1862 – Gustave Flaubert francia író befejezi az ókori Karthágóban játszódó Szalambó című regényét. A mű magyarul 1907-ben jelent meg a Révai Kiadónál (Salammbô címmel).
1883 – Kövessy Albert színházi rendező, színigazgató, színműíró A primadonna, énekes fővárosi életkép háromfelvonásban bemutatója a Városligeti Színkör előadásában.
1884 – megtartották az utolsó operaelőadást a Nemzeti Színházban, amely ezután teljesen drámai színházzá alakult.
1936 – megjelenik Margaret Mitchell amerikai írónő leghíresebb, sokáig egyetlen fennmaradt művének hitt 
regénye, az Elfújta a szél. Mitchell mintegy tíz éven keresztül dolgozott a könyvön, 1937-ben megkapta érte a Pulitzer-díjat. Rögtön megjelenése után megvásárolták a megfilmesítés jogait (Selznick International Pictures, 1939). A regényt máig 27 nyelvre fordították le.
1959 – a Kossuth rádió népszerű sorozata, A Szabó család első adása. A 48 éven át a Magyar Rádióban hallható hangjátéknak 2.500 epizódja került adásba.
1966 – az 1970-ben feloszlott The Beatles utolsó koncertkörútja, Japánban (Tokióban). Három napon keresztül őt koncertet adnak a Budokan Hallban. Ez után, hivatalosan csak augusztus 29-én San Franciscóban léptek fel, utoljára.
1974 – Mihails Barišņikovs (Baryshnikov) szovjet balett-táncos, koreográfus, filmszínész emigrált az Amerikai Egyesült Államokba. Táncolt a világ legismertebb balett társulataiban: Kirov Balett, New York Városi Balett, Amerikai Balett Színház, White Oak Dance Project.
2008 – a Mamma Mia! az azonos című West End-musical 2008-as filmváltozatának premierje a londoni Leicester Square-en Meryl Streep, Pierce Brosnan és Colin Firth főszereplésével.
2018 – Kile Smith amerikai zeneszerző Ív az égen (Robert Lax verseire) cappella koncertkórusművének ősbemutatója a philadelphiai Chestnut Hill-i Presbyterian Churchben, a The Crossing előadásában, Donald Nally vezetésével.
Megszületett Szép Ernő (1884–1953) költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő.
1908-tól rendszeresen publikált a Nyugatban, a hazai kabaréirodalom úttörőjeként behatóan foglalkozott a sanzon műfajával. Eleinte a festészet, a rajzolás és a művészettörténet iránt is érdeklődött, néhány képzőművészeti kritikát is írt. A Nyugat költői 1912-ben megjelent, Énekeskönyv című verseskötete nyomán fogadták maguk közé. Jó kapcsolatban volt Ady Endrével is, bohém agglegényéletet élt, ami pénze volt, azt elutazgatta, elszórakozta. A nagyvárosi lét magányát, elidegenedését rajzolta meg írásaiban. Sikeres színdarabjainak tapsolhattak a Monarchia egykori városaiban. 1944 augusztusában az egyik csillagos házba internálták, ahonnan svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre kiszabadult (A jázminok illata, Patika, Lila akác).
Megszületett Lajtha László (Leitersdorfer János László, 1892-1963) Kossuth-díjas zeneszerző, népzenekutató, 
zenepedagógus.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Herzfeld Viktor és Szendy Árpád növendéke volt. Zenei tanulmányait Lipcsében, Genfben, majd több alkalommal Párizsban folytatta. 1913-ban a Budapesti Tudományegyetemen közgazdasági doktorátust szerzett, ugyanez évben a Magyar Nemzeti Múzeum hangszertárának őre lett. Népzenegyűjtő tevékenységét az 1910-es évek elején kezdte meg, együttműködve Bartókkal és Kodállyal. Egy ideig a Néprajzi Múzeum igazgatója is volt. 1919-től a Nemzeti Zenede tanára, 1945-től 1949-ig pedig igazgatója. 1955-ben a Francia Akadémia levelező tagjává választotta, 2001-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült (A kék kalap, Mártírok siratója, Hol járt a dal?). ––> Lajtha László és a titkos szoba – Solymosi Tari Emőke: „…magam titkos szobája”
Ezen a napon született:
Georg Anton Benda (1722-1795)
cseh zeneszerző, a német melodráma megteremtője. Neves zenész család tagjaként született, Franz nevű öccse szintén híres zenész és komponista volt. 1749-ben III. Frigyes türingiai herceg szolgálatába lépett Gotha városában mint kapellmeister. 28 évig maradt a herceg szolgálatában. Eközben egyházzenei kompozíciókat és hangszeres zenét komponált rendszeresen. 1775-ig nem volt igazán ismert zeneszerző. Majd Gotha városába költözött a leégett weimari színház társulata. Ekkor kezdett melodrámákat írni a társulat számára, amelyek megalapozták európai hírnevét. Melodrámái óriási sikert arattak szerte a birodalomban (Der Jahrmarkt, Ariadne auf Naxo, Pygmalion).
Nyáry Albert (1828-1886)
történész, levéltáros, heraldikus, az MTA tagja a márciusi ifjak egyike. A középkori Magyarország történetére, művelődési viszonyaira vonatkozó levéltári források felkutatása és közreadása terén végzett tevékenysége mellett címertani munkássága is jelentős (A magyar forradalom napjai, Árpádok jogai, A heraldika vezérfonala).
Georges Duhamel (1884-1966)
francia orvos, költő, író, esszéista. Verseiben a humanizmus és a kollektív élet szellemét állítja szembe a technikai civilizáció elhatalmasodásával. Legfontosabb cselekedete, hogy felhívta a figyelmet Paul Claudel költőre, drámaíróra. Az első világháború alatt a frontvonalon katonai sebészként teljesített szolgálatot. 1920-tól kizárólag a regény műfajában végezte szépirodalmi munkásságát (Éjféli vallomás, Két ember, A vígasztaló zene).
Szabó Ernő (1900-1966)
színész, rendező, érdemes és kiváló művész. 1921 és 1935 között vándortársulatokban lépett fel. 1935 és 1937 között a Pécsi Nemzeti Színház tagjaként működött. 1937 és 1939 közt Horváth Árpád debreceni társulatának tagja, és a színház rendezője. 1939 és 1940 közt Erdélyi Mihály budapesti társulatának tagja, közben fellépett a Royal Revü Varietében is. 1959-től haláláig A Szabó család folytatásos rádiójáték névadó főszerepét játszotta hetente Gobbi Hilda oldalán (Az aranyember, Két emelet boldogság, Hannibál tanár úr).
Czesław Miłosz (1911–2004)
Nobel-díjas lengyel költő, író, esszéista, irodalomtörténész, tolmács, jogász. Első verseskötete 1930-ban jelent meg, ekkoriban a Lengyel Rádiónál dolgozott. A második világháború alatt a lengyel ellenállás tagja volt. Embermentő tevékenységéért a Világ Igaza címmel tüntették ki. A lengyel kommunista állam nagyköveteként 1951-ben politikai menedékjogot kért Franciaországban, 1960-ban az Egyesült Államokba telepedett le (Szülőhazám, Európa; A kétségbeesés tisztasága; A lengyel irodalom története).
Szőts István (1912-1998)
Kossuth-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. 1939-ben a Hunnia Filmgyárban kezdte pályáját. Már első játékfilmjétől, az 1942-ben, a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon művészeti kategóriában díjat nyert Emberek a havason című, korszakalkotó műtől kezdve Szőts magyarországi pályája politikai meghurcoltatások tanúságtétele volt. Az 1956-os forradalom tragédiája után, amelynek filmes megörökítésében is részt vett, az emigráció mellett döntött. Az 1970-es évek óta sokat tartózkodott Magyarországon (Röpirat a magyar filmművészet ügyében, Ének a búzamezőkről, Szilánkok és gyaluforgácsok).
Fasang Árpád (1912-2001)
karnagy, kórusvezető, zeneszerző, zenepedagógus, szakközépiskolai igazgató. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán tanult 1932 és 1938 között. 1939-ben énektanár és karvezető képesítést szerzett. 1948-ban Pászti Miklóssal közösen megalakította az OKISZ Erkel Ferenc Vegyeskart. 1953–54-ben a győri Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója volt. 1958–69 között Csepelen tevékenykedett, nevét ma zeneiskola viseli itt.
Vayer Lajos (1913-2001)
Széchenyi-díjas művészettörténész, az MTA rendes tagja. Kutatási területe a régi európai, elsősorban a reneszánsz művészet, az ikonográfia és ikonológia, a grafikus művészetek, valamint a 19-20. század magyar művészete. 1955-83 közt az ELTE Művészettörténeti Tanszéken tanszékvezető egyetemi tanár. Nyugalomba vonulása után is aktív szereplője maradt a tudományos közéletnek (Magyar uralkodók, A rajzművészet mesterei: XIV-XVIII. század, Az itáliai reneszánsz művészete).
Lena Horne (1917-2010)
amerikai dzsesszénekesnő, Broadway-színésznő. A negyvenes évek közepétől intenzíven részt vett a polgárjogi mozgalomban. A legaktívabb sztárok közé tartozott. A hatvannégy évesen előadott, egyszereplős Broadway-show-jáért elnyerte a Tony-díjat.
Párkai István (1928–2023)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, karvezető, tanár. Felsőfokú zenei tanulmányait 1938-ban kezdte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, zongora szakon. Tanulmányait csak a második világháború után, 1953-ban fejezte be. E tanulmányaival részben párhuzamosan, 1950–1955 között a karmesterképző szakot is elvégezte. 1981–1994 között a Középiskolai énektanár és karvezetőképző szak tanszékvezető egyetemi tanára volt. Nyugdíjba vonulása után professor emeritusként tevékenykedett. Alapítója volt a Liszt Ferenc Kamarakórusnak, több amatőr kórus élén is fellépett. 2013-tól volt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Tüskés Tibor (1930–2009)
József Attila-díj irodalomtörténész, szerkesztő, kritikus. 1953-1973 között a pécsi Janus Pannonius Gimnázium tanára, már tanári munkája mellett is élénk kulturális szervezőmunkát folytatott, számtalan könyv, tanulmány, cikk szerzője volt. 1959-1964 között a modern magyar irodalom egyik legfontosabb orgánumának, a Jelenkornak volt első, igazán meghatározó főszerkesztője, ahol a szerkesztés során erőteljesen érvényesítette esztétikai értékítéletét a hivatalos irányzattal szemben (Vallomás a városról, Két nemzedék, A város és írója).
Otto Sander (1941-2013)
német színész, filmszínész (A bádogdob, A tengeralattjáró, Berlin felett az ég).
Hartmann Teréz (1956)
színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1978-ban színművészként diplomázott. 1981-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja, majd 1985-től a József Attila Színház és a Pesti Színház társulatának vendégművésze volt. 1987-ben a Jurta Színházhoz szerződött. 1991-től ismét a Pécsi Nemzeti Színház tagja. 1995-től 2018-ig színészeten kívüli területen is dolgozott marketing szakemberként és szövegíróként, emellett a Budapesti Gazdasági Főiskolán 2002-ben diplomát szerzett. 2019-től ismét kizárólag a színészi pályára koncentrál.
Vincent D’Onofrio (1959)
amerikai színész, filmproducer. Filmekben és sorozatokban is játszik (Szupercella, A hét mesterlövész, Bosszúvágy).
Marton Csokas (Csókás Márton, 1966)
magyar származású új-zélandi színész. Magyarországon elsősorban a Gyűrűk Ura-trilógiában, a Mennyei királyságban, a Bourne-csapdában és a Xenában játszott szerepe lehet a legtöbbeknek ismerős, de feltűnik számos más, itthon is ismert filmben és sorozatban egyaránt.
Monica Potter (Monica Gregg Brokaw, 1971)
amerikai színésznő (Con Air – A fegyencjárat, Patch Adams, Fűrész).
Ezen a napon halt meg:
Csapláros István (1910-1994)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, a lengyel-magyar kapcsolatok kiemelkedő kutatója. Egyetemi tanulmányait Magyarországon, Lengyelországban és Franciaországban végezte. 1931-ben a wrocławi (boroszlói) egyetemen, 1943-ban a párizsi Sorbonne-on tanult. Fő kutatási területe a magyar-lengyel és a magyar-francia irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatok voltak. 1940-től aktív szervezője volt lengyelbarát társaságoknak és mozgalmaknak (A magyarság lengyel tükörben, Kraszewski és Magyarország, Kosztolányi Dezső és a lengyel irodalom).
Benkő Gyula (1918–1997)
Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész. 1939-ben végzett a Színművészeti Akadémián. A Vígszínházhoz szerződtették, előbb ösztöndíjasként, később rendes tagként. 1948 tavaszától 1949-ig Tolnay Klári és Somló István mellett a színház társigazgatója volt. 1949-ben az Ifjúsági Színházhoz került. 1951-ben Várkonyi Zoltán hívására visszatért a háborúban lebombázott, majd újjáépített Vígszínházba, aminek a Magyar Néphadsereg Színháza volt a neve 9 éven keresztül. 1962 és 1968 között a Színházművészeti Szövetség titkára volt (Fűre lépni szabad, Kárpáthy Zoltán, Az erőd).
Petrovics Emil (Emil Petrović, 1930-2011)
kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, érdemes és kiváló művész. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszakán végezte tanulmányait. 1960-ban Szinetár Miklós és Ungvári Tamás társaságában az első magyar musicalszínház alapítója, zenei vezetője volt. Az úttörő kezdeményezés 1964-ig Petőfi Színház néven működött. Több új magyar zenés dráma létrehozója, zenei szervezője. 1986 és 1990 között a Magyar Állami Operaház igazgatójaként, majd 2003 és 2005 között az intézmény főzeneigazgatója volt. ––> Háború és játék
Kóka Ferenc (1934–1997)
Munkácsy Mihály-díjas szürnaturalista festőművész. A főiskola elvégzése után a „tűrt” művészek közé tartozott, de műveit itthon és külföldi kiállításokra is meghívták. 1963-ban elnyerte a három évre szóló Derkovits-ösztöndíjat. 1969-től az új Szentendrei művésztelep első lakói közé tartozott és 1997-ben bekövetkezett haláláig (autóbaleset) ott is lakott feleségével.
Korondi György (1936-2015)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor), érdemes művész. A Bartók Béla Konzervatóriumban képezte hangját, 1959-ben felvették a Zeneakadémiára. Nagy kultúrájú énekes, aki különösen az olasz repertoárban nyújtott kitűnő alakításokat, de oratóriumszólistaként is emlékezetes fellépései voltak.
Pina Bausch (Philippine „Pina” Bausch, 1940–2009)
német moderntánc-koreográfus, a világhírű Wuppertali Táncszínház megalapítója. Fiatalon kezdett táncolni, 1968-ban megkoreografálta első előadását. 1972-ben művészeti vezetőként kezdett a Wuppertal Opera Balettben, amely halála után felvette a Tanztheater Wuppertal Pina Bausch nevet. A társulat sok saját darabbal rendelkezik, és rendszeresen vannak világkörüli turnéi.
Imre Zoltán (1943-1997)
Erkel Ferenc-díjas táncművész, koreográfus. 1961-ben végzett az Állami Balettintézetben, ekkor szerződött táncosként a Szegedi Nemzeti Színházhoz, ahol már 1962-ben koreográfusi megbízást is kapott Vaszy Viktor igazgatótól, majd 1964-től 1968-ig koreográfusként működött. Vezetésével szerveződött önálló tagozattá a Szegedi Balett, melyből az önállósodás lépcsőfokain keresztül kifejlődött a modern táncművészet mára meghatározó magyarországi társulata, a Szegedi Kortárs Balett. 1994-ben távozott Szegedről, és 1997-ben bekövetkezett haláláig több magyar színház számára készített koreográfiákat.
