Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Lackfi János világa III. Archívum
  • Ki kicsoda? Archívum
  • Berlioz újra: Grande Messe des Morts (Requiem) Archívum
  • A könyvespolc jövője (2004) Archívum
  • Pozsonyi papiruszok 12. Archívum
  • Mahler, az igazi Archívum
  • Szabó T. Anna: rögzített mozgás Archívum
  • Ketten a szerelemről Archívum

Forró lengyel, forró angol: Szymanowski és Britten hegedűversenyei

Posted on 2023.05.21.2023.05.19. By admin Nincs hozzászólás a(z) Forró lengyel, forró angol: Szymanowski és Britten hegedűversenyei bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2009]

Szerző: Lehotka Ildikó

Karol Szymanowski nevét ismerjük ugyan, de bajban lennénk, ha a műveit fel kellene felsorolni. Kétségtelen, hogy az Ukrajnában született, a varsói konzervatórium tanára, majd igazgatója – Chopin után, Lutoslawki, Penderecki előtt, ha korszakolunk – a legismertebb lengyel zeneszerző. Benjamin Brittenről sokkal több az információnk, műveit több lemezen találjuk, mint Szymanowskiét. Hogy mi a közös a két zeneszerzőben? Mindkettejük írt hegedűversenyt, Szymanowski kettőt is, azonban nem képezi a hegedűsök alaprepertoárjának részét. A Sony lemezén három hegedűversenyt hallgathatunk meg, a szólista Frank Peter Zimmermann.

Karol Szymanowski művészetére leginkább a hegedűművek irányították a figyelmet, a Mythes című hegedű-zongora szvitje új utakat nyitott a hangszer irodalmához. Két hegedűversenye közül az első 1922-ben hangzott fel (1917-ben tervezték a bemutatót, de a forradalmi helyzet nem tette lehetővé az előadást). A szólista nem Pawel Kochanski volt, akinek az ajánlás szólt, és aki a kadenciák írásában besegített, hanem Józef Oziminski, a Varsói Filharmonikus Zenekart Emil Mlynarski vezényelte. A zeneszerzőnek az ismertséget végül az eredetileg felkért Kochanski és Stokowski hozta meg a New York-i és philadelphiai, 1924-es előadásokon.
Frank Peter ZimmermannSzymanowski I. hegedűversenye (Op. 35.) zenéje minden ízében vibrál. A tekintélyes méretű partitúra tekintélyes méretű zenekari apparátust takar. A zenére a dallambőség, a rendkívül invenciózus, gazdag hangszerelés, a túlfűtött érzelmek, sőt érzékiség a jellemző. A mozaikokból összeállított részek – rengeteg tempóváltás, hangulatingadozás, csapongás – azonban összeállnak, egy vérbeli romantikus zeneszerző képe jelenik meg a hallgató előtt. A Molto tranquillo e dolce részben gyönyörű magas hegedűhangokat hallunk, a cseleszta nagyon illik ide. A hárfák nagy glissandohullámai a ponticello, az üveghangok a zenekarban is fokozza az érzéki hatást. A Con passione szinte felkínálja magát mind a zenekarnak, mind a szólistának, a befejezést előkészítő hullám a zongorán, üveghangos trilla a szólóhegedűn, a hatütemes poco scherzandóval kiröppent a semmibe. A zárás majdhogynem poénos, ne vegyük komolyan a művet, integeti. A hegedűhang minden előnyét kihasználja a szerző, a lemezen a szólista, különösen a magas hangokét, a behízelgő, lágy hatások is kifejezésre jutnak.
A II. hegedűverseny (Op. 61.) jóval letisztultabb, a tematikus munka jóval mélyebb, a hangszerelés is (kissé) levegősebb, talán szerényebb: a 3-3 fuvola, oboa, klarinét, fagott helyett kettőt szerepeltet, öt ütőhangszert az előbbi mű nyolc instrumentumával szemben, nincs hárfa az 1933-ban Grzegorz Fitenberg szólójával bemutatott műben. A zongora itt is beleolvad a zenekari hangzásba, egészen különleges ízt kölcsönözve a néhol arab melódiákat is sejtető műbe. Itt már a népzene hatása is tetten érhető, és kevesebb az áthallás, mint az első koncertben, ahol Szkrjabin, Bartók, Ysaÿe (és sokan mások) egy-egy fordulata sejlik fel. A kezdés hangulata is eltér az előző versenyműétől, a témafejlesztés érett: a karakteres bemutatás után kettősfogással dúsítja a szerző, később a ritmikán, majd hangulaton változtat. A bombasztikus zárás csábításának nem tudott engedni Szymanowski.
Bár érettebb a zeneszerzői stílus, bevallom, nekem az Op. 35-ös szertelensége, fülledtsége, izgalma – nem tudja a hallgató, mi következhet – jobban tetszett.

Benjamin Britten Hegedűversenye egészen más megközelítése a műfajnak, Britten stílusjegyei teljes mértékben jelen vannak, csipetnyi tizenkétfokúsággal, a barokk iránti szeretettel, a harmadik tétel felirata Passacaglia. Brittennél a szóló és a zenekar egymásból táplálkozik és tér vissza, a hegedűnek kevesebb csillogás jut, és szinte nincs teatralitásba hajló jelenet, szívszorító annál inkább. A mű felépítése átgondolt, a nyitó Moderato con moto első üteme rögtön egyediségről árulkodik, Beethoven Hegedűversenyéhez hasonlóan itt is a timpani indítja a művet. Britten azonban ezt az öthangnyi motívumot szinte kényszeresen viszi végig a művön, transzformálva, megszelídítve, hol vadul ábrázolva, a második tétel végi kadencia is előszeretettel hívja elő. Az attacca, de az orgonaszerű befejezés és a koronás szünet után induló középső tétel szilaj, energikus, scherzo jellegű, a ritmika különösen eltalált, a lemezen is él a vágta. A Passacaglia tétel kilenc variációjával a barokkot idézi. A hangszerelés különösen ott izgalmas, ahol hegedűszólót átveszi a 2 piccolo, alatta tuba szól (nem tehetek róla, de A rózsaszín párducra hajaz kissé a mélyrezes dallama).
Frank Peter Zimmermann játssza mindhárom versenymű szólóját. Technikája bombabiztos, a magas hangjai kristálytiszták, nem élesek, ex-Kreisler Stradivarija gyönyörű hangon szól, a mélyek bársonyosak. Az akkordjáték, kettősfogás sem okoz pillanatnyi nehézséget sem Zimmermannak, vonótechnikája elképesztő, a kromatikus meneteknél, a Britten-mű adott részeinél, az oktávmeneteket is tanítani lehetne. A német hegedűs a Szymanowki-koncerteket bámulatra méltó elánnal, szívvel-lélekkel tolmácsolja, nagyon otthonos ebben a kissé túlfűtött zenében, de egyetlen pillanatig sem csábul el a giccs, a szentimentalizmus, az ízléstelenség felé. Szép, dús vibrato, gazdag, mély hangok ömlenek a hallgatóra, a hangulatkeltés nagyszerű, a kivitelezés tökéletes.
Egészen más módot kíván a Britten-versenymű előadása, bár csak négy évvel később volt a bemutatója, mint Szymanowski II. hegedűversenyének. Zimmermann megmaradt a vadromantikus előadásmódnál, a csorgó hegedűhangnál, a szinte erotikus hangzásnál. Britten versenyműve nem erről szól. Egy letisztult, nagyon átgondolt, utalásokkal teli mű nem a dús vibratóról, az édes hegedűhangról szól. Természetesen nagyon jó részek szerepelnek, ilyen a két lassú tétel által közrefogott középső, van, ahol – de csak pillanatokra – kell is az ilyen tónus. Hiányoltam a szikár, elemző, okos játékot.
A lengyel műveket a Varsói Filharmonikus Zenekar játszotta, Antoni Wit vezetésével. Nem tudom, vajon azért-e mert jobban értik ezt a nyelvet, vagy mert ráéreztek a lényegre, a szinte szégyellnivalóan kitárulkozó érzelmekre, mindenesetre nagyon jól játszották a kíséretet, ha ezt kíséretnek lehet nevezni, nem egy rendkívül nehéz feladatnak. A Britten-mű a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekara és Frank Peter Zimmermann előadásában szólalt meg mívesen, Manfred Honeck vezetésével. Kitűnt az oboista, szépen játszottak a vonósok, különösen a szordinált részeknél, megvolt az ihletettség, aminél nem kaphatunk nagyobb érzelmi töltést.
Érdekes a lemez, a két mű különösen, összehasonlíthatjuk a két zeneszerző versenyművét, a szólista játékát. Karol Szymanowski művének tolmácsolása lehengerelt, Brittené egyelőre nem.

Karol Szymanowski:
Violin Concerto No. 1, Op. 35.

  1. Vivace assai
  2. Tempo comodo
  3. Vivace scherzando
  4. Poco meno – Allegretto
  5. Vivace (Tempo I)
    Karol Szymanowski:
    Violin Concerto No. 2, Op. 61.
  6. Moderato – Molto tranquillo
  7. Andantino sostenuto
  8. Allegramente, molto energico
  9. Andantino, molto tranquillo
    Benjamin Britten:
    Concerto for violin and orchestra in D minor Op. 15.
  10. Moderato con moto
  11. Vivace – Largamente
  12. Passacaglia

Sony, 2009

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Május 21.
Next Post: Olvas(s)atok – „Kétsíkú valóság”, Franz Kafka művészi kifejezőeszközei

Related Posts

  • Britten és a vonósnégyes Archívum
  • Megdicsőülés Archívum
  • Rembrandt 400 Archívum
  • Saga van – Grecsó Krisztián: Tánciskola Archívum
  • Bohócok a mesében Archívum
  • A gótikus irodalom úttörője Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  2. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  4. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Ludwig Múzeum: Maurer Dóra – Szűkített életmű szerzője Június 11. – papiruszportal.hu
  • Nuda Veritas – Gustav Klimt és a bécsi szecesszió kezdetei (1895–1905) Archívum
  • Mozart, a csodafelnőtt Archívum
  • Honvágy – Vonzások és választások Archívum
  • A filozófus – a habcsók és a mangalica szorításában Archívum
  • Kabarétörténet szubjektív objektívon keresztül Archívum
  • Március 5. Naptár
  • A sulyok és annak el nem vetése Archívum
  • Jennifer Lee Carrell: A Shakespeare-titok Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme