Névnapok: Nárcisz, Ermelinda, Euzébia, Melinda, Narcissza, Narcisszusz, Némó, Őzike, Teofil, Zénó
Események:
1787 – a prágai Nemzeti Színházban bemutatják Wolfgang Amadeus Mozart Don Giovanni című operáját. A zenekart Mozart vezényelte, valamint a zongorán is ő játszott.
1923 – Gibbs, Gray és Wood Broadway-i revűjében a Runnin’ Wild című show-ban felhangzik James P. Johnson The Charleston tánczenéje. A charleston egy afroamerikai eredetű tánc, amelyet a dél-karolinai Charleston kikötővárosáról neveztek el. Európában Josephine Baker egzotikus táncosnő fellépései tették igazán népszerűvé.
1947 – Amszterdamban megkezdődik Han van Meegeren holland festő, a XX. század egyik legsikeresebb 
képhamisítójának pere. A régi holland stílusban készült képeit bírálták kritikusai, idejétmúltnak és spekulatívnak nevezték, úgy érezte van Meegeren, hogy tönkretették a karrierjét. Elhatározta, hogy bebizonyítja tehetségét a kritikusoknak azzal, hogy híres festők képeit hamisítja. Annyira tökéletesen utánozta a korabeli technikákat, hogy még a legkiválóbb kritikusok is a nagy festők elveszett munkáinak hitték képeit. Meegerent hamisítás, valamint kollaboráció és egyéb hamis vádak miatt egy év börtönbüntetést kapott, de soha nem ülte le a büntetést, mivel a bevonulása előtt meghalt.
1956 – Maria Callas amerikában született görög származású opera-énekesnő debütál a Metropolitan Operában, Vincenzo Bellini Norma című művének címszerepében. Már 1945-ben meghallgatáson vett részt a MET-ben, mivel azonban nem tetszett neki a felajánlott szerep (Leonora a Fidelióból) inkább visszamondta a felkérést.
1994 – a Pink Floyd angol progresszív rock együttes befejezi utolsó (angliai) koncertkörútját a londoni Earls Courtban. Az együttes az egyik legsikeresebb zenekar a rocktörténelemben, több mint 300 millió albumot adtak el világszerte.
1996 – Budapesten a volt Ludovika épületében megnyitotta kapuit a Magyar Természettudományi Múzeum. 2024. július 1-től a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ tagintézményeként működik.
Megszületett Körösfői-Kriesch Aladár (Körösfői Kriesch, 1863–1920) festő, szobrász, iparművész, a szecesszió kiváló képviselője.
Mintarajziskolai tanulmányai alatt Székely Bertalan és Lotz Károly voltak a mesterei. München és Velence után 1891-92-ben Rómában volt ösztöndíjas. 1897–1902 között Az Országház dekorációs munkálataiban működött közre. 1901-ben Gödöllőn vett házat, ezzel megalapította a gödöllői művésztelepet Nagy Sándorral együtt. Itt Ruskin és a preraffaeliták hatására a képzőművészet középkori festési technikáit próbálták feleleveníteni. Azonban legnagyobb érdemük a magyar szecesszió meghonosítása, a magyar kézműves- és népi hímzési motívumok tanulmányozása. 1904-ben létrehozta a szövőiskolát. Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria és a Gödöllői Városi Múzeum.
Megszületett Schrammel Imre (1933) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Munkácsy-díjas iparművész, keramikus, a Magyar Iparművészeti Főiskola egykori rektora, az MMA rendes tagja.
Az ezredvégi kerámia művészet megújítója. Már fiatal korától kezdve megtanulta a klasszikus kerámia mesterség minden csínját, majd hozzá az új stílus-lehetőségeket is, non-figuratív kifejezési módokat, szürreális figurákat, az új technikákat, maga is az új technikák egyik bevezetője, így nem csoda, hogy nemcsak mestertanárként, hanem vendégtanárként is működött Amerikában, Innsbruckban, Trierben, a haifai egyetemen. Művészetének motívumait a természetből, a néprajzból, a mítoszokból és önmagából meríti. Számos híressé vált agyagszobra és agyagból mintázott sorozata van (Karneváli figura, Madár és hal – Szolnok, A II. világháború áldozatainak emlékműve – Vasvár).
Megszületett Richard Dreyfuss (1947) Oscar-díjas amerikai színész.
A George Lucas rendezésében készült Amerikai graffiti című korszakalkotó moziban, már főszereplőként kellett helytállnia, melynek eredményeképp megkapta első Golden Globe-díj jelölését. Ennek a szerepnek köszönhetően gyorsan megismerték a nevét a híres filmstúdiók és talán ennek is volt köszönhető, hogy Steven Spielberg rendező őt kérte fel Cápa című filmjének egyik főszerepére. Legemlékezetesebb munkája a Hölgyem, Isten áldja! című romantikus vígjáték főszerepe, amiért elnyerte a legjobb férfi színésznek járó Oscar-díjat és Golden Globe-díjat. Iskolai zenetanárt formál meg a Csendszimfónia című filmben, melyért a következő évben Oscar-díjra is jelölik. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Zsarulesen, Szerelem a Fehér Házban, Red).
Ezen a napon született:
James Boswell (1740-1795)
skót író, ügyvéd. beutazta Európa nagy részét és visszatérve Skóciába, kiadta Account of Corsica, with memoirs of General Pasquale di Paoli című művét. Elkísérte Samuel Johnsont a Hebridákra és ezt az útját Journal of a tour to the Hebrides with Johnson címmel írta meg, Johnson halála után pedig ennek életrajza megírásával foglalkozott (Doktor Johnson élete).
Jakab István (1798-1876)
drámaíró, műfordító, zeneszerző, publicista, az MTA tagja. Az 1820-as és az 1840-es évek művelődési, színházi és zenei közéletének jeles alakja volt, színdarabjait és népszínműveit sikerrel állították színpadra. Népszerű ének- és dalszerzője volt, nem egy műve folklorizálódott és népdallá vált. Bartay Endre 1839-ben bemutatott A csel című vígoperájához ő írta az első magyar operalibrettót (Ősi Buda gyermeke, fel, szaporán!; Falusi lakodalom; A rózsaünnep).
Balogh Melanie (1837-1861)
költőnő. Kitűnő képzettségű nő, a társaságok egyik dísze volt. Különösen kedvelte a szépművészeteket; költemények írásával, zenével, rajzzal és tánccal is foglalkozott. Kéziratban maradt hátra egy kötetnyi költeménye.
Steindl Imre (~ Ferenc Károly, 1839–1902)
építész, akadémikus, a 19. század második felének, de különösen a századvégnek Ybl Miklós és Schulek Frigyes mellett legjelentősebb építésze, a magyar Országház tervezője. Követője kora stílusának, a romantikus életszemléletben gyökerező historizmusnak. Legismertebb művét, az Országházat sokan a főváros szimbólumának tekintik. A Parlament épülete méreteivel az ezeréves, erejének teljében levő hazát akarta szimbolizálni (Szent Egyed-templom – Bártfa, Szent Erzsébet-templom – Budapest, az aradi Városháza). ––> Országház – nemzeti jelképünk
Andrej Petrovics Rjabuskin (1861-1904)
orosz történeti és néprajzi festő. Apja ikonfestő volt, ő és bátyja kezdettől fogva sokat segítettek neki. 1882-ben a szentpétervári művészeti akadémiára ment tanulni, közben kortárs művészeti magazinoknak dolgozott illusztrátorként. Kezdetben elég kevés megrendelést kapott, régi városrészleteket festett és az orosz parasztok életét ábrázolta képein. Templomok számára készített freskókat, mozaikokat, de a leghíresebbek életképei és történelmi festményei (Moszkvai utca a 17. században ünnepnapon, Moszkvai lány a 17. században, Vasárnap).
Baumann Károly (Grünbaum Lipót, 1871-1920)
színész, dalénekes, az első magyar nyelvű kuplék előadója. Olyan korban mert magyarul énekelni amikor Magyarországon a német volt a hivatalos nyelv. Divatba hozta, sikeressé tette a magyar dalokat. Tehetségének, énekhangjának és vidám kisugárzásának köszönhetően hírnévre tett szert és Magyarország vezető színész-énekese lett.
Sértő Kálmán (1910-1941)
költő, író, újságíró. Négy évig katonáskodott, szabadidejében az olvasás szenvedélyének hódolt. Leszerelésekor 1500 verssel tért haza, majd Pestre költözött. A fővárosban pártfogókra talált a liberális polgári sajtó, a népi írók körében is. Első verseit az Est-lapok és a Társadalmunk című lap közölte, a Társadalmunk munkatársa lett. 1938 tavaszán a szélsőjobboldal táborához csatlakozott, a hungarizmus ideológiai áramlata mellé állt. Két újabb verseskötete szélsőjobboldali kiadóknál jelent meg (Falusi pillanat, Ilyen az élet, Utolsó roham).
Pécsi Sebestyén (1910–1991)
Liszt Ferenc-díjas orgonaművész, érdemes művész. Budapesten a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt Kodály Zoltán tanítványaként. Orgona- és zeneszerzés szakon végzett, továbbá karnagyi és állami művészi oklevelet szerzett. Számos külföldi országban koncertezett, gyakran szerepelt rádiós- és televíziós műsorokban is. 1940-től mintegy 40 esztendő át a Zeneakadémián tanított.
Bozóky Éva (1923-2004)
újságíró, tanár, könyvtáros. Férjét, Donáth Ferencet 1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták, őt a kistarcsai internálótáborba zárták, 1954-ben rehabilitálták őket. Férje 1956 októberében Nagy Imre közvetlen munkatársa volt, ezért 1958-ban 12 évi börtönbüntetésre ítélték, ahonnan amnesztiával szabadult 1960-ban. Ő 1960-ban lett a Könyvtáros című folyóirat rovatvezetője, több lapban is publikált (Magdaléna, Zord idők nyomában…, Szárnyasoltár).
Zbigniew Herbert (1924-1998)
lengyel költő, esszéista, drámaíró, rádiójáték-író és moralista, a modern lengyel költészet egyik legismertebb és leggyakrabban fordított képviselője. A második világháború alatt a Honi Hadsereg tagjaként részt vett az ellenállási mozgalomban. A kommunizmus idején nem vállalt közéleti szerepet. Költőként 1950-ben mutatkozott be, de első verseskötetét csak 1956-ban adták ki. Az 1980-as években a lengyel ellenzék legfontosabb költője lett. Párizsból 1992-ben tért vissza Lengyelországba. Magyarországon viszonylag későn kezdték el fordítani műveit, azok is elsősorban esszék voltak (Az angyal kihallgatása, Csendélet zablával, Barbár a kertben és más esszék).
Spányik Éva (1928-2012)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. Rózsahegyi Kálmán színiiskolában tanult, ahol 1947-ben szerzett diplomát. 1972 és 1978 között Győrött, ezután Debrecenben játszott. 1981-ben a veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött (Fel a fejjel, Aranyborjú, Veri az ördög a feleségét).
Niki de Saint Phalle (Catherine Marie-Agnès Fal de Saint Phalle; 1930–2002)
francia-amerikai szobrász, festő, filmrendező, illusztrátor. Azon kevés női monumentális szobrászok egyikeként tisztelik, aki társadalmi elkötelezettsége mellett, munkásságáról is ismert volt. Legátfogóbb munkája a Tarot Garden (Capalbio, Toszkána), egy nagy szoborkert, amely számos alkotásának ad helyet, kisebbtől egészen a ház méretűig bezárólag. Bár nem volt formális művészeti szakképzettsége és sajátos stílusát „kívülálló művészetnek” (outsider art) nevezték, pályafutása során több jól ismert művészekkel dolgozott együtt.
Fónod Zoltán (1930–2021)
szlovákiai magyar irodalomtörténész, kritikus, publicista, egyetemi oktató, szerkesztő. 1954-ben végzett a Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán. 1958-ban szerzett magyar–történelem szakos tanári oklevelet a pozsonyi Comenius Egyetemen. 1969-től bölcsészdoktor, 1984-től kandidátus. Számos antológiát és válogatást szerkesztett. Számos társaság tagja volt (Vallató idő, Ugrás a semmibe, Szellemi őrjárat).
Benedek István Gábor (1937-2022)
író, újságíró. 1979–1988 között a MÚOSZ Újságíró Iskola oktatója, 1983–1989 között a Népszabadság rovatvezető-helyettese, 1989–1990 között a Magyarország főszerkesztő-helyettese volt. 1997-ben nyugdíjba vonult, 1998 óta a Remény főszerkesztője (A gyilkosok hajnalban kelnek, Öt lövés a történelemre, Aranyhomok).
Ihász Gábor (1946-1989)
énekes, gitáros, zeneszerző. Gitározni autodidakta módon tanult meg. Első sikeres dalát, a Kék csillag fenn az égen címűt 1968-ban írta. Szécsi Pál zeneszerzője volt, hazánk minden jelentősebb városában megfordult. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió rendszeres szereplője volt, két önálló nagylemeze jelent meg életében (Állj meg kislány, Múlnak a gyermekévek, Amíg élsz).
Kate Jackson (1948)
amerikai színésznő. A Birmingham Southern College művészeti főiskolára járt, ezt követően New Yorkba költözött, és a American Academy of Dramatic Arts-ra kezdett el járni. Főként filmsorozatokban szerepelt, 250 epizódban (Bonanza, Dark Shadows, Charlie angyalai).
Berecz András (1957)
Kossuth-díjas énekes, mesemondó, népmesegyűjtő, folklórkutató és előadóművész. Megalapította az Ökrös és az Egyszólam együttest, és énekesként hamarosan igen népszerűvé vált. Az éneklés mellett néprajzi tanulmányokat is folytat. Kutatási területei elsősorban a Felvidék, Erdély, Moldva, Somogy, de a Nagykunságban és a Nyírségben is gyűjt dalokat, meséket, tréfákat. Műfordítással is foglalkozik. 2007 óta a Magyar Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja, 2013 óta rendes tagja. 2020-től a Nemzeti Színház tagja (Rokonok söre, Legényes, Angyalfütty).
Rufus Sewell (1967)
angol színész. angol színész. Legismertebb szerepei közé tartozik Adhemar grófja a 2001-es Lovagregény című filmben, amiben Heath Ledger riválisát játszotta, valamint a Ken Follett világhírű regényéből készült, 2010-es televíziós sorozat, A katedrális egyik főszereplője, Tamás építőmester (Az utazó, Trója – Háború egy asszony szerelméért, Egyiptom Istenei).
Winona Ryder (Winona Laura Horowitz, 1971)
amerikai színésznő. Pályafutása során egy Golden Globe-díjat nyert, továbbá két Oscar-díjra, egy BAFTA-díjra és négy Screen Actors Guild-díjra jelölték. 2000-ben saját csillagot kapott a hollywoodi hírességek sétányán. (Ollókezű Edward, Kisasszonyok, Észvesztő).
Ezen a napon halt meg:
Pulitzer József (Politzer, 1847-1911)
magyar születésű amerikai újságíró, lapkiadó. A Pulitzer-díj, az amerikai újságírás legrangosabb díjának alapítója, ugyanakkor arról is híres, hogy a William Randolph Hearst sajtómágnással vívott konkurenciaharca vezetett a „sárga sajtó”, a klasszikusan szenzációhajhász zsurnalisztika modelljének kialakulásához. Ez a fajta újságírás ugyanakkor továbbfejlődve az amerikai demokrácia és média fejlődése számára ösztönzőnek bizonyult: jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényeit tárta fel az amerikaiak tömegei előtt és ez új törvények elfogadásához vezetett.
Kéky Lajos (1879-1946)
irodalom- és színháztörténész, esztéta, akadémikus. A pozitivista irodalomtörténeti kutatások kései nemzedékének jeles tagja volt, nevéhez fűződik egy sor 19. századi magyar irodalmi életmű kritikai kiadásának előkészítése. Behatóan foglalkozott Arany János és Petőfi Sándor epikus költészetével, bevezetővel és jegyzetekkel ellátott kritikai kiadásokban jelentette meg Gvadányi József, Kisfaludy Károly, Tompa Mihály és Jókai Mór műveit, Baksay Sándor irodalmi munkáit és Berczik Árpád színműveit (A világirodalom klasszikusai tartalmi ismertetésben, A magyar irodalom története, A költői jellemrajz XIX. századi irodalmunkban).
Komáromy Andor (Sattler, 1900-1983)
karmester, zeneszerző, zenei rendező. Karnagyként és hangszerelőként évekig dolgozott Bécsben és Londonban különböző filmgyárakban. Magyarországon először ő játszotta Gershwin Kék rapszódiájának zongoraszólamát. Operaházi tagokból alakult, és 1928 és 1938 között működő dzsesszegyüttes zongoristája volt.
Macskássy Gyula (1912-1971)
Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, érdemes művész. A magyar rajzfilm „atyja”. Miután 1950-ben megindult a rajzfilmgyártás, az elsők között készített nagy sikerű filmeket a Pannónia Stúdió rendezőjeként alkotótársával, Várnai Györggyel. Az 1960-as években a népszerű Gusztáv-sorozat egyik megalkotója volt. Rajzfilmjeinek nagy részét maga írta és tervezte. Különleges animációs világáról – A kiskakas kutyakötelessége címen – Féjja Sándor írt tanulmányt (A két bors ökröcske, A számok története, Kis ember, nagy város).
Grigorij Naumovics Csuhraj (1921–2001)
szovjet filmrendező. A hruscsovi időszakban a szovjetorosz film reprezentatív alakja. A moszkvai filmfőiskola filmtörténész szakán végzett. Miután befejezte a főiskolát, a kijevi filmstúdiónál asszisztenskedett, majd 1955-ben a moszkvai Moszfilm Stúdióhoz kérte át magát, hogy megrendezhesse első önálló filmjét (A negyvenegyedik, Ballada a katonáról, Az élet szép).
Bodnár György (1927-2008)
Széchenyi- és József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár, az irodalomtudomány doktora, professor emeritus. 1951-től rendszeresen publikált, s párhuzamosan dolgozott az irodalomtörténetben és az irodalomkritikában. Kutatási területei a 20. század magyar irodalma, az élő irodalom, a modern magyar kritika és irodalomtudomány története, s irodalmunk, valamint kritikánk eszmetörténeti kapcsolatai voltak (Szüreti fürt, A „mese” lélekvándorlása, Párbeszéd az idővel).
Béládi Miklós (1928-1983)
József Attila-díjas kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. 1955-től tagja volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak, 1968-tól a Magyar Írók Szövetségének. 1956-1957 között, valamint 1960-1983 között a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott. 1957-1960 között a Magvető Könyvkiadó irodalmi vezetője volt (Vándorének, A magyar vers, A közvetítő kritika).
Kássa Melinda (1930-2019)
bábművész. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1960-ban végezte el és már növendékként tagja lett az Állami Bábszínháznak. 1988-ban nyugdíjba vonult, de játszott továbbra is. 1992-től alapító tagja volt a Kolibri Színház társulatának. Bábszínészi munkája mellett a Kolibri Színház színészképző stúdiójában bábmozgatást tanított, és rendezéssel is foglalkozott.
Oszter Sándor (1948-2021)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, vállalkozó. A Rózsa Sándor című filmben nyújtott alakítása tette országosan ismertté. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1971-ben végezte el. 1971-ben a Vígszínházba szerződött 1976-ig. 1976–1978 között szabadfoglalkozású volt. 1978–1989 között a Nemzeti Színházban játszott. 1989–1992 között ismét szabadfoglalkozású színművész volt. 1992-től ismét a Nemzeti Színház művésze. 2008-ban a Békéscsabai Jókai Színház színésze (80 huszár, Napló gyermekeimnek, A lőcsei fehér asszony).
