Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Élettelen bohémszerelem Archívum
  • Heti papiruszok (2304) Egyéb kategória
  • Heti papiruszok (2317) Egyéb kategória
  • A száműzetés vége Archívum
  • Olvas(s)atok, néz(z)etek – A néző halála, a rendező öröme Archívum
  • Országház – nemzeti jelképünk Archívum
  • Tárulj, világ Archívum
  • Egy legenda alkonya − Verdi: Ernani Archívum

Sjón – a világ szeme

Posted on 2023.10.29.2023.10.27. By admin Nincs hozzászólás a(z) Sjón – a világ szeme bejegyzéshez

Varázsos, költői sűrűségű próza a Macskaróka

a papiruszportal.hu archívumából [2012]

Szerző: Eszéki Erzsébet

Izland sok magyar számára távoli, egzotikus ország, noha nem másik földrészen található, hanem itt, Európában. Sokat megérthetett az, aki ott volt a nemrég zárult Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik legélőbb könyvbemutatóján. Sjón, a Macskaróka című regény izlandi írója élőben is élvezetesen mesélt, érzékletes mondatokban válaszolt a Magvető Kiadó szerkesztője, Szegő János kérdéseire.

Az 1962-ben született Sigurjón Birgir Sigurðsson fiatalon, tizenéves korában választotta a nevéből adódott rövidítést, a Sjón művésznevet, amely „látást” jelent. A belső és a kifelé való látást is, ami azért is pontos, mert Sjón szerint a költőnek a világ szemének kell lennie. „A világ résnyire nyitja jobbik szemét” – olvashatjuk a Macskaróka című regény egyik fejezetkezdő mondatában.
Aki elolvassa a kézbe simuló regényt, egészen különös Izland-élményt kaphat. A három fejezet 1883-ba vezet vissza minket, a középső rész az elsőt megelőző napokban játszódik, sok minden itt, a második fejezetből érthető meg igazán, mélyebb összefüggések ekkor tárulnak fel előttünk. Finom utalásokból, szépen kerekedik ki a könyvből kirajzolódó kép.

Az ember: eleinte csak így szerepel a regényben. Csupán azt tudjuk, hogy a parányi, Isten háta mögötti helyen élő férfi a hatalmas hóban, fagyban, a lavinaveszély ellenére fogja a puskáját, és rókavadászatra indul. Sjón költőien sűrű mondatokban érzékelteti a vadász lépéseit a hóban, a vadászat rítusát, a mozgás ritmusát. Nem tudjuk még, ki ez a férfi. Maga az ember és az állat, kettőjük kapcsolata az érdekes, valamint a természet, amelyet az északiak különös módon tisztelnek. Hiszen benne élnek, annyira közel a természethez, annak részeként, hogy ezt mi nem is tudjuk igazán átérezni.
Ez az ember mégse tiszteli igazán a természetet. Hajtja a vadászat ösztöne, noha bármikor magával sodorhatja a hirtelen lezúduló lavina. Megszállottan, a nagy hidegben is szinte lázasan követi a rókát (közben a hóba fekszik melegedni). A róka jár elöl, meg-megáll, mintha csalogatná az őt követő férfit. „A róka sokáig mutatta magát az embernek, aztán eltűnt” – olvashatjuk egy helyen. Mintha hívná, kihívná őt – ahogy az ember meg a sorsot hívja ki maga ellen.

A róka később morális, filozófiai kérdésekről is vitázik az emberrel, akit az elemi erejű lavina szinte halálra zúz. De a természet még hagy neki kis időt, hogy egy barlangban, magányosan, éhen-szomjan, testi fájdalommal és lázálmokkal agyongyötörten gondolatban is megmérkőzzön a rókával. A regény egyik legszebb része ez, ahogy „a villanyosság használatáról” beszélgetnek. A róka az emberrel. Akiről kiderül, hogy ő a falu tiszteletese. Mégse tiszteli az embert és a természetet.
Róla árnyalja a képet a másik főszereplő, egy Down-kóros lány, Abba is, akit Baldur tiszteletes kitiltott a templomból a betegsége miatt, sőt: ennél súlyosabb vétségére is fény derül (de azt már nem árulom el, mert olyan lenne, mint kriminél a gyilkos fölfedése). Abba, a mások által bolondnak tartott, Down-kóros lány finom, érzékeny lélek. Nem véletlen, hogy az egyetlen ember, aki el- és befogadja őt, az a férfi, Fridrik, aki szereti a természetet és a költészetet.

Sjón nagy varázsló, egészen különös a szöveg zeneisége, feszessége, az a dinamika és lassúság egyszerre, a szépség, fenségesség és a hétköznapiság, amely természetes módon fonódik össze ebben a gyönyörű történetben. Élet-halál harc ez, de a drámaiságban is ott a harmónia és a természetesség.
Ebben a parányi, Népi történet alcímet viselő, szinte egyetlen, nagyon mély levegővételnyi regényében benne van az izlandi kenningek talányos, elhallgatásos technikája, ahogy az 1880-as évekbeli történetnek megfelelő romantikus költészet, valamint egy mai prózaíró markánsan egyéni hangja is. Költői sűrűségű próza ez, mellékszálak, fölösleges szavak nélkül. Egyed Veronika egészen rendkívüli fordításának köszönhető, hogy ilyen erőteljesen szólal meg magyarul ez a ritka erős olvasmányélményt nyújtó könyv.

Sjón: A macskaróka
Magvető, Budapest, 2011

Kötött, 130 oldal
Fordította: Egyed Veronika
9789631429596

Archívum Tags:Nyitott könyv

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Október 29.
Next Post: Don Giovanni, a szédítő

Related Posts

  • Fülvájó kacaj – trubadúrok márpedig vannak Archívum
  • Kratochwill Mimi: A szép könyv kultusza Archívum
  • Rossini és az olasz nő Archívum
  • Scott Sherwood & Bob Rodriguez: Ripples Archívum
  • Egy különleges hang Archívum
  • Tánctól táncig Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Keller, Kremer és Schubert
  • Hangszínek bűvöletében – hangszerelés felsőfokon
  • Orosz művek, orosz előadók a Müpában
  • Szokolov, Byrd és Brahms – valamint Chopin és Bach
  • Az oboa, a fuvola és a medvék

Legutóbbi hozzászólások

  1. Enescu, Richard Strauss és a hegedű-zongora szonáta műfaja szerzője Május 4. – papiruszportal.hu
  2. Bohémélet szerzője Április 28. – papiruszportal.hu
  3. Az utolsó tangó szerzője Április 28. – papiruszportal.hu
  4. Fabio Luisi és Jordi Savall a Művészetek Palotájában szerzője A humánum Beethovennel és Schuberttel – papiruszportal.hu
  5. Savall, a csoda szerzője A humánum Beethovennel és Schuberttel – papiruszportal.hu
  • November 11. Naptár
  • Sziklavirág – jávai mesék és mondák Archívum
  • Mussorgsky: Pictures at an Exhibition Archívum
  • Liszt, négy kézre Archívum
  • Két messzi Archívum
  • Március 4. Naptár
  • A reneszánsz ember – Matthew Landrus: Leonardo da Vinci hagyatéka Archívum
  • Október 18. Naptár

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme