Antal Mátyás
a papiruszportal.hu archívumából [2005]
Szerző: Lehotka Ildikó
Antal Mátyás, a Nemzeti Énekkar vezetője a komolyzenének három ágát is műveli: fiatalon zenekari fuvolistaként, néhány évvel később kórusvezetőként, majd karmesterként mutatkozott be a magyar közönség előtt. Nagy ívű zenei karrierjéről, a Nemzeti Énekkar terveiről és magánéletéről kérdeztük a művészt.
– Hogyan lett Önből zenész?
– Muzsikuscsaládban születtem, apám Antal István zongoraművész, anyám Antal Dóra, a Hungaroton zenei rendezője volt. Zenei tanulmányaimat Budapesten, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végeztem, ez utóbbin karnagyi és fuvolaművészi diplomát szereztem, Vásárhelyi Zoltán, Párkai István, ill. Partai Ferenc és Kovács Lóránt növendékeként. Karmesteri tanulmányokat a Brüsszeli Királyi Zeneakadémián folytattam, és részt vettem Franco Ferrara professzor sienai karmesterkurzusain.
– Most vezényel, de fuvolaművész és karvezető is. Milyen állomásai voltak zenei pályafutásának?
– A Magyar Állami Hangversenyzenekar (ma Nemzeti Filharmonikusok) fuvolása lettem, később ugyanitt betanító karmesterként is dolgoztam Ferencsik János, majd Kobayashi Ken-Ichiro mellett. E tevékenységet egy ideig a Rádiózenekarnál is folytattam Vásáry Tamás vezetése alatt. Az ÁHZ-nál 1971-től 1991-ig dolgoztam. Néhány évig a Miskolci Szimfonikus Zenekar másodkarmestere (Mura Péter mellett) és a Székesfehérvári Zenekar vezetője voltam.
1984-től 2002-ig elláttam a Budapesti Kórus karigazgatói tisztét, 1990-től az Állami Énekkar (ma Nemzeti Énekkar) karigazgatója vagyok.
Az 1980-as években a Bartók Béla Szakiskolában, később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanítottam a fúvós tanszéken kamarazenét, ill. zenekari gyakorlatot.
Rendszeres résztvevője vagyok a hazai hangversenybérleteknek Budapesten és vidéken egyaránt, vezényeltem Európa sok országában és Japánban. Repertoárom a korai barokk művektől a kortárs zenéig terjed.
Lemez-, illetve cédéfelvételeket készítettem a Hungaroton, a Naxos, a Portugalsom, a CBS és a Király Music Network cégeknél.
Munkásságomért Liszt- és Bartók–Pásztory-díjat kaptam (ez utóbbit a Magyar Állami Hangversenyzenekar tagjaként).
– Fuvolázik-e még koncerteken? Amikor a keze alatt játszottam, akkoriban még a vezénylés mellett zenekarban is muzsikált.
– Fuvolaművészi tevékenységemet, mely a zenekari játékon kívül elsősorban a kamarazenére irányult, 1990-ben végleg befejeztem. Mivel a Szent István Szimfonikus Zenekarban 1960-ban kezdtem, ez éppen 30 évet jelentett.
– Mi késztette arra, hogy szimfonikus zenekart vezényeljen, ami szerencsés, hiszen fuvolistaként a zenekart belülről látja, hallja, ismeri?
– Már fiatal koromban karmester akartam lenni, zenekarban ülve mindig bújtam a partitúrákat, de a körülmények alakulása miatt ez csak 30 éves korom körül kezdődött el.
– Ha választani kellene, melyik ágát művelné a zenének?
– Foglalkozásom egyes-egyedül a karmesterség, de ezen belül, mint kórusnál dolgozó muzsikus, vezényelek oratorikus, szimfonikus, de a cappella műveket is. Karmesteri pályám során korábbi keletű a zenekari vezénylés.
– Mivel most a Nemzeti Énekkar vezetője, foglalkozna-e operavezényléssel mint az énekhang kezelésének kiváló ismerője?
– Nagyon szeretek operát vezényelni, az énekesek mindig szeretnek velem dolgozni, sajnos erre ritkán adódik lehetőségem. A 90-es években néhány évig turnéztam Nyugat-Európában, utazó operatársulatokkal, Mozart- és Verdi-operákkal, és vezényeltem koncertszerű opera-előadásokat is.
Nem választanék mást, talán szélesebb repertoár vezénylésének lehetőségére vágynék. Engem az oratórium-skatulyába dugott bele a hazai zenei közélet.
– A családjáról, magánéletéről megtudhatunk valamit?
– Feleségem, Dvorák Zsuzsa, a Hungaroton Classic Kft.-nél montírozó (hangvágó), korábban zongora–szolfézs tanár volt, gyermekeim, Márk és Petra, 14, ill. 13 évesek. Hobbi? Kirándulás, természet, utazás. Szenvedélyes partitúragyűjtő vagyok.
– Az április 23-i sajtótájékoztatón beszámolt az énekkar terveiről. Kérjük, ossza meg a Fülvájó rovat olvasóival is!
– Az énekkar három fő irányvonalon látja el a 2005–2006 os szezonban sorra kerülő koncertjeit.
I. A Nemzeti Filharmonikusok három bérletsorozatában, melyből az egyik a Nemzeti Énekkar 20 éves fennállásának megünneplése, hat oratóriumesttel, melyeken a Nemzeti Filharmonikusok mellett vendégzenekarok is közreműködnek: a Liszt Ferenc Kamarazenekar, Matáv Szimfonikus Zenekar, a MÁV Szimfonikus Zenekar és a Pannon Filharmonikusok. Verdi és Rossini „slágerei” mellett Bernstein Kaddisha, Honegger Jeanne d’Arcja, és – Mozart 250. születési évfordulóját megünneplendő – a c-moll mise nemrég rekonstruált változatának magyarországi bemutatója, valamint Mendelssohn Lobgesangja hangzik el. A karmesterek: Lawrence Foster, Lukács Ervin, Hamar Zsolt, Berkes Kálmán és jómagam.
II. A mai magyar zene nagy alkotóinak művei.
Kurtág György 80. születésnapján, 2006. febr. 19-én A csüggedés és keserűség dalai (op. 19.), valamint az Omaggio a Luigi Nono (op. 16.) c. műveket, a Minifesztiválon Szokolay Sándor (75 éves) és Király László darabjait, valamint még ez év júniusában Soproni József (75 éves) és Sári József (70 éves) műveit, októberben Jeney Zoltán A halotti szertartás című darabját adjuk elő.
Bartók 125. születésnapjára a Miskolci Operafesztiválra Bartók legjelentősebb műveiből összeállított önálló esttel készülünk.
III. A vidéki szimfonikus zenekarok bérleteiben az oratóriumesteken való közreműködés, valamint néhány külföldi szereplés Szlovákiában (a Kassai Állami Filharmonikus Zenekar partnereként) és Szlovéniában. Egy érdekesség belföldi koncertjeink műsorából: én magam vezénylem már többedszer különböző vidéki városokban Duke Ellington Sacred Concert című rendkívül izgalmas dzsesszoratóriumát liturgikus szövegekre, a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével.
