Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Ráth György és munkássága Archívum
  • Marcel Prawy: Johann Strauss Archívum
  • Olvas(s)atok, néz(z)etek – A 11. Doktor Archívum
  • A Mesemondó – Benedek Elek Archívum
  • Kallós Zoltán moldvai gyűjtése: Uram, irgalmazz nékünk Archívum
  • Téli utazás Schuberttel, Schreierrel és Schiff-fel Archívum
  • Heti papiruszok (2313) Egyéb kategória
  • KulTúra Északnyugat-Magyarországon I. Archívum

Bilicsi Tivadar

Posted on 2023.07.11.2023.09.07. By admin 1 hozzászólás a(z) Bilicsi Tivadar bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Takács István

Júliust írtunk akkor is, 1981-ben, amikor a Farkasréti temető széljárta szomorúfűzei és juharfái között utolsó útjára kísérték oly sokan Billt… vagy ahogy a közönség is jól ismerte: Bilicsi Tivadart. „…Minden halál lesújt. Az övé fölemel. Megvallom, nem rendített meg a halála, személyes elmúlása. Miért? Mert nem múlt el. Bennem él, milliókban él, segít, lebeg, mosolyog, beszél – ez az ő halhatatlansága.”

„…lehetetlen, hogy összetörte kedves hangját, megszakította zseniális színészi mozdulatainak finom fonalát. Nem hisszük el. Hiszen tegnap még itt ült, belemosolygott az arcunkba és mindentudó, huncut bölcsséggel tudtunkra adta: érdemes élni, érdemes játszani, érdemes, érdemes… Bill, az öreg Bill, a zseniális Bill, az ember, a színész, az apa, a nagyapa… Bilicsi családteremtő színész volt. Nem sztár volt – rokon. Művészetének is ez volt a titka: családot varázsolt maga köré. Határtalan csodára volt képes ez a színész, ez az ember” – mondja róla Gyurkovics Tibor.
A derű volt maga – mondja Verebes István egy nyilatkozatában, majd így folytatja. – Nem. Így pontatlan és közhelyes. Itt járt köztünk hetven, nyolcvan évig a derű, akit Bilicsinek hívtak.”
„Zavarba jönnék, ha Bilicsi játékának nüánszait nekem kellene ilyen módon kielemeznem – mondja Sas György. – Idézgetem magamban színpadi szerepeit, csak amelyeket magam is láttam. Beppo, Mosca, Lőrinc barát, Ill, Rettegi Fridolin, Tschöl papa, dalok csengenek a fülemben: »Asszonykám, adj egy kis kimenőt…«, »Apu, hod med be…«, »Nem wurlitzer a verkli…«, s hallom Bruhaha Kelemen mókáit a Csinn-Bumm Cirkuszból.”
„Véleményem szerint – mondja Bilicsi Tivadar – jó színész is csak az lehet, aki jó néző is egyben; akit a függöny másik oldalán, a zsöllyében is megragad a játék varázsa. A magam részéről mindig azokért a kollégákért, pályatársakért lelkesedtem, akiknek nem láttam be a kulisszatitkai közé, akiknél nem jöttem rá a színészi műhelymunka apró fogásaira; akiket ámuló nézőként tudtam csodálni. Számomra, talán éppen ezért – mutat rá a fotográfiák mellett függő képre, Pethes Imre arcképére –, ő volt a legnagyobb. Az utolérhetetlen. ő volt az, aki megtanította hallgatni a nézőteret. De sokan vannak ilyenek; a régiek között is, akikkel még mint fiatal színész játszottam együtt, s az újak között, akik mellett én vagyok az öreg. Ez a csoda, ahogy egy művész a mesterség megtanulható, megismerhető fogásaival meg nem magyarázható módon, mások által megismételhetetlen jelenségként találja telibe a figurát, ez, s az örök játékosság tart a bűvkörében, amikor azt mondom: ha újra kezdhetném az életet, mindig a színpadot választanám.”

Bilicsi Tivadar, eredeti nevén Grawatsch Tivadar 1901. szeptember 6-án született Budapesten az Iskola u. 38-as számú házban, ahol nemcsak az otthonuk, hanem édesapjának könyvkötő műhelye és papírkereskedése is volt. Édesanyja, Tarczal Szerafin énektanárnő a Budai Iskolában tanított. A családban nem akadt színész. A család Morvaország Bilics nevű községéből települt át először Bécsbe, majd Budapestre. A Medve utcai elemi iskolába íratták be szülei, ahol többek között osztálytársa volt a híres íróvá lett Németh László. Postahivatalnokként dolgozott, amikor egy hirdetés kapcsán a nyugodt kispolgári életet felváltva színésznek állt. Hosszú út vezetett a sikerig azonban. Sebestyén Géza, a miskolci színház igazgatója keresztelte át kimondhatatlannak tűnő nevét Bilicsire. A vidéki évek után a fővárost hódította meg kedves, derűs személyiségével. Király Színház, a Belvárosi, Teréz Körúti és az Andrássy Úti Színház mind-mind sikereinek egy-egy jeles állomáshelye. Egy nap felfedezte a film, és el sem eresztette… jött a filmözön Bilicsi életében. A háború után kezdetben folytatódott a sikerszéria. Aztán a személyi kultusz éveiben összetűzésbe került Gáspár Margittal, az operettszínház igazgatónőjével, visszaadott egy nem neki való szerepet. Gáspár ezt szabotázsnak minősítette, s elbocsátották a színháztól. Bár ő maga nem volt politikus alkat, a politika mégis átrajzolta életét. Nem kapott több filmfőszerepet. Talán ezért? Lassabban csörgedezett a színpadi sikerfolyó is. 1957 elején disszidálni szeretett volna elkeseredésében. Visszahozták. A barátok járták ki, hogy bántódása ne essék érte… Azután a siker angyala rámosolygott újból, és vele bandukolt tovább a pálya végéig mindannyiunk örömére…

Gyurkovics Tibor soraival nem-búcsúznék tőle:
„…Minden halál lesújt. Az övé fölemel. Megvallom, nem rendített meg a halála, személyes elmúlása. Miért? Mert nem múlt el. Bennem él, milliókban él, segít, lebeg, mosolyog, beszél – ez az ő halhatatlansága.”

Archívum Tags:Színes papiruszok

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Bernstein Gershwinnel, Gershwin Bernsteinnel
Next Post: „Véres víziókban és verziókban”

Related Posts

  • Opera 125 – 1884–2009 Archívum
  • Joe az arénában, kezében a fegyverrel Archívum
  • Georg Friedrich Händel Archívum
  • „Másfelé nem bír menni. Ilyen a troli” Archívum
  • Felipe Fernández-Armesto: A középkor történeteAlternatív világtörténet Archívum
  • Caccinitól a Meditációs zenéig Archívum

Comment (1) on “Bilicsi Tivadar”

  1. Visszajelzés: Szeptember 6. – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • A zene gyönyörűsége
  • Mentés másként
  • Szeptember 25.
  • Végh, Camerata Salzburg, Schubert
  • „Még eszem is van”

Legutóbbi hozzászólások

  1. Pygma-Lyon szerzője Szeptember 25. – papiruszportal.hu
  2. Tersánszky Józsi Jenő: Két zöld ász szerzője Szeptember 24. – papiruszportal.hu
  3. Pelléas és Mélisande szerzője A szavakon túl – papiruszportal.hu
  4. Benedek Marcell szerzője Szeptember 22. – papiruszportal.hu
  5. Szereti ön Széchenyit? szerzője Szeptember 21. – papiruszportal.hu
  • Klasszikus nagyvárosi olvasóregény Archívum
  • Én kedves hattyúm Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – A Crazy Horse Memorial, 1. rész Archívum
  • Ellőni a pukiport Archívum
  • Márkus-passió Bachtól és Koopmantól Archívum
  • Ne ess pánikba! – Törülközőnap Archívum
  • Az egyházi zene a kezdetektől a reformációig Archívum
  • Britten és a vonósnégyes Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme