Névnapok: Attila, Ramóna, Artúr, Atilla, Bálint, Ellina, Etele, Lucián, Luciána, Melani, Melánia, Nikétás, Rajmond, Rajmund, Sziglind, Valentin
Események:
1894 – W.K. Dickson szabadalmat szerez a mozgófilmre.
1924 – George Gershwin megkomponálja a Rhapsody in Blue-t.
1990 – A pisai ferde tornyot biztonsági okokból lezárják a látogatók elől.
2015 – A kínai régészek 2800 éves sírokat (Kelet Zhou dinasztia) tártak fel Hubei tartományban.
Meghalt Reich Károly (1922–1988) Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikusművész, kiváló művész, sok mesekönyv illusztrátora.
Főiskolai tanulmányokat Budapesten folytatott az Iparművészeti-, majd a Képzőművészeti Főiskolán. Grafikusi pályafutását plakáttervezőként kezdte, majd illusztrátorként folytatta. Szülőföldjén, a Balatonnál tanulta megismerni a természetet, ami alkotásainak ihletője lett. Ihletője volt még a görög mitológia, annak derűje és klasszikus nyugalma. Különösen könyvillusztrációi emlékezetesek; rengeteg gyermekkönyvet is illusztrált, sokat dolgozott a Móra Ferenc Könyvkiadónak. Mintegy 500 könyvet illusztrált nagy átélő képességgel és tiszta vonalrajzzal. Gyermekek számára készített pannói a gyermekek számára fenntartott intézményeket díszítik (János Vitéz, Hol voltam, hol nem voltam, Itt az ősz).
Megszületett Gerald Durrell (1925-1995) brit zoológus, író.
Az indiai Kalkutta közelében, Dzsamsedpurban született. Miután apja 1928-ban meghalt, családjával hazatért Angliába, majd 1935-ben Korfu szigetére költöztek. Négy évig éltek a szigeten, itt kezdődött egy életen át tartó nagy szerelme a természet világa iránt. Korfui éveire emlékezett regénytrilógiájában (Családom és egyéb állatfajták, Madarak, vadak, rokonok, Istenek kertje) és több novellájában is, sok humorral és öniróniával mutatva be családtagjait, a sziget lakóit és élővilágát. A második világháború alatt ismét Angliában éltek, Gerald pedig egy kisállat-kereskedésben kezdett el dolgozni. Jelentős összeget örökölt 21. születésnapja alkalmából, amit állatok gyűjtésére költött el. Durrell állatgyűjtési és állattartási elképzelései forradalmian új nézeteket tükröztek. Csakis a legjobb minőségű, elérhető ellátást volt hajlandó állatainak biztosítani, soha nem csak a ritka állatfajokat kereste, amelyekért sok pénzt fizettek a gyűjtők, hanem mindegyiket egyformán kívánta védelmezni és bemutatni. A brit állatkertek ezért elhatárolódtak tevékenységétől. 1958-ban rátalált a Jersey Állatparkra, amely ideálisnak bizonyult álmai megvalósítására (Noé bárkáján, A részeg erdő, A hahagáj). ––> Gerald Durrell: A részeg erdő
Megszületett Szász Endre (1926–2003) Munkácsy Mihály-díjas festő, grafikus, látványtervező, porcelánfestő.
Gyermekkorától kezdve természet után rajzolt, tizenöt évesen volt első kiállítása. 1946-1949-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Az 1950-es években koholt vádak alapján egy évet börtönben töltött. Szabadulása után könyvillusztrációkat készített, 1951 és 1960 között 600 könyvet illusztrált. 1968-ban látványtervezője volt az Egri Csillagok című nagyszabású magyar történelmi filmnek. A klasszikus mesterek technikájából merítő, s azt szürrealisztikus elemekkel ötvöző festői stílusával széles körben ünnepelt festővé vált. 1970-től magyar állampolgárként Torontóban, majd az USA-ban élt. 1980-ban hazatérve egy újabb műfajban kamatoztatta tehetségét, a porcelán némi felfogásbeli változást is hozott számára. A hollóházi porcelán manufaktúrában több jelentős porcelánmotívumot jegyez. Opálos szürkében játszó képzeletbeli, szürrealisztikus alakjait egyesítette a keleti ornamentika vonaljátékának stílusával (Napfény, Hölgyek, A tudás fája – Miskolc).
Ezen a napon született:
Győry Vilmos (1838–1885)
evangélikus lelkész, teológus, író, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia levelező, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja. Nagy kedvvel és könnyen tanulta az idegen nyelveket, mint műfordító csakhamar magára vonta a figyelmet és lassanként legjelesebb műfordítóink közé emelkedett. Jelentősek voltak teológiai értekezései is. Átdolgozta a Károli Gáspár-féle Biblia-fordítás újszövetségi részét. Emellett a magyar ifjúsági irodalom egyik megteremtőjeként tartják számon (Fejlő rózsák, Nótás Kata, ABC jó gyermekek számára).
Charles Péguy (1873-1914)
francia író, költő, esszéíró. Ironikus-agresszív, igazságkereső pamfleteken kívül főként ünnepélyes, gáttalanul hömpölygő költeményeket írt, amelyekkel a 20. századi modern költészet előfutára. Terjedelmes költeményeinek témája a szeretet, a dogmáktól mentes hit.
Zukor Adolf (Adolf Zukor, 1873-1976)
magyar származású amerikai filmgyáros, producer, a Paramount Pictures filmvállalat alapítója, a hollywoodi filmgyártás egyik létrehozója. 1888-ban kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1904-ben betársult egy filléres bódéba, ahol háromperces mozidarabokat lehetett megtekinteni. 1914-ben már évi 30 film készítésére képes csapatot verbuvált, megnyílt a Broadwayn 3500 személyes mozipalotája. 1949-ben életművéért Oscar-díjat kapott, századik születésnapját világraszóló külsőségek között ünnepelték meg. Munkásságának elismerése, hogy egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán.
Molnár Antal (1890–1983)
Kossuth-díjas zeneszerző, brácsaművész, Baumgarten-díjas esztéta. A magyar zenekultúra egyik legnagyobb műveltségű úttörője. A gyakorlati- és elmélet zenében egyaránt fontos építő munkát végzett. Munkája a zeneirodalomnak majd minden területére kiterjed. Főként a zenetörténet etikai és szociológiai részét, valamint a módszertant helyezte új megvilágításba. Írt külföldi szaklapokba, komponált népdalfeldolgozásokat férfikarra (A zenetörténet szelleme, A zenetörténet szociológiája, Romantikus zeneszerzők).
Zora Neale Hurston (1891–1960)
amerikai író, antropológus és filmrendező. Az 1900-as évek eleji déli-amerikai faji küzdelmeket ábrázolta, és kutatásokat publikált a hoodoo-ról. Négy regényt, több mint 50 novellát, színdarabot és esszét írt.
Clara Haskil (1895-1960)
zsidó-román származású svájci zongoraművész. Zenei tehetsége korán jelentkezett, hatévesen már a bukaresti konzervatórium tanulója volt, hétévesen Bécsben tanult, tízévesen pedig a párizsi zenekonzervatórium hallgatója lett. Mozart és Scarlatti darabjainak ihletett előadója, a Salzburgi Ünnepi Játékok gyakori résztvevője, Charlie Chaplin 1961-ben nyilatkozta róla a svájci rádiónak: „Életemben három zsenivel találkoztam, Einstein professzorral, Winston Churchill-lel, és Clara Haskillal. Nem vagyok képzett zenész, de annyit mondhatok, hogy a zenei kifejezése csodálatos volt, a technikája pedig kiváló.”
Francis Poulenc (Francis Jean Marcel Poulenc, 1899-1963)
francia zeneszerző, a Hatok csoportjának tagja. Olivier Messiaen mellett a 20. század második felében egyedül ő örvendett vitathatatlan nemzetközi elismerésnek a francia komponisták közül. Alkotott minden nagyobb műfajban, írt műdalt, kamarazenét, oratóriumot, operát, balettet és zenekari műveket (A karmeliták beszélgetései, Litániák a Fekete Szűzmáriához, Az emberi hang).
Fettich Nándor (1900-1971)
régész, ötvös, az MTA tagja. 1921-1923 közt a Zeneakadémia fuvola tanszakának növendéke. 1926-tól a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára népvándorlás kori gyűjteményének felelőse. 1941-ben kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatójává. 1941-ben ötvösséggel kezdett foglalkozni. Ő maga is sok, történeti témájú domborművet készített. Számos fontos régészeti lelőhely, köztük a nagyszéksósi lelet feltárásában, feldolgozásában vett részt (A pannóniai matrónakultusz, Régészeti tanulmányok a késői hun fémművesség, A honfoglaló magyarság fémművessége történetéhez).
Vankóné Dudás Juli (1919–1984)
parasztfestő, népművész. Tizennyolc évesen a helyi népi együttes vezetője lett. Több nemzedék számára adta tovább a gyermekkorában megismert és az idősebbektől eltanult hagyományokat. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy írt, rajzolt, hímzett, szőtt, szőttes- és hímzésmintákat tervezett, valamint énekelt is. Festményeinek és rajzainak fő témáit szülőföldje népszokásai, valamint az ünnep- és hétköznapok adták.
Jean-Pierre Rampal (1922–2000)
francia fuvolaművész. Az első hangszeres művész volt, aki reflektorfénybe helyezte a fuvolát a nemzetközi hangversenyéletben, és az elsők között tette repertoárjának központi részévé a barokk zenét. Stílusa óriási hatással volt az utána következő fuvolaművészekre. Több mint négyszáz hangfelvétele felöleli a teljes alap fuvolarepertoárt, a rengeteg átiratot és számos ismeretlen darab első felvételeit. Egy legendás aranyfuvolán játszott.
Fülöp Kálmán (1923-2010)
dalszövegíró, költő, színész. A Színház és Filmművészeti Főiskolán végzett színi tanulmányokat. 1947 és 1959 között tagja volt a Magyar Színháznak, a Vígszínháznak, majd a Déryné Színháznak. Több zenés játék, operett, rockopera szövegét írta. Közreműködésével mintegy 200 kis- és nagylemez készült.
Boross Lajos (a „prímáskirály”, 1925-2014)
Kossuth-díjas prímás, a 100 Tagú Cigányzenekar örökös, tiszteletbeli főprímása. 1938 és 1940 között az Öreg Rajkók zenekarban muzsikált, majd 1942-ig a Zeneakadémián Zathureczky Edétől tanult. Első zenekarát 17 évesen alapította a Trombitás étteremben, majd 1950-ig budapesti éttermekben, kávéházakban játszott, számos filmben is szerepelt. Külföldi fellépésein is sikert aratott, a budai Margitkert vendéglőben sok-sok külföldi vendég megfordult, hogy hallhassák játékát. 1985-ben az Átriumban megrendezett cigánybálon a prímások királyává választották, majd az ugyanebben az évben megalakuló 100 Tagú Cigányzenekar főprímása lett.
Mihályfi Imre (1930)
Balázs Béla-díjas filmrendező, tanár, a Magyar Televízió örökös tagja. Főiskolai tanulmányait a Színművészeti Főiskolán végezte 1949–1953 között. 1953–1957 között a Hunnia Filmgyárban dramaturg, segédrendező volt. 1957–től az Magyar Televízió drámai főosztály rendezője, majd főrendezője. Az 1980-as évek elején a Horizont című tv-lap szerkesztőbizottsági elnöke, majd főszerkesztője lett. 2004-2007 között a Tv-s Művészek Társaságának elnöke volt, 2007 óta tiszteletbeli elnöke.
Bőzsöny Ferenc (1931-2018)
előadóművész, tanár, rádió bemondó, a Magyar Rádió hangja, a tiszta, érthető beszéd egyik etalonja. 1973-tól tagja volt a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, majd később a Magyar Rádió nyelvi bizottságának. Elnökségi tagja volt az Anyanyelvápolók Szövetsége elnökségének.
Szirtes Tamás (1945)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színházi rendező, színigazgató, egyetemi tanár. 1964-1968 között végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán. 1968-1972 között a József Attila Színház, 1972-1973 között pedig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1973 óta a Madách Színházban dolgozik mint rendező. 1977-2005 között a Színház és Filmművészeti Főiskola színházhallgatóinak tanára és egyetemi docens volt. 2004. február 1-jétől a Madách Színház Kht. ügyvezető igazgatója.
Felvidéki Judit (1951)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. 1971-1975 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem rendező szakán tanult. 1975-ben diplomázott; diplomafilmje a Kafka – Koplalóművész volt. 1976 óta a Magyar Televízió drámai osztályának rendezője. 1986-ban a Magyar Televízió vezető rendezője, 1991-ben főrendezője lett. 1999-ben a Magyar Televízió létszámleépítés miatt megszüntette munkaviszonyát, így szabadúszó lett. Művei elsősorban fikciós tévéjátékok, tévéfilmek, sorozatok, világ- és magyar irodalmi adaptációk, valamint szerzői filmek.
Mándoki László (Leslie Mandoki, 1953)
Németországban élő magyar zenész, zenei producer. Többek között dolgozott Bonnie Tylerrel, Engelbert Humperdinckkel, Joshua Kadisonnal, Phil Collinsszal, Steve Lukatherrel, Chaka Khannel, a No Angelsszel, Jennifer Rushsal, Gil Ofarimmal és Lionel Richie-vel, Richard Bonaval, Jack Bruce-szal, valamint Sido német rap zenésszel is. 1970-es évek elején végezte el a Konzervatóriumot Budapesten, majd nyugatra disszidált. 1979-ben csatlakozott a Dschinghis Khan nevű popzenekarhoz, ami meghozta számára az elismerést.
David Caruso (1956)
amerikai színész. 1980-ban kapta meg az első színészi munkáját. 1982-ben a Rambo első részében tűnt fel. Igazi nagy szerepét a Szerelem és dicsőségben kapta 1983-ban az NBC csatornán. 1987-ben készítette el az első moziját a Kínai lányt. 2002-ben Los Angelesből Miamiba költözött. Még ebben az évben nyitott egy boltot a városban. Mellékkeresetként Horatio Caine-t alakítja a CSI: Miami helyszínelők című sorozatban 2002 óta (New York királya, Hudson Hawk, Túszharc).
Nicolas Cage (Nicolas Kim Coppola, 1964)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező, producer. Édesapján keresztül a híres rendező, Francis Ford Coppola és Talia Shire színésznő unokaöccse. Már fiatal korában vonzotta a mozi világa, első filmes élménye egy iskolai produkcióhoz kötődik. 1994-ben már elismert színésznek számított. A legjobb férfiszínésznek járó Oscar-díjat a Las Vegas, végállomás című film nehéz és lehangoló szerepéért kapta 1996-ban. 2000 előtt olyan filmekben játszott, mint a A szikla, a Con Air – A fegyencjárat vagy az Ál/Arc. Az ezredforduló után, talán mert évente 2-3 filmben is szerepet vállalt, már elég vegyes kép tárul elénk, de itt is találunk még több említésre való produkciót: Tolvajtempó, Corelli kapitány mandolinja, A fegyverek szava, A nemzet aranya, Veszélyes Bangkok, Dermesztő rémület.
Ganxsta Zolee (Zana Zoltán, „Döglégy”, 1966)
rapper, dobos, előadóművész és színész. 1995-től a Ganxsta Zolee és a Kartel nevű gengszter hiphop együttes frontembere. A zenekar elhíresült szókimondó (gyakran vulgáris) szövegeiről, tagjai több alkalommal viselkedtek botrányosan a fellépéseik során. 2010 óta a baranyai Görcsöny községben egy híd viseli a nevét (Le a fejjel!, Die Hard 5 – Drágább, mint az életed, Valami Amerika 3.).
Jeremy Renner (Jeremy Lee Renner, 1971)
amerikai színész és zenész. A 2000-es években főleg mellékszerepekben tűnt fel, nagyobb szerepeket a Kannibál, S.W.A.T. – Különleges kommandó, Neo Ned és a 28 héttel később című filmekben kapott. Első komolyabb sikerét az A bombák földjén című amerikai háborús dráma főhőseként érte el (Bosszúállók, Tolvajok városa, Mission: Impossible – Titkos nemzet).
Gervai Péter (1972)
informatikus, fejlesztőmérnök és wikipédista. A Magyar Wikipédia alapítója, valamint kezdeti időszakában az internetes enciklopédia fejlesztésének vezetője volt. 2008 őszétől a Wikimédia Magyarország elnöke és alapító tagja.
Dolhai Attila (1977)
Jászai Mari-díjas színész, énekes, érdemes művész. A zene iránti rajongása már fiatalkorában megmutatkozott, ezért szülei beíratták Gödöllőre, az Állami Zeneiskolába. 1999-ben tűnt föl először a Kifutó tehetségkutató versenyben a Karthago együttes Apáink útján című dalával, amivel különdíjas lett. 2000-ben játszott az Elisabeth című musicalben a Miskolci Nemzeti Színházban, így ismerte meg Kerényi Miklós Gábort, az ő javaslatára 2001-ben felvételizett a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, 2005-ben diplomázott.
Lauren Cohan (1982)
brit–amerikai színésznő. Legismertebb szerepe Maggie Greene a The Walking Dead című amerikai televíziós horrorsorozatból. Szerepelt továbbá a Vámpírnaplók, az Odaát és a Chuck című sorozatokban is. A Winchesteri egyetemen diplomázott, ahol drámát és angol irodalmat tanult, mielőtt a részben általa alapított színjátszó társulattal turnézni kezdtek. Ezután London és Los Angeles között ingázott, számos filmes és nonprofit projekten dolgozva (Érj el!, Batman Superman ellen – Az igazság hajnala, 22 mérföld).
Ezen a napon halt meg:
Nicholas Hilliard (1547?-1619)
az angol miniatúrafestészet híres képviselője, arcképfestő, aranyműves, udvari festő, az első 16. századbeli angol festőművész, akinek életéről számottevő dokumentummal rendelkezünk. Stílusára az ifj. Holbein hatott. 1577-ben festett önarcképével az elsők közé tartozik ebben a sajátos műfajban. Kiváló mester volt, jeles tanítványokat nevelt a miniatúrafestészet terén. Festményei bemutatják az Erzsébet-kori Anglia képi stílusát (Ifjú férfi vadrózsák közt, I. Jakab, Tudor-rózsa).
Négyesy László (1861-1933)
irodalomtörténész, esztéta, az MTA tagja. Fő kutatási területe a romantika előtti, újkori klasszikus magyar líra alakulásának verstani és esztétikai vizsgálata volt, e korszak több költőjének életművét dolgozta fel és rendezte sajtó alá. Noha a konzervatív esztétikai irányzatok híve volt, tanítványai közül került ki a magyar költészet formanyelvét megújító irodalmi kör több neves tagja. Stílusgyakorlatok néven legendássá váltak egyetemi önképzőkörei (Magyar verstan, A magyar költészet eredete, A tragikum az újkori költészetben).
Pásztor János (1881-1945)
szobrászművész. A budapesti Országos Magyar Iparművészeti Iskolában tanult szobrászati ismereteket. Első jelentősebb munkája a szegedi Vásárhelyi Pál emlékmű két oldalfigurája. Igazán hírnevessé népszerű kiállításai miatt vált, már 1906-ban vásárolt tőle szobrot a Szépművészeti Múzeum. 1910-től Budapesten élt, a II. világháborúban a Budapestet ért szovjet bombázások alatt vesztette életét (Hősi emlékmű Makón, Az áldást hozó Tisza, Kazinczy-emlékkút).
Somlyó Zoltán (Schwartz, 1882-1937)
költő, műfordító. Hányatott élete költészetének tárgykörét, színvonalát, rendszerességét, közreadását is befolyásolta. Első versei a századvég népies-szecessziós hangján szólaltak meg. Szellemi magányában verselt az egyedüllét magányáról és az erotikával átszőtt szerelemről. Verseit áthatotta a bohém anarchizmus és a l’art pour l’art szemlélet. A Tanácsköztársaság bukása után inkább mint műfordító szólalt meg (Az átkozott költő, A férfi versei, Nyitott könyv).
René Guénon (Sejk Abd Al-Wahid Yahia, 1886-1951)
francia metafizikus, szúfi misztikus író, a tradicionális létszemlélet legkiemelkedőbb gondolkozója és szerzője. Még Franciaországban áttért az iszlámra (1912), majd 1930-tól 1951-ben bekövetkezett haláláig Egyiptomban élt. Itt élt muszlim és szúfi mestere is, Sheikh Mohammad Ibrahim, aki Guénont a szúfi beavatás és metafizikai realizáció útjára vezette. Magyarországon szellemi munkásságát először Hamvas Béla ismertette, első komoly fordítója pedig Buji Ferenc volt (A mennyiség uralma és az idők jelei, A modern világ válsága, Szellemi tekintély és időbeli hatalom).
Völcsey Rózsi (1895-1966)
színésznő, érdemes művész. 1914-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián. 1915-ben lépett a színipályára. Játszott vidéken, 1945 és 1948 között a Magyar Színház illetve a Vígszínház művésznője volt, majd a Magyar Rádiónál működött. A rádiótársulat tagjaként országosan ismertté vált, elsősorban erőteljes, humoros népi figurák megformálásával, de mint drámai hősnő sikerrel működött mindenütt (Mágnás Miska, Forró mezők, Csendes otthon).
Láng Rudolf (1904-1991)
festő, grafikus, jelmeztervező. Budapesten a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Firenzében folytatott képzőművészeti tanulmányokat 1924–1928 között a I’Accademia delle Belle Arti-n. 1932-től volt kiállító művész. 1949-től elsősorban jelmeztervezéssel foglalkozott; a Nemzeti Színház jelmeztervezőjeként. 1953–1970 között a Vígszínház jelmeztervezője volt.
Trevor Howard (Trevor Wallace Howard-Smith, 1913-1988)
angol színész. Színházi munkája után nemzetközi ismertségét az 1945-ös Késői találkozás és az 1949-es A harmadik ember című filmdrámákban alakított szerepei hozták meg (Tengeri farkasok, A misszionárius, Gandhi).
Csikós Rózsi (Csikós Rózsa Ágnes, 1913–1992)
színésznő, szubrett. Az Unió Rt. Színészképző Iskola elvégzése után 1931-ben a Terézkörúti Színpad tagja lett. 1932 és 1934-ben Bécsben játszott. 1939-től a Royal Színházban szerepelt, 1942 és 1949 között pedig a Fővárosi Operettszínház művésznője volt (az államosításáig). Ezután nem lépett színpadra. 1945 előtt több filmben játszott (Ez a villa eladó; Egy szoknya, egy nadrág; Bakaruhában).
Diószegi Sándor (1915-1993)
zeneszerző, karnagy, református orgonista-kántortanító. Elkötelezett híve lett a Kodály-módszernek és az Éneklő Ifjúság mozgalomnak, 150 tagú gyermek és 40 tagú vegyeskart vezetett Füzesgyarmaton. 1951-ben érkezett az Egyesült Államokba. Gyári munkásként dolgozott Chicagóban, mellette zongoristaként, zeneszerzőként egyaránt tevékenykedett. Az amerikai magyarság nagyra becsülte munkásságát. Visszatérése után hanglemezeket adott ki magyar nótáiból, operettdalaiból, sanzonjaiból és táncdalaiból, ezeket a szakma élvonalbeli művészei szólaltatták meg, mintegy elismerve ezzel dalainak művészi színvonalát.
Tardos Tibor (1918-2004)
József Attila-díjas író, műfordító, forgatókönyvíró, újságíró. 1938-ban Párizsba menekült, és két évig térképészetet tanult. 1941–1944 között részt vett a francia ellenállásban. 1945-től a La Presse, a Nouvelle és a Fraternité munkatársa volt. 1947-ben hazatért Magyarországra, a Szabad Nep és a Szabad Ifjúság munkatársa lett. Írásai közismertek lettek. 1956-ban részt vett a Petőfi Kör munkájában, ezért 1957-ben másfél évig börtönbe zárták. 1963-ban visszatért Franciaországba, és Párizsban telepedett le, menedékjogot kért a francia kormánytól (Nourri, blanchi; Tücsök; Igor hazatér).
Szilágyi János György (1918-2016)
ókortörténész, művészettörténész, főmuzeológus, a történettudomány akadémiai doktora. Komoly érdemei vannak az Antik Gyűjtemény szervezésében, a nemzetközi szakmai kapcsolatok kiépítésében és az ókori civilizáció, kultúra, irodalom és művészet kutatásában és megismertetésében. Kutatási területe kiterjedt az ókori görög és római irodalomra, az antik művészettörténetre, a vallástörténetre és az etruszk kultúrára, az etruszk-korinthoszi vázafestészetnek a világon található teljes anyagát feltárta és közreadta (Sophoklés összes drámái, A görög kultúra aranykora, Szirénzene).
Halász Péter (1922-2013)
író és újságíró, az 1956-os forradalom bukását követően hagyta el Magyarországot és a Szabad Európa Rádió egyik legismertebb magyar közvetítőjévé vált. Regényei, számos novellája és újságcikke – melyeket nyugaton publikáltak évtizedekkel emigrációja után, magukba zárva a magyar emigráns élet keserédes természetét – népszerűek voltak szerte a világban élő magyar közösségekben (Tatárok a Széna téren, Fogócska, Árnyékok New Yorkban).
Lukács József (1922-1987)
filozófus, vallástörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja. A második világháború idején munkaszolgálatos volt. 1945-től a MADISZ országos, majd budapesti központjában dolgozott. 1958-tól a Valóság, majd 1959-től a Világosság felelős szerkesztője, 1967-től főszerkesztője volt. 1959-től az ELTE filozófiai tanszékén adjunktus, később a valláskritikai kutatócsoport vezetője (Bevezetés a valláskritikába, Eszmék és választások, Vallás és vallásosság).
Felföldi Anikó (1938-2020)
Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész. Játszott a Nemzeti Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a Vidám Színpadon. 1966 óta a Budapesti Operettszínház; 1994-től a színház örökös tagja. Operettek és musicalek főszerepeit egyaránt játszotta, s több nagy sikerű filmben és tévéjátékban szerepelt. Temperamentumának, kiváló tánctudásának köszönhetően elsősorban szubrett szerepekben érvényesült (Felfelé a lejtőn, Irány Mexikó!, A szeleburdi család).
Vittorio Mezzogiorno (1941-1994)
olasz színész. Mivel a színészi pálya is érdekelte, beszédmódja és a hangja tökéletesítésének céljából éjszakánként olasz- és nápolyi nyelven hangosan olvasta a Büntető törvénykönyvet. 1962-ben a nápolyi Teatro Il Piccolóban volt az első szerepe (Mahábhárata, Polip, Kegyetlen hegycsúcs).
