Névnapok: Ágota, Ingrid, Abiáta, Adelaida, Adelheid, Agáta, Agrippína, Akilina, Alett, Alida, Elke, Eta, Etelka, Heidi, Izrael, Jáfet, Kájusz, Kolos, Kolozs, Léda, Modeszta, Modesztusz
Megszületett Kisfaludy Károly (1788–1830) költő, drámaíró, festő.
A reformkori irodalmi élet fő szervezője, az Aurora szerkesztője, az Aurora-kör elindítója, a magyar novella egyik első meghonosítója. Akvarell tájképeket festett. Néha képei jól elkeltek, de többször titkon nyomorgott. Pénzsegélyt nem fogadott el barátaitól, akik ezért kölcsönadták neki a pénzt vagy megvették a képeit. Inkább költő volt, mint festő, 1820 elején már 16 kész színdarabja volt. 1819. április 18-án bemutatták Székesfehérváron A tatárokat, ami nagy hatást kiváltva színre került. Brunszvik Ferenc gróf, a pesti városi színház haszonbérlője meghívta a társaságot Pestre, és május 3-án itt is az ő darabjával nyitották meg előadásaikat. Ezután színművei egymás után kerültek színre. 1826-ban már az új irodalom feje és vezére volt. A vezér és társainak emlékét őrzi az Aurora-kör elnevezés (László király a cserhalmi ütközetben, Szeget szeggel, Csalódások).
Meghalt Kirk Douglas (Issur Danielovitch Demsky, 1916-2020) életmű Oscar- és Golden Globe-díjas fehérorosz származású amerikai színész és producer.
Fia, Michael Douglas szintén színész és producer. New Yorkban az Amerikai Színművészeti Akadémia diákja volt, közben több mint ötven különböző munkahelyen dolgozott, hogy előteremtse a tandíjat. 1941-ben bevonult a haditengerészethez, a színpadra csak 1945-ben tért vissza. A következő évben kezdődött filmes pályafutása, melynek során mindvégig sikerült elkerülnie a beskatulyázást, drámai hősöket, romantikus és modern figurákat egyaránt hitelesen személyesített meg, alakításait a természetesség mellett lélektani elmélyültség jellemezte. 70. életévén túl regényíróként is megmérette magát. 1988-tól kezdve tucatnyi könyve jelent meg. Kirk Douglas 100 éves kora után is megjelent a nyilvánosság előtt. A 2018-as Golden Globe díjátadón állva tapsolta a közönség a színészlegendát (Spartacus, Hármas számú űrbázis, Végső visszaszámlálás).
Ezen a napon született:
Dudith András (1533-1589)
a humanizmus tudós, író, pécsi püspök és császári és királyi tanácsos. Padova főiskoláján az ókori Róma nagy íróit tanulmányozta és klasszikus műveltséget szerzett. Párizsban foglalkozott a görög és keleti nyelvekkel. Előbb református, majd unitárius lett. Több görög és olasz munkát latinra fordított. Számos levelét az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárban őrzik.
Christian Gottlob Neefe (1748-1798)
német operaszerző, karmester, orgonista, Ludwig van Beethoven tanára. Tanulmányait a Lipcsei Egyetemen folytatta, ahol Johann Adam Hiller tanítványa volt, az ő segítségével komponálta első operáját. Később Bonnban udvari orgonista lett, majd Beethovent tanította. Beethoven első művei közül többnek a megalkotásában is segített.
Kner Izidor (1860–1935)
kiadó, a magyar nyomdászat, könyvkötészet kiemelkedő személyisége. Önképzéssel, folyamatos tanulással szerezte ismereteit. 1882 júniusában Gyomán megnyitotta egyszemélyes könyvnyomdáját. 1898-ban már mintegy 1500 nyomtatványt kezelt a nyomda. A nyomdászati írások mellett gyakran közölt szakcikkeket (Monumenta Literarum, Kner Izidor pajzán aforizmái, Félévszázad mesgyéjén).
Nagy Lajos (1883–1954)
Kossuth- és háromszoros Baumgarten-díjat író, publicista. 1907-ben jelent meg első novellája, 1911-ben első kötete. 1918-tól a Bolond Istók című szatirikus lap szerkesztője, 1922 és 1929 között a Nyugat főmunkatársa. Ennek ellenére, bár kora szerint is ennek a nemzedéknek a tagja, sosem tartozott igazán a nyugatosok közé. Legnagyobb sikereit novelláival aratta (A csúnya lány, A hűséges szegényember, Jeremiáda).
Berde Mária (1889-1949)
erdélyi magyar író, költő, műfordító. A kolozsvári egyetem bölcsészkarán magyar-német nyelv- és irodalomból doktorált. Az angol és német nyelv tanulása végett Münchenbe utazott, tanulmányútja idején – amelynek Az örök film című modern formaeszközökkel megírt diákregényében állít emléket. Látásmódja, tiszta hangú, finom zeneisége, érzelmes lírája, valamint az emberi viszonyok sajátos, etikai megközelítése, nőies érzékenységre valló, néhol impresszionista hatást mutató prózájának stílusa miatt a szó igazi értelmében asszonyírónak nevezhető (Haláltánc, Seherezáde himnusza, Szentségvivők).
Pongrácz Zoltán (1912-2007)
zeneszerző, az elektroakusztikus zene magyarországi úttörője. Magánúton tanult zeneszerzést, első kompozícióit a középiskolában mutatták be. Az érettségi utáni nyáron népdalokat gyűjtött szülőföldjén, ennek nagy szerepe volt abban hogy 1930 és ’35 között Kodály Zoltán növendéke lehetett a Zeneművészeti Főiskolán. A népdalgyűjtést akadémistaként is folytatta. 1964-ben és 1965-ben Darmstadtban szerezte első ismereteit az elektroakusztikus zenéről (Az utolsó stáció, Kossuth kantáta, Bariszféra).
William S. Burroughs (1914-1997)
amerikai író, előadóművész. A beatnemzedék egyik kiemelkedő alakja, műveinek nagy része önéletrajzi ihletettségű, sokat merített ópiumfüggőségének tapasztalatából. Nagy hatást gyakorolt az irodalomra és a popkultúrára is (Pengefutár, A halott utak vidéke, A narkós).
Fitz Jenő (1921-2011)
Széchenyi-díjas történész, régész, numizmatikus, Gorsium feltárója. 1949 és 1985 között ő volt a székesfehérvári István Király Múzeum igazgatója. A Székesfehérvár közelében lévő Gorsium római kori romterületen végzett feltárásokat.
Kovács János (1927-1992)
Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész. 1952-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Tanulmányai elvégzése után a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. Főleg humoros, gyakran groteszk alakokat formált meg. 1983-tól haláláig a Vígszínházban játszott (Tizenhat város tizenhat leánya, Kísértet Lublón, A veréb is madár).
Tarsoly Elemér (1928-1986)
színész. 1952-ben szerezte diplomáját a Színiakadémián. Ezt követően haláláig játszott a Nemzeti Színháznál. A közönség elsősorban népi alakok, karakter- és epizódszerepek megformálójaként láthatta (Egy pikoló világos, Puskák és galambok, Árvácska).
Kasztovszky Béla (1942-2016)
Zsoldos Péter-díjas sci-fi-író. A tudományos-fantasztikus irodalommal komolyabban csak az 1970-es évek elején kezdett foglalkozni. Kuczka Péter szerkesztő támogatásával 1982-ben napvilágot látott egy novelláskötete, a Kétszemélyes világ a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatában. Sci-fi tárgyú írásaival azóta is találkozhatnak különböző magazinok lapjain (Fehér kör, Álomutazás – elérhető áron!, A mi konzolunk).
Moór Marianna (1943)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1957-ben debütált A tettes ismeretlen című filmben. 1965-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1965–1969 között a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1969–1984 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1984–1992 között a Madách Színházban játszott, majd 1992-től ismét a Nemzetiben. Számos filmben és tévéjátékban is szerepet vállalt. Eleinte drámai szerepeket alakított, de kiváló humorát, stílusérzékét hamar észrevették (Szent Péter esernyője, Dögkeselyű, A temetetlen halott).
Michael Mann (1943)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer. A londoni Nemzetközi Filmiskolában tanult. Az 1970-es években kezdett TV-s forgatókönyveket írni. Előszeretettel vesz fel hússzor-harmincszor egy jelenetet csak azért, mert valaki elrontott egy hangsúlyt a dialógus során. Nem csoda hát, hogy alkotásaiban színészei általában életük legjobb alakítását nyújtják (Az erőszak utcái, Az utolsó mohikán, Közellenségek).
Charlotte Rampling (1945)
brit színésznő. Modell volt, mielőtt szerepelt Richard Lester filmjében, A csábítás trükkjeiben. 1969-ben szerepelt Luchino Visconti filmjében is, az Elátkozottakban. Rampling legismertebb filmje 1974-ben készült; Az éjszakai portás. Még ugyanebben az évben Sean Connery partnere volt a Zardoz című filmben.
Jennifer Jason Leigh (Jennifer Leigh Morrow, 1962)
amerikai színésznő. 2001-ben Alan Cumminggal közösen írta és rendezte meg a Jóban-rosszban című vígjáték-drámát. 2015-ben Quentin Tarantino Aljas nyolcas című rendezésében szerepelt, Daisy Domergue megformálásával a női mellékszereplők Oscar- és Golden Globe-díjaira jelölték (Örökkön örökség, A nagy ugrás, Aljas nyolcas).
Haás Vander Péter (1963-2015)
Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész. 1989-től, a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a József Attila Színházban játszott 1990-ig. 1990–94 között az Arany János Színház, 1994-től a Tivoli Színház színésze, majd 1996-tól a teátrum 2012-es megszüntetéséig a Budapesti Kamaraszínház társulatának tagja volt. Színházi munkái mellett számos szinkronszerepben volt hallható több mint két évtizeden át. Sok rádiójátékban szerepelt.
Ólafur Elíasson (1967)
izlandi-dán képzőművész, aki nagyméretű szobrairól és különböző természeti elemeket alkalmazó installációiról híres. 1995-ben Berlinben megalapította a Studio Olafur Eliasson-t, amely egy térkutató képzőművészeti laboratórium (Serpentine Gallery, Illatalagút, Szféra).
Schneider Zoltán (1970)
Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész. 1990-1994 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt. Főiskolai hallgatóként a Katona József Színháznál foglalkoztatták. 1994 és 2001 között az Új Színház, több mint másfél évtizede a Radnóti Színház társulatának tagja (A Hídember, Kincsem, A Viszkis).
Tony Jaa (1976)
thai harcművész, színész, kaszkadőr. Kaszkadőrmunkái mellett több kisebb szerepet kapott akciófilmekben, majd 2003-ban főszerepet az Ong-bak – A thai boksz harcosa című alkotásban, amivel nemzetközi hírnévre tett szert (Ong Bak sorozat, Beépített ügynök, A sárkány bosszúja).
Ezen a napon halt meg:
Thomas Carlyle (1795-1881)
skót történész, író. 1823-tól munkatársa volt az Edinburgh Encyclopedia és az Edinburgh Review lapoknak. Tanulmányokat írt Montesquieu, Montaigne, Nelson, a két Pitt és Goethe Faustjáról. Elsősorban azonban a német irodalom kötötte le, első nagyobb saját műve Jean Paul hatása alatt keletkezett és kímélet nélkül ostorozza a kor hibáit. Anélkül, hogy a szó teljes mértékében népszerű lett volna, hazájának szellemi fejlődésére mégis rendkívül mély befolyást gyakorolt (Hősökről, Munka és hit, Egykor és most).
Antti Amatus Aarne (1867-1925)
finn mesekutató. 1911-ben kinevezték a helsinki egyetemre a finn és összehasonlító népköltészeti kutatás magántanárává, közben tudományos munkát folytatott, sőt külföldi tanulmányutakat is tett. Ő indította el a nemzetközi mesekatalogizálást, a mesék tárgyköre szerint. Legtöbb munkáját a Folklore Fellows nevű nemzetközi egyesület közlönyében, a Folklore-Fellows Communicationsben publikálta. Itt jelent meg az európai mesetípusok jegyzéke, mellyel a mesetípusok addigi legteljesebb rendszerét alkotta meg, ami nagy segítség volt az egyes országokban végzendő kutatómunkában.
Jacques Ibert (1890–1962)
francia zeneszerző, stílusát a világosság, szellemesség, ragyogó hangszerelés és a virtuóz technika jellemzi. 1927-ben Párizsban mutatták be első, Angélique című operáját. 1950-ben egy időre az Amerikai Egyesült Államokba ment, ahol a Berkshire Music Center zeneszerzési mesteriskoláját irányította. Két utolsó zenekari művét is amerikai kérésre készítette el (Readingi fegyház balladája, Escales, Angélique).
Hans Fallada (Rudolf Wilhelm Friedrich Ditzen, 1893-1947)
német író, újságíró, az Új tárgyilagosság irodalmi irányzat egyik legismertebb 20. századi képviselője. A 20. század első felének legismertebb írói közé tartozott. 1930 elején aratta első irodalmi sikereit a Bauern, Bonzen und Bomben című regényével, amelyben a Földművesmozgalomról és a vidéki kisvárosok politikai életéről írt (Mi lesz veled – emberke?, Farkas a farkasok között, Kiskarácsony).
Megyery Sári (Sacy von Blondel, 1897-1983)
filmszínésznő (a némafilmkorszak sztárja), író, költő. Negyvenkilenc magyar és német film női főszerepét játszotta el. Rózsahegyi Kálmán színészképzőjének tanulója volt. Első verseskötete Csak a fényre vigyázz! címmel, Molnár C. Pál illusztrációival jelent meg 1932-ben. 1938-ban Párizsban telepedett le, 1955-ben tanári diplomát szerzett Cambridge-ben (Mire megvénülünk, A fogadalom, Elhagyottak).
Pressburger Imre (Emeric Pressburger, 1902-1988)
magyar származású angol Oscar-díjas forgatókönyvíró, filmrendező és producer, aki legjelentősebb munkáit rendezőtársával, Michael Powell-lel készítette, akivel 1943-ban közös produkciós céget alapított. Karrierjének építését újságírókét kezdte. 1920-as években kezdett forgatókönyveket írni. 1935-ben lépett Anglia földjére.
Barsi Ödön (Rodriguez Ödön, 1904-1963)
színész, író, rendező. A budapesti Színiakadémián 1929-ben megszerezte színészi, majd 1930-ban rendezői diplomáját. A Nemzeti Színház ösztöndíjas tagja lett, majd Kolozsváron játszott. 1933-tól számos bűnügyi és kalandregény szerzője, amelyek főként álnéven jelentek meg. 1936-tól lektor, rendező. 1945-ben részt vett a rádió újraindításában, majd főrendezőként dolgozott az 1948-as nyugdíjazásáig. Tudományos-fantasztikus regényei révén mint író, a TTIT Asztronautikai Bizottságának egyik alapító tagja volt 1988-tól regényeinek nagy része új kiadásban jelent meg (A Nevető halál, A vörös skorpió, Játék a halállal).
Gáldi László (Göbl, 1910-1974)
nyelvész, irodalomtörténész, romanista, műfordító, szótárszerkesztő. Görögországban folytatott nyelvészeti és irodalomtörténeti kutatásokat. 1942-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, és kinevezték egyetemi tanárnak Kolozsvárra, ahol 1944-ig tanította a romanisztikát. A felszabadulás utáni években az MTA Nyelvtudományi Intézetének osztályvezetője mint a Petőfi-szótár irányítója és A magyar irodalmi nyelv nagyszótára munkatársa.
Maharisi Mahes jógi (1918?-2008)
brit indiai származású filozófus, író. Nyilvános előadásokat tartott egy ősi, védikus, hagyományos meditációs technikáról, amit később transzcendentális meditációnak nevezett el. A Nagyok Szemináriumán 1958-ban megalapította a Spirituális Megújulás Mozgalmat és elindult világkörüli útjára. Később Európában is tanított (A Transzcendentális Meditációról azoknak, akik kételkednek az élet határtalan lehetőségeiben; A Bhagavad-gítá; A Lét tudománya és az élet művészete).
Gácsi Mihály (1926-1987)
Munkácsy-díjas grafikus. Szabadiskolában tanult, majd 1949-től 1956-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Anekdotázó hangvételű karikaturisztikus ábrázolásmód alkotja jellegzetes kifejezésmódját. Kezdetben önironikus, kissé dekadens kifejezésű műveket készített. Folyóiratokba dolgozott, könyveket, kiadványokat, valamint meséket illusztrált. Formanyelve mindvégig azonos, kisarkított figurativitás, különös groteszk, torz formaképzés jellemzi.
Christopher Plummer (1929-2021)
Oscar-, BAFTA-, Emmy- és Golden Globe-díjas kanadai színész. A legidősebb korában díjazott személy az Oscar-díjak történetében. Zongoristának kezdett tanulni, de érdeklődése hamarosan a színház felé fordult, a középiskolában kezdett színdarabokban játszani. Színházi karrierje az 1950-es években indult. 2010-ben jelölték életében először Oscar-díjra Lev Tolsztoj megformálásáért. 2012-ben Oscar-díjat kapott a legjobb mellékszereplő kategóriában a Beginners című filmben nyújtott alakításáért (A nemzet aranya, Kezdők, A világ összes pénze).
Ősz Ferenc (1930-1975)
újságíró, humorista, konferanszié. Munkatársa volt a Dunaújvárosi Hírlapnak és a Pest Megyei Hírlapnak is. 1968-tól a Ludas Matyi belső munkatársként foglalkoztatta. Színpadi szerzőként a Kamara Varietében debütált. Alapító tagja, állandó szerzője és közreműködője volt a Rádió Kabarészínházának. Országosan ismertté a rádió tette a nevét.
Joseph L. Mankiewicz (1909-1993)
amerikai író, Oscar-díjas filmrendező, forgatókönyvíró és producer. 17 éven keresztül a Paramount Picturesnak dolgozott forgatókönyvíróként és producerként mielőtt lehetőséget kapott filmet is rendezni. 11 filmet készített hat év alatt, a csúcsra 1950-ben és 1951-ben ért el, amikor Oscar-díjat nyert legjobb rendező és legjobb adaptált forgatókönyvírói kategóriában az Egy levél három asszonynak és a Mindent Éváról című filmjeiért. A filmiparban betöltött szerepének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en (Mesterdetektív, A mezítlábas grófnő, Philadelphiai történet).
Kőrösi Zoltán (1962-2016)
író, film-forgatókönyvíró, dramaturg. 1990-2007 között a Magyar Rádióban dolgozott, először 1995-től, mint a Magyar Rádió Irodalmi szerkesztőségének vezetője, majd 2002 júliusától 2007 áprilisáig, a Magyar Rádió Művészeti Főszerkesztősége megszüntetéséig, annak főszerkesztőjeként (A testtől való szabadulás útja, Romkert, Ami a szívedet brummja…).
Eseméyek:
1852 – Megnyílik a szentpétervári Új Ermitázs Múzeum, amely a világ egyik legnagyobb és legrégebbi múzeuma.
1887 – A milánói Scalában bemutatják Giuseppe Verdi Otello című négyfelvonásos operáját.
1919 – Charlie Chaplin, Mary Pickford, Douglas Fairbanks és D. W. Griffith megalapítja a United Artists filmstúdiót.
1990 – megalakult a MASZK Országos Színészegyesület, még Magyar Színész Kamara néven
