Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Brit-szigetek: Michael Wood sötét középkora Archívum
  • Alexandra David-Neel – Jongden láma: Az öt bölcsesség lámája Archívum
  • Rémségek Cirkusza – A vámpírtanonc Archívum
  • Romantikus Puccini, romantikus Domingo
    Plácido Domingo Sings Romantic Puccini
    Archívum
  • Gigantikus méretű háromkerekű drótszamarak Archívum
  • A Balaton legendája újraéled Archívum
  • Az Ottlik-kultusz Archívum
  • Dalos György: Puszipajtások Archívum

Dzsesztetés – „ő el tudja játszani az Ornithologyt”

Posted on 2023.06.28.2023.06.27. By admin Nincs hozzászólás a(z) Dzsesztetés – „ő el tudja játszani az Ornithologyt” bejegyzéshez

Mi ez a hang?

a papiruszportal.hu archívumából [2008]

Szerző: rotan

A Katona József Színház és az immár ötesztendős Artemovszk 38 is arról híres, hogy minden újra nyitott, akár a tiltott vadászmezőkre is be-betévednek. Néhány éve kezdődött az a csavar, hogy a Katona színházi holtidőben fellépett a hajón, az A38 pedig zenei produkciókat vitt a színházba – kölcsönös megelégedésre. Ennek a folyamatosan épülő kapcsolatnak az egyik vad hajtása a Mi ez a hang? (Dzsesztetés) című előadás, amelyet a színtársulat szántszándékkal az A38-ra álmodott. A tavaly nyári happeningekből született ez a dévédé.

2007 júniusában a Katona József Színház három előadással lépett föl az A38 gyomrában. Elég messzire merészkedtek, ami az ezüstkorong extráiból kiderül. Jó sztálinista reflexszel ugyanis nem dőltem be a kényelmes lejáccás menüpontnak, hanem megpróbáltam hátulról megtudni valamit a darabról, ha már élőben nem láttam. Gábor Máté rendező az interjút azzal kezdi, hogy a színész mindent el tud játszani, amit el akar. Aztán azzal folytatja, hogy rendezett színészei nem tudnak kottát olvasni – ez kicsit nehézzé tette a produkció betanulását –, ami szerinte a Kodály-módszer csődje. [Ezzel vitatkoznék, ez az oktatáspolitika csődje, hiszen a Kodály-módszert melyik átlagos közoktatási intézményben valósítják meg?] Summa summarum elsajátították a megfelelő zenei anyagot, ez fog sütni az előadásból, és az nem, hogy a cirmos cicát nem tudnák eljátszani, ha a közönség ezt kérné tőlük…

A színész mindent el tud játszani…, hogy ez mégsem olyan egyszerű a Dzsesztetés esetében, az a „színfalak mögötti” és egyéb érdekes extra(vagáns/vágáns) jelenetekből kiderül. Ugyanis a társulat a maga többnyire néhány tiszta zenei hangjával arra vállalkozik, hogy visszaadja a húszas-harmincas évek Amerikája füstös dzsesszklubjainak a hivatalos műsor utáni kötetlen hangulatát, örömzenélését. A szereplőgárda jórészt fiatalokból és a kissé tapasztaltabb, ám ebben a szerepben is remekül helytálló László Szacsvayból áll össze.
Az előadást többhavi zenei stúdium előzte meg. A fellépők többsége ifjonti hévvel vagy szülői noszogatásra vett ugyan már kezébe hangszert, de rövidesen le is tette – most pedig az elveszett zenei fonalat kellett néhány röpke hónap alatt felgöngyölíteni. A dévédé járulékos részei közt van egy jellemző (több is) őszinte mondat, talán Gergely Kocsistól, közvetlenül a fellépés előttről: nem csináltunk B tervet, ez hiba volt, mi van, ha nem tudjuk lejátszani a számokat, és őrületes bukás lesz a vége?! Ez közel sem úgy hangzik, mintha arra játszottak volna, hogy a jól bevált, filmek végi bakiparádéra bazíroznának.
Az extrák után, most már minden rosszra felkészülve, egy szórakoztató/hallgatható és ezernyi finom humorral átszőtt dzsemborit élvezhettem. A halandzsaszöveggel („dzsessz”) kezdődő („dzsessz”) felvezetés („dzsessz”) után számos ismert sztenderd hangzik fel, s a zenei egységek között fent nevezett tapasztaltabb egy-egy hangszert mutat be felolvasással a maga szarkasztikus módján, majd a zenét szolgáltató nagyságok önvallomása következik, hogy is csöppentek mindebbe, s mi is az a hang, amit kiadnak: ki kit dzsesztet? A rendező a színészeket? Vagy fordítva? Vagy a színészek a gyanútlan, egy átlagos Katona-előadásra beülő nézőt? Vagy a zeneértőket? Egymást?
Fergeteges és őszinte vallomásokat hallhatunk Réka Pelsőczytől (bebizonyítja, hogy amit játszik, az nem playback) Ervin Nagyon keresztül (aki bemutatja ember[!]i Nagyságát, hogy 5-6 trombitahanggal ki mer állni a közönség elé) Gergely Kocsisig (akiről megtudjuk, hogy nem Charlie Parker, de csak nüansznyiak köztük a különbségek, lásd Ornithology, és azok is főként a távolságból és az idősíkok eltéréséből adódnak).
A 110 perc egészen új oldaláról láttatja a már számos (könnyebb/nehezebb, de jobban eljátszható és echte színházi) szerepben bizonyított színészeket. A Katona egy műfajokat átjáró és nem tisztelő előadással örvendeztette meg a közönség mindenre felkészült részét, a gyanútlanok pedig kapkodhatták a fejüket és a levegőt, hogy mibe is csöppentek: „ezek engem dzsesztetnek!” Az A38 pedig megint valami újjal jött elő. Az már megszokott, hogy a hajó gyomrában vagy tévében látni a koncertjeiket, s különböző hordozókon jelentetnek meg jól átgondolt és szerkesztett zenei anyagokat. Szokatlan azonban, hogy néha frissiben felvett, jó minőségű, vágatlan koncertanyagokat lehet venni közvetlenül az előadás után (én most épp egy ilyen CPg-korongot hallgatok az autó cédéjátszójában végtelenítve), s ezzel a Dzsesztetéssel megint egy új területre léptek be, közmegelégedésre.

Mi ez a hang? (Dzsesztetés)

A Katona József Színház előadása az A38-on

Rendező: Gábor Máté
Zenei vezető: Tamás Mohai
Kb. 110 perc, magyar nyelvű
A38-DVD-09

Archívum Tags:Fülvájó, Színes papiruszok

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Június 28.
Next Post: Csácsumi, csőváz, Csókolom, pókmajom!

Related Posts

  • Liszt Ferenc: Férfikarok II. Archívum
  • Szamárságok a fülbe Archívum
  • Bíborban, bársonyban Archívum
  • Amerikai zenehíd – Juhász Előddel Archívum
  • Kortárs művek fuvolára Archívum
  • Sosztakovics kettős élete Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Helga Weiss: Helga naplója
  • „Beszélj keveset, és cselekedj sokat!”
  • Október 3.
  • Snatches
  • Finomra hangolt kapcsolatok

Legutóbbi hozzászólások

  1. James Herriot: Az állatorvos is ember szerzője Október 3. – papiruszportal.hu
  2. „A könyv a lelke az elmének” szerzője Október 2. – papiruszportal.hu
  3. Kékszakáll francia módra szerzője Október 1. – papiruszportal.hu
  4. A Mesemondó – Benedek Elek szerzője Szeptember 30. – papiruszportal.hu
  5. Nem csak habos torta: Hollywood hercege – Tony Curtis életrajza szerzője Szeptember 29. – papiruszportal.hu
  • Panelvarázsosítás Archívum
  • Karácsony − a csángó magyaroknál és a nagyvilágban Archívum
  • Február 16. Naptár
  • Augusztus 15. Naptár
  • Ábrándozás Ivesszal, Debussyvel és Richard Strauss-szal Archívum
  • Robert D. Hare: Kímélet nélkül Archívum
  • A Főnix és Magyarország Archívum
  • Arbuzov: Kései találkozás Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme