Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget I. (Rapanui) Archívum
  • Minden dolgok kezdete Archívum
  • A Balaton legendája újraéled Archívum
  • Sziklavirág – jávai mesék és mondák Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – A Crazy Horse Memorial, 1. rész Archívum
  • Gruberova, a dalénekes Archívum
  • Robert Capa-kiállítás a Ludwig Múzeumban Archívum
  • A léket kapók és az elsüllyedők Archívum

A Liszt Ferenc Kamarazenekar és Steven Isserlis koncertje

Posted on 2023.07.10.2025.03.19. By admin Nincs hozzászólás a(z) A Liszt Ferenc Kamarazenekar és Steven Isserlis koncertje bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2007]

Szerző: Lehotka Ildikó

A Liszt Ferenc Kamarazenekar december 5-i, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben megrendezett koncertjére igen sokan voltak kíváncsiak. Hogy ez a zenekarnak, a művészallűröket kiválóan felsorakoztató ismert csellistának, Steven Isserlisnek köszönhető, vagy az előadott műveknek, nem tudom. A műsor az egészen könnyed daraboktól a zeneszerzés-technikailag bonyolult és érzelmi töltetükben is nehezebben megfogható műveket tartalmazott Schuberttől Schumannon és Dubrovayn át Beethovenig.

A műsorszámok felfűzése furcsának hatott, Schubert német táncai után Schumann Csellóversenye hangzott el, eddig rendben van. Szünet után Dubrovay László Vonósszimfóniáját hallhattuk, majd visszakanyarodtunk az időben, és a már-már (az angolszász területen egyértelműen) romantikusnak ható Nagy fúgát játszotta a kamarazenekar (a rendkívül pontatlan helyesírással és egyéb hibákkal megáldott kísérőfüzetben tájékozódhattunk a darabokról). Esetünkben Schubert D 89-es német táncaival nyitottak. Schubert viszonylag sok apró művet is írt, ezeknek a kottája jobban fogyott akkoriban, technikailag nem voltak nehezek. A Liszt Ferenc Kamarazenekar kevésbé hangulatos játéka nem győzött meg. Hosszúnak, már-már mondanivaló nélkülinek tűnt a táncfüzér, sokkal több vidámságot, karakterbeli poénokat tartalmaznak a darabok. Az első kettő lezárása a zenészek jóvoltából tetszőleges volt, a nyitó tánc helyenként hamis hangokat tartalmazott. Az utolsó – szerencsénkre – már a maga pompájában szólt.
Schumann Csellóversenye (Op. 129.) nem tartozik a kedvenc koncertdarabok közé, sem a közönség, sem a szólisták körében. Schumann nem igazán ismerte a csellójáték nehézségeit, a mű bővelkedik szinte játszhatatlan részekben, dallamvilága sem rögződik az emlékezetben. Steven Isserlis sem a csellóverseny zenei részeit emelte ki, inkább a látványt erősítette. Előadásában az első tétel méla unalommá vált, az expozíció futamait csak jelzésértékkel játszotta, magyarul csak zörögtette, szerencsére a visszatérésben már hallottuk a hangokat is. A lassú tétel szépen szólt, a harmadik valamit mutatott abból, hogy miért is keresett művész Isserlis. A ráadás a Stradivari cselló gyönyörű hangját csillogtatta meg, bensőséges előadást hallottunk, csodálatos pianókat. Talán egy másik versenyműben Isserlis előadói képessége jobban felszínre juthatott volna. A külsőségeknek viszont bőven adózott az angol csellista. Csigákba omló, hosszú haját rendkívül plasztikusan rázta, ide-oda hajladozott hangszerével együtt, szeme az égre vetve, néminemű vezénylés mellett stb. Bal keze csuklója viszont rendkívül laza, technikája bombabiztos, a hangok tisztaságával sem volt baj. A zenekar nem igazán érezte otthon magát, pláne karmester nélkül.
Szünet után Dubrovay László Vonósszimfóniáját hallhattuk, melyet a zeneszerző Bartók születésének 125. évfordulójára írt. Dubrovay bőven utalt a bartóki formákra, hangzás- és érzelemvilágra. A rendkívül kompakt mű a vonós hangszerek lehetőségeit abszolút módon kihasználta, hallottunk nagy erejű tömböket, kiáltó ellentéteket, csellószólókat, üveghangok sorozatát. Az ember úgy gondolná, hogy Penderecki Hirosimája után nincs új a vonószenében, de Dubrovay a szép hangzást ötvözte a szinte sokkolókkal. A Liszt Ferenc Kamarazenekar rendkívül szuggesztíven játszotta a rendkívül szuggesztív szimfóniát. A formai elemek elkülönítése a második tételben nagyszerű volt a csellószólókkal, a harmadik tétel szordinált hegedűhangzása, a népdal-intonáció, a talpas pizzicatók néhol Bartók vonósnégyeseinek megoldásaival álltak párhuzamban. A végig intenzív, de érzékeny hangzáskép a zenekar elementáris tudását igazolta, mintha egy erre szakosodott együttest hallottunk volna. Nekem revelációként hatott a mű, remélhetőleg többször halljuk a közeljövőben (is). Gazda Péter vezényelte, precízen, ám értően, nem kis feladat egy ilyen horderejű szimfóniát mederben tartani, úgy, hogy a formai, ritmikai elemek, a hangzáskép kiteljesedhessen.
Zárásként Beethoven Nagy fúgáját játszotta a zenekar. Az eredetileg vonósnégyesre komponált darab szétfeszítette a műfaj kereteit, ezért önálló művé vált. Általában nem szerencsés egy kompozíciót más hangszereléssel, bővített együttessel előadni, hiszen nem ez a zeneszerző elképzelése, persze ritka kivételek vannak. A Nagy fúga ebből a szempontból is kivétel. Indokolt sok esetben az erőteljesebb hangzás, különösen a fúgaszerkesztéseknél, máshol viszont a szólóhangszerek intimitása a fontosabb. A zenekar több-kevesebb pontatlansággal, széteséssel ugyan, de szinte végig fenntartotta a feszültséget, ami a darab a lényege. A mű közepénél a csellók határozott, drámai témabemutatása a zenekari változat létjogosultságát erősítette meg. Ami érdekes, a Dubrovay-kompozíció után igazoltnak tűnt a Nagy fúga megszólaltatása, az érzelmi töltetet, tömör hangzást tekintve/hallva. A koncert második része nagyszerű volt. Ráadásként még egy fúga szólt, a Kunst der Fuge, Bach műve, szintén kidolgozottan.

Művészetek Palotája, 2007. december 5.

Schubert: Német táncok D 89.
Schumann: a-moll gordonkaverseny Op. 129.
Steven Isserlis – cselló

Dubrovay: Vonósszimfónia
Vezényelt: Gazda Péter
Beethoven: Nagy fúga Op. 133.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: „…aki hiányzik, azt szeretem”
Next Post: Július 11.

Related Posts

  • Operál az Opera – Vivaldi: Farnace Archívum
  • Olvas(s)atok – A realizmuson túl (James Joyce) Archívum
  • A Skót Felföld a Tündérek Földje Archívum
  • Wilbur Smith és Taita történetei Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget I. (Rapanui) Archívum
  • A jó kalandregények nyomdokain Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A mi lányunk szerzője News
  2. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  4. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  • Az 1848–49-es szabadságharc vértanúi – Az ötödik Archívum
  • Európa szívében – a Szlovák Filharmonikus Zenekar Archívum
  • Április 14. Naptár
  • Ütős buli volt: a Carl Palmer Band az A38 gyomrában Archívum
  • Best of Wagner Archívum
  • Mélyfúrás – Fűzfa Balázs: »…sem azé, aki fut…« Archívum
  • Gruberova, a dalénekes Archívum
  • „Népi dallamokkal bánni tudni…” Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme