Marcelo Álvarez lemeze
a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: szabói
Tenorokból mindig kevés, jó tenorból meg alig van, nem csoda, ha a szakmai sajtó és a közönség egy-egy énekest kikiált nagy művésznek, aztán a süllyesztőben végzi. Ez a hangfaj nagyon kényes, hamar elszürkül a hang, a magasság beszűkül, alig van olyan jó tenorista, aki hatvanévesen még – tartva a nívót – énekel. Néhány példát mindenki tud mondani, pró és kontra. Az utóbbi időben mintha a zenei élet eddig kevésbé ismert országaiból, leginkább Dél-Amerikából jönnének a tenorok, a mexikói Rolando Villazón, az argentin José Cura, a perui Juan Diego Flórez, az olasz tenorok egyeduralma megtört.
Az argentin Marcelo Álvarez már 2003-ban az olasz d’Opera magazin szavazása szerint az év tenorja volt. Nem is meglepő, ha ismerjük felvételeit. Álvarez – bár zenésznek tanult, majd később egy gazdasági iskolát látogatott, mégis szülei bútorgyárában dolgozott. Nehezen indult karrierje, csak harmincéves kora körül. Egy előadáson felfigyelt rá di Stefano, szívből énekel, mondta, és szárnyai alá vette, ezek után rakétasebességgel bontakozott ki Álvarez pályája. A legkülönfélébb operák tenorszerepeiben tűnt fel, nagy sikerrel, diszkográfiája is bővül, köztük élő operafelvétellel. 2003-ig leginkább bel canto-szerepekben énekelt, majd fokozatosan a nagy Puccini-, Verdi-hősök kerültek előtérbe. Manapság Álvarez az egyik legkeresettebb énekes, a közeljövőben mutatkozik be az Andrea Chénier-ben, az Aidában, a La Giocondában, A végzet hatalmában, az Otellóban. Tenorissimo! című lemezén a legismertebb áriákat énekli, a lemez tehát nem csak az operarajongóknak, hanem az operákkal, áriákkal, a tenorhanggal ismerkedőknek kifejezetten hasznos. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy a romantika operairodalmából nem válogattak be egyetlen Verdi-áriát sem. Négy Puccini- és Donizetti-, két Massenet-részlet mellett egy Meyerbeer-, Ponchielli, Flotow, Giordano, Cilea-operából hallunk áriát. Massenet Manonjából René Fleminggel szerepel egy duett, kettejük hangja fantasztikusan illik. Ugyancsak egy duettet élvezhetünk Salvatore Licitrával. Carlos Gardel:Tomo y obligo című tangója igazán hangulatos, Álvarez tökéletesen átadja a hangulatot a hallgatónak, nehéz kivonni a tangó hatása alól magunkat.
Marcelo Álvarez hangja kivételesen szép, a tenoroknál ritka, sötét színezetű, baritonális jellegű. Az ideális, férfias hanggal képes és bánni a negyvenes évei közepén túljutott Álvarez. A lemezen található áriák többségét mintha éppen neki írták volna, a hős érzéseit szinte láttatja. A Cielo mar és a Che gelida manina, vagy a Levélária visszafogottsága, belső tüze mellett a drámai vonások kiemelése is nagyszerű, a hang bírja is az erőteljesebb fortékat. Ha választanom kellene, nekem a Gioconda Cielo marja tetszett a legjobban, de az Andrea Chénier-ária is az érzések tárházát vonultatta fel. Az arles-i lány élő felvétel, az egészen sötét hang kápráztatja el a hallgatót és a közönséget. Álvarez tehát nem csak a stúdióban jeleskedik, nem kell javítgatni a felvételt, hanem valóban úgy énekel, hogy oda kell figyelni.
A több lemezről válogatott áriák, duettek Álvarez sokszínűségét mutatják, a francia operák mellett az olaszok is hangsúlyt kapnak és egy kis könnyedség. Álvarez művészi fejlődése is nyomon követhető, bár a kísérőfüzetben nem szerepelnek a felvételek ideje, a hang dúsabbá válásából, a technikai problémákon való túllépés mellett a formálás tökéletesedéséből sejthetjük (ha lusták vagyunk visszakeresni az évszámot), mikor készült a felvétel.
A Sony kiadványa tehát igen felhasználóbarát, de ha valaki teljes operát szeretne Álvarezzel, szerencsére talál.
Marcelo Álvarez: Tenorissimo!
Donizetti: L’elisir d’amore – Una furtiva lagrima
Donizetti: La Fille du Régiment – Ah, mes amis…Pour man âme
Puccini: La bohème – Che gelida manina
Donizetti: Il Duca d’Alba – Inosservato penetrava… Angelo casto e bel
Massenet: Werther – Pourquoi me revéiller
Donizetti: La Favorite – La maîtresse du roi?… Ange si pur
Meyerbeer: Les Huguenots – Ah! quel spectacle… Plus blanche que la blanche hermine
Puccini: Tosca – E lucevan le stelle
Ponchielli: La Gioconda – Cielo e mar
Flotow: Martha – M’appari tutt’amor
Cilea: L’Arlesiana – Lamento de Federico
Puccini: Madama Butterfly – Addio, fiorito asil
Giordano: Andrea Chénier – Come un bel dì di maggio
Puccini: Manon Lescaut – Donna non vidi mai
Massenet: Manon – ’N ’est-ce plus ma main que cette main présse?
Carlos Gardel: Tomo y obligo (Tango)
Francesco Sartori: Oltre la tempesta
Sony Music, 2009
