Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Heti papiruszok (2302) Egyéb kategória
  • Heti papiruszok (2315) Egyéb kategória
  • Lemezek a tengerentúlról: Catie Curtis és Diane White Archívum
  • Chopin, az örök Archívum
  • Internetes helyesírás Archívum
  • Májusi Manon Lescaut Archívum
  • Bölcsességek kútfeje – Szádi: Rózsáskert Archívum
  • James Herriot: Az állatorvos is ember Archívum

A Goldberg-variációk és Glenn Gould

Posted on 2023.04.14.2023.04.12. By admin Nincs hozzászólás a(z) A Goldberg-variációk és Glenn Gould bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2007]

Szerző: Lehotka Ildikó

Zenészpalánta korom egyik meghatározó bakelitlemezén Glenn Gould játszotta Johann Sebastian Bach Goldberg-variációit. Még akkor is, huszonöt évvel a felvétel után sokan megkérdőjelezték az előadás hitelességét, főleg a tempókat találták gyorsnak, én meg csak hallgattam, hallgattam a lemezt, egyre közelebb kerülve Bachhoz. A Naxos által kiadott cédé nincs „kipucolva”, így talán jobban tudjuk követni Gould játékát, az alapzaj pedig egy idő után nem zavaró a legkényesebb ízlésű hallgatónak sem.

Ha Bach műveinek felfedezéséről van szó, Mendelssohn mellett Pablo Casals népszerűsítette csellószvitekkel és Glenn Gould Bach-felvételeivel is számolni kell. Bach csembalóra írt művei ujj- és stílusgyakorlatokként persze ismertek, sokszor a varrógép zakatolásával, monotóniájával játsszák, a technikai elemeket csillogtatva, de a koncerttermekbe a nagy kanadai zongorista vitte be őket. Akad ugyan egy-két korábbi felvétel, de Gould játéka alapjaiban rengette meg az addig megszokott előadói gyakorlatot. Aztán jöttek a historikus előadók, népszerűvé vált a variációsorozatot, de Gould elképzeléseit nem lehet megkérdőjelezni vagy felülírni. Mi sem bizonyítja jobban Bach népszerűségét, hogy csellószvitjeinek tételei, különösen az első, G-dúr szvit prelúdiuma nemcsak filmekben, de fogyasztásra ösztönző reklámokban is felbukkan, a Goldberg-variációk egy-egy tétele számtalanszor hallható filmekben, például a szívünknek oly kedves Az angol betegben és a kevésbé kedves Hannibal Lecter történeteiben szerepel.
A lemez a G-dúr partitával nyit (No. 5., BWV 829), a felvétel 1954. október 4-én készült Montrealban. Elképesztő tempók, de a frazírozás teljesen világos. A szólamok mindig plasztikusan rajzolódnak ki, a barokk indaszerű szövés teljes egészében érvényesül. A Praeambulum kinyilatkoztatásszerű indítása, az Allemande kedvessége, a Corrente táncossága, graciőz billentése igazodik a zenéhez, nem vaskos, súlyos. A Sarabande lágy, de mégis határozott, csak semmi szenvelgés, bár Gould hajlott kapcsolataiban erre. A Menuetto játékos egyszólamúsága, annak hangulatos ritmikai megvalósítása – pedig csak azonos értékű hangokat hallunk –, eltekintve az összhangzattani mintapéldának is beillő, egész más megformálású zárlattal, egészen elképesztő. Ilyen egyszerű zenei anyagot átadni ennyire átgondoltan, ilyen koncentráltan csak a legnagyobbak kiváltsága. A Gigue néha szélvésszerű díszítései, a téma kiemelése méltó zárása az előadásnak.
A Goldberg-variációkról tudjuk, hogy egy álmatlanságtól szenvedő úr, Keyserlingk nem a gyógyszerészét kérdezte, hanem Bachhal íratott egy művet, s ezt Goldberg játszotta esténként, persze csembalón. Az Aria az egyik legszebb dallam számomra, díszítései finomak, kecsesek, Couperint idézik. A 30 variáció közt a táncostól a letargikusig, a motorikus, száguldó kíséretestől a komplementer ritmusosig minden karaktert megtalálunk. A variációk háromszor tízes csoportba vannak szedve, minden harmadik kánon, az utolsó variáció egy quodlibet, két vagy több ismert dallam egymásra illesztése. Mind a karakterek, mind a tempóválasztás indokolt, a dinamikai megoldások sosem túlzottak, vagy éppen mellőzöttek. A zongora tónusa gyönyörű, a billentés pregnáns, gyöngyöző, éneklő, mikor hogyan kívánja a variáció, a belső szólamok is élnek. A visszatérő Aria hosszabb, mint első játszásakor, már van honnan hova jutni. A felvételen Gould szuszogása, majdnem-magyarázása is hallható.
Szó volt a felvételről, de nem az előadóról. Mindenki különcnek ismerte, barátja, szerelme nem volt. Rigolyái is közismertek, a legenyhébbtől (forró vízben áztatta kezét, állandóan sálat viselt) a közepesen át (csak az apja által összeeszkábált széken volt hajlandó játszani) a klinikai esetig (hipochondria) számos példát sorolhatnánk. Csak a zenének, zenében élt. Hangoztatta, hogy csak olyan felvételt szabad készíteni, ami tökéletes, addig kell vágni, újrajátszani, míg minden a maga helyére kerül, saját maga is megtanulta a szalagokat vágni. Nem volt híve a koncertezésnek, rádió- és filmfelvételeket készített, de nem zenei tárgyút, hanem hazájáról, az imádott Kanadáról. Sokszor elmondta, hogy nem szereti Mozartot, mégis az ő zenéjét játszotta lemezre legtöbbször. Írásait, vele készült interjúkötetét most is megvásárolhatjuk, életéről könyv jelent meg. Különös személyiségét a Monsaignon által készített filmből és könyvből is megismerhetjük.
A Goldberg-variációk Gould életének meghatározó műve volt: első és utolsó felvételén is ezt a művet játszotta; ahogy a sorozat első és utolsó része az Aria.

Johann Sebastian Bach (1685–1750)
Goldberg Variations • Partita No. 5

Glenn Gould – zongora
CD
A felvétel 1954–55-ben készült
30’47”
0747313324729

Naxos

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Április 14.
Next Post: Olvasó olvas – Esterházy Péterre emlékezünk

Related Posts

  • Galambbegytől kadarkáig Archívum
  • A nyelv problematikája Kosztolányi Dezső Esti Kornéljában Archívum
  • Magasiskola – Jean-Paul Fouchécourt Rameau haute-contre (férfialt)áriákat énekel Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – A Crazy Horse Memorial, 1. rész Archívum
  • Szemben a honi trenddel Archívum
  • Tihany – a Balaton csodálatos koronája Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Heti papiruszok (2322)
  • Tiltott opera, de kötelező meghallgatni
  • Szabó T. Anna: rögzített mozgás
  • Lengyel est, a BFZ-vel és Witt-tel
  • Június 4.

Legutóbbi hozzászólások

  1. Olvas(s)atok – „Kétsíkú valóság”, Franz Kafka művészi kifejezőeszközei szerzője Június 3. – papiruszportal.hu
  2. „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá” szerzője Május 28. – papiruszportal.hu
  3. Ez a vár nem az a vár? o) szerzője Heti papiruszok (2321) – papiruszportal.hu
  4. Ne ess pánikba! – Törülközőnap szerzője Május 25. – papiruszportal.hu
  5. Rammstein – Egy ember ég szerzője Rammstein – tűz alatt – papiruszportal.hu
  • Shakespeare és a film I. rész Archívum
  • A legnagyobb komédiás – Richard Pryor Archívum
  • Dupla csavar Archívum
  • Régizenei pápák Magyarországon Archívum
  • A cvibak próbája az evés Archívum
  • Április 25. Naptár
  • Metternich-pecsenye vagy dobostorta – Személynevet tartalmazó ételneveink I. Archívum
  • Március 20. Naptár

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme