Névnapok: Ferenc, Ajtonka, Ámon, Aranka, Arany, Arina, Aurélia, Auróra, Bodor, Damarisz, Edvin, Edvina, Fanni, Fodor, Frank, Fremont, Golda, Goldi, Goldina, Gyémánt, Hajnal, Hajnalka, Larcia, Lartia, Latinka, Zóra, Zorinka, Zorka
Megszületett Pázmány Péter (1570–1637) író, esztergomi érsek.
Pázmány volt a magyarországi katolikus megújulás lelke. Ékesszóló prédikációival, élőszóval és a sajtó útján folytatott hitvitáival, amelyekben a lángész, mély tudomány és az általa irodalmivá formázott nyelv hatalmas ereje nyilvánult meg, a protestantizmus fölötti diadalok hosszú sorát aratta. Az irodalmi barokk stílus egyik legnagyobb képviselője, melynek lényege az érzéki illusztráció. Körmondatait nyelvi bonyolultságuk ellenére is tisztáknak, áttekinthetőeknek és érzékleteseknek tartották realisztikus képeik és a közmondásszerű megállapításaik miatt. Fontos szerepet játszottak a magyar irodalmi nyelv megteremtésében (Keresztyéni imádságos könyv, Isteni igazságra vezérlő kalauz, Kempis Tamasnak Christvs követeserül Négy könyvei).
Meghalt Rembrandt (Rembrandt Harmensz van Rijn, 1606–1669) a világ egyik legismertebb festője, az egyik legjelentősebb 17. századi németalföldi festőművész.
Rembrandt gyakorlott metszetkészítő volt, emellett számos rajza és rézkarca is fennmaradt. Alkotásai abban az időszakban születtek, amelyet a művészettörténészek holland aranykornak, illetve „arany évszázadnak”, vagy egyszerűen Rembrandt korának neveznek. Munkáinak egyik fő különlegessége a fény-árnyék játék, az erős kontrasztok gyakori használata, amely szinte bevonja a szemlélőt a festménybe. Másik jellegzetesség a drámai, igen életszerű jelenet, amelyből hiányzik az a erőltetett hivatalosság, amit kortársai gyakran ábrázoltak. Nem élt épp takarékosan, rengeteg műkincset és nyomtatványt vásárolt, általában ritkaságokat. Talán ezek vezettek ahhoz, hogy 1656-ban csődöt kellett jelentenie. Hitelezői 1657–58-ban elárverezték házát és műgyűjteményét. Művészi hírneve eközben nem csökkent; ebben fontos része volt annak is, hogy egyik nagy történelmi műve az újonnan épült városháza falán függött. Szegényen halt meg, ismeretlen sírban fekszik a Westerkerk temetőben (Éjjeli őrjárat, Levétel a keresztről, Hölgy szegfűvel).
Megszületett Buster Keaton (1895–1966) Oscar-díjas amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró.
Az amerikai némafilmkorszakban készült filmjei tették nevezetessé, a hangosfilm bevezetése véget vetett színészi pályafutásának, bár néhány filmben később is szerepelt. A legmerészebb gegeket is rezzenéstelen arccal tudta előadni s ezzel közönségét a némafilmekben megnevettetni. A törékeny figura, látszólag egykedvű arckifejezéssel, fején rendszerint félrecsapott szalmakalappal nem törődik a világgal. Keaton az örök ártatlanság, aki folyvást abszurd helyzetekben találja magát, de határtalan találékonyságának köszönhetően a legelképesztőbb helyzetekből is sértetlenül mászik ki (Isten hozta!, A generális, Házasság dacból).
Megszületett Charlton Heston (John Charles Carter, 1924–2008) Oscar-díjas amerikai színész, rendező.
Karrierje az 1950-es években kezdett kibontakozni.
Elsősorban nagyszabású hollywoodi szuperprodukciók heroikus hőseként írta be nevét a filmtörténetbe, de számos emlékezetes karakteralakítás is fűződik a személyéhez. Már egyetemistaként lehetősége volt filmben szerepelni. 1948-ban New Yorkba, a Broadwayn kapott szerepet az Antonius és Kleopátrában. A színpadi sikernek köszönhetően a televízióban is foglalkoztatni kezdték, a tévés ismertség pedig megnyitotta előtte a filmvilág kapuit. Magas, délceg termete, férfias kisugárzása, és nem utolsósorban színészi kvalitásai miatt a kor hollywood-i szuperprodukcióinak ideális hősének bizonyult. Bár a ’70-es évek második felére már egyértelműen kiöregedett a szuperhős szerepköréből, aktivitása semmit sem csökkent (Tízparancsolat, Idegen a cowboyok között, Ben-Hur).
Megszületett Kállai Ferenc (Krampner, 1925–2010) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, rendező, főiskolai és egyetemi tanár, országgyűlési képviselő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Az 1944-es akadémiai felvételire késve érkezett, ennek ellenére felvették. A háború miatt tanulmányait néhány hónap után meg kellett szakítania. 1945 őszén megpróbálta folytatni a főiskolát. Sikeres, szerződtetett színészként azonban fel kellett adnia diplomaszerzési elképzeléseit. Művészetét számos film- és televízió-felvétel őrzi. Első filmje, Fehér vonat három évig készült. Legendás szerepe volt A tanú című filmben Pelikán, a gátőr. Utolsó alkalommal Sándor Pál, Noé bárkája című mozijában állt a felvevőgép elé. Félévszázados pályafutása alatt 173 színházi premieren lépett színpadra. Mozifilmjeinek száma 96. Hasonlóan magas tévészerepléseinek száma is. Rádiófelvételei szinte leltározhatatlanok, volt olyan év, amikor minden hétre jutott egy-egy rádióbemutatója (Katonazene, Iszony, Megszállottak).
Ezen a napon született:
ifj. Lucas Cranach (1515-1586)
német reneszánsz festőművész, vésnök és politikus. Művei egy része a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban található meg.
Giovanni Battista Piranesi (Giambattista Piranesi, 1720-1778)
itáliai rajzművész, rézmetsző, építész, művészetelmélettel is foglalkozott. Az ókori Róma és környéke épületeit ábrázoló nagyméretű rajzaival öregbítette Róma hírnevét, ösztönözte a klasszikus korszak régészeti kutatását és a klasszicista stílusirányzat kialakulását. Nagyon sok és terjedelmes dokumentációt hagyott hátra római és Róma környéki, corai és paestumi antik építményekről és használati eszközökről, amelyeket a művészek Európa szerte példaanyagként tartanak számon.
Miksa József bajor herceg (1808-1888)
a Wittelsbach-ház pfalz–birkenfeld–gelnhauseni ágából származó bajor herceg. Phantasus álnév alatt számos drámai költeményt és elbeszélést is írt. A herceg a népköltészetben is jeleskedett, tájszólásban írt, ennek tökéletesítése érdekében gyakran járta a vidéket, hogy az ottani beszédet és szokásokat tanulmányozhassa. Ezzel a nép körében hatalmas népszerűséget tett szert. A bajor népzene legjelentősebb XIX. századi támogatójaként tartották nyilván. Hatására a citerát egyre inkább a bajor népzenével kezdték azonosítani, a hangszert még az előkelő udvarokban is használni kezdték. Ez irányú szenvedélye miatt a „Citera-Maxi” („Zither-Maxl”) nevet ragasztották rá. A citerát nemcsak hallgatni szerette, hanem maga is játszott rajta, sőt még zenét is szerzett a hangszerre.
Jean-François Millet (1814–1875)
francia festőművész, a 19. századi realizmus nagy mestere. A barbizoni iskola csoportjában ő az emberfestő, aki a 19. századi hagyományos francia paraszti élet mindennapjainak megörökítője. Elkapta még a nagy változások előtti pillanatokat, nagyra becsülték ezért művész utódai. Saját tájképfestészetével is új szemléletet adott, mindig úgy fessen a művész, hogy lássa azokat az embereket, akik a tájhoz tartoznak, vagy nézik azt a tájat. Millet számára a szépen megművelt föld éppen olyan megnyugtató és derűs látvány volt, mint a vadon nőtt erdő, mező, virág vagy a tenger (Magvető, Kalászszedők, Tavasz).
Schöpflin Aladár (Schöpflin Aladár Mihály, 1872–1950)
Kossuth-díjas kritikus, irodalomtörténész, író, műfordító, akadémikus, ő szerkesztette a Magyar színművészeti lexikont. Jelentős része volt Ady Endre, Móricz Zsigmond és mások elismertetésében. Sokat fordított angolból, franciából, németből. Számos kisebb tanulmányt és esszét írt a magyar irodalom jeles alkotóiról, arcképvázlatokat a világirodalom klasszikusairól (A piros ruhás hölgy, A magyar irodalom története a XX. században, Mikszáth Kálmán).
André Salmon (1881-1969)
francia író, költő, műkritikus, újságíró. Amedeo Modigliani és Jean Cocteau is baráti köréhez tartozott. 1905-ben jelentek meg először versei. Picasso festményeinek hatására a kubizmus lelkes támogatója lett. 1964-ben megkapta a Francia Akadémia Költészeti Nagydíját (Modigliani szenvedélyes élete).
Kepes György (1906-2001)
festő, tervező, fotóművész, képzőművészeti író. Egy ideig felhagyott a festészettel és új média felé fordult. Filmterveket, forgatókönyveket készített, és a fotóhasználat újfajta lehetőségeit kutatta. 1965–66-ban kiadta a Vision and Value című művet, ami egy hatkötetes gyűjteménye a szociális és természeti tanulmányoknak, építőművészetnek, valamint kritikákat tartalmaz a látás nyelvéről. Mai szemmel közelít a művészet és technológia kapcsolatához.
Hajnal Gábor (1912–1987)
József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, 1961-től szabadfoglalkozású író volt. Első verseskötete a „nyugatos” hagyományokat folytatta, pontosan a Nyugat folyóiratot. Német és osztrák költőket fordított (Nem istenekkel, önmagaddal; Az idő szelében; Mielőtt belépsz a ködbe).
Bencze Ferenc (1924–1990)
Balázs Béla-díjas színész. 1958-tól a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja volt. 1976-ban játszott Az ötödik pecsét című filmben, 1978-ban a kairói filmfesztiválon elnyerte a legjobb férfi alakítás díját. 1977-ben költözött át Magyarországra és a MAFILM színésztársulatának tagja lett. A veszprémi Petőfi Színház 1984-ben szerződtette (Akasztottak erdeje, Kitörés, Sortűz egy fekete bivalyért).
Marlen Hucijev (1925-2019)
grúziai születésű oroszországi filmrendező, forgatókönyvíró, az Oroszországi Művészeti Akadémia tiszteleti tagja, az orosz-szovjet új hullámnak is nevezett filmes nemzedék meghatározó alakja. Az 1960-as években a Moszfilm stúdióban készített eredeti stílusú és hangvételű filmjei tették híressé (Mi, húszévesek; Júliusi eső; Végtelenség).
Soproni József (1930-2021)
Kossuth- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, zenepedagógus. 1992-ben alapító tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Műveiből több rádió- és hangfelvétel készült, főleg a Hungaroton kiadásában (Monológ, szólóklarinétra; Hét dal lator László verseire, énekhangra és zongorára; Dalok Ady Endre verseire).
Sükösd Mihály (1933–2000)
József Attila-díjas író, irodalomtörténész, kritikus, újságíró. 1964-1994 között a Valóság folyóirat szerkesztője és rovatvezetője volt. Regényeiben gyakran dokumentarista elemekből építkezik. Szociográfiai írásaiban a modern társadalom peremjelenségeit, a beat- és a hippimozgalmat vizsgálta. A modern regény fejlődésével foglalkozott (Fától fáig, A törvénytevő, Egy államférfi nehézségei).
Verdes Tamás (1936-2012)
színész. Diplomás színművészként vidéken kezdte pályáját. 1958–1962 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1962-től szerepelt az Irodalmi Színpadon, a Vígszínházban, a Gyermekszínházban és a Vidám Színpadon. 1969-től az Irodalmi Színpad, illetve a Radnóti Színház művésze. Kezdetben főként fiatal hősöket alakított, később inkább önálló irodalmi műsorokban lépett fel.
Agárdy Ilona (1940-2001)
Aase-díjas színésznő. 1963-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakán. 1963–1964 között a Győri Nemzeti Színház tagja volt. 1967–1971 között a Mikroszkóp Színpad színésze lett. 1971–1973 között a szolnoki Szigligeti Színházban dolgozott. 1975–1987 között a debreceni Csokonai Színház tagja volt. 1987-től haláláig az egri Gárdonyi Géza Színházban szerepelt (Pesti háztetők, Nyaralók, A fekete esernyő).
Anne Rice (Howard Allen O’Brien, 1941-2021)
amerikai író. Leginkább a Vámpírkrónikák című sorozatáról ismert. Művei csaknem százmillió példányban keltek el világszerte, ennélfogva a modern kor egyik legolvasottabb szerzője (Interjú a vámpírral, A testtolvaj meséje, A farkasok ajándéka).
Lengyel Pál (1943-2012)
színházi rendező, bábszínházi rendező, színészpedagógus. 1979-ben kapott diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Egyik vezető tanára volt a Színház- és Filmművészeti Egyetem első bábszínész osztályának. Előadásait számos hazai és külföldi fesztiválon díjazták. 2003-tól volt az egri Harlekin Bábszínház igazgatója.
Romhányi László (1944-2005)
rendező, színházigazgató, az egykori Jurta Színház alapítója. A Jurta Színházban otthont adott a pártállami ellenzéknek, akik e helyszín nélkül nem tudtak volna Budapest területén akkora létszámban találkozni. Romhányi fogalmazta meg az úgynevezett dominó-elvet, mely szerint, ha a több országra kiterjedő diktatórikus rendszerek egyikét megdöntik, akkor annak hatásaként az összes országban összeomlik a rendszer.
Susan Sarandon (Susan Abigail Tomalin, 1946)
Oscar-díjas amerikai színésznő, az UNICEF jószolgálati nagykövete. 1983-ban a Broadway-on is fellépett. Az 1988-as év hozta meg számára az áttörést, a Baseball bikák című filmben nyújtott alakításával. 1995-ben készült a Ments meg, Uram! című film, amelyben egy nővért alakított. Ezért a filmért elnyerte az legjobb női főszereplőnek járó Oscart (Szenzáció!, Az eastwick-i boszorkányok, Az ügyfél).
Andreas Vollenweider (1953)
svájci Grammy-díjas hárfaművész. A világzenében, a dzsesszben, a klasszikus zenében egyaránt otthon van, a New Age műfaj egyik úttörőjeként tartják számon. Hosszú, sikeres pályát járt be ezek mindegyikében. Elektroakusztikus hangszeren játszik. Együttműködött többek között Bobby McFerrinnel, Carly Simonnal, Luciano Pavarottival. Stílusát a The New York Times úgy jellemezte, hogy „örvénylő atmoszférikus zene, amely a természetet, a varázslatot és a tündérmeséket idézi”.
Tchéky Karyo (1953)
török származású francia színész. Több hollywoodi és francia rendezővel dolgozott együtt. Filmjeiben általában francia karaktereket alakít. Zenészként is tevékenykedik (A Dumbo hadművelet, A hazafi, A mag).
Bán János (1955)
Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, a Katona József Színház alapító tagja; a cseh és szlovák nyelvterületek egyik legnépszerűbb külföldi színésze. Szerepet kapott az 1984-ben bemutatott, Jiří Menzel által rendezett darabban, a Szarvaskirály-ban. A világhírű rendező – ezt követően meghívta Az én kis falum című film főszerepére. A film Oscar-díj jelölésig jutott, a legjobb külföldi film kategóriában (Hajnali háztetők, Ördög vigye, Sorstalanság).
Christoph Waltz (1956)
kétszeres Oscar-, kétszeres Golden Globe- és kétszeres BAFTA-díjas osztrák színész. Egyike azon kevés színészeknek, akik az összes BAFTA-, Oscar- és Golden Globe-jelölésből elnyerték a díjat. 2010-ben Quentin Tarantino filmjében, a Becstelen brigantykban nyújtott alakításáért elnyerte a cannes-i filmfesztivál legjobb színészének járó díjat, valamint a legjobb férfi mellékszereplő Golden Globe- és Oscar-díjat (A három testőr, Django elszabadul, 007 Nincs idő meghalni).
Pápai Erika (1959)
Jászai Mari-díjas színésznő, szinkronszínész. 2000 óta szabadfoglalkozású színésznő. Drámai és zenés darabok főszerepeit egyformán jól alakítja, bár az utóbbi években főként operettekben, musicalekben szerepel (A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire, Egy szerelem három éjszakája, Kútfejek).
Ternyák Zoltán (1963-2003)
színész. 1984–1988 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1988-1989 között Moszkvában volt ösztöndíjas, ahol Oleg Tabakov mellett rendezést tanult. 1989-1992 között a budapesti Katona József Színház tagja volt. 1992-től szabadúszó volt.
Csizmadia Gabriella (1964)
bábművész, színésznő. 1986-ban végezte el a Bábstúdiót. 1984-től játszik a pécsi Bóbita Bábszínházban. 2010-es évek elején a pécsi bábszínházban Illés Ilonával közösen létrehozták a Tipegő-Topogó Pöttömszínházat, amelynek előadásai 3 éves kor alatti gyermekeknek szólnak.
Török-Zselenszky Tamás (1974)
zenész, író, költő. Tizenévesen kezdett zenét szerezni, első saját zenekarát 1991-ben hozta létre. Az igazi áttörést az Eleven Hold nevű formációval ért el. Működése során más előadóknak is írt szövegeket, szerzett zenéket, de könyvei is jelentek meg (Szívrák, Levegőnél könnyebb kőzetek, Fehér kör).
Alicia Silverstone (1976)
amerikai színésznő, modell. Leginkább a Spinédzserek és a Batman és Robin című filmekből ismert. Az Aerosmith három videóklipjében is szerepelt (A babysitte, Csapás a múltból, Szívós csajok).
Rachael Leigh Cook (1979)
amerikai színésznő, szinkronszínész, filmproducer és modell. 14 évesen kezdett el modellkedni, majd a modellügynökség javaslatára a színészkedéssel is megpróbálkozott. Elkezdett Tinseltown-ba járni színészképzőbe. Több tinivígjátékban is szerepelt. Máig legnagyobb sikerét az 1999-es A csaj nem jár egyedül című filmben aratta. Saját produkciós cége a Ben’s Sister Productions.
Bokor Barna (1980)
erdélyi magyar színművész. 2000-2004 között a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen tanult, szerzett színművész diplomát. 2004-2006 között a Veszprémi Petőfi Színházban szerepelt. 2006-2022 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház társulatának tagja volt. 2022-2023 között a Thália Színház színésze.
Ezen a napon halt meg:
Avilai Szent Teréz (Nagy Szent Teréz, 1515-1582)
spanyol egyházi tanító, költő, a római katolikus egyház szentje. Vidámság, tudásvágy jellemezte már kiskorában is. A szentek életének olvasása a legnemesebb érzelmeket keltette fel benne (A tökéletesség útja, Az alapítások könyve, A belső várkastély).
Giambattista Martini (Martini atya, 1706–1784)
minorita szerzetes, olasz zenetörténész, zeneszerző. Templomi karnagy volt 1725 és 1743 között. Írásai közül a Storia della musica (Zenetörténet) – bár befejezetlen maradt – 3 kötetben megjelent 1757 és 1781 között (Az ellenpont nagy példatára, Szent Péter [oratórium], Salamon Izrael királya [oratórium]).
Bartay Endre (Bartay András, 1798-1856)
színházigazgató, zeneszerző, pedagógus. A Pestvárosi Énekiskola alapítója és első igazgatója volt. 1843-ban a Szózat, 1844-ben a Himnusz megzenésítésére tűzött ki pályázatot. Operákat is írt: 1837-ban mutatták be az Aureliát, majd 1839. április 29-én a Jakab István szövegére írt A csel című művet (Koronázási mise, Árpádok népe, Budavár ostroma a törökök alatt).
Jean Béraud (1849-1935)
impresszionista festő, a francia akadémikus festészet neves alakja. Közel 200 képen örökítette meg a párizsi utcákat, a polgárok és kisiparosok mozgalmas életét, a bisztrók és kávézók hangulatát. A zsánerfestőt kortársai „giccses” gúnynévvel illették, és – bár odatartozott – nem sorolták az impresszionisták közé (A körúton átkelő fiatal hölgy, A bisztróban, Vétkezés után).
Lengyel Pál (1868-1932)
nyomdász, újságíró, eszperantó nyelvű lapok kiadója. 1883-ban került Szekszárdra nyomdász-tanoncnak, tanulóévei után hosszabb útra indult. 1895-ben nyomdát nyitott a Szekszárdon. 1904-ben Párizsba hívták, és ott igazgatói állást kínáltak neki egy nyomdában. Itt találkozott a nyelv megalkotójával Zamenhoffal 1905-ben. A nyomda több folyóiratot adott ki eszperantó és francia nyelven.
Erdélyi József (Árgyelán, 1896–1978)
Baumgarten-díjas költő, író. Költői fellépése az 1920-as években valósággal forradalmat hozott. A „nyugatos líra” általános sikere idején Petőfi Sándor lírai örökségét, a népköltészet hagyományát keltette életre. Költészetében a leírás és ábrázolás kapott szerepet: táj- és életképekben, emlékek rajzában, epikus költeményekben fejezte ki érzéseit (Visszatérés, Fehér torony, Fekete tölgy).
Soltész Anni (Frenkel, 1902–1973)
színésznő, érdemes művész. Rózsahegyi Kálmánnál tanult. Szerepelt vidéken, Szatmárnémetiben, Aradon, Győrött és Ungváron, meghívást kapott kassai vendégszereplésre is. 1932 és 1939 között a Belvárosi Színházban játszott. 1939 és 1945 között a zsidótörvények miatt nem léphetett színpadra. A második világháború után ismét a Belvárosi Színház tagja lett 1951-es megszűnéséig. Eleinte drámai, később komikai szerepeket játszott (Díszmagyar, A selejt bosszúja, Angyalok földje).
Sir Norman Wisdom (1915-2010)
angol komikus, filmszínész, énekes, dalszerző, a brit birodalmi érdemrend kitüntetettje. Legismertebb szerepe az 1953 és 1966 között sorozatban készült filmkomédiákban az ügyefogyott Norman Pitkin. Ezek a filmek ismertté és népszerűvé tették olyan helyeken is, mint Dél-Amerika vagy Irán. Népszerű volt a volt szocialista kelet-európai országokban is. Filmjei 1955 és 1966 között többet jövedelmeztek, mint a James Bond filmsorozat darabjai (Én és a tábornok; Ne hagyd magad, Pitkin!; Minden napra egy varázslat!).
André Waterkeyn (1917-2005)
belga építész. Amikor Brüsszel elnyerte az 1958-as Világkiállítás megrendezésének jogát, egy ideiglenes, az atomkor és a fémipar képességeit bemutató szimbólumot tervezett. Az Atomium azonban ma is áll, Belgium és Európa egyik szimbólumává vált.
Szentpál Mónika (1926-2010)
tánc- és előadóművész, színésznő, érdemes művész. 1955-től a Pécsi Nemzeti Színház, az Úttörő Színház, a győri Kisfaludy Színház és a Rádió Színház tagja. 1963-tól 1982-ig az Irodalmi Színpad, ill. a későbbi Radnóti Miklós Színház tagja volt. 1982 után elsősorban önálló esteken lépett fel.
Art Farmer (1928-1999)
amerikai trombitás, szárnykürtös. Középiskolás korában kezdett hivatásosan muzsikálni. 1952-ben kiadta a „Farmer’s Market” című felvételét. Elsősorban bebop stílusban zenélt. Fellépett hazánkban is.
Glenn Herbert Gould (1932-1982)
kanadai zongoraművész, a 20. század egyik legismertebb és legkiválóbb klasszikus zenei zongoristája volt. Játékában egyesült az a technikai tudás és zenei érzékenység, amely lehetővé tette, hogy különleges tolmácsa legyen Johann Sebastian Bach összetett, polifonikus zenéjének. ––> A Goldberg-variációk és Glenn Gould
Graham Chapman (1941-1989)
angol komikus, író és producer, a Monty Python csoport tagja, filmjeik közül kettőben, a Gyalog galoppban és a Brian életében főszereplő. Az 1960-as években John Cleese-zel hivatásos íróként dolgozott a BBC-nél, többek között a mindenütt jelen lévő David Frostnak és Marty Feldmannek. 1969-ben Chapman és Cleese Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin társaságában megalakította a Monty Python csoportot, és elindították a Monty Python Repülő Cirkusza című sorozatot.
Janis Joplin (1943-1970)
amerikai rock- és blues-énekesnő, zeneszerző, szövegíró. Pályafutása rövid volt: 1967-ben vált ismertté, és utolsó albumát 1971-ben már halála után adták ki. Elsősorban erős, a blueszene hatását tükröző hangja, illetve stílusa emlékezetes. Karrierjét és egészségét egyaránt tönkretette alkoholizmusa és kábítószer-függősége. 27 éves korában Los Angelesben, kábítószer-túladagolás miatt érte a halál (Me and Bobby McGee, Summertime, Cry Baby).
Események:
1582 – A legtöbb katolikus országban életbe lép a XIII. Gergely pápáról elnevezett naptár (1582. október 4. után október 15. következett).
1857 – Megindul a Szépirodalmi Közlöny, szerkesztője névleg Szelestey László, valójában Székely József
1991 – Az Állatok Világnapja
