Névnapok: Gál, Ambos, Ambró, Ambrus, Aranka, Aurélia, Auróra, Bedecs, Bedő, Gallusz, Gálos, Gellért, Gerhárd, Hédi, Hedvig, Lehel, Lél, Lelle, Margit
Események:
1418 – V. Márton pápa felszenteli az olasz gótika egyik mesterművének számító milánói dóm (Duomo di Milano) főoltárát.
1701 – New Havenben megalapítják a Yale Egyetemet. Az egyetem a harmadik legrégebbi felsőoktatási intézmény az Egyesült Államokban. A Yale tizennégy iskolából áll, könyvtára több mint 15 millió kötetet őriz, és így a harmadik legnagyobb tudományos könyvtár az Egyesült Államokban.
1817 – Giovanni Belzoni olasz felfedező és régész feltérképezi a Királyok Völgyét és feltárja I. Seti sírját. Próbált megoldást találni az állaguk megóvására, de ebben nem járt sikerrel.
1834 – leégett a londoni Westminster-palota, az Egyesült Királyság parlamentjének ősi épületének nagy része, csupán a Westminster-csarnok, a Szent István-kerengő, a kriptában lévő Szent István-kápolna és az Ékszertorony éli túl a tüzet.
1847 – megjelenik Londonban Charlotte Brontë Jane Eyre (A lowoodi árva) című nagy sikerű regénye.
1897 – megnyílik a budapesti Magyar Színház, a főváros hetedik állandó magyar magánszínháza, az Izabella (ma Hevesi Sándor) téren.
1899 – a francia színművésznő, Sarah Bernhardt és társulata a budapesti Magyar Színházban vendégszerepel.
1912 – Arnold Schönberg osztrák zeneszerző Pierrot Lunaire (op. A21, Háromszor hét vers Albert Giraud „Pierrot lunaire” című művéből) című atonális művének ősbemutatója a berlini Choralion-Saalban, Albertine Zehme német színésznő közreműködésével.
1913 – George Bernard Shaw ír drámaíró Pygmalion című drámájának premierje a bécsi Hofburg Színházban, német nyelven. A darabot magyarul először a Kolozsvári Nemzeti Színházban mutatták be 1914. január 20-án.
1916 – Budapesten bejegyzik az első magyar filmvállalatot, a Corvin Filmgyárat (a Hunnia Filmgyár elődjét). A filmgyár 
Európa harmadik legnagyobb filmvállalata volt a némafilm korszakában.
1922 – T. S. Eliot amerikai születésű Angliában élő, irodalmi Nobel-díjas költő, drámaíró Szikföld (The Waste Land) című, nagy hatású modernista költeménye először jelent meg az Egyesült Királyságban a The Criterion magazinban.
1926 – a budapesti Magyar Királyi Operaház bemutatja Kodály Zoltán Háry János című daljátékát. A darab jelentősége elsősorban abban áll, hogy általa a magyar népdal bekerült a magyar színházakba.
1938 – Aaron Copland amerikai zeneszerző Billy, a kölyök (Billy the Kid) című balettjének premierje chicagói Civic Opera House-ban, Eugene Loring koreográfiájával. A mű arról híres, hogy számos cowboy dallam és amerikai népdal hallható.
1942 – a Rodeo című Aaron Copland balett premierje a New York-i Metropolitan Opera House-ban, Agnes de Mille koreográfiájával, a Ballet Russe de Monte-Carlo tánctársulat előadásában.
1950 – Londonban megjelenik C. S. Lewis ír író regénysorozatának, a Narnia krónikái című fantasy-szeptológia második kötete, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (The Lion, the Witch and the Wardrobe) első kiadása.
1958 – Benjamin Britten angol zeneszerző Nocturne című, utolsó dalciklusának (op. 60) bemutatója a centenáriumi 
Leeds Fesztiválon, a Leeds-i Városházán. Közreműködők: Peter Pears angol tenor, BBC Szimfonikus Zenekar Rudolf Schwarz zsidó-osztrák származású brit karmester vezényletével.
1968 – Yasunari Kawabata lesz az első japán, aki megkapja az irodalmi Nobel-díjat.
1986 – Wole Soyinka nigériai drámaíró és költő az első afrikai, aki megkapta az irodalmi Nobel-díjat.
2002 – az egyiptomi Alexandria városában megnyílik a Bibliotheca Alexandrina (Alexandriai Könyvtár), emléket állítva Alexandria ősi könyvtárának.
2018 – a Man Booker-díjat Anna Burns észak-ír írónő kapja, a Tejesember (Milkman) című politikai regényéért.
2019 – egyiptomi régészek bejelentették, hogy több mint 20 festett fakoporsót fedeztek fel Asasif thébai nekropoliszában.
Meghalt Lucas Cranach („the Elder”, 1472–1553) német festő, grafikus.
Három szász fejedelem udvari festője, a szász festészeti iskola megalapítója. A reformáció korában Németországban ő volt „A német festő”, tevékenyen kivette a részét a reformáció harcaiból. Egy könyvkereskedés és egy nyomda tulajdonosa is volt. Bécsben készült alkotásai alapján a dunai iskola egyik elindítójának tartják. A reneszánsznak ez az ága a formák és a színek segítségével fejezi ki a táj nagyszerűségét, hoz létre egységet a táj és az alakok között, erős pátosz és líraiság jellemzi, jelentős alkotásokat hoz létre a portréfestés területén is. A művészt a protestáns egyházi festészet megteremtőjének tartják. Nem művészi eszközökkel fejezte ki a protestáns tanok lényegét, hanem inkább a tanok tartalmát ábrázolta (A pihenő szent család, Fátyolos Vénusz, Judit Holofernész levágott fejével).
Megszületett Oscar Wilde (Fingal O’Flahertie Wills, 1854–1900) angol költő, író.
Ő volt az első író, aki azon erkölcsök szerint élt, amelyek saját költeményeiben is megjelentek. Azok közé a művészek közé tartozott, akik életüket könyveiknél fontosabb alkotásnak tartották. Egész élete egy nagy paradoxon volt. Anglia csak 1954-ben, Wilde születésének centenáriuma alkalmából ébredt rá, hogy e kivételes művész írásai mennyire tiszták, és hogy költeményei mennyire erkölcsösek (A boldog herczeg, Az önző óriás, A falusi nótariusnak elmélkedései, betegsége, halála és testámentoma, A cantervillei-i kísértet).
Megszületett Günter Grass (1927-2015) Nobel-díjas német író, költő – a kortárs irodalom egyik legkiemelkedőbb német 
nyelvű szerzője –, szobrász, festő és grafikus.
Művészi pályafutását szobrászként és grafikusként kezdte. Képzőművészeti tevékenységével párhuzamosan kezdett írással is foglalkozni. 1959-ben A bádogdob című regényével a második világháború utáni német irodalom élvonalába került és világirodalmi rangot vívott ki magának. Versei, drámái és regényei új aspektusból – emberi életek, népek és népcsoportok sorsán keresztül – mutatják be a nemzetiszocializmust, mint a 20. század botrányát, valamint a felejtés és a bűn témáját. Írói hírneve lehetőséget adott számára, hogy közéleti személyiségként hangot adjon politikai nézeteinek. Politikai nézeteivel gyakran botrányt keltett: a két Németország újraegyesítése alkalmával tiltakozott a Nyugat mohósága és az NDK kiárusítása ellen; felszólalt az egyre erősödő idegengyűlölet és a bevándorláspolitika ellen. Hetvenkét éves korában, 1999-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták azzal az indoklással, hogy „fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be” (A Patkánynő, Kutyaévek, A doboz).
Ezen a napon született:
Pierre Puget (1620-1694)
francia barokk szobrász és festő. Személyében a franciák a legnagyobb szobrászaik egyikét tisztelik. Eleinte Marseille-ben dolgozott, majd Toulonban a királyi hajóhad hajóit díszítette faragványokkal. Hajódíszítései a hajókkal együtt elpusztultak, építészeti tervei pedig, amelyeket Marseille szépítésére készített, nem valósultak meg. 1641-ben Rómába ment, ahol festészettel foglalkozott. Mintegy 50 képe maradt fenn, de ezek alárendelt jelentőségűek (Perszeusz és Androméda, Nagy Sándor és Szinópéi Diogenész találkozása, Krotoni Milo).
(gróf) Gvadányi József (1725–1801)
költő, író, katona. Az éledő magyar irodalom mozgalmai hozzá is eljutottak, tollat vett kezébe a magyar nyelv javára. Műveit kiadta és levelezett a kor íróival és írónőivel. Az 1790-es években lelkesen támogatta a magyar viseletet. Mint író a múlt század végi magyaros iskolának egyik alkotója s fő epikusa volt, négyes versekben írt. Legelső költeménye: Igaz szeretetnek hármas kötelei (Nándor Fejér várnak meg vétele, A világnak közönséges historiája).
Noah Webster (1758-1843)
amerikai szótárszerkesztő (lexikográfus), az angol nyelv helyesírásának megreformálásáért kampányoló politikai író. Az amerikai oktatási rendszer egyik alapítója, ő dolgozta ki az akkoriban úttörőnek számító új pedagógiai módszereket. Többek között az ő nevéhez fűződik a tankönyvek népszerűsítése és ennek következtében az elterjedésük az Egyesült Államokban, valamint hozzá köthetőek az ikonikus kék színű gyakorlófüzetek, amelyek több nemzedék anyanyelvi oktatásának szerves részét képezték.
Doppler Ferenc (Franz Doppler, 1821–1883)
osztrák–magyar fuvolavirtuóz és zeneszerző. Öccsével, Doppler Károllyal az 1830-as években települt át Pestre, ahol előbb a német színház első fuvolásaként működött 1838 és 1845 között, majd a Nemzeti Színház zenekarának volt a tagja. 1858-ban a bécsi udvari operához szerződött mint első fuvolás, később mint balettigazgató, másodkarnagyi minőségben. 1865-ben a bécsi konzervatórium fuvolatanára lett. Alaposan képzett zeneíró volt, a magyar zene eredetisége elementárisan hatott rá. Több operát is írt.
Arnold Böcklin (1827-1901)
svájci festő, grafikus, szobrász, a 19. század egyik ünnepelt művésze. 1845 és 1847 között a düsseldorfi művészeti akadémián tanult, ahol elsősorban a tájképfestészetben mélyült el. Ezt követően bejárta Svájcot, Hollandiát és Franciaországot. 1850 és 1857 között Rómában dolgozott, 1858-ban Münchenben telepedett le, végül 1876-ban Firenzébe költözött. A német szimbolizmus egyik fő alakja volt, szakított az akkoriban uralkodó akadémizmussal. Művészetét a romantikus témaválasztás és a gazdag koloritú realisztikus stílus egyesítése jellemezte. Híres szürrealista művészek tekintették őt előfutáruknak (A hullámok játéka, A vulkán, Holtak szigete).
Vaszilij Vasziljevics Verescsagin (1842-1904)
a leghíresebb orosz csataképfestő volt és hazájának első festője, aki nemzetközi hírre tett szert. 1874-ben Szentpétervárott bemutatta turkesztáni témájú képeit. Ezek közt volt A háború apoteózisa című alkotás, amely egy koponyákból épített piramist ábrázolt, és „minden hódítónak, a múltban a jelenben és a jövőben” dedikálta (A hátrahagyott, Háborús szünet, Kivégzés ágyúval Brit Indiában).
Cserzy Mihály (1865-1925)
író. 1880-tól kezdett írogatni. Szakmáját külföldön sajátította el. Első írásai 1885 körül jelent meg nyomtatásban. Békefi Antal fedezte fel tehetségét. Munkáinak nagy részét Homok álnévvel jegyezte (Kint a pusztán, Játszik a délibáb, Legendás időkből).
Valdemar Langlet (Valdemar Georg Langlet, 1872-1960)
svéd író, újságíró, nyelvész, 1944-ben a Svéd Vöröskereszt budapesti főmegbízottjaként az embermentő akciók egyik irányítója, több mint 20 000 embert mentett meg a deportálástól, 1965 óta a Világ Igaza. A háború után a Munka és élet Budapesten című könyvéből származó bevételeit a magyar segélyakciónak utalta át.
Eugene O’Neill (1888–1953)
Nobel-díjas amerikai író, színházi író. megteremtette az európaival egyenrangú amerikai drámát és az amerikai színházat (kis színházak). Kétféle stílushoz vonzódott: a realizmushoz és expresszionizmushoz. Éppúgy írt egyfelvonásosakat és eszméletlenül hosszú darabokat, mint teljes estéseket. Színpadi lehetőségek kutatása vezetett oda, hogy számos darabjában allegorikus figurák, kórusok, álarcok, kettéhasadt szereplők, belső monológok és versek fordulnak elő. Darabjai megtestesítik a huszadik század első felének kedvenc gondolatait és eszméit (Amerikai Elektra, Örökkön-örökké, Utazás az éjszakába).
Mikus Gyula (1905-1996)
festőművész. Kiskorától kezdve sokat rajzolt, festegetett, de családja szűkös anyagi lehetőségei miatt a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola helyett be kellett érnie a biztosabb kenyérkeresetet nyújtó tanítói hivatással. Tanítóképzőt végzett Szegeden 1927-ben. A tanítóképzőben szabadidejében nemcsak festett és rajzolt, hanem figurális alkotásokat is készített, sokat mintázott és faragott. Az 1930-as, 1940-es évek társadalmi feszültségeit , drámáit részletgazdag, elbeszélő jellegű képekben festett meg a századelő életképi stílusában. Az 1940-es évek végétől alkotásai még határozottabban a természeti látványok megörökítésére koncentrálódtak (Halottasmenet, Mályvás csendélet, Halásztragédia).
Dino Buzzati Traverso (1906–1972)
olasz író, újságíró, festő, költő, világhírét elsősorban a Tatárpuszta című regényének köszönhette. Munkáját néha a Borges nevéhez is kötődő „mágikus realizmus”, valamint a „társadalmi elidegenedés” szellemiségével azonosítják, és a környezet és a képzelet sorsának szembeállítása a zabolátlan technikai haladással szemben visszatérő motívum. Számos novellát is írt, olyan képzeletbeli lényeket szerepeltetve, mint a mumus, vagy mint saját teremtménye, a colombre. Híres gyerekkönyve magyarul a Medvevilág Szicíliában címmel látott napvilágot (Egy szerelem története, Hajtóvadászat öregekre, Megszólítások). ––> Mackónak lenni mindig, minden körülményben
Mezey Mária (1909-1983)
színésznő, érdemes és kiváló művész. 1928-ban Rózsahegyi Kálmán magániskolájába iratkozott be, és az Országos Színészegyesületben tette le a vizsgáit. Pályáját Sebestyén Mihály miskolci társulatában kezdte, 1931-ben. 1935-től a Belvárosi Színház tagja volt. A német megszállás alatt nem vállalt fellépést. 1949-től 1956-ig a Fővárosi Operettszínházban, 1949-től 1953-ig a Vidám Színpadon játszott. 1956-tól a budapesti Madách Színház, 1962-től a Petőfi Színház, 1964-től a Nemzeti Színház tagja volt (Az Aranyember, Pesti mese, Mici néni két élete).
Zórád Ernő (1911-2004)
képregényrajzoló, festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista, iparművész, a „Precíz Bohém”. Saját elmondása szerint a képregény műfaját eleinte utálta és lenézte, kényszerűségből kezdett vele foglalkozni; mégis, miután felismerte, hogy „a képregény az alkalmazott grafika lehető legnehezebb műfaja”, annak talán legelismertebb és legnagyobb hatású hazai képviselőjévé vált, nagy szerepe volt a művészi értékű képregény kialakításában. Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitelesen tudott megrajzolni letűnt korokat; a történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a legapróbb részletekig hűen visszaadni. Vallotta, hogy egy képregényrajzolónak mindent tudni kell, minden tudományterületen jártasnak kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be a művének tárgyát.
Ónozó János (1914–1987)
Liszt Ferenc-díjas kürtművész, pedagógus. Alapító tagként kürtölt 1947–63 között a nemzetközi hírű Budapesti Fúvósötösben, mely együttessel számos modern magyar és külföldi művet mutatott be. Vendégszerepelt Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban.
Dévai Hédi (Dank Hedvig, 1921-1979)
színésznő. 1945-től a fővárosi Vígszínházban szerepelt. 1952-ben a Vidám Színpadhoz szerződött és haláláig a társulat egyik népszerű komikája volt. Alakításaival zenés paródiákban, jelenetekben tűnt ki, amelyekben groteszk karaktereket formált meg. Kabaréműsorokban magánszámokat is előadott (Madárkák, Játék a szerelemmel, Felfelé a lejtőn).
Miskolczi László (1923–1988)
Munkácsy-díjas festőművész, 1943-tól 1950-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol mesterei Rudnay Gyula és Szőnyi István voltak. Ezután négy évig volt Szőnyi István mellett tanársegéd. 1952-től a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanára volt 1983-ig.
Dame Angela Lansbury (1925-2022)
brit színésznő, énekesnő, akinek munkássága elismeréséül II. Erzsébet királynő 1994-ben A Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatát adományozta. Első filmszerepe az 1944-ben készült George Cukor rendezte Gázláng, amelyért Oscar-díjra jelölték. Az 1950-es években művészi tevékenységét kiterjesztette televíziós és színpadi fellépésekre (A mandzsúriai jelölt, A világ legszebb története, Halál a Níluson).
Veszeley Mária (1927-1989)
1953-ban végzett az Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ezután a kecskeméti Katona József Színház, a kaposvári Csiky Gergely Színház, az Állami Déryné Színház, 1971-től az Irodalmi Színpad, 1974-től a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1982-ben ment nyugdíjba.
Révész György (1927-2003)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, dramaturg, érdemes művész. Tanulmányait a Szakszervezeti Filmiskolában végezte 1945 és 1948 között. 1948-tól 1950-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1945 és 1950 között az ELTE BTK hallgatója volt. 1946-tól a filmszakmában dolgozott. 1954-től a Mafilm rendezője volt. 1954–1987 között 25 nagyjátékfilmet, 13 órányi tévéfilmet és sok rövidfilmet rendezett, számos forgatókönyvet írt (Egy szerelem három éjszakája, A Pendragon legenda, Akli Miklós).
Kemenes Géfin László (1937-2022)
József Attila-díjas író, költő, kritikus, műfordító, egyetemi tanár. 1956-ban Kanadába emigrált, 1977-től a montréali Concordia Egyetemen és a Marianopolis Főiskolán XX. századi angol és amerikai irodalmat tanít (Jégvirág, Erotika a 20. századi magyar regényben, Fehérlófia nyomában).
Eduard Moiszejevics Safranszkij (1937-2005)
orosz klasszikus gitárművész és zeneszerző. 1961–1965 között tanult Szverdlovszkban a Csajkovszkij Zeneművészeti Főiskolán, ahol megalapította a Reneszánsz együttesét és az Áprilisi esték elnevezésű fesztivált. Élete utolsó éveiben több darabot írt gitárra (Requiem szólógitárra, Éjszaka Granadában, A tenger énekei).
Kisfalussy Bálint (1939-2015)
romániai magyar színész, a Szatmárnémeti Északi Színház örökös tagja, zeneszerző, dalszerző, slágerénekes. Országosan kedvelt slágerénekes, akinek másfélszáz slágere közül jó néhányat az Electrecord hanglemezen is közrebocsátott. Gyakran szerepelt a bukaresti rádióban. 1987-ben Magyarországra telepedett át.
Turcsányi Erzsébet (1939)
Jászai Mari-díjas bábművész, színésznő. Bábszínészi oklevelét 1964 kapta meg, miután elvégezte a Bábszínészképző tanfolyamot. 1962-től az Állami Bábszínházban szerepelt, majd 1992-től a Budapest Bábszínház tagja lett.
Corinna Harfouch (Meffert, 1954)
német színművésznő, filmszínésznő (A két Lotti, A mennyország kapujában, Elemi részecske).
Tim Robbins (Timothy Francis Robbins, 1958)
Oscar-díjas amerikai színész, rendező, forgatókönyvíró. Színészként ismert filmjei között található a Baseball bikák, a Jákob lajtorjája, A játékos, A nagy ugrás, A remény rabjai és a Titokzatos folyó – utóbbival megnyerte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar- és Golden Globe-díjat is. Rendezőként jegyzi a kritikailag sikeres Bob Roberts és a Ments meg, uram! című filmeket. A Ments meg, uram! Oscar-jelölést hozott számára legjobb rendező kategóriában.
Dmitrij Alekszandrovics Hvorosztovszkij (1962–2017)
orosz operaénekes (bariton). Tanulmányait a Krasznojarszki Művészeti Iskolában végezte. Pályájára legnagyobb hatással az 1989-ben szerzett első helye volt a BBC cardiffi Singer of the World versenyén. Nyugati karrierje Nizzában indult, 1990-ben már New Yorkban lépett fel. A világhír 1993-ban érte el, azután énekelt szinte minden nagy operaházban, többek között a Metropolitanben, a Covent Gardenben, a Berlini Állami Operában, a La Scalában és a Bécsi Állami Operaházban.
Avass Attila (1966)
színész. 1985 és 1988 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház stúdiójában kezdett színészettel foglalkozni, és itt lett színművész 1991-ben. 2012–2023 között a szombathelyi Weöres Sándor Színház tagja volt.
Turek Miklós (1973)
színész, rendező, a Versszínház műfajalapítója. 2000-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán, a színészélet már fiatalon legendás szerepekkel kínálta meg (Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél, Zsaruvér és Csigavér, Diplomatavadász).
Grisnik Petra (1986)
színésznő. 2008-ban végzett a Kaposvári Egyetem színművész szakán. Gyakorlatát a kaposvári Csiky Gergely Színházban töltötte, melynek tagja volt aztán 2008-2014 között. 2014-től szabadúszó.
Ezen a napon halt meg:
Jan Pieterszoon Sweelinck (1562-1621)
németalföldi reneszánsz-barokk zeneszerző, orgonista, zenepedagógus. A németalföldi orgonista hagyomány megteremtője. Orgonajátékára jelentős hatással volt az angol William Blitheman és spanyol Cabezón-iskola. Orgonazenéjének fő formái a fantázia (motetta forma alapján felépített háromtételes művek), fúgák (ricercarok alapján), toccáták, korálok. Német földön jelentős karriert befutó tanítványai miatt szokták „német orgonistagyártónak” nevezni.
Máder Rezső (Raoul Mader, 1856–1940)
zeneszerző, karmester, színházigazgató. A bécsi konzervatóriumban tanult, majd 1882-től 1895-ig ugyanott tanított is. Ezután az Operaház korrepetitoraként dolgozott, 1895-től pedig karmestere volt. 1901-től ugyanitt helyettes, 1902-től kinevezett igazgató, ő volt az első, aki intendáns nélkül irányította a színházat. Olyan műsort és szereplőgárdát válogatott, amelyek által az Operaház Budapest leglátogatottabb színháza lett (A piros cipő, Kadétkisasszony, Mályvácska királykisasszony).
Jantyik Mátyás (1864-1903)
festőművész. 1879 őszén került a Mintarajziskolába, ahol három évet töltött. A legkitűnőbb növendékek közé tartozott, többször részesült iskolai jutalmakban, sőt kiváló rajzolási tehetségének híre az iskola falain kívül is terjedni kezdett. Első műveit, az impresszionizmus híveként, a párizsi Szalonban állíthatta ki. Rajzai megjelentek Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című kiadványban is (Délben, Mária Magdolna, Az eke mellett).
Valdemar Langlet (Valdemar Georg Langlet, 1872-1960)
svéd író, újságíró, nyelvész, 1944-ben a Svéd Vöröskereszt budapesti főmegbízottjaként az embermentő akciók egyik irányítója, több mint 20 000 embert mentett meg a deportálástól, 1965 óta a Világ Igaza. A háború után a Munka és élet Budapesten című könyvéből származó bevételeit a magyar segélyakciónak utalta át.
Toronyi L. Imre (Toronyi Laky Imre, 1888-1952)
színész. Bárdos Artúr a Belvárosi Színházhoz szerződtette; itt 1918 május havában volt az első fellépte, báró Hatvany Lili Noé bárkája című vígjátékában. Több filmben is játszott (Emberek a havason, Külvárosi őrszoba, Ágrólszakadt úrilány).
Nyírő József (1889-1953)
erdélyi magyar író, kiugrott katolikus pap, politikus, újságíró, országgyűlési képviselő. Többször elismerően szólt a Harmadik Birodalomról, illetve antiszemita kijelentéseket tett. Ő volt Sopronban a Szálasi-kormány utolsó sajtótermékének, az Eleven Újságnak a főszerkesztője és a Nagynémet Birodalomba is követte a kormányt. Akárcsak Wass Albertet, a román kultúrpolitika több évtizede háborús bűnösnek, antiszemitának nevezi. A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása szerint is tevékeny részt vállalt önkényuralmi rendszer fenntartásában, így nevének közterület-elnevezésként való felhasználása törvényileg tilos (Uz Bence, Néma küzdelem, A Megfeszített).
Várnai Zseni (Weisz Eugénia, 1890–1981)
József Attila-díjas költő, írónő. Első és legismertebb, Katonafiamnak című verse, emiatt a rendőrség vád alá helyezték. Költészetében a politikai mondanivaló mellett megjelentek a lírai témák is, például az anyaság érzése. Kései verseinek fő témája az öregedés, az elmúlás fájdalma, bizalom a szeretetben és a munka öröme (Üldözött versek, Tündérkert, Sorsod foglya vagy).
Shirley Booth (1898-1992)
Oscar-, Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, akinek összesen öt filmje volt. 1952-ben Oscar-díjat nyert a Térj vissza, kicsi Sheba! filmre adaptált változatával, így ő számított az első színésznőnek a filmtörténetben, aki az első filmjével Oscart nyert (Mrs. Leslie -ről, Forró varázslat, Házasságszerző).
Mario del Monaco (1915-1982)
világhírű olasz operaénekes (tenor). Már tizenhárom éves korában Massenet Narcisse című kantátáját énekelte. 1935-ben bekerült a római operaiskolába, 1936-ban ösztöndíjat kapott, majd festészetből és szobrászatból is diplomát szerzett. Első igazi sikere 1940 szilveszterén, a milánói Teatro Pucciniben, a Pillangókisasszonyban volt. Gyakran kirándult a könnyűzenébe is. Budapesten is többször vendégszerepelt.
Deborah Kerr (Deborah Jane Kerr-Trimmer, 1921-2007)
Oscar- és Golden Globe-díjas skót színésznő. Hatszor jelölték Oscar-díjra, 1994-ben Oscar-életműdíjat kapott „elegáns és szép színészi munkájáért” (Julius Caesar, Most és mindörökké, Casino Royale).
Póczy Klára (1923-2008)
régész, művészettörténész, a történeti, régészeti tudományok doktora. Munkássága révén neve elválaszthatatlan a pannoniai városok, különösen Budapest és Sopron római kori örökségének feltárásától és népszerűsítésétől (Sopron római kori emlékei, Pannóniai városok, Aquincum).
Várnagy Katalin (1940-2016)
Jászai Mari-díjas színésznő. Rózsahegyi Kálmán Színészképző Iskolájának elvégzése után a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött 1953-ban. 1963–1977 között az Állami Déryné Színház tagja volt. A Népszínház színésze volt 1977–1984 között, majd 1984–1989 között a Nemzeti Színházban játszott. Drámai szerepeket alakított (Csak szex és más semmi, Konyec – Az utolsó csekk a pohárban, Valami Amerika 2).
