A Madárijesztő-ház

a papiruszportal.hu archívumából [2007]

Szerző: bookworm

G. Szabó Judit neve nem ismeretlen a gyermek- és ifjúsági irodalmat olvasók vagy azzal foglalkozók előtt. Pontosan nehéz behatárolni, hány éveseknek is készülnek könyvei, a 10-12 éveseknek nem célszerű villózó mondatai és néha frivol megjegyzései miatt ajánlani, a 13-14 évesek mindent dedósnak tartanak, az ennél nagyobbak pedig kinőttek (ha egyáltalán ismerték) a pöttyös könyvek bűvköréből. A felnőtteknek örömmel tudom ajánlani, hiszen szinte minden ifjúsági könyv a szülők nemzedékét is megcélozza. Magam legtöbbször elolvasom azt a könyvet, amit a gyerekeimnek ajánlok, nem véletlenül.

G. Szabó Judit a Móra Könyviadónál megjelent korábbi köteteiből jól ismert szereplőivel találkozunk újra: a három lánytestvérrel, Kovács Anikóval, aki egyben a történet mesélője, Marival, a felnőttkor küszöbén álló lánnyal, és Évával, az állatbolonddal, persze feltűnik a gondolataiban fiatalos nagymama és a kedves szülők is.
Anikó egyedül lemehet a nagymama által örökölt Madárijesztő-házba, ahol első éjjel – mit éjjel, éjfélkor – kopogás, csöngetés veri fel a csendet, füstölgő cigaretta, hintázó szék teszi baljóssá az üres házat. Másnap már hívja nővérét, aki kistestvérükkel érkezik, majd szép lassan mindenki megjelenik, nagymama, apa, anya. Hogy kié lesz végül a ház a három jelölt közül, hiszen pályázik rá egy távoli rokon és egy deli fiatalember is, nem kétséges. Vajon bűnügyi történetbe keveredtünk? Vagy a két család közti viszályba? Az ismeretlen, de félelmetes Kopogtató többszöri felbukkanása leginkább a hátteret adja az emberi kapcsolatokhoz, melyek hús-vér figurák érzelmeit ábrázolják, mai háttérrel: Anikóék kétszobás lakásban laknak, öten, míg a Mézga család kupéval érkezik a Madárijesztő-házhoz, az anya szép reményű színésznő volt, a papa adoniszi megjelenésű sportolóként szerzett hírnevet, lányuk, Vivien, bár háromdiplomás, mégsem találja helyét, férjétől elvált, persze a zsarnoki szülők miatt. A szomszédok figurái is jól rajzoltak. Aki pedig már az égből szemléli az eseményeket, Klementin, az örökhagyó naplója miatt érdekes: megismerjük fiatalkorát, szerelmét Félix iránt. A szereplők nemcsak tulajdonságaik, hanem szófordulataik, tájszólásuk alapján is felismerhetők. Éva „csak akkor alszik a kempingágyban, ha alszik, de ha nem alszik, akkor a nagy ágyban két testvére közt alszik”. A nagymama tájszólással beszél, a szomszéd Rita szerbucol, Mézga Sára hatásvadász módon idéz azokból a darabokból, amelyekben játszott.
A regényben nagy szerepe van a humornak: az eposzi kellékként ismert jelzők, szófordulatok állandóan felbukkannak, oldják a történet sötétebb oldalát. Ez és a magasabb irodalomra tett utalások mindenképpen tájékozottabb olvasót feltételeznek. A történet gördülékeny, pereg, előre-hátra utalások gazdagítják a cselekményt. Sokszor filmszerűnek hat a gyors párbeszédek, azok villámriposztjai miatt, a környezet, a ház, a szomszédos kertek is mozivászonra kívánkoznak. Klementin, Margit és Félix szerelmi háromszöge csak lassan, jól adagolva bontakozik ki, szerelem szövődik Mari és Rómeó-Lacus, az egyik, házra éhező szereplő között. Üdvözlendő, hogy Kovácsék még a régi, összetartó családtípust hirdetik, míg Mézgáék a legmodernebb elveket – sok pénz, befolyás, uralkodás a családtagok fölött – vallják, a kettősség alkalmat ad az összehasonlítás mellett a konfliktusokra is. A történet izgalmakban bővelkedik, a jó bűnügyi történetek módjára nem is sejtjük a Kopogtató kilétét. Egy krimiíró persze az eseményeket egész más megközelítéssel szőné, a megoldás egyben etikai példabeszéd is lehetne, itt a tolvaj feloldozást nyer. Számomra nem szimpatikus a figura, én biztosan messzebbre mennék a megleckéztetésnél. Hogy ki ő, mivel leckéztették meg, derüljön ki a könyv elolvasása után.

Nagyszerű a történet, krimifordulatokkal, irodalmi igényű karakterekkel, a korhoz igazodó klipszerű vágásokkal. Nem maradi, nem szájbarágós, igazán olvasmányos, de figyelni kell, nem mehetünk el egy-egy mondat mellett, mert minden szavát el kell olvasni, üdítő nyári olvasmány néhány nyári napról. Kíváncsi vagyok a nemrég IBBY-életműdíjjal kitüntetett G. Szabó Judit újabb történetére.