Névnapok: Aliz, Erzsébet, Huba, Jozafát, Klementina, Vanda, Zdenkó
Események:
1851 – megjelenik Herman Melville regénye, a „Moby Dick”.
1875 – Megkezdte működését a Zeneakadémia, mai nevén Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem.
1922 – A British Broadcasting Company (BBC) elindítja rádiószolgáltatását az Egyesült Királyságban.
1943 – A 25 éves Leonard Bernstein bemutatkozik a The New York Philhamonic-nál, mint vezető karmester.
1952 – A New Musical Express közzéteszi az első brit kislemezlistát.
Megszületett Johann Nepomuk Hummel (1778-1837) osztrák zongorista, zeneszerző, tanár és karmester.
1804-ben Kismartonba került, ahol Esterházy Miklós herceg karnagyaként Haydn mellett kezdett el dolgozni. Bár a zeneigazgatói feladatok jelentős részét is ő végezte el, mivel az idős mester már nem tudta személyesen ellátni, Haydn iránti tiszteletből egészen annak 1809-ben bekövetkezett haláláig csak a hangversenymester (Konzertmeister) címet viselte. Weimari időszakában a várost Európa zenei fővárosává tette, a leghíresebb zenészeket híva vendégszereplés céljából. Itt valósította meg az egyik első zenész nyugdíjazási rendszert, amelynek finanszírozása céljából maga is jótékonysági koncerteket adott. 1825 és 1827 között elszántan harcolt az egységes szerzői jogi törvény megalkotásáért a Német Szövetség államaiban.
Megszületett Claude Monet (Claude Oscar Monet, 1840–1926) francia impresszionista festő.
A Louvre-ban látva, hogy egyes festők régi nagy mesterektől másolnak, maga is bevitte eszközeit és másolni kezdett. Párizsi évei alatt több festővel megismerkedett, köztük Édouard Manet-val és Pissarróval. Az ismertséget és elismertséget a Camille vagy A zöldruhás nő címeken ismert festménye hozta meg 1866-ban. A porosz–francia háború kitörése után, 1870 szeptemberében Angliába menekült, londoni tartózkodása során főleg John Constable és William Turner műveit tanulmányozta, akiknek tájképei nagy hatással voltak saját újításaira a színek alkalmazásában. 1880-as–90-es években Monet elkezdte a „sorozatképeit”, amelyben a fényhatásokat és az időjárási viszonyokat ábrázolta. Az első ilyen a Kazlak-sorozat. 1883 és 1908 között több hosszabb utat tett mediterrán tájakon, ahol sok tájképet festett. Tájképein a végsőkig kiérlelte az impresszionizmus elveit. Képei nem a tárgyak térbeli viszonyát, hanem színeik világításbeli értékeit jelenítik meg. A puszta optikai kép kifejezésére való törekvés, a szerkezet, a kép előformázásának feladása, művészetének tárgy nélkülivé váló tendenciája számos vonatkozásban az absztrakt művészet felé mutat. Számos modern absztrakt festő Monet művészetét előfutárának vallja (Impresszió, a felkelő nap; A Szajna elágazása; Nő napernyővel).
Meghalt Manuel de Falla (~ y Matheu, 1876–1946) spanyolországi roma zeneszerző és zongoraművész, a 20. századi spanyol zene korszakos mestere.
Minthogy az irodalmi pálya is vonzotta, hasonló korú barátaival együtt irodalmi magazint szerkesztett és első zeneszerzői szárnypróbálgatása is erre az időre tehető. 1896-ban kezdte meg tanulmányait a madridi konzervatóriumban. Ebben az időben írta c-moll scherzóját. Családjának komoly anyagi megterhelést jelentett taníttatása, ezért zongoraórákat adott, ennek jövedelméből tartotta fenn magát. A konzervatóriumi tanulmányok mellett magánúton zeneszerzést tanult. Az első világháború kitörésekor hazatért Spanyolországba, rövid madridi tartózkodás után Granadában telepedett le. 1939-ben eleget tett egy argentin hangverseny-meghívásnak, és ezután többé már nem is tért vissza hazájába (A rövid élet, A bűvös szerelem, A háromszögletű kalap).
Megszületett Áprily Lajos (Jékely János Lajos, 1887–1967) József Attila-díjas költő, műfordító.
Első verseskötete, a Falusi elégia (Kolozsvár, 1921), harmincnégy éves korában a Minerva kiadásában jelent meg. Két év múlva saját kiadású új kötettel lépett az olvasók elé. Gazdag formakultúrája, verseinek fogalmon túli sejtelmekkel játszó zeneisége, impresszionista-szimbolista vonásai a költőt az első Nyugat-nemzedék hagyományához kapcsolják. Nem egy kritikusa a legnagyobb erdélyi magyar költőnek tartja, nemcsak életművének egésze, hanem Erdélyben született versei alapján is. Elégikus hangulatú költészete múltat és jelent eggyé olvasztó szelíd számvetés. Rezignáció és meg-megújuló életvágy, a visszahúzódó lélek tehetetlensége és a bizakodó emberség egyszerre van benne megbonthatatlan hangulatú, sajátos harmóniájú, szerkezetileg pontosan tagolt költeményeiben. Szigorú, a hagyományos formákat tisztelő, azokat finomító megkomponáltság, lelki és formai egyensúlyt teremtő zeneiség jellemzi művészetét (Falusi elégia, Akarsz-e fényt?, Fegyvertelen vadász dala).
Ezen a napon született:
Johann Lukas von Hildebrandt (1668-1745)
osztrák műépítész. Az osztrák barokk egyik legnagyobb mestere. Itáliai manierista előképek alapján épített épületei közt főleg barokk stílusú paloták és kastélyok a kiemelkedő jelentőségűek. Stílusa feltűnően eltért elődje császári barokkjától, Észak-Itália tartósan mély benyomást gyakorolt rá: a gazdagon díszített felületek szeretete, ugyanakkor az épületek szerkezete kevésbé érdekelte (Piarista templom – Bécs, Belvedere-kastély – Bécs, Savoyai-kastély – Ráckeve).
Leopold Mozart (Johann Georg Leopold Mozart, 1719–1787)
osztrák zeneszerző, zenepedagógus és hegedűművész, orgonista. Ma leginkább Wolfgang Amadeus Mozart édesapjaként ismert, de a maga idejében saját jogán is ismert volt. Zenei tevékenységére kevés figyelmet fordítanak a fiáéhoz képest, de G-dúr Gyerekszimfónia zenekarra és játékokra című műve továbbra is népszerű, és más szimfóniája és egyéb műve is fennmaradt. Fontos volt számára a természetesség kifejezése műveiben (Vadászszimfónia, Parasztesküvő, D-dúr Szakrális Litánia).
Fanny Mendelssohn-Bartholdy (1805-1847)
német romantikus zeneszerző és zongoraművész, Felix Mendelssohn nővére. Bár szülei távol akarták tartani a zenei pályától, számos kitűnő művel gazdagította a zeneirodalmat. Több mint 460 zeneművet szerzett. Kompozíciói között található egy zongoratrió, több kötet szóló zongoradarab és dal. Zongoraművei gyakran dalként csengenek (Kerti dalok. Hat dal szoprán, alt, tenor és basszus hangra; Dicsérő ének; (Az év).
August Šenoa (1838–1881)
horvát író, a horvát romantika és realizmus átmeneti idejének jeles képviselője. Az első jelentős horvát regényíró. Jelentősége a horvát kultúrában talán azzal állítható párhuzamba, amit Jókai jelent a magyar irodalomban. Elsősorban történelmi regényeivel vált híressé, hatása aligha túlbecsülhető a horvát nemzeti tudat formálásában (Az aranyműves aranya, Parasztlázadás, Óvakodj a senji kéztől).
Dajbukát Ilona (1892–1976)
örmény származású magyar színésznő, érdemes művész. A Thália Társaság színésziskoláját látogatta, 1906-ban lépett először színpadra. Itt ismerkedett meg dr. Bánóczi Dezső színésszel, akivel összeházasodott. 1945 és 1947 között a Fővárosi Operettszínházban játszott, 1949-től a Madách Színház művésznője volt. Fellépett Olaszországban is. 1964-ben vonult nyugdíjba (Tavaszi zápor, Külvárosi őrszoba, Az ígéret földje).
Pataky Kálmán (1896–1964)
operaénekes (tenor). Énekelni 23 évesen kezdett, 1921-ben a budapesti Operaház szerződtette. Egyedülálló képességeire külföldön is felfigyeltek, így 1926-ban a bécsi operaház szerződtette. Világhírének csúcsán, 1936-ban a Salzburgi Ünnepi Játékokon Florestant énekelte Toscanini vezényletével. Tiszta csengésű, rendkívül kiművelt hanganyaga a legkiválóbb olasz tenoristák mellé helyezi.
Aaron Copland (1900-1990)
amerikai zeneszerző, zenepedagógus és karmester, az amerikai zene egyik legjelentősebb egyénisége. Copland főleg zenekari műveket, kamarazenét, operákat, baletteket és filmzenéket írt. Zeneszerzői munkásságára, stílusára eleinte Debussy és Stravinsky, később a jazz elemei hatottak. Az 1930-as évek közepétől fedezte fel az amerikai népzenét, és erre alapozott népszerű művekkel jelentkezett. Az 1950-es években szeriális jellegű műveket is alkotott. Alapvető zeneszerzői célkitűzése egy amerikai zenei stílus létrehozása volt (The Second Hurricane, Fanfare for the Common Man, The Tender Land).
Sarlai Imre (1904–1983)
színművész, a Budapesti Katona József Színház alapító tagja, érdemes művész. Már 16 éves korában, Kispesten társulatban szerepelt. Pályáját 1918-ban kezdte mint vándortársulatok kardalosa. 1930-ban az Új Színházhoz szerződött, utána vidéki társulatoknál működött, rendezőként is. 1953-1961 között a marosvásárhelyi színház tagja volt, tanított a helyi Színművészeti Intézetben. 1961-70-ben a debreceni Csokonai Színházban működött, 1965-től nyugdíjasként (Az aranyember, A beszélő köntös, Bűbájosok).
Astrid Lindgren (Astrid Anna Emilia Lindgren,1907-2002)
svéd író. Gyermekkönyveivel vált világhírűvé. A világ egyik legtöbbet fordított írója, könyveit 88 nyelvre fordították le és 144 millió példányban keltek el. Számos történetét megfilmesítették. Történeteinek legismertebb figurái Harisnyás Pippi, Háztetey Károly és Juharfalvi Emil.
Gazdag Erzsi (Sebesi, 1912-1987)
József Attila-díjas költő. Első versét 13 éves korában írta, diákként színésznő szeretett volna lenni. Büszkén vallotta magáról, hogy 14 éves korától önálló kereső. Az önfenntartás nehézségeivel is magyarázható, hogy tanulmányait gyakorta megszakította. Míg gyermekverseiből a derű és a humor árad, élete egyre inkább komorabb lett, és a társnélküliség, a magány kiérződött felnőttverseiből is, melyek sokáig csak folyóiratokban jelentek meg. Élete alkonyán kezdte összerendezni ezeket a műveket (Üvegcsengő, Ringató, Volt egyszer egy Mesebolt).
Lakky József (1924-1989)
színész. 1949-ben szerződött a Szegedi Nemzeti Színházhoz. Egy, az Állami Faluszínháznál töltött évad (1953–54) kivételével 1970-ig maradt a csongrádi társulat tagja. Főként a személyiségéhez közelálló vígjátéki és karakterszerepeket alakított. Repertoárja jelentős részét tették ki az operettek. Legemlékezetesebb alakításait vígjátékokban és operettekben nyújtotta. Élete utolsó évtizedében néhány filmben is játszott epizodistaként. Az 1956-os forradalom idején tanúsított magatartása miatt személyre szabott büntetésképp 1959-ben bevonták a jogosítványát (Csak semmi pánik…, Első kétszáz évem, Bánk bán).
Svéd Nóra (1927-1982)
opera-énekesnő (mezzoszoprán). A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola magántanulója volt, majd 1947-től Olaszországban Gina Cigna és Aureliano Pertile növendéke. 1949-ben a Magyar Állami Operaház szerződtette. Az 1950-es évek elején Kistarcsára internálták. Csak 1954. január 6-án debütálhatott az Aida főpapnőjeként. Drámai mezzo és comprimarioszerepekben egyaránt fellépett. 1979-ig maradt a budapesti társulat tagja.
Castiglione László (1927-1984)
régész, művészettörténész, a történelem-tudományok doktora. 1958-ban alapító tagja a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutató Csoportjának. 1968–1984 között szerkesztette az Acta Archaeologiát, alapítója és kiadója volt az intézet tudományos folyóiratainak. 1980–1984 között a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének tudományos tanácsadója volt (A rabszolgatartó társadalmak művészete, A régi Róma aranykora, Hellénisztikus művészet).
Török Elemér (1930-2006)
felvidéki magyar költő, újságíró, tanár. Tanítóként kezdte pályafutását Pozsonyban. 1953-1961 között Pozsonyban az Új Ifjúság rovatvezetője volt. 1977-ben az Új Szó szerkesztője, riportere és rovatvezetője lett. A Csemadok Központi Bizottságának 20 évig volt tagja. A Bodrogköz poétája volt (Fényért perelek, Jegenyék, Éveim fehér havasán).
Kampis Miklós (1935-2020)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas építész, a Kós Károly Egyesülés alapítója, igazgatója és örökös tagja. 2000 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt.
Antonio Gades (Antonio Esteve Ródenas, 1936–2004)
spanyol táncművész, flamenco-táncos, koreográfus. Nem voltak sem andalúziai, sem cigány felmenői, mégis a legjobb és leghíresebb flamenco-táncosok közé tartozott. Kihozta a flamencót a kiskocsmákból, mulatóhelyekről, és színpadra állította.
Szendrei Janka (1938-2019)
Széchenyi-díjas zenetörténész, karnagy, egyetemi tanár. 1962-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola középiskolai énektanár és karvezető szakán diplomázott. 1981-ben a zenetudományok kandidátusa, majd 2004-ben az MTA doktora lett. Fő kutatási területe a középkori gregorián repertoár és kottaírás volt (A magyar középkor hangjegyes forrásai, Középkori hangjegyírások Magyarországon, A „mos patriae” kialakulása 1341 előtti hangjegyes forrásainak tükrében).
Maros Miklós (1943)
Svédországban élő magyar zeneszerző. 1968-ban emigrált Svédországba. Tovább tanult Ingvar Lidholmnál és Ligeti Györgynél a stockholmi zeneművészeti főiskolán. A hetvenes években zeneszerzést és elektronikus zenét oktatott Stockholmban. 1972-ben feleségével megalapította kortárszenei együttesét, a Maros Ensemble-t.
Kútvölgyi Erzsébet (1950)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1971 óta játszik a Vígszínházban, amelynek 1973 óta a tagja. 1973-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Tehetségére már főiskolás korában felfigyeltek. 1971-ben debütált az Ódry Színpadon Casilda szerepében A királyasszony lovagja című Victor Hugo műben. Filmben 1973-ban volt látható először, amely a Szeptember végén címet viselte (Herkulesfürdői emlék; A vörös grófnő; Napló apámnak, anyámnak).
Dékány Ágnes (1956)
bábművész, színésznő. A pécsi Amatőr Színpadon kezdte pályáját 1976-ban. 1985-től 1992-ig a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának volt tagja. Napjainkban a Fantaziart Bábstúdió bábművésze.
Dózsa Zoltán (~ László, 1968)
színész. 1989-1993 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, 1993-tól a Budapesti Kamaraszínház, majd a Madách Színház és a Soproni Petőfi Színház tagja volt (Első generáció; Sorstalanság; Szabadság, szerelem).
Olga Kurylenko (Olha Kosztyantinyivna Kurilenko, 1979)
ukrán modell és színésznő. Legismertebb alakítása a 22. James Bond-filmben, A Quantum csendjében játszott Bond-lány szerepe. Filmes karrierje 2005-ben kezdődött Franciaországban, 2006-ban már díjat kapott a Brooklyn Nemzetközi Filmfesztiválon ()Párizs, szeretlek!; Hitman – A bérgyilkos; Fekete Özvegy).
Russell Tovey (Russell George Tovey, 1981)
angol színész, sorozatszínész. Gyermekkorában még történelem tanárnak készült, de később színjátszásra adta a fejét. Első szerepét 1994-ben kapta, a „Mud” című sorozatban.
Ezen a napon halt meg:
Gottfried Leibniz (Gottfried Wilhelm Leibniz, 1646-1716)
német polihisztor: jogász, diplomata, történész, matematikus, fizikus és filozófus. Nagy Frigyes azt mondta róla: „önmagában egy akadémia”. 17. század végén és a 18. század elején alkotott, egyike volt a német felvilágosodás alapítóinak (Értekezések, Újabb vizsgálódások az emberi értelemről).
Ignaz Pleyel (Ignaz Joseph Pleyel, 1757-1831)
osztrák születésű francia zongoraművész és zongorakészítő. 1772-től Joseph Haydn tanítványa lett Kismartonban. Első munkái között szerepelt a Die Fee Urgele című bábopera, amelyet az Eszterházy-palotában és Bécsben mutattak be. 1807-ben zongorákat kezdett építeni, és e célból fiával vállalatot alapított. Zongoramodelljeik közül híres lett az ún. „monopod” egylábú modell, a Concert Double Grand modell és a „Pleyela”, a mechanikus hangrögzítésre alkalmas zongora-automata.
Jean Paul Richter (1763-1825)
német író. A protestáns családi közegben felnövekvő hamar magáévá tette a francia felvilágosodás gondolatvilágát. Korának kulturális és politikai csomópontjaitól távol autodidaktaként tanult és már 15 évesen áttanulmányozta az akkori német irodalom nagyjainak legtöbb művét. Első sikeres regénye 1793-ban jelent meg (A láthatatlan páholy, Gyámolatlan hősök, Quintus Fixlein élete).
Georg Hegel (Georg Wilhelm Friedrich Hegel, 1770-1831)
német filozófus, egyetemi tanár. A klasszikus német filozófia és a német idealizmus legnagyobb és legjelentősebb képviselője. Schopenhauer, Nietzsche és Kierkegaard filozófiájának megjelenésével a hegeli mű összeomlott, a rendszerfilozófiák kora leáldozott. Hegel jelentős befolyást gyakorolt a XIX. században a születő magyarországi filozófiára, habár könyveinek magyar fordítását csak az 1950-es évektől kezdték kiadni (Ember és történelem, Esztétika, A művészet filozófiája).
Torma Zsófia (1832-1899)
erdélyi régésznő, a világ első női régésze. Több tudományos és jótékonysági egyletnek is tagja volt. 10 387 darabból álló régészeti gyűjteményét halála után az Erdélyi Múzeum érem- és régiségtára őrizte (Hunyadvármegye neolith-kőkorszakbeli telepek, A római uralom előtti Dácziának planeta cultusáról, Hazánk népe ős mythosának maradványai).
Fessler Leó (Leo Fessler, 1840–1893)
dekoratív és épületszobrász. Az 1870-es években Ybl Miklós meghívta őt Budapestre, a magyar államtól több megbízást is kapott, elsősorban az Ybl által tervezett épületek díszeit készítette el a Szent István-bazilika, az Operaház, illetve a Várkert Bazár számára. Ő mintázta meg a Bakáts téri templom szobrait és a Kálvin téri szökőkutat Ybl elképzelése alapján.
Pethes Imre (1864–1924)
drámai színész, akadémiai tanár, színrendező. A természetes játék realista mestere volt. Tiszta és természetes beszédének, valamint pátosztól mentes játékának köszönhetően a budapesti Nemzeti Színház modern stílusának legfőbb kialakítói között tartják számon. 1923-ban a Nemzeti Színház örökös tagjai közé választották. Az egyik legismertebb magyar Shakespeare-színész volt, pályafutása során huszonöt Shakespeare-szerepben állt színpadra.
Takács Jenő (1902-2005)
Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, zongoraművész, népzenekutató. Tizenöt éves korától rendszeresen komponált, sokat foglalkozott az arab zenével. 1952-ben Amerikába hívták az Ohio állambeli Cincinnatibe, ahol az egyetem zenei college-ában tanított zongorát, tizennyolc évet töltött Amerikában.
Orosz Iván (1902-1974)
lapszerkesztő, költő, novellista. Újságírói munkássága miatt 1944 végén a szovjet katonai szervek letartóztatták, majd a Népbíróság négy évi börtönbüntetésre ítélte. Képzettsége révén börtönirodai szolgálatra is beosztották, ekkor lehetősége volt a versírásra is. (Szeretni kell…, Pán hétágú sípján, A költő szót kér).
Ács József (1914-1990)
festőművész, műkritikus. Tanulmányait a belgrádi Királyi Művészeti Iskola pedagógia szakán végezte, majd a belgrádi Képzőművészeti Akadémia tanulója 1941 áprilisáig. 1956-tól 1980-ig a Magyar Szó képzőművészeti kritikusa, a lap állandó rovata, a Képzőművészeti Iskola az ő nevéhez fűződik. 1952-ben megalapította az 1. jugoszláv művésztelepet Zentán. Művészetének fejlődési szakaszon keresztülmentek a posztimpresszionizmuson, a szocialista realizmuson, az expresszionizmuson, a szürrealizmuson.
Győrffy György (1920-1984)
színész, szinkronszínész. 1943-ban a Színiakadémia elvégzése után egy évre a Nemzeti Színház ösztöndíjasa lett. Ezután a Pécsi Nemzeti, a szolnoki Szigligeti, a győri Kisfaludy és a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1957-től a Vígszínház, 1964-től haláláig a Nemzeti Színház művésze volt (A tanú; A palacsintás király; Barátom, Bonca).
Sebők György (1922–1998)
nemzetközileg elismert Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és az Indiana University School of Music professzora. 1938-ban 16 évesen felvételt nyert a Zeneakadémiára. A kamarazenét Weiner Leótól a zeneszerzést Kodály Zoltántól tanulta. 21 évesen őt sem kerülte el a második világégés, behívták katonának, a háború után Szegedre költözött. 1956 őszén, látva az itthoni helyzetet, Párizsba költözött. 1958–tól stabilizálódott a kinti helyzete és lehetőség nyílt a régen áhított nemzetközi karrierre.
Csermák Tibor (1927-1965)
grafikusművész, Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerezte meg diplomáját. 1951-ben kapcsolatba került a filmgyártással, majd 1957-ben Móricz Zsigmond meséje nyomán megrendezte első önálló kisfilmjét A török és a tehenek címmel, mely az első komoly elismerést hozta neki pályafutása során.
Tony Richardson (1928-1991)
Oscar-díjas angol színházi és filmrendező, producer, a brit új hullám egyik képviselője. A filmes világban először mint filmkritikus jelent meg, első kritikái a Sight and Sound című folyóiratban jelentek meg, 1956-tól kezdve filmeket is készített. 1964-ben Tom Jones című filmjéért két Oscar-díjban részesült (A hosszútávfutó magányossága, A könnyűlovasság támadása, Holtbiztos tipp).
Béres András (1928-1993)
néprajzkutató, levéltáros. 1950-től a debreceni Déri Múzeum néprajzos muzeológusa, majd 1957-től mint önálló kutató dolgozott ugyanitt. A múzeum igazgatójává ebben az évben nevezték ki. 1983-ban megszerezte a néprajztudományok kandidátusa címet. Főbb kutatási területei: népmese, néptánc, népművészet, pásztorélet. A Debreceni Népi Együttes vezetője, koreográfusa egészen haláláig.
Hanák Tibor (1929-1999)
újságíró, esszéíró, kritikus, filozófus és filozófiatörténész, a filozófia doktora. Az egyetemre nem vették fel, Ausztriába menekült. Egyetemi tanulmányait történelemből és filozófiából Innsbruckban végezte, 1955-ben doktorált filozófiából (Ideológiák és korunk, Az elfelejtett reneszánsz, A nélkülözhetetlen bírálat).
Miszlay István (1930-2005)
Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató, színházalapító, érdemes művész. 1951-től 1955-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán tanult, 1955-1959 között a kaposvári Csiky Gergely Színházban dolgozott. 1959-1962 között a Szigligeti Színház rendezője, 1976-1982 között a József Attila Színház első embere volt. 1982-1990 között a Népszínház igazgatója volt, 1990-ben nyugdíjba vonult.