Névnapok: Artúr, Vince, Artemisz, Artemízia, Cintia, Citta, Délia, Dorián, Dormán, Dzsenifer, Surány, Surd, Szindi, Szintia, Szirén, Szíriusz, Teodolinda
Meghalt Andrea del Sarto (1486-1530) itáliai reneszánsz festő.
Eleinte egy ötvös műhelyében dolgozott. Nagy hatást gyakorolt fejlődésére Leonardo da Vinci és Michelangelo híres kartonjainak a tanulmányozása, főleg azonban Fra Bartolomeo hatalmas festői művészete. 1508-ban a firenzei festő céh tagja lett. Firenzében festett freskóképei a 16. századbeli firenzei reneszánsz freskófestés legérettebb korszakában (cinquecento) keletkeztek. Függőképei, arcképei is kitűnőek. Korának egyik legnagyobb koloristája. Kedvenc színe a vörös volt, képei ennek különböző változataiban izzanak, majd az ellentétes színek, a kék és a sárga és a mély lila és a meleg narancsvörös változatain ezüstös harmóniába olvadnak. Témáiban új területeket nem hódított meg, de a vonalak és a színek kifejező erejét fokozta és a festészet technikai eszközeit finomította, sokan tanultak tőle (Madonna a hárpiákon, Madonna négy szenttel, Keresztelő Szent János).
Megszületett George Byron (George Gordon Noel Byron, Lord of Newstead, 1788-1824) angol költő, az angol romantikus költészet egyik legismertebb képviselője.
Címét és vagyonát nagybátyjától örökölte. diákkorában jelentek meg első verseskötetei, a „Múlandó versek” és „A tétlenség órái”. Hamar elnyerte fiatal olvasók tetszését valamint rengeteg barátot és szeretőt szerzett magának. Gyönyörűségét lelte abban, ha botrányt okozhatott, féktelen, vad természetű volt, a komoly folyóiratok minden politikai oldalról szidalmazták. Már 1809-ben keletkezett verseiben szembeszállt Wordsworth és Coleridge romantikájával, s a felvilágosodás klasszicizmusát vallotta eszményképének. A „byronizmus”, a byroni hős individualizmusa, bágyadt közönye, nemes gesztusai és embergyűlölete nemzedékeken keresztül a romantika legfőbb ismérve és vonzereje volt. Európai körutazása után két híres beszédet mondott a parlamentben, a luddita géprombolók és az ír nép védelmében, ugyanakkor publikálta a Childe Haroldot (Don Juan, A kalóz, A sziget).
Meghalt Weöres Sándor (1913-1989) Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, irodalomtudós.
1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen…), ősszel pedig négy verse jelent meg az Erőben. Elküldte első verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. 1929 nyarán felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, s Babits Mihállyal is személyes kapcsolatba került. 1931 végén néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Hajnal címűt a Nyugat 15–16. számában kinyomatta. 1931 telén két újabb verset is megjelentetett, majd 1941-ig – a folyóirat fennállásáig – összesen 64-et. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra c. válogatásában már ő is helyet kapott, egy év múlva pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk című antológia. Pécsett 1941-ben állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével Weörest bízták meg. 1943 őszén a költő a fővárosba költözött, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett (A holdbeli csónakos, Bóbita, Ha a világ rigó lenne).
Meghalt Telly Savalas (Aristotelis „Telly” Savalas, 1922-1994) görög származású, Oscar-díjra jelölt és Emmy-díjas amerikai színész, énekes.
Leghíresebb szerepét az 1970-es években vetített Kojak című televíziós sorozatban játszotta a címszereplő felügyelőként. 1963-ben a Filmakadémia Oscar-díjra jelölte Az alcatrazi ember című filmben nyújtott mellékszerepe alakításáért. A halál ötven órája, majd A piszkos tizenkettő című filmekben is emlékezeteset alakított. Telly Savalas rendezőként kezdte az ABC tévétársaságnál, majd mintegy 50 különböző műsorban lépett még fel. Filmes karrierjét Burt Lancasternek köszönheti, négy filmben szerepeltek együtt. 1973-tól 1978-ig alakította a címszereplő Kojakakot, az állandóan nyalókázó és szivarozó, a bűnözőket mindig megleckéztető nyomozó hadnagyot. Legendás szinkronhangja Inke László volt, aki eljátszotta Kojak Budapesten című magyar film főszerepét (Kelly hősei, Őfelsége titkosszolgálatában, A Poszeidon kaland).
Megszületett Cseh Tamás (1943–2009) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, énekes, színész, előadóművész, rajztanár.
Érettségi ajándékként nagyszüleitől egy gitárt kapott. 1970-ben találkozott Bereményi Gézával, akivel már egy napi ismeretség után elkezdtek dalokat szerezni. Az első két dal megszületése után összeköltöztek Cseh lakásába, ahol aztán százával írták a közös dalokat. 1975 telén ismerkedett meg Másik Jánossal, akivel először egy operát akartak írni. Az ötletet végül Bereményi javaslatára megváltoztatták, egyfajta zenei levelet szándékoztak készíteni. Ebből először önálló est, majd nagylemez született Levél nővéremnek címmel. A nyolcvanas években csatlakozott az éppen megalakuló Katona József Színházhoz. A nyolvanas évek végén dalainak szövegét Csengey Dénes írta, az együttműködésnek végül az író politikai szerepvállalása vetett véget. 2008-ban jelent meg utolsó, Fel nagy örömre című karácsonyi lemeze (Levél nővéremnek, Műcsarnok, A véletlen szavai).
Ezen a napon született:
Gotthold Ephraim Lessing (1729-1781)
német drámaíró, kritikus, esztéta, dramaturg, a felvilágosodás szellemi életének kiemelkedő alakja, a modern színházi kritika megteremtője. Drámafelfogása a francia klasszicizmussal szemben Shakespeare darabjaira és dramaturgiájára hivatkozott. Nevéhez fűződik a modern bibliakritikai racionalizmus körüli vita kirobbantása is (A katona-szerentse, A szabadgondolkodó, Az efezuszi özvegy, Az utolsó ítélet).
Carl Ernst Christoph Hess (1755-1828)
német rézmetsző. Eleinte kardműves, azután vésnök, majd rézmetsző lett. Augsburgban és Düsseldorfban töltött tanulóévei után Münchenbe ment (A vásári árus, Szent család, Az utolsó ítélet).
August Strindberg (Johann August Strindberg, 1849-1912)
svéd dráma-, regény- és elbeszélésíró. Dolgozott a Stockholmi Királyi Könyvtárban, és az ekkor írt pamfletjei révén híressé vált. Az egyre népszerűbb író Párizsban majd Svájcban is élt, mert cikkjeivel hazájában sok ellenséget szerzett magának. Foglalkozott festészettel is, ám írói munkássága jelentősebb, összesen 58 drámát írt és elbeszélésköteteket adott ki (Hemső regénye, Haláltánc, A csöndes ház).
D. W. Griffith (David Llewelyn Wark Griffith, 1875-1948)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, színész és filmproducer. Első rendezői munkája 1908-ban a Dolly kalandjai című film volt, a cigányok által elrabolt kislány története. Mary Pickforddal, Douglas Fairbanksszel és Charles Chaplinnel megalapította a United Artists filmstúdiót (Letört bimbók, Egy nemzet születése, Türelmetlenség).
Baros Gyula (1876-1936)
irodalomtörténész, az MTA tagja. Korán bekapcsolódott az irodalomtörténészek körébe. Horváth Jánossal és Pintér Jenővel 1911-ben megalapította a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot. Foglalkozott irodalomtörténet-írással, kisebb tanulmányait szaklapokban publikálta, de szép számmal jelentek meg művei kötetekben is. Legjelesebb munkája Boldog Margit legendájának közreadása (Radványi verses könyvek; Arany, Petőfi és a ponyvairodalom; Madách nyomai szépirodalmunkban).
Antonio Gramsci (1891-1937)
olasz kommunista író, politikus. Bírálta Sztálint, hogy szétrombolja a lenini örökséget (Levelek a börtönből, Filozófiai írások, Az új fejedelem).
Sárközi György (1899-1945)
költő, prózaíró, lapszerkesztő, műfordító. 1917-ben fedezte fel Osvát Ernő. 1919-ben lektorként került az Athenaeum Könyvkiadóhoz, ahol 1938-ig dolgozott, s igazán az irodalom kellős közepében élhetett. Első kötete 1926-ban jelent meg Angyalok harca címmel. 1938-ban a Frontnak a Válaszban közölt felhívása miatt bíróság elé állították. 1939-ben egy ideig a Kelet Népe munkájában vett részt. 1944-ben munkaszolgálatra hurcolták, 1945. március 8-án végelgyengülésben halt meg, Balfon (Váltott lélekkel, Dózsa, Ég és föld között).
Arkagyij Petrovics Gajdar (1904-1941)
orosz-szovjet ifjúsági író. Már korán, tizennégy esztendősen a Vörös Hadsereg katonája lett, tizenhét évesen pedig zászlóalj-parancsnoknak nevezték ki. A második világháborúban a Komszomolszkaja Pravda haditudósítójaként vett részt (Timur és csapata, Csuk és Gek, A négyes számú fedezék és egyéb történetek).
Dankó Imre (1922–2008)
etnográfus, múzeumigazgató, akadémikus. Pedagógusi munkája mellett, élénk szervezői és közéleti szerepet is betöltött. Egyike volt a helytörténeti-honismereti mozgalom megindítójának. Túrkevén került először komolyabb kapcsolatba a muzeológiával, itt hozta létre élete első múzeumi gyűjteményét. Nevéhez fűződik többek között számos vidéki múzeum, emlékház, kiállítóhely létrejötte. Széles körű tevékenységet végzett a múzeumszervezésben és a múzeumok közművelődési tevékenységének kiterjesztésében. Ő kezdeményezte az azóta már hónappá terebélyesedett múzeumi hét beindítását.
John Hurt (Sir John Vincent Hurt, 1940-2017)
Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színész. Tanulmányait a Royal Academy of Dramatic Artban fejezte be 1960-ban. Első jelentős szerepét 1966-ban kapta az Egy ember az örökkévalóságnak című hatalmas sikerű filmben. Ő alakította Kane másodtisztet A nyolcadik utas: a Halál című sci-fi Horror filmben, ahol emlékezetes alakítást nyújtott. 1980-ban Hurt ismét lenyűgözte a filmszakmát Az elefántemberben nyújtott alakításával, melyért megkapta a BAFTA-díjat és az Oscar jelölést. 1993-ban egy magyar filmben vállalt főszerepet, a Kölcsönkapott időben, melyet Poór István rendezett (Éjféli expressz, Az Osterman-hétvége, Harry Potter és a bölcsek köve).
Vladimir Oravsky (1947)
cseh származású svéd író, drámaíró. Gyerek- és ifjúsági könyvek szerzője, ezenkívül írt színpadi műveket és filmszövegkönyveket. Tíz színdarabot rendezett, továbbá mintegy ötven videóklipet, reklám- és nevelő célzatú filmet. Több száz cikke mintegy hatvan skandináviai újságban jelent meg.
Jim Jarmusch (1953)
amerikai filmrendező. Ohio államban született, szülei cseh, ír és német felmenőkkel rendelkeznek. 17 éves korától New Yorkban művészeti tanulmányokat folytatott a Columbia egyetemen, majd filmművészetet tanult a Tisch School of the Arts intézményében. Mozifilmjei mellett forgatott zenei videóklipeket is. A zene számára „a legmagasabb és legszebb formája a kifejezésnek. Zene nélkül az élet értelmetlen” (Halhatatlan szeretők, Halott ember, Szellemkutya).
Dankó Klára (1957)
színésznő, előadóművész. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte csoportos szereplőként. Ezen időszak alatt szerezte meg előadóművészként az Országos Rendező Iroda működési engedélyét is. 1983-ban színésznőként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1979-től a Vígszínházban, 1980-1981-ben Madách Színházban szerepelt. 1983-tól a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1988-tól 1990-ig a Miskolci Nemzeti Színház színésznője. 1990 óta szabadfoglalkozású művésznő. Operák, operettek főszerepeit alakítja.
Diane Lane (1965)
Oscar-díjra jelölt amerikai színésznő. Háromszor jelölték Golden Globe-díjra és kétszer Emmy-díjra. Tizenhárom évesen kezdte filmes karrierjét Laurence Olivier oldalán az Egy kis románc című filmben. A kritikusok dicsérték alakítását, és megnyerte magának a tinédzserek közönségét is. Ford Coppola amerikai rendező is felfigyelt rá és számos filmjében szerepet osztott rá. 2002-ben Oscar-díjra jelölték A hűtlenben nyújtott alakításáért (Rablóhal, Gengszterek klubja, A hűtlenben).
Bartis Attila (1968)
József Attila-díjas író, fotográfus. Erdélyben született, huszonhét évesen jelentette meg bemutatkozó regényét. Eddigi legnagyobb sikerét A nyugalom című, 2001-ben megjelent regénye szerezte számára. Egy évig írt tárcákat az Élet és Irodalom című folyóiratnak. Itt megjelent írásait A Lázár apokrifek című kötetében adta ki. Könyveit több nyelvre lefordították. Fotóművészként fényképei számos kiállításon vettek már részt (A séta, A kéklő pára, Az eltűnt idő nyoma).
Ezen a napon halt meg:
Szenvey József (1800-1857)
költő, műfordító, legfőbb érdeme Schiller művei nagy részének valóban művészi és a korábbi kísérleteket messze túlszárnyaló fordításai (Messzinai hölgy, vagy a testvéri vihar; Ármány és szerelem; Buchenbergi Diethelm története).
Ybl Miklós (1814-1891)
műépítész, a 19. század egyik legnagyobb magyar mestere, a historizmus európai jelentőségű képviselője. Legismertebb művei a budapesti Magyar Állami Operaház, a Fővámház (ma a Budapesti Corvinus Egyetem főépülete), a Várkert Bazár, a Szent István-bazilika vagy a Szeplőtelen fogantatás templom (Fót).
Dajbukát Ilona (1892–1976)
örmény származású magyar színésznő, érdemes művész. A Thália Társaság színésziskoláját látogatta, 1906-ban lépett először színpadra. Itt ismerkedett meg dr. Bánóczi Dezső színésszel, akivel összeházasodott. 1945 és 1947 között a Fővárosi Operettszínházban játszott, 1949-től a Madách Színház művésznője volt. Fellépett Olaszországban is. 1964-ben vonult nyugdíjba (Tavaszi zápor, Külvárosi őrszoba, Az ígéret földje).
Hidas Antal (Szántó Gyula, 1899-1980)
oroszul is alkotó író, költő, műfordító. A második világháború előtti agitatív kommunista költészet, s az 1945 utáni szocialista realista irodalom jeles alakja. a magyar–orosz irodalmi kapcsolatok ápolására fordította idejét, s mindkét nyelvre fordított lírai költeményeket, versesköteteket, elbeszéléseket. Neki köszönhető, hogy teljes válogatott Arany-, Petőfi-, Ady-, Móricz-, Radnóti- és Illyés-kiadások jelenhettek meg orosz nyelven (Megtalálnak, Ficzek úr, Esik a hó).
Gecse Árpád (1900-1999)
szobrász, festőművész. 1919 és 1924 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, utána rendszeresen a Jászapáti Művésztelepen dolgozott. Járt Ausztriában, Olaszországban, művészi tudását Velencében fejlesztette tovább. Észak-Európában további tapasztalatokat gyűjtött. 1927-től a Szolnoki művésztelep tagjaként dolgozott. A „Jászság festőjé”-nek nevezték, az alföldi táj, és az alföldi emberek szerelmese volt. Hosszú élete alatt 1500 alkotásáról tudunk, amelyből csaknem 1400 db gazdára is talált (A jászberényi Szentkuti templom oltárképei, Zagyvaparti ház, Téli folyó).
Jean-Louis Barrault (1910-1994)
francia színész, pantomimművész, rendező, színigazgató. Karrierje során több mint 50 filmben szerepelt, köztük olyan hírességekkel, mint Jean Marais, Simone Signoret, Richard Burton, Marcello Mastroianni és Harvey Keitel (A szent és az utcalány, Csoda a farkasokkal, A leghosszabb nap).
Carelli Gábor (Krausz Gábor Pál, 1915-1999)
magyar származásű operaénekes (tenor). Néhány hónapot járt a Zeneakadémiára. 1936-tól 1939-ig Rómában végezte zenei tanulmányait. Első nyilvános fellépése a Lipótvárosi Casinóban volt. A második világháború fenyegetettségei elől Amerikába költözött. 1950-től a New York-i operaházba szerződtették, ahol hosszú ideig a legtöbbet foglalkoztatott tenoristának számított. Évtizedeken át tanított a manhattani School of Music zenei főiskolán. 1960-tól ismét szerepelt Budapesten.
Majtényi Erik (Mann Erik, 1922-1982)
romániai magyar író, költő, műfordító és újságíró, a romániai magyar irodalmi élet jeles személyisége. Kétféle minőségben is elszenvedett börtön- és lágerélményekből táplálkozva a munkásmozgalom hőskorára jellemző agitatív versekkel jelentkezett, s évről évre újabb verseskötettel adta politikai optimizmusának tanújelét. Az ebben a korszakban írott agitáló verseit később önkritikával szemlélte, gyűjteményes kötetébe nem vette fel azokat. Számos gyermekverset és ifjúsági regényt írt (Búcsú az ódáktól; Nagy kenyér, kis egér; Tejfehér éjszakák).
Abe Kóbó (Abe Kimifusza, 1924-1993)
japán író. Első verseit 1947-ben közölte, ám nevét 1948-ban megjelent Jelzőtábla az utca végén című regénye tette ismertté. Az 1950-es években tagja volt a Japán Kommunista Pártnak, de 1956-ban tett kelet-európai utazása és a magyar forradalom leverése kiábrándította. Nemzetközi elismerést A homok asszonya című művével szerzett 1962-ben, amit Tesigahara Hirosi filmrendező vitt vászonra. Drámái nagy sikert arattak Japánban. 1973-ban Tokióban saját színházat alapított és több avantgárd drámát írt a színtársulatnak. Barátok című 1974-es drámáját Amerikában és Európában is bemutatták (A negyedik jégkorszak, A dobozember, Titkos randevú).
Szirmai Ottó (1926-1959)
a Magyar Rádió dramaturgja, az 1956-os forradalom résztvevője, a forradalmat követő megtorlás egyik áldozata. 1943-ban került díszlettervező-gyakornokként a Nemzeti Színházhoz, később elvégezte az Iparművészeti Főiskolát. Dramaturgiát is tanult és a Magyar Rádió Irodalmi Osztályán dramaturgként dolgozott. A forradalom alatt fegyveres szolgálatot nem teljesíthetett – mivel jobb keze születése óta béna volt. 1956. decemberében behívták a munkahelyére, a Magyar Rádióba, de onnan már nem ment, nem mehetett haza. Ott a munkahelyén, az Irodalmi Osztály dramaturgiáján tartóztatták le.
Gross Arnold (1929-2015)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikus. Részletgazdag rézkarcaival vált népszerűvé. Jellegzetes színezési technikájának köszönhetően minden egyes nyomata különbözik a többitől. Képeit jellemzi a csodálatos, gyermeki mesevilág, ahol mindig süt a nap, virágüzletekkel és játékokkal teli. Az ember része a természetnek műalkotásaiban. Képeivel szépet, örömet nyújt, egy mesevilágot, amiben nincs semmi hátborzongató vagy borús (Kertben, Út napraforgóval, A barátkozások országútján).
Ursula K. Le Guin (Ursula Kroeber Le Guin, 1929-2018)
amerikai sci-fi és fantasy író (A sötétség balkeze, Égi eszterga, A kisemmizettek).
Szalay Ferenc (1931–2013)
festőművész, grafikus, tanár, érdemes művész. 1951–1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. A Vásárhelyi Iskola kiemelkedő képviselője, a realista festészet egyik meghatározó alakja (kerámia fal – Hódmezővásárhely, freskók – Szeged, Hódtói csata – Hódmezővásárhely).
Koletár Kálmán (1939-1982)
színész. 1955 és 1964 között játszott filmeken, színészi tanulmányok nélkül, az első magyar gyermekszínészek egyike. Általában életteli alakokat, jellegzetes karaktereket jelenített meg. Felnőttként már nem szerepelt filmeken (Én és a nagyapám, Egy pikoló világos, Fapados szerelem).
Horváth László (1943-1988)
Jászai Mari-díjas színművész. Középiskolásként egyetemi színpadi műsorok szereplője volt. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1965-1967-ben a Békéscsabai Jókai Színház, 1967 és 1970 között a Kecskeméti Katona József Színház, 1970-től 1979-ig a Veszprémi Petőfi Színház, majd 1984-ig a filmgyár társulatának tagja. 1984-től a Vígszínház művésze. Markáns arculatú karakterszínész volt, magas termetű, barna bőrű, sötét hajú, bajszú, szemű férfi volt, aki filmszerepekben jellegzetes magyar típust képviselt. Hangja mély, beszédtechnikája kifogástalan. Pályája kezdetétől filmezett, több mint harminc játékfilmben kapott szerepet (Szegénylegények, Ideiglenes paradicsom, Hosszú vágta).
Heath Ledger (Heathcliff Andrew Ledger, 1979-2008)
Oscar- és Golden Globe-díjas ausztrál színész. 16 évesen döntött úgy, hogy filmes karrierbe kezd, első jelentős főszerepét a 10 dolog, amit utálok benned című tinivígjátékban játszotta el. 28 éves korában hunyt el gyógyszermérgezésben. A sötét lovag – Joker filmben mellékszereplőként kapott posztumusz Oscar- és Golden Globe-díjat.
Események:
A magyar kultúra napja: annak emlékére, hogy 1823-ban ezen a napon írta meg Kölcsey a Himnuszt.
1925 – A Ma Este hetilapban megjelenik az első magyar „keresztszórejtvény”, szerzője Kristóf Károly.
1984 – Bemutatják az Apple Macintosh-t, az első kereskedelmi forgalomba kerülő személyi számítógépet, amely tartalmazta a számítógépes egeret és a grafikus felhasználói felületet.
2011 – Madách Imre: Az ember tragédiája című drámájával ünnepélyesen átadják a szombathelyi Weöres Sándor Színházat.
