Névnapok: Artúr, Vince, Artemisz, Artemízia, Cintia, Citta, Délia, Dorián, Dormán, Dzsenifer, Surány, Surd, Szindi, Szintia, Szirén, Szíriusz, Teodolinda
Események:
1575 – I. Erzsébet angol királynő Thomas Tallis és tanítványa William Byrd zeneszerzőknek monopóliumot ad kottanyomtatásra Angliában.
1755 – Moszkvában Mihail Vasziljevics Lomonoszov kezdeményezésére megalapítják Oroszország első és legnagyobb egyetemét.
1816 – George Byron befejezi a Parisina és a Korinthosz ostroma (Siege of Corinth) című elbeszélőkölteményeit. A versek 
február 13-án jelentek meg egy kötetben.
1823 – a magyar kultúra napja annak emlékére, hogy ezen a napon írta meg Kölcsey Ferenc a Himnuszt.
1859 – a 25 éves Johannes Brahms német zeneszerző 1., d-moll zongoraversenyének (zongorára és zenekarra, op. 15) ősbemutatója Hannoverben. Ez volt Brahms első zenekari műve.
1881 – az ókori egyiptomi obeliszkpár (Cleopatra Needle / Kleopátra tűi, Kr. e. 13-12) másik felének elhelyezése New York-ban a Central Parkban, közvetlenül a Metropolitan Museum of Art főépülete mellett. Az obeliszk párját a londoni Viktória rakparton (Victoria Embank) helyezték el (1878).
1909 – megalapítják a Neue Künstlervereinigung München (Új Művészek Szövetsége München, NKVM) müncheni 
székhelyű expresszionista művészeti csoportot, amelynek első elnöke Vaszilij Kandinszkij lett.
1925 – a Ma Este hetilapban megjelenik az első magyar „keresztszórejtvény”, szerzője Kristóf Károly.
1934 – Dmitrij Sosztakovics orosz származású szovjet zeneszerző A mcenszki járás Lady Macbethje (Леди Макбет Мценского уезда, op. 29) című négyfelvonásos operájának premierje a leningrádi Kis Operaszínházban (Малом ленинградском оперном театре, МАЛЕГОТ).
1938 – Thornton Wilder amerikai drámaíró Pulitzer-díjas A mi kis városunk (Our Town) című drámájának bemutatója a princetoni McCarter Színházban. A darab sikeresen szerepelt később a Broadway-n is.
1951 – a költészeti Bollingen-díjat Johncrowe Ransomnak ítélték oda. Ransom-t a New Criticism irodalomkritikai iskola megalapítójaként tartják számon, 1973-ban irodalmi Nobel-díjra jelölték.
1953 – Arthur Miller amerikai drámaíró Salemi boszorkányok (The Crucible / Tűzpróba) című darabjának premierje a New 
York-i Martin Beck Theatre-ben (Broadway). A darab 1953-ban Tony-díjat kapott.
2003 – megjelenik a kultúrával foglalkozó papiruszportal.hu elektronikus periodika elődje, az Irodalmi Vademecum.
2011 – Madách Imre Az ember tragédiája című drámájával ünnepélyesen átadják a szombathelyi Weöres Sándor Színházat.
Meghalt Andrea del Sarto (1486-1530) itáliai reneszánsz festő.
Eleinte egy ötvös műhelyében dolgozott. Nagy hatást gyakorolt fejlődésére Leonardo da Vinci és Michelangelo híres kartonjainak a tanulmányozása, főleg azonban Fra Bartolomeo hatalmas festői művészete. 1508-ban a firenzei festő céh tagja lett. Firenzében festett freskóképei a 16. századbeli firenzei reneszánsz freskófestés legérettebb korszakában (cinquecento) keletkeztek. Függőképei, arcképei is kitűnőek. Korának egyik legnagyobb koloristája. Kedvenc színe a vörös volt, képei ennek különböző változataiban izzanak, majd az ellentétes színek, a kék és a sárga és a mély lila és a meleg narancsvörös változatain ezüstös harmóniába olvadnak. Témáiban új területeket nem hódított meg, de a vonalak és a színek kifejező erejét fokozta és a festészet technikai eszközeit finomította, sokan tanultak tőle (Madonna a hárpiákon, Madonna négy szenttel, Keresztelő Szent János).
Megszületett George Byron (George Gordon Noel Byron, Lord of Newstead, 1788-1824) angol költő, az angol 
romantikus költészet egyik legismertebb képviselője.
Címét és vagyonát nagybátyjától örökölte. diákkorában jelentek meg első verseskötetei, a „Múlandó versek” és „A tétlenség órái”. Hamar elnyerte fiatal olvasók tetszését valamint rengeteg barátot és szeretőt szerzett magának. Gyönyörűségét lelte abban, ha botrányt okozhatott, féktelen, vad természetű volt, a komoly folyóiratok minden politikai oldalról szidalmazták. Már 1809-ben keletkezett verseiben szembeszállt Wordsworth és Coleridge romantikájával, s a felvilágosodás klasszicizmusát vallotta eszményképének. A „byronizmus”, a byroni hős individualizmusa, bágyadt közönye, nemes gesztusai és embergyűlölete nemzedékeken keresztül a romantika legfőbb ismérve és vonzereje volt. Európai körutazása után két híres beszédet mondott a parlamentben, a luddita géprombolók és az ír nép védelmében, ugyanakkor publikálta a Childe Haroldot (Don Juan, A kalóz, A sziget).
Meghalt Weöres Sándor (1913-1989) Kossuth- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, irodalomtudós.
1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen…), ősszel pedig négy verse jelent meg az Erőben. Elküldte első verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. 1929 nyarán felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, s Babits Mihállyal is személyes kapcsolatba került. 1931 végén néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Hajnal címűt a Nyugat 15–16. számában kinyomatta. 1931 telén két újabb verset is megjelentetett, majd 1941-ig – a folyóirat fennállásáig – összesen 64-et. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra c. válogatásában már ő is helyet kapott, egy év múlva pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk című antológia. Pécsett 1941-ben állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével Weörest bízták meg. 1943 őszén a költő a fővárosba költözött, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett (A holdbeli csónakos, Bóbita, Ha a világ rigó lenne). ––> Weöres Sándor: Égi csikón léptet a nyár
Meghalt Telly Savalas (Aristotelis „Telly” Savalas, 1922-1994) görög származású, Oscar-díjra jelölt és Emmy-díjas 
amerikai színész, énekes.
Leghíresebb szerepét az 1970-es években vetített Kojak című televíziós sorozatban játszotta a címszereplő felügyelőként. 1963-ben a Filmakadémia Oscar-díjra jelölte Az alcatrazi ember című filmben nyújtott mellékszerepe alakításáért. A halál ötven órája, majd A piszkos tizenkettő című filmekben is emlékezeteset alakított. Telly Savalas rendezőként kezdte az ABC tévétársaságnál, majd mintegy 50 különböző műsorban lépett még fel. Filmes karrierjét Burt Lancasternek köszönheti, négy filmben szerepeltek együtt. 1973-tól 1978-ig alakította a címszereplő Kojakakot, az állandóan nyalókázó és szivarozó, a bűnözőket mindig megleckéztető nyomozó hadnagyot. Legendás szinkronhangja Inke László volt, aki eljátszotta Kojak Budapesten című magyar film főszerepét (Kelly hősei, Őfelsége titkosszolgálatában, A Poszeidon kaland).
Megszületett Cseh Tamás (1943–2009) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, énekes, színész, előadóművész, 
rajztanár.
Érettségi ajándékként nagyszüleitől egy gitárt kapott. 1970-ben találkozott Bereményi Gézával, akivel már egy napi ismeretség után elkezdtek dalokat szerezni. Az első két dal megszületése után összeköltöztek Cseh lakásába, ahol aztán százával írták a közös dalokat. 1975 telén ismerkedett meg Másik Jánossal, akivel először egy operát akartak írni. Az ötletet végül Bereményi javaslatára megváltoztatták, egyfajta zenei levelet szándékoztak készíteni. Ebből először önálló est, majd nagylemez született Levél nővéremnek címmel. A nyolcvanas években csatlakozott az éppen megalakuló Katona József Színházhoz. A nyolcvanas évek végén dalainak szövegét Csengey Dénes írta, az együttműködésnek végül az író politikai szerepvállalása vetett véget. 2008-ban jelent meg utolsó, Fel nagy örömre című karácsonyi lemeze (Levél nővéremnek, Műcsarnok, A véletlen szavai). ––> „Az énekest az ég madarainak kellene etetni”
Ezen a napon született:
Sir Francis Bacon (1561–1626)
angol filozófus, író, államférfi, „a tudás hatalom” szállóige megalkotója. Alapos nevelésben részesült, tizenkét éves korában már a cambridgei Trinity College-ban tanult. 1584-ben elfoglalta országgyűlési képviselői székét. Nagy hatású beszédeivel felhívta magára a közvélemény figyelmét. Rendkívüli érdeme, hogy ösztönzően hatott mások gondolkodására: a londoni Royal Society alapítói 1662-ben őt tekintették mintaképüknek, a francia enciklopédisták neki ajánlják művüket (Novum organum, Az igazságról, Új Atlantisz).
Gotthold Ephraim Lessing (1729-1781)
német drámaíró, kritikus, esztéta, dramaturg, a felvilágosodás szellemi életének kiemelkedő alakja, a modern színházi kritika megteremtője. Drámafelfogása a francia klasszicizmussal szemben Shakespeare darabjaira és dramaturgiájára hivatkozott. Nevéhez fűződik a modern bibliakritikai racionalizmus körüli vita kirobbantása is (A katona-szerentse, A szabadgondolkodó, Az efezuszi özvegy, Az utolsó ítélet).
Carl Ernst Christoph Hess (1755-1828)
német rézmetsző. Eleinte kardműves, azután vésnök, majd rézmetsző lett. Augsburgban és Düsseldorfban töltött tanulóévei után Münchenbe ment (A vásári árus, Szent család, Az utolsó ítélet).
August Strindberg (Johann August Strindberg, 1849-1912)
svéd dráma-, regény- és elbeszélésíró. Dolgozott a Stockholmi Királyi Könyvtárban, és az ekkor írt pamfletjei révén híressé vált. Az egyre népszerűbb író Párizsban majd Svájcban is élt, mert cikkjeivel hazájában sok ellenséget szerzett magának. Foglalkozott festészettel is, ám írói munkássága jelentősebb, összesen 58 drámát írt és elbeszélésköteteket adott ki (Hemső regénye, Haláltánc, A csöndes ház).
D. W. Griffith (David Llewelyn Wark Griffith, 1875-1948)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, színész és filmproducer. Első rendezői munkája 1908-ban a Dolly kalandjai című film volt, a cigányok által elrabolt kislány története. Mary Pickforddal, Douglas Fairbanksszel és Charles Chaplinnel megalapította a United Artists filmstúdiót (Letört bimbók, Egy nemzet születése, Türelmetlenség).
Baros Gyula (1876-1936)
irodalomtörténész, az MTA tagja. Korán bekapcsolódott az irodalomtörténészek körébe. Horváth Jánossal és Pintér Jenővel 1911-ben megalapította a Magyar Irodalomtörténeti Társaságot. Foglalkozott irodalomtörténet-írással, kisebb tanulmányait szaklapokban publikálta, de szép számmal jelentek meg művei kötetekben is. Legjelesebb munkája Boldog Margit legendájának közreadása (Radványi verses könyvek; Arany, Petőfi és a ponyvairodalom; Madách nyomai szépirodalmunkban).
Sidló Ferenc (1882–1954)
szobrászművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára. Az Iparművészeti iskolában, majd a Képzőművészeti Főiskolán tanult. Bécsben Hans Bitterlich, Münchenben Wilhelm von Ruemann műhelyeiben alkotott. 1906-tól a Műbarátok Köre ösztöndíjával Rómában élt, de a nyarakat a gödöllői művésztelepen töltötte. Hazatérése után, 1908-ban Gödöllőn telepedett le. 1924-től 1948-ig tanított a Képzőművészeti Főiskolán. Alkotói munkájára a görög művészet mellett a szecesszió gyakorolt mély hatást.
Antonio Gramsci (1891-1937)
olasz kommunista író, politikus. Bírálta Sztálint, hogy szétrombolja a lenini örökséget (Levelek a börtönből, Filozófiai írások, Az új fejedelem).
Sárközi György (1899-1945)
költő, prózaíró, lapszerkesztő, műfordító. 1917-ben fedezte fel Osvát Ernő. 1919-ben lektorként került az Athenaeum Könyvkiadóhoz, ahol 1938-ig dolgozott, s igazán az irodalom kellős közepében élhetett. Első kötete 1926-ban jelent meg Angyalok harca címmel. 1938-ban a Frontnak a Válaszban közölt felhívása miatt bíróság elé állították. 1939-ben egy ideig a Kelet Népe munkájában vett részt. 1944-ben munkaszolgálatra hurcolták, 1945. március 8-án végelgyengülésben halt meg, Balfon (Váltott lélekkel, Dózsa, Ég és föld között).
Arkagyij Petrovics Gajdar (1904-1941)
orosz-szovjet ifjúsági író. Már korán, tizennégy esztendősen a Vörös Hadsereg katonája lett, tizenhét évesen pedig zászlóalj-parancsnoknak nevezték ki. A második világháborúban a Komszomolszkaja Pravda haditudósítójaként vett részt (Timur és csapata, Csuk és Gek, A négyes számú fedezék és egyéb történetek).
Dankó Imre (1922–2008)
etnográfus, múzeumigazgató, akadémikus. Pedagógusi munkája mellett, élénk szervezői és közéleti szerepet is betöltött. Egyike volt a helytörténeti-honismereti mozgalom megindítójának. Túrkevén került először komolyabb kapcsolatba a muzeológiával, itt hozta létre élete első múzeumi gyűjteményét. Nevéhez fűződik többek között számos vidéki múzeum, emlékház, kiállítóhely létrejötte. Széles körű tevékenységet végzett a múzeumszervezésben és a múzeumok közművelődési tevékenységének kiterjesztésében. Ő kezdeményezte az azóta már hónappá terebélyesedett múzeumi hét beindítását.
Varga Magda (1922–2015)
opera-énekesnő (drámai mezzoszoprán), a debreceni Csokonai Színház örökös tagja, operatársulatának haláláig meghatározó alakja, érdemes művész. 1950-ben az Állami Népi Együttes, 1951-től 1956-ig a Magyar Állami Operaház kórusában énekelt, s a Gördülő Opera társulatával is szerepelt. 1956-ban a debreceni operatársulatba hívta Blum Tamás, ahol a lassan előrehaladó budapesti karrier helyett rögtön főszerepekhez juthatott. Prózai szerepeket is játszott.
Piper Laurie (Rosetta Jacobs, 1932–2023)
Golden Globe- és Primetime Emmy-díjas amerikai színésznő. Elkezdhetett színészkedni a Universal Pictures stúdiónál, az 1950-es években már szerződést is kötött, első filmje a Louisa című vígjáték volt. Több televíziós sorozatban is felbukkant, de az áttörést A svindler című filmmel érte el (A bunker, A tigris visszatér, Randevú a halállal).
John Hurt (Sir John Vincent Hurt, 1940-2017)
Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színész. Tanulmányait a Royal Academy of Dramatic Artban fejezte be 1960-ban. Első jelentős szerepét 1966-ban kapta az Egy ember az örökkévalóságnak című hatalmas sikerű filmben. Ő alakította Kane másodtisztet A nyolcadik utas: a Halál című sci-fi Horror filmben, ahol emlékezetes alakítást nyújtott. 1980-ban Hurt ismét lenyűgözte a filmszakmát Az elefántemberben nyújtott alakításával, melyért megkapta a BAFTA-díjat és az Oscar jelölést. 1993-ban egy magyar filmben vállalt főszerepet, a Kölcsönkapott időben, melyet Poór István rendezett (Éjféli expressz, Az Osterman-hétvége, Harry Potter és a bölcsek köve).
Vladimir Oravsky (1947)
cseh származású svéd író, drámaíró. Gyerek- és ifjúsági könyvek szerzője, ezenkívül írt színpadi műveket és filmszövegkönyveket. Tíz színdarabot rendezett, továbbá mintegy ötven videóklipet, reklám- és nevelő célzatú filmet. Több száz cikke mintegy hatvan skandináviai újságban jelent meg.
Jim Jarmusch (1953)
amerikai filmrendező. Ohio államban született, szülei cseh, ír és német felmenőkkel rendelkeznek. 17 éves korától New Yorkban művészeti tanulmányokat folytatott a Columbia egyetemen, majd filmművészetet tanult a Tisch School of the Arts intézményében. Mozifilmjei mellett forgatott zenei videóklipeket is. A zene számára „a legmagasabb és legszebb formája a kifejezésnek. Zene nélkül az élet értelmetlen” (Halhatatlan szeretők, Halott ember, Szellemkutya).
Dankó Klára (1957)
színésznő, előadóművész. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte csoportos szereplőként. Ezen időszak alatt szerezte meg előadóművészként az Országos Rendező Iroda működési engedélyét is. 1983-ban színésznőként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1979-től a Vígszínházban, 1980-1981-ben Madách Színházban szerepelt. 1983-tól a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1988-tól 1990-ig a Miskolci Nemzeti Színház színésznője. 1990 óta szabadfoglalkozású művésznő. Operák, operettek főszerepeit alakítja.
Linda Blair (Linda Denise Blair, 1959)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Gyermekszínészként Az ördögűző című 1973-as horrorfilmmel vált ismertté, mellyel legjobb női mellékszereplő kategóriában Golden Globe-díjat nyert, illetve Oscarra jelölték (Vörös börtön; Bújj, bújj, ördög!; A jaguár bosszúja).
Diane Lane (1965)
Oscar-díjra jelölt amerikai színésznő. Háromszor jelölték Golden Globe-díjra és kétszer Emmy-díjra. Tizenhárom évesen kezdte filmes karrierjét Laurence Olivier oldalán az Egy kis románc című filmben. A kritikusok dicsérték alakítását, és megnyerte magának a tinédzserek közönségét is. Ford Coppola amerikai rendező is felfigyelt rá és számos filmjében szerepet osztott rá. 2002-ben Oscar-díjra jelölték A hűtlenben nyújtott alakításáért (Rablóhal, Gengszterek klubja, A hűtlenben).
Bartis Attila (1968)
József Attila-díjas író, fotográfus. Erdélyben született, huszonhét évesen jelentette meg bemutatkozó regényét. Eddigi legnagyobb sikerét A nyugalom című, 2001-ben megjelent regénye szerezte számára. Egy évig írt tárcákat az Élet és Irodalom című folyóiratnak. Itt megjelent írásait A Lázár apokrifek című kötetében adta ki. Könyveit több nyelvre lefordították. Fotóművészként fényképei számos kiállításon vettek már részt (A séta, A kéklő pára, Az eltűnt idő nyoma).
Tabáni István (~ Péter, 1978)
Fonogram-díjas énekes, dalszerző, festőművész, grafikus. Már gyermekkora óta érdeklődött a festőművészet iránt, s eme vonzódását környezetében is többen felfedezték. Egy másik művészeti ág is érdekelte, az éneklés. A Csillag születik című tehetségkutató műsor második szériájának győzteseként egy meglehetősen egyedi, mindezidáig töretlen zenei karrier csúcsra jutásának lehetünk szem- és fültanúi.
Stork Natasa (1984)
színésznő. 2004–2008 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakának hallgatója, 2008–2010 között a Nemzeti Színház tagja volt, majd 2010-től szabadúszó. 2020-ban a Horvát Lili által rendezett, több nemzetközi filmfesztiválon díjnyertes, és a nemzetközi kategóriában Oscar-díjra nevezett Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című film főszerepét játszotta, amely alakításáért a legjobb színésznő díját kapta az antalyai, a valladolidi és a Le Arcs-i filmfesztiválon is.
Andorka Péter (1987)
zeneszerző, zenetanár, kottagrafikus. 5 éves kora óta tanul zenét. Először ütőhangszereken, majd 10 évig zongorázni tanult. 2007-2013-ig a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakán végezett tanulmányokat. 2009 óta kottagrafikusként is ismert a szakmában. 2012 óta óraadó tanár a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Alapvetően vokális típusú zeneszerzőnek tartja magát, ezen belül nyitott minden műfajra. Dalai, színpadi művei mind erre mutatnak rá, jelentős mennyiségű hangszerelése és átdolgozása is túlnyomórészt énekes darabokra terjed ki.
Ezen a napon halt meg:
Szenvey József (1800-1857)
költő, műfordító, legfőbb érdeme Schiller művei nagy részének valóban művészi és a korábbi kísérleteket messze túlszárnyaló fordításai (Messzinai hölgy, vagy a testvéri vihar; Ármány és szerelem; Buchenbergi Diethelm története).
Ybl Miklós (1814-1891)
műépítész, a 19. század egyik legnagyobb magyar mestere, a historizmus európai jelentőségű képviselője. Legismertebb művei a budapesti Magyar Állami Operaház, a Fővámház (ma a Budapesti Corvinus Egyetem főépülete), a Várkert Bazár, a Szent István-bazilika vagy a Szeplőtelen fogantatás templom (Fót).
Kádár Béla (Klug, 1877–1956)
festő. A 20. századi magyar avantgárd sajátos képviselője. 1899-ben, 22 évesen kezdte meg képzőművészeti tanulmányait a budapesti Iparrajziskolában, 1902/03-as tanévtől a Mintarajztanodában tanult. 1904-ben Münchenben és Budapesten szabad iskolákba járt. Már 1906-tól szerepeltek rajzai, pasztelljei a Műcsarnok és a Nemzeti Szalon időszakos kiállításain. 1911-ben ösztöndíjjal dolgozott a szolnoki művésztelepen. A második világháborúhoz közeledve a faji üldöztetés miatt neki és családjának is bujkálni kellett, felesége és mindkét fiúgyermeke a holokauszt áldozata lett. A II. világháború után korábbi stílusjegyeit ötvözte munkáiban, egyre dekoratívabb lett. 1949 után a művészeti közéletből kirekesztve, magányban halt meg.
Dajbukát Ilona (1892–1976)
örmény származású magyar színésznő, érdemes művész. A Thália Társaság színésziskoláját látogatta, 1906-ban lépett először színpadra. Itt ismerkedett meg dr. Bánóczi Dezső színésszel, akivel összeházasodott. 1945 és 1947 között a Fővárosi Operettszínházban játszott, 1949-től a Madách Színház művésznője volt. Fellépett Olaszországban is. 1964-ben vonult nyugdíjba (Tavaszi zápor, Külvárosi őrszoba, Az ígéret földje).
Hidas Antal (Szántó Gyula, 1899-1980)
oroszul is alkotó író, költő, műfordító. A második világháború előtti agitatív kommunista költészet, s az 1945 utáni szocialista realista irodalom jeles alakja. a magyar–orosz irodalmi kapcsolatok ápolására fordította idejét, s mindkét nyelvre fordított lírai költeményeket, versesköteteket, elbeszéléseket. Neki köszönhető, hogy teljes válogatott Arany-, Petőfi-, Ady-, Móricz-, Radnóti- és Illyés-kiadások jelenhettek meg orosz nyelven (Megtalálnak, Ficzek úr, Esik a hó).
Gecse Árpád (1900-1999)
szobrász, festőművész. 1919 és 1924 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, utána rendszeresen a Jászapáti Művésztelepen dolgozott. Járt Ausztriában, Olaszországban, művészi tudását Velencében fejlesztette tovább. Észak-Európában további tapasztalatokat gyűjtött. 1927-től a Szolnoki művésztelep tagjaként dolgozott. A „Jászság festőjé”-nek nevezték, az alföldi táj, és az alföldi emberek szerelmese volt. Hosszú élete alatt 1500 alkotásáról tudunk, amelyből csaknem 1400 db gazdára is talált (A jászberényi Szentkuti templom oltárképei, Zagyvaparti ház, Téli folyó).
Szathmári Margit (1905–1998)
színésznő. Édesanyjával és nővérével 1922-ben költöztek Budapestre. A Városi Színház kórusában kezdte, majd egy évet Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában tanult. Színészi diplomáját az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián 1927-ben kapta meg. Színészi pályája Debrecenben indult, de 1929-től már a fővárosban játszott. 1937-ben Németh Antal szerződtette a Nemzeti Színházhoz, amelynek 1944-ig volt tagja. 1956-tól a Magyar Rádióban, majd a Pannónia Filmstúdióban kapott szinkronszerepeket, illetve később a MAFILM foglalkoztatta, reklámfilmekben tűnt fel.
Jean-Louis Barrault (1910-1994)
francia színész, pantomimművész, rendező, színigazgató. Karrierje során több mint 50 filmben szerepelt, köztük olyan hírességekkel, mint Jean Marais, Simone Signoret, Richard Burton, Marcello Mastroianni és Harvey Keitel (A szent és az utcalány, Csoda a farkasokkal, A leghosszabb nap).
Carelli Gábor (Krausz Gábor Pál, 1915-1999)
magyar származásű operaénekes (tenor). Néhány hónapot járt a Zeneakadémiára. 1936-tól 1939-ig Rómában végezte zenei tanulmányait. Első nyilvános fellépése a Lipótvárosi Casinóban volt. A második világháború fenyegetettségei elől Amerikába költözött. 1950-től a New York-i operaházba szerződtették, ahol hosszú ideig a legtöbbet foglalkoztatott tenoristának számított. Évtizedeken át tanított a manhattani School of Music zenei főiskolán. 1960-tól ismét szerepelt Budapesten.
Majtényi Erik (Mann, 1922-1982)
romániai magyar író, költő, műfordító és újságíró, a romániai magyar irodalmi élet jeles személyisége. Kétféle minőségben is elszenvedett börtön- és lágerélményekből táplálkozva a munkásmozgalom hőskorára jellemző agitatív versekkel jelentkezett, s évről évre újabb verseskötettel adta politikai optimizmusának tanújelét. Az ebben a korszakban írott agitáló verseit később önkritikával szemlélte, gyűjteményes kötetébe nem vette fel azokat. Számos gyermekverset és ifjúsági regényt írt (Búcsú az ódáktól; Nagy kenyér, kis egér; Tejfehér éjszakák).
Abe Kóbó (Abe Kimifusza, 1924-1993)
japán író. Első verseit 1947-ben közölte, ám nevét 1948-ban megjelent Jelzőtábla az utca végén című regénye tette ismertté. Az 1950-es években tagja volt a Japán Kommunista Pártnak, de 1956-ban tett kelet-európai utazása és a magyar forradalom leverése kiábrándította. Nemzetközi elismerést A homok asszonya című művével szerzett 1962-ben, amit Tesigahara Hirosi filmrendező vitt vászonra. Drámái nagy sikert arattak Japánban. 1973-ban Tokióban saját színházat alapított és több avantgárd drámát írt a színtársulatnak. Barátok című 1974-es drámáját Amerikában és Európában is bemutatták (A negyedik jégkorszak, A dobozember, Titkos randevú). ––> Abe Kóbó (1924–1993)
Szirmai Ottó (1926-1959)
a Magyar Rádió dramaturgja, az 1956-os forradalom résztvevője, a forradalmat követő megtorlás egyik áldozata. 1943-ban került díszlettervező-gyakornokként a Nemzeti Színházhoz, később elvégezte az Iparművészeti Főiskolát. Dramaturgiát is tanult és a Magyar Rádió Irodalmi Osztályán dramaturgként dolgozott. A forradalom alatt fegyveres szolgálatot nem teljesíthetett – mivel jobb keze születése óta béna volt. 1956. decemberében behívták a munkahelyére, a Magyar Rádióba, de onnan már nem ment, nem mehetett haza. Ott a munkahelyén, az Irodalmi Osztály dramaturgiáján tartóztatták le.
Gross Arnold (1929-2015)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikus. Részletgazdag rézkarcaival vált népszerűvé. Jellegzetes színezési technikájának köszönhetően minden egyes nyomata különbözik a többitől. Képeit jellemzi a csodálatos, gyermeki mesevilág, ahol mindig süt a nap, virágüzletekkel és játékokkal teli. Az ember része a természetnek műalkotásaiban. Képeivel szépet, örömet nyújt, egy mesevilágot, amiben nincs semmi hátborzongató vagy borús (Kertben, Út napraforgóval, A barátkozások országútján).
Ursula K. Le Guin (Ursula Kroeber Le Guin, 1929-2018)
amerikai sci-fi és fantasy író. 1969-ben Nebula- és Hugo-díjat, 1974-ben Hugo-díjat, 1972-ben Nemzeti Könyvdíjat és 1986-ban Kafka-díjat kapott. (A sötétség balkeze, Égi eszterga, A kisemmizettek).
Szalay Ferenc (1931–2013)
festőművész, grafikus, tanár, érdemes művész. 1951–1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. A Vásárhelyi Iskola kiemelkedő képviselője, a realista festészet egyik meghatározó alakja (kerámia fal – Hódmezővásárhely, freskók – Szeged, Hódtói csata – Hódmezővásárhely).
Szőnyi Olga (1933–2013)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (mezzoszoprán). Az Operaház kórusában énekelt, közben a Zeneakadémián tanult. 1952-től 1979-ig volt a budapesti Opera társulatának egyik vezető mezzója. Első jelentős alakítása 1954-ben volt. Az 50-es évek közepén kezdett külföldön is szerepelni. Jó színészi készségekkel megáldott drámai mezzo volt.
Koletár Kálmán (1939-1982)
színész. 1955 és 1964 között játszott filmeken, színészi tanulmányok nélkül, az első magyar gyermekszínészek egyike. Általában életteli alakokat, jellegzetes karaktereket jelenített meg. Felnőttként már nem szerepelt filmeken (Én és a nagyapám, Egy pikoló világos, Fapados szerelem).
Horváth László (1943-1988)
Jászai Mari-díjas színművész. Középiskolásként egyetemi színpadi műsorok szereplője volt. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1965-1967-ben a Békéscsabai Jókai Színház, 1967 és 1970 között a Kecskeméti Katona József Színház, 1970-től 1979-ig a Veszprémi Petőfi Színház, majd 1984-ig a filmgyár társulatának tagja. 1984-től a Vígszínház művésze. Markáns arculatú karakterszínész volt, magas termetű, barna bőrű, sötét hajú, bajszú, szemű férfi volt, aki filmszerepekben jellegzetes magyar típust képviselt. Hangja mély, beszédtechnikája kifogástalan. Pályája kezdetétől filmezett, több mint harminc játékfilmben kapott szerepet (Szegénylegények, Ideiglenes paradicsom, Hosszú vágta).
Massányi Viktor (1967–2016)
operaénekes (bariton). Egyetemi tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriumában végezte és 1995-ben kitüntetéssel diplomázott. A Debreceni Csokonai Színházban debütált ösztöndíjasként, 1994–1997 között a Pécsi Nemzeti Színház magánénekese volt. Munkásságában fontos szerephez jut a dalirodalom remekeinek előadása és hangfelvétele. Énekesi pályája során Európa számos országában, az Amerikai Egyesült Államokban, Japánban, Tajvanon, Törökországban, Mexikóban és Ománban hallhatta a közönség.
Heath Ledger (Heathcliff Andrew Ledger, 1979-2008)
Oscar- és Golden Globe-díjas ausztrál színész. 16 évesen döntött úgy, hogy filmes karrierbe kezd, első jelentős főszerepét a 10 dolog, amit utálok benned című tinivígjátékban játszotta el. 28 éves korában hunyt el gyógyszermérgezésben. A sötét lovag – Joker filmben mellékszereplőként kapott posztumusz Oscar- és Golden Globe-díjat.
