a Mini-Fesztivál második napján
(a papiruszportal.hu archívumából [2013])
Szerző: Lehotka Ildikó
A Mini-Fesztivál második napjának második eseménye is színes műsort kínált, a Fesztivál Színházban tartott koncerten a lengyeleké volt a főszerep. A Wrocławi Leopoldinum Kamarazenekar Ligeti Ramifications-a mellett három lengyel szerző darabját játszotta az ausztriai születésű Ernst Kovacic irányításával. Érdekes műveket hallhattunk, nagyon jó tolmácsolásban.
Zygmunt Krauze Rhapsod-ja nyitotta meg a koncertet, a mű 1996 februárjában szólalt meg először. Érdekesen indult a darab, „unisztikus” (olvasom a műsorfüzetben) szerkesztésmóddal. Csak a nagybőgő támasztotta alá az unisono dallamot, erősen meghúzott vonóindításokkal, később feszültebbé vált a zenei anyag, köszönhetően a polifon szerkesztésnek. A harmadik szakasz, ha lehet a művet kicsit szétbontani, konszonáns, homofon hangzású volt, a Rapszódiát az első részt visszaidéző hegedűszóló zárta. A zeneszerző egyik tanára előtt tisztelgő darab felépítése tényleg rapszodikus, ellentétek nélküli, nagy érzéseket nem mutató, ahogy Krauze írja: „Minden, amit a hallgató az első másodpercekben észlel, mindvégig tartani fog, meglepetéseket nem okozva.”
A többségében fiatalokból álló vonószenekar mintha kissé elfogódottan indított volna, a hangok helyenként tónustalannak, bizonytalan magasságúnak tűntek, a darab végére viszont egységessé vált a hangzás.
Szintén érdekes volt hallani a harminckilenc évesen elhunyt Andrzej Krzanowski II. szimfónia 13 vonósra című 1984-es darabját, mely a Penderecki házaspár felkérésére készült. Maga a szimfónia kellemes, de mint Krauze Rapszódiája, nem hozott újat, megbízhatóan volt kortárs hangzású, talán az első tétel a legkevésbé egyedi. Jól megírtnak véltem a középső tételt, a pregnáns, izgalmas ritmika, a tremolók jól illeszkedtek a zenei anyagba, a forte szakasz kimondottan élvezetes, a fájdalmat pontosan kifejezte. Kétségeket ébresztett bennem a zárótétel hegedűduója, nem illeszkedett szervesen a műbe (viszonylag gyakran találkoztam az utóbbi időkben az előzményeket tekintve teljesen más előadói apparátust kérő tételekkel), egészen más világot képviselt. Ha a concertókra akart utalni a szerző, akkor viszont miért nem hallhattunk a többi tételben is ilyen szakaszt, és miért nem kapcsolódott a dallam a tétel menetébe?
A koncerten két világszerte ismert zeneszerző darabja is megszólalt, a lengyeleknél maradva Lutosławski Prelúdiumok és fúga című, szintén 13 vonós hangszerre írt kompozíciója zárta a koncertet. A véletlen szerepének kitágításáig jutó mű rendkívül érdekes, és remek alkalmat ad az előadóknak, illetve a karmesternek arra is, hogy ők irányíthassák a zenei folyamatokat, rövidítsék a tételeket, más sorrendben játsszák, vagy hagyják ki. Érdekes, hogy a zárásként megszólaló fúga sem a barokknak megfelelő, szigorúan lejegyzett tétel maradt, ez is rövidíthető.
A lengyel kamarazenekar Ligeti György Ramifications című, 12 vonósra komponált 1968–69-es darabját is megszólaltatta. Ligeti több más művéhez hasonlóan ez is elementáris erejű, rendkívüli feszültségű darab. A dallam egyre feljebb kúszott, a zizegős üveghangok sorozata is a feszültséget fokozta. A Szétágazások anyaga hol összefonódik, hol a szólamok különálló életet élnek, helyenként mintha csomópontok keletkeznének. Változatos a negyedhangos különbséggel egymáshoz hangolt vonós hangszerek tónusa, a flageolethangok mellett az éles, máshol (a hídnál meghúzott) tompább hangzás is szerepel, a hosszan kitartott vagy éles, rövid hangokkal egyetemben. Döbbenetesen szólalt meg a nagybőgő tartott hangja, csúcspontként, a szólamkötegek itt összpontosultak. Lehetett újat írni Penderecki Hirosimája után vonósegyüttesre.
2013-ban nyitja meg kapuit Wrocławban a legnagyobb volumenű lengyel kulturális beruházás keretében felépülő Nemzeti Zenei Fórum, amely többek közt a Wrocławi Leopoldinum Kamarazenekarának is otthont ad. A Wrocławi Leopoldinum Kamarazenekar 1978-ban alakult, nem kifejezetten a kortárs zene tolmácsolására.
A koncerten egy lendületes, lelkes, összetartó együttest ismerhettünk meg, amely a kortárs zenében járatosak, biztos vagyok abban, hogy szép jövő előtt állnak. Ernst Kovacic hegedűsként kezdte pályáját, versenyeket nyert, karmesterként pontos, a koncerten szereplő műveket alaposan ismerte, és volt elgondolása a művekről. Ízelítőt kaphattunk a lengyel zene századi terméséből, lengyel zenekarral, ami talán egy kis pluszt is adott az elhangzott műveknek.
Mini-Fesztivál, 2013. január 26., Fesztivál Színház
