Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • A tigris meg a szelíd őz Archívum
  • Tánctól táncig Archívum
  • Kolosszus hadművelet Archívum
  • Bartók Béla (1881, Nagyszentmiklós – 1945, New York) Archívum
  • Schubert: rövid élet, gazdag életmű Archívum
  • Sorstársaink − Szigethy Gábor reformkori breviáriuma Archívum
  • Olvas(s)atok, néz(z)etek – A 11. Doktor Archívum
  • Zichy Mihály, a „rajzoló fejedelem” Archívum

Száguldás az éterben – pálcával és zongorával

Posted on 2023.05.14.2023.05.12. By admin Nincs hozzászólás a(z) Száguldás az éterben – pálcával és zongorával bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2006]

Szerző: Szabó Ildikó

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar Klemperer-bérletének március 10-i koncertjén a Nemzeti Hangversenyteremben Haydn Medve-szimfóniáját adta elő, valamint három Mozart-művet. A koncert különlegességét az a várva várt esemény adta, hogy Kocsis Zoltán karmesterként és zongoraművészként irányította a filharmonikusokat.

Haydn tekintélyes számú szimfóniája közül a Medve az ismertebbek közül való. A mű az úgynevezett Párizsi szimfóniák (No. 82–87.) egyike, ide tartozik a Királynő és a Tyúk melléknevet viselő darab is. Az első tétel a vártnál sokkal nagyobb iramban kezdődött, a többi tétel tempója is a megszokottnál gyorsabb volt. Kocsis Zoltán szereti felrúgni a konvenciókat (gyakran) jóval frissebb tempóvételével, sokan bírálják is ezért. Toscanini is szerette a lendületes gyors tételeket, Kocsis még a nagy elődnél is gyorsabb iramot követelt.
Számomra azonban nem volt zavaró ez a száguldás. A zenekarnak persze így sokkal nehezebb a dolga, több otthoni gyakorlást és a próbákon feltétlen figyelmet feltételez. A zenekar nagyon jól szólt, nem maszatolták el a hangokat, láthatólag élvezték a száguldást. A zenei íveket, dallamfordulatokat elegánsan oldották meg, a tempóból adódó feltételezett nehézség ellenére is. Maradt idő az agogikára, az új zenei egységek előtti levegővételre is, a gyors tempóból előnyt kovácsolt az összeszokott zenekar és Kocsis Zoltán.
A második tétel is gyorsabb volt a megszokottnál, bár allegrettót kívánt a zeneszerző, a konvenciókkal nagyon nehéz szembekerülni. A dallamívek megrajzolása és a lágy, érzelemgazdag előadás mindenképp az este egyik legjobb tételét eredményezte.
A gyorsabb tempó viszont a menüettnél nem volt indokolt. A tánctétel karaktere ezért nélkülözte a Haydn által írt menüettek karakterét, a nehézkességet, a bumfordiságot. Az utolsó tétel – melyről a szimfónia a melléknevét kapta, a mélyvonósok dörmögő dudabasszusáról (feljegyzések szerint 10 bőgős játszott a bemutatón) – karaktere nagyon jó volt.
A zenekar maximálisan teljesített, külön öröm volt, hogy fafuvolát is láthattunk/hallhattunk, melyet a barokk és a klasszikus korszakban használtak.
Az est várva várt műve Mozart G-dúr zongoraversenye volt, melyben Kocsis Zoltán a zongora mellől irányította a zenekart. Ritkán adódik, hogy egy versenyművet a hangszere mellől dirigálja a szólista, még ritkább, hogy a szólista vezényel is (vagy a karmester szólót játszik), azonban az, hogy egy koncertet végigvezényel és szólót is játszik, mindenképpen héroszi teljesítmény. Ha fokozhatjuk, ilyen elánnal és minőségben ezt tenni, egyedülálló.
Kocsis Zoltán háttal ült a közönségnek, eltérően a hagyománytól, mintegy beleolvadva a zenekarba. Ez a hangzásban is jelentkezett, szólista és zenekar homogén játékát követhettük. A zongoraművész a zenekari szólamot is játszotta a versenymű elején. A lassú tétel különösen éterien szólt, a zongora lágy pianói, de gazdag tónusa sokáig emlékezetesek maradnak, ez a tétel volt az este legszebbje. A zenekar Kocsis Zoltán minden rezdülését figyelte és tolmácsolta, ha kellett, háttérbe húzódott, vagy éppen erősítette, aláhúzta a zongora mondanivalóját. A két gyors tétel közül a zárótétel tempóját említem meg, szintén hajszálnyival menősebb volt, a végére begyorsult. Kocsis Zoltán minden tekintetben a zenei világ egyik kimagasló alakja, ezt zongorázásáról és karmesteri működéséről, illetve a Mozart-zongoraverseny alapján egyszerre, egy időben mindkettőről el lehet mondani.
Egy Mozart-fuvolaverseny, a D-dúr következett, melynek könnyed, fülbemászó zenei anyaga Bálint János szólójával vált teljessé. Bálint János maga is a zenekar tagja, magvas, szép hangon játszott, a halk részek is teltek voltak, a virtuóz futamoknál, akkordfelbontásoknál is jutott elég levegő. A fuvola hangszíne árnyalt volt, a derűvel átszőtt művet tökéletes technikai biztonsággal játszotta, a kadenciákért külön elismerés, szép zenei megoldásokkal, értő frazírozással.
A záró mű ismét egy szimfónia volt. Mozart D-dúr, Párizsi szimfóniája menüett nélküli, de két lassú tételt is komponált hozzá (nem egészen saját akaratából) a zeneszerző. Szintén kiváló előadást hallhattunk. Ráadásként a másik lassú tételt is eljátszották, Kocsis Zoltán ránk bízta a döntést, hogy melyik a jobb szimfóniatétel.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Kocsis Zoltán ismét különleges koncerttel ajándékozta meg a telt háznyi – gyakran a műbe beleköhögő, sőt beletapsoló – közönséget (a karmester türelmesen kivárta a köhögőroham végét). A kis létszámú zenekar nagyszerűen játszott, a vonóskar állta a sarat, az együttes összeszokottan adta elő a két szimfóniát. A versenyművek kíséretét is odafigyeléssel, megformáltan (nem a másik belépésére stb. várva) tolmácsolták, segítve ezzel a szólistákat.

Művészetek Palotája – Nemzeti Hangversenyterem, 2006. március 10.
Klemperer-bérlet 2005–2006

Haydn: C-dúr (Medve-) szimfónia, No. 82.
Mozart: G-dúr zongoraverseny, K. 453.
Mozart: D-dúr fuvolaverseny, K. 314.
Mozart: D-dúr (Párizsi) szimfónia, K. 297.

Vezényelt: Kocsis Zoltán
Közreműködött: Bálint János fuvolán, Kocsis Zoltán zongorán

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Május 14.
Next Post: George Lucas és Robert Zemeckis – párhuzamos életrajz

Related Posts

  • „Az a fontos, hogy terjesszük a zűrzavart, nem pedig az, hogy kiküszöböljük.” Archívum
  • Fejtő Ferenc: A magyar tragédia – könyvbemutató a Pallas Páholyban Archívum
  • Kiből lesz az olvasó? – Boszorkányos mesék, keserédes történetek Archívum
  • Paradicsom a színpadon és a nézőtéren Archívum
  • Báró és lovag − Sir Andrew Lloyd Webber Archívum
  • Szereti ön Széchenyit? Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Fejtő Ferenc: A magyar tragédia – könyvbemutató a Pallas Páholyban
  • Haydn: A halászlányok (Il pescatrici)
  • Június 2.
  • Újraolvasva – Szabó Magda: Abigél
  • Magasiskola – Jean-Paul Fouchécourt Rameau haute-contre (férfialt)áriákat énekel

Legutóbbi hozzászólások

  1. „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá” szerzője Május 28. – papiruszportal.hu
  2. Ez a vár nem az a vár? o) szerzője Heti papiruszok (2321) – papiruszportal.hu
  3. Ne ess pánikba! – Törülközőnap szerzője Május 25. – papiruszportal.hu
  4. Rammstein – Egy ember ég szerzője Rammstein – tűz alatt – papiruszportal.hu
  5. Richard Wagner – Bayreuth varázslója szerzője Május 22. – papiruszportal.hu
  • Az egyházi zene a kezdetektől a reformációig Archívum
  • „Mi az, hogy autista?” Archívum
  • Budapest fürdői Archívum
  • Április 22. Naptár
  • Március 31. Naptár
  • Metternich-pecsenye vagy dobostorta – Személynevet tartalmazó ételneveink I. Archívum
  • Sziklavirág – jávai mesék és mondák Archívum
  • Robert Capa-kiállítás a Ludwig Múzeumban Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme