a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Udvarhelyi László
Baktay Ervin műve hiánypótló a magyar könyvpiacon. Annak ellenére, hogy a rendszerváltás után számos, kizárólag e témával foglalkozó mű jelent meg magyarul akár hazai szerzők tollából, akár külföldi eredetiből fordítva, az asztrológia – mint tudomány – fogalmának korrekt meghatározásával, helyének pontos kijelölésével a szakma mind ez idáig adós maradt.
Bizony nem könnyű feladat rendszerbe foglalni azt a temérdek egyéni látásmódot, amely az elmúlt évtizedben e témával kapcsolatban felszínre került. Hiszen a kommunizmus évei alatt tiltólistán szereplő, s ezért csak szájhagyomány útján terjesztett ismeretanyagból a mai asztrológusgeneráció tagjainak maguknak kellett leszűrniük s rendszerezniük – saját tapasztalataik alapján – a lényeges információkat, és egyéni módszereikkel szinte egyedül kialakítani egy gyakorlatban használható „eszközt” munkájuk során. Érthető tehát, hogy a mai napig kevesen vállalkoztak egy minden szempontból korrekt, hétköznapi tényekre és bárki által könnyen megérthető fogalmakra alapozott, részletes, de mégis lényegre törő szakkönyv elkészítésére, ami a következő generáció tankönyvéül szolgálhatna.
Baktay doktor könyve pontosan ezt a szerepet töltötte be annak idején. 1942-ben, első megjelenésekor a világháború nehézségei közepette óriási igény mutatkozott az addig felhalmozott tudás rögzítésére és átmentésére, lehetőség szerint a széles körű elérhetőség biztosításával. Magyarul addig – Győrffy 1935-ös kiadású Asztrológiájától eltekintve – nem jelent meg komoly mű a témában, még csak fordításban sem, így e könyv jelentősége, s így sikere is óriási volt. Bár támogatás híján önerőből, saját kiadásban látott először napvilágot, a nélkülözések idején is jelentős olvasótáborra talált, biztosítva fennmaradását és végső soron a szakma továbbélését. Minthogy egészen 1989-ig nem jelent meg asztrológiával részletesen foglalkozó irodalom hazánkban (s nem mellesleg ezen mű első reprint kiadása indította el akkor az azóta széles folyóvá duzzadt áramlatot) így vitathatatlan érdeme e könyvnek hagyományőrző, tudásátmentő mivolta.
Talán ma már kevesen tudják, de Baktay Ervin mint történész, Kelet-kutató, kiváló művészeti, filozófiai és néprajzi művek írója, és mint a Káma Szútra magyarra fordítója szerzett elismertséget és tudományos hírnevet a háború előtt, utazásai révén jelentős anyaggal gazdagítva ismereteinket a térségről. Mindemellett gyakorló asztrológus is volt, s e munkáját is a tőle megszokott alapossággal és körültekintéssel végezte. Könyvét is ennek megfelelően, azon felfogás szerint szerkesztette, hogy a hagyományokból kiindulva, ingatag lábakon álló spekulációk nélkül tárja fel a megérthető alapelveket, s közérthetően, sallangok nélkül vezesse le azok összefüggéseit. Egészséges kritikával merített az akkoriban külföldön viszonylag könnyen hozzáférhető szakirodalomból, elsősorban német és angol szerzők műveiből.
A gazdag hagyományok mellett nem hagyta figyelmen kívül a legfrissebb eredményeket, módszereket sem, mindazonáltal igyekezett semlegesen, ítélet nélkül bemutatni a csillagfejtést mint az egyik legősibb világnézetet, mint univerzális módszert világunk jobb megértésére. Segítve mindennapi problémáink tudatosítását s ezzel közelebb jutni a megoldáshoz – biztos recept nélkül, rábízva az olvasóra saját útja megtalálását.
Persze akkoriban sem volt feszültségektől mentes a légkör az ún. „határtudományok” körül, így Baktay jelentős energiát szentelt könyvében az előítéletek és tévhitek eloszlatásának a tudományos kritériumok megfogalmazásával és a múlt ködébe vesző alapok feltárásával. Hitet tesz amellett, hogy az akkori, javarészt materialista alapokon nyugvó világszemléleten túllépve bárkinek joga van saját véleményt kialakítani, és eszközként használni az asztrológiát, bármilyen kétséges eredményű vagy akár veszélyes is lehet avatatlan kezekben – nem veszélyesebb, mint bármilyen, az ember életét megváltoztatni képes dolog. Ameddig pedig nem vizsgált meg egy elméletet részletesen, semleges tudományos alapossággal a gyakorlatban is kipróbálva, senki sem mondhat elítélő vagy megerősítő véleményt róla. (Ne felejtsük el, 1942-t írunk.)
A könyv első részében tehát a régmúltban gyökerező jelentős világnézeteink, vallásaink tükrében tárja fel az asztrológiában ma is használatos szimbólumok eredetét, felvázolva a köztük lévő kapcsolatot és az utat, amelyet a mindennapi élet szerves résztvevőiből a megtűrt, meg nem értett, majd tiltott kategóriába kerülésig megtettek. Röviden szól a módszertan gyakorlati alkalmazásáról, elmélyedve az energetikai szemlélet alapvető kérdéseiben, szem előtt tartva a végső célt: a csillagfejtés elsősorban önismeretre szolgáló eszköz lehet a vele foglalkozó ember kezében, annak minden felelősségével együtt.
Az igen részletes csillagászati alapismeretek után a horoszkópábra „szerkezetének” ismertetése következik, elemezve a házrendszerek különböző módon történő kiszámításából adódó félreértések lehetőségét. Végül rátér az ábra felrajzolásának és az ehhez szükséges adatok kiszámításának a közérthetőség szempontjait figyelembe vevő leírására.
Majd a horoszkóp egyes elemeinek értelmezése következik, s ebben a nyugati (s a közelmúltig megjelent hazai) irodalomtól eltérően főleg a hindu és buddhista felfogást követi, részletes áttekintést adva az oksági összefüggések és a karma törvényének működéséről. A planéták jellemzői tárgyilagosan, ám a megszokott színes stílusban kerültek górcső alá, nemkülönben a jegyek elemi felosztása és a minőségek kapcsolatáról szóló rész. Ezt az emberi életút analógiáinak felvázolása zárja le.
Baktay a horoszkópra nem mint statikus egészre, hanem mint az ember fejlődésének folyamatára tekint, kezdet és vég nélkül, egy körrel és annak önmagához viszonyított léptékeivel szimbolizálva. Az ábra kifejtése során ebből indul ki, rávezetve az olvasót a csillagfejtéshez nélkülözhetetlen analógiás gondolkodásra, a módszer, mint eszköz biztos kezű használatára. Magabiztosan, ám körültekintően vezet végig a planéták helyzetének variációin, a fényszögkapcsolatok korrekt értelmezésén, valamint az előrejelzések, prognózisok készítésének módszerein, és azok nyilvánvaló korlátain.
A könyv utolsó részében felvázolja az asztrológiai világszemlélet jelenlegi állását, a hamarosan eljövendő világkorszakváltás lehetséges útjait, valamint egyedülálló bepillantást nyújt a magyar (és ősi eurázsiai) mondavilág, valamint a germán és skandináv napmítoszok eredetének mélyére, analógiás összefüggéseket feltárva a világ folyamatos változásáról, ahogyan annak idején és ma is, ugyanolyan elvek alapján modellezhető.
Baktay Ervin doktor könyve tehát eleget tesz a témában való korrekt eligazítás kritériumának, s most, közel hatvan évvel első kiadása után is megállja helyét, mint a magyar nyelvű szakirodalom egyik legátfogóbb, könnyen érthető, mégis megfelelően részletes darabja. A függelékben található táblázatok segítségével (esetleg azokat kiegészítendő kis utánajárással) mai, elgépiesedett korunkban is lehetővé teszi a csillagfejtés mint tudomány elsajátítását és gyakorlati művelését, szem előtt tartva a szerző örök érvényű intelmét:
„Bízzunk Istenben és az ő törvényében, s lássuk a horoszkópban mindig az isteni törvény megnyilatkozásának halvány visszfényét!”
Fülszöveg
A CSILLAGFEJTÉS KÖNYVE olyan karriert futott be, amiről alighanem Baktay Ervin sem álmodott. Mivel ezt követően majd ötven évig nem jelent meg hasonló mű Magyarországon, több asztrológusgeneráció is ezen a könyvön nőtt fel, és tankönyv lett belőle. A könyvből megismerhetjük az asztrológiát, mint az egyik legősibb világnézetet. Baktay bemutatja a világkorszakokat is, mely napjainkban a New Age, a Vízöntő kor kezdetén megkülönböztetett figyelmet váltott ki az érdeklődő emberekből. Kellemes és igényes, de közérthető stílusa A csillagfejtés könyvét is olvasmányossá tette.
Bár az 1989. évi reprint kiadás óta számos asztrológiai mű jelent meg a magyar könyvpiacon, Baktay Ervin műve ma is „kötelező” olvasmány minden asztrológia iránt érdeklődő számára.
Kairosz – Könyvfakasztó Kiadó
2000, reprint kiadás
Fedélterv Kissik Fényirdája
© Baktay Ervinné, 2000
Nyomta és kötötte Széchenyi Nyomda Kft. Győr
Felelős vezető Nagy Iván
