Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: sugar
Újabban már nem fehér holló, hogy a nemzetközi mércével mért sikerkönyv és a belőle készült film szinte egyszerre jut el hozzánk. Cormac McCarthy 2005-ös kötete és a Coen testvérek immár négy Oscar-szoborral díjazott filmadaptációja majd egy időben jelent meg/látható a mozikban Magyarországon. Hasonlóan egymást erősítette tavaly Susan Minot Estéje és Koltai Lajos filmje. A Magvető kiadásában most egy újabb, szó szerint ízig-vérig amerikai történettel van dolgunk (már az újranyomásnál tart), mely első látásra modern westernt ígér.
Történet
Bell, az öreg seriff utolsó küldetését szeretné sikerrel befejezni. Ellenfele, Chigurh, a gyilkológép prófétai elszántsággal szolgálja a halált. Brutálisan és kevés szóval öl. Rendőrök és kábítószercsempészek halnak sorra a sivatagban. Az ő háborújúkba keveredik bele Moss vadászat közben, mikor véletlenül bűnözők hulláiba botlik, és annyi pénzbe, amennyivel bármilyen élet mindenestül megváltoztatható. A pénz és az ő nyomába szegődik Chigurh – úgyhogy inkább ez a hajsza forgatja fel végérvényesen az életét.
Ravasz
Ezzel a kifejezéssel jellemezhető leginkább McCarthy írás- és szerkesztésmódja, a történetben pedig az elsütőbillentyű viszi a prímet – és a halált. Legutóbb Dragomán György kitűnő és remélhetően szintén nemzetközi siker előtt álló Fehér királyánál elmélkedtünk e ravasz kifejezésformán, a Fehér király írásmódjában „durvább” volt, cselekményében viszont puhább. McCarthy művében csak a mondatokon belüli központozás hiányzik, illetve a párbeszédeknél, ha értelemzavaró lenne, ki van téve az idézet és az idéző mondat közötti első gondolatjel. A könnyen fogyasztható, előre gyártott termékek, a hamburger, kóla és western hazájában, a fogyasztói társadalom mintaállamokjában született író így az olvasó figyelmét, szellemi állóképességét is próbára teszi: nem kényezteti el fogyasztóját.
Filmszerű vágásokkal él, mintha kész forgatókönyvet kínálna csaliként az adaptációra éhes vagy épp ötlettelen filmrendezőknek. Ez csak sejtés, de tény, hogy a főhős vagy inkább -szereplő seriff visszaemlékezései, elmélkedései, valamint maga a történet jól láthatóan és érthetően elkülönülő részekből, mintegy filmszerű jelenetekből áll. A cselekmény a melankolikus seriffmonológok között hol vészjóslóan lassú, hol pergő képekből épül fel, néha kapkodjuk a fejünket, ki mit miért csinál. Semmi nincs túlírva, McCarthy annyit árul el a történethez, amennyi okvetlenül szükséges, ha valaki gondolatban elkalandozik egy-két oldalon, amit más könyvnél nyugodt szívvel megtehet, az pórul jár, elveszíti a fonalat/vércsíkot, és mehet vissza a nyomon.
A történet egy lecsupaszított, sivár világban játszódik, a sivatag nemcsak valós helyszín, hanem a szereplők többségének gondolatvilágát is jellemzi, szellemi (anti)terep. A főszereplők közül valamennyire is egészségesen a megvénült és a világ folyásának irányától megkeseredett seriff, a talált pénzbe botló vadász és a felesége gondolkodik, de hősnek egyiket sem lehetne nevezni. A seriff nem tud vagy nem akar lépést tartani a világgal, és bármennyire is szimpatikus, feladatát nem képes végrehajtani. A vadász kapva kap a talált pénzen, és nem méri fel a következményeket a mellette heverő hullák ellenére, a feleség pedig csak sodródik. (A rossz fiúk nagyon rosszak.) A nyelvezet végtelenül egyszerű, még az itt-ott a seriffből feltörő mélyebb, majd filozofikus gondolatok is a legegyszerűbb nyelvi köntösben szürkéllnek. A párbeszédek kopognak, semmi színük. A közlésmód tökéletesen hozzásimul a témához, telitalálat.
Jellemrajz egy kivétellel gyakorlatilag nincs, aki akar, leszűrhet magának ezt-azt a szereplőkről a tetteikből, elhullajtott (tő)mondataikról, de valójában csak a seriffet ismerjük meg monológjaiból. A könyvben a feleségéhez fűződő, talán egyetlen, fenntartások nélkül pozitívnak tartott és élete nagy részét végigkísérő kapcsolata nevezhető napos oldalnak, bár ezt is árnyalja gyermekük halála (nem tudunk meg róla semmit) és a seriff világháborús, Lorettának még ki nem beszélt tette. McCarthy világa nem szép új. Vér és halál, pusztulás, sivatag mindenütt, és a jó (vagy a többiekhez képest jó) nem nyeri el jutalmát, amint a rossz sem büntetését. McCarthy megdolgoztatja és elgondolkodtatja olvasóját. Nem spagettiwestern, amit kínál, és néha a torkunkon akad. És most már meg kell néznem, mit hoztak ki belőle a Coen testvérek, akik ugye vérprofik, olyannyira, hogy – mint Békés Pál nemrég megjegyezte – úgy csináltak e műből aranytojást tojó tyúkot, hogy például az átadón a hozsannázás közben megfeledkeztek az író nevének említésétől. Ettől függetlenül nagyon jó McCarthy könyve, s egészen biztosan nem árt neki a borítón hivalkodóan feltüntetett megállapítás („Regénysiker és filmsiker!”).
Cormac McCarthy
A Rhode Island-i Providence-ben született 1933-ban. Eddig tíz regényt írt; a Nem vénnek való vidék a kilencedik a sorban. 1985-ös, legnagyobb visszhangot kiváltó regénye, a Blood Meridian óta Amerika és a világ egyik legfontosabb írójaként tartják számon. Az All the Pretty Horses című regényéért 1992-ben megkapta a National Book Awardot és a National Book Critics Circle Awardot. Legutóbbi művéért (The Road) 2007-ben Pulitzer-díjjal jutalmazták. A Blood Meridianből Riddley Scott készít filmet, melyet 2008-ban mutatnak be az Egyesült Államokban.
Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék
Magvető, Budapest [2008]
Kötött, 125×197 mm, 356 oldal
Fordította: Bart István
ISBN: 978 963 14 2622 9
A film: Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men)
A 2008-as Arany Glóbusz díjkiosztón két kategóriában nyert: a legjobb mellékszereplő színész elismerését Javier Bardem, a legjobb rendező díját Joel és Ethan Coen kapta. Amerikában pedig 4 Oscar-díjat kapott: a legjobb film, a legjobb mellékszereplő színész (Javier Bardem), a legjobb rendező (Joel és Ethan Coen) és a legjobb adaptált forgatókönyv (Joel és Ethan Coen) kategóriában.
Cormac McCarthy regénye alapján a forgatókönyvet írta, rendezte: Joel és Ethan Coen
Fényképezte: Roger Deains
Szereplők:
Bell seriff – Tommy Lee Jones
Anton Chigurh – Javier Bardem
Llewelyn Moss – Josh Brolin
Carson Wells – Woody Harrelson
Paramount, 2007
Hossza: 122 perc
UIP-Duna Film
