Névnapok: Anett, Antal, Anetta, Anéta, Anettka, Anna, Antigoné, Anton, Antos, Grácia, Netta, Netti, Tóbiás, Toni, Mica
Megszületett William Butler Yeats (1865-1939) irodalmi Nobel-díjas ír költő, drámaíró, elbeszélő, a 20. századi irodalom egyik kiemelkedő alakja.
Legnagyobb költészeti értékének az irodalomtörténészek az angol lírai irodalom megreformálását tartják, a viktoriánus költők jambikus verselését felváltja a szabadverses költészetével, melyben az érzelmeket, s gondolatokat mítoszokkal, szimbólumokkal, látomásokkal fejezi ki magas fokú zeneiséggel. Az 1880-tól kezdődő időszak a fiatal költő életében a népi hagyományok, népének ír-kelta kultúrájának felfedezése. Ő maga is szerepet vállalt nyugat-írország nép- és tündérmeséinek gyűjtésében, melyet a nagy sikerű 1893-ban megjelent A kelta homály című népi hiedelem-gyűjteményében dolgoz fel. Egyéni kutatásait aztán költészetébe is beültette, mint például az Öreg halász töprengése című versében, mely egy sligói halász elbeszélésén alapul (A költő esdeklése, A csontok álmodása, A megbabonázott puding).
Ezen a napon született:
Egyed Antal (1779-1862)
római katolikus pap, költő, az MTA tagja. Bonyhádi plébánosként megismerkedett a fiatal Vörösmarty Mihállyal, aki a Perczel családnál volt házitanító és a plébánia könyvtárában gyakran forgatta a klasszikus költők műveit. Könyvtárát egy Dunaföldváron alapítandó könyvtár létesítésére hagyta (Kis énekes könyv hiveim számára, Megváltó, Dunaföldvári vőfélyek köszöntése lakodalmakon).
Balkay Pál (1785-1846)
festőművész. 1804–1809 között a bécsi Akadémián tanult, 1817-ben Egerbe került, Kazinczy Ferenc invitálására. 1827-ben Pyrker János László segítségével rajziskolát alapított. Leginkább portrét, csendéletet, életképet festett (Léda a hattyúval, Jézus megkeresztelése, Allegória).
Budenz József (1836-1892)
német származású magyar nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Göttingenben ismerkedett meg az ott tanuló Nagy Lajos teológussal és magyar diáktársaival. Puszta kíváncsiságból tudakolta a magyar nyelv sajátságait, és könyvből elkezdett magyarul tanulni. A török, majd a finnugor nyelvek kutatásával foglalkozott. A hetvenes években alkotta legnagyobb munkáját, a Magyar-ugor összehasonlító szótárt, melyet az Akadémia nagydíjjal tüntetett ki.
Poldini Ede (1869-1957)
zeneszerző és zongoraművész. Rendkívül termékeny szerző volt, ma a neve csak mint a magyar nemzeti vígopera, a Farsangi lakodalom komponistájaként él. A budapesti Nemzeti Zenede tanulója volt. Tanulmányai befejeztével zongoristaként turnézott. 1908-tól Svájcban élt. Zeneszerzőként legnagyobb sikerét színpadi műveivel aratta (Csipkerózsika, Északi fény, A táncoló baba).
Joseph Stella (Giuseppe Michele Stella, 1877–1946)
olasz származású amerikai futurista festő, különösen a Brooklyn hídról készült képeiről ismert. 1896-ban New Yorkba érkezett, hogy orvosnak tanuljon, azonban hamarosan inkább a művészet felé fordult. Visszatért Olaszországba, majd Párizsba költözött. Európában ismerkedett meg a modernizmussal (fauvizmus, kubizmus, futurizmus), amely meghatározta későbbi stílusát. 1913-ban visszatért New Yorkba. Festményei jellegzetesek az erős színhasználat és a lendületes és dinamikus vonalvezetés miatt.
Fernando Pessoa (Fernando António Nogueira Pessoa, 1888–1935)
portugál költő. Tanulmányait Dél–Afrikában, Durbanban, majd a Fokvárosi Egyetemen folytatta. Angolul, görögül, németül, franciául olvasott műveket, filozófusokat és szimbolistákat. A portugál modernizmus legkiemelkedőbb egyénisége legalább nyolcvanhat álnéven és stílusban írt, valamint saját neve alatt is publikált különböző nyelveken, vélhetőleg az énkeresés sajátos formáját jelentette nála a személyiség megtöbbszörözése. Minden alteregóhoz külön életrajzot, horoszkópot és aláírást is kitalált (Ez az ősi szorongás, A kétségek könyve, Portugál tenger).
Jacques Henri Lartigue (1894–1986)
francia festőművész, fotográfus. Az amatőr fotográfia egyik legkiemelkedőbb alakja, sohasem vált profi fényképésszé, mindvégig lelkes amatőr maradt, magát a fotográfiát, mint ‘optikai jegyzetfüzetet’ használta a körülötte zajló élet dokumentálására, melyekhez írásos feljegyzéseket is társított. Önmagát következetesen ‘multimédia-autobiográfus’-nak nevezte. 85. születésnapja után teljes archívumát és leendő képeit a francia államnak adományozta.
Péri László (Weisz, 1899–1967)
szobrász, festő, építész, az európai avantgárd kiemelkedő alakja. 1918-tól szobrászatot tanult, és csatlakozott a Kassák Lajos vezette MA köréhez, de nem képzőművészként, hanem a szavalógárda tagjaként. 1924-ig dolgozott konstruktivista művészként. 1929-ben, miután az építészeti rutinmunka a kedvét vette, visszatért a képzőművészethez, ezen belül a figurális ábrázoláshoz. 1933-ban feleségével Londonban telepedett le, 1939-ben angol állampolgárságot kapott.
Báthy Anna (Stampf Anette Katalin, 1901–1962)
opera-énekesnő (szoprán). Apja sokáig ellenezte, hogy Budapestre színésznőnek menjen tanulni, de végül is beadta a derekát. A Zeneművészeti Főiskolán Maleczki Bianka tanítványa volt. 1927-től a budapesti Városi Színházban énekelt, majd 1929-ben az operaház szerződtette, több mint harminc éven át volt a legrangosabb énekesnője, 1955-ben a társulat örökös tagjává választották. Gyakran vendégszerepelt külföldön.
Rába György (1924-2011)
Kossuth-, József Attila- és Széchenyi-díjas költő, író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, kritikus, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Első versei a Nyugatban és a Magyar Csillagban jelentek meg. Korai verseskötetei után csak 1961-ben jelentkezik a megújult szemléletre valló Nyílttenger című kötettel. az 1980-as és az 1990-es években feltámadt, kétévenként, olykor évenként követték egymást verseskötetei. Irodalomtörténeti érdeklődésének középpontjában a Nyugat és az avantgárd irodalom, valamint a magyar és a világirodalom párhuzamainak kérdésköre állt. Az 1990-es évek közepétől elbeszéléseket is írt (Az Úr vadászata, A beszéd folytatása, Földlakó).
Víctor Israel (1929-2009)
katalán nemzetiségű spanyol filmszínész. Életműve mintegy 140 különböző filmet tartalmaz. Legkiemelkedőbb darabjai horror- és spagettiwesternfilmek. Kétségtelen, hogy Spanyolország egyik legfontosabb színészei között volt. Életéről dokumentumfilm is készült 2010-ben (Doktor Zsivágó; Frank Mannata igaz története; Zűrzafír, avagy hajsza a kék tapírért).
Padisák Mihály (1930-2014)
író, szerkesztő, rádiós újságíró. A magyar rádiózás egyik legnépszerűbb és leghosszabb ideig tartó műsora – Miska bácsi levelesládája – fűződik a nevéhez. Miska bácsi közel háromezer műsorban mutatta be a fiatalok örömeit, gondjait, küzdelmeit, és mivel soha nem csapta be őket, mindig igazságos hangot ütött meg velük szemben, sokak szívébe belopta magát. Népszerűsége abban állt, hogy a viharos huszadik században emberi hangon tudott szólni hallgatóihoz az éteren keresztül (Játékmesterek kis kézikönyve, Játszani tudni kell!, Félszáz év a mikrofon előtt).
Lőte Attila (1934)
Jászai Mari-díjas színművész. 1953-tól Gyári Színjátszó csoportban játszott. 1957-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1957–1959 között a debreceni Csokonai Színház tagja volt, majd 1959-től a Madách Színházhoz szerződött. Pályája kezdetén elsősorban görög tragédiák hőseit, lírai hősszerepeket alakított. Később inkább töprengő, ironikus karaktereket formált meg (Ártatlan gyilkosok, Szeleburdi vakáció, A napfény íze).
Gojko Mitić (1940)
szerb származású színész és rendező, aki az NDK-ban készült indiánfilmekből vált ismertté. 1965-ben fedezte fel és választotta A Nagymedve fiai főszerepére a Jugoszláviában forgató kelet-német DEFA filmgyár. Berlinbe költözött, és 1983-ig tucatnyi filmben alakított pozitív indián hőst. Jelenleg is Berlinben él (Vadölő, Fehér farkasok, Ulzana).
Bucz Hunor (1942–2022)
Jászai Mari-díjas színházi rendező, tanár, színházigazgató. 1963–1964 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Egyetemi Színpad rendezője. 1965–1968 között a tiszaföldvári Hajnóczy József Irodalmi Színpad rendezője. 1975–1978 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházelmélet szakán tanult. 2011-től szépirodalmat is publikált. 2021-től a Magyar Művészeti Akadémia Színházi Tagozatának levelező tagja volt.
Malcolm McDowell (Malcolm John Taylor, 1943)
angol színész, filmrendező. Tanulmányait a Londoni Zeneművészeti Akadémián végezte. Mint színész első alkalommal 1964-ben egy televíziós sorozatban tűnt fel. Első nagyjátékfilmje 1968-ban a Ha… volt. A klasszikus Mechanikus narancs című film főszerepével vált ismertté. 2012 márciusában csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en film kategóriában (Star Trek: Nemzedékek; Reszkess, Amerika!; Éli könyve)
Blaskó Péter (1948)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész. 1970-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Nemzeti Színház tagja lett. 1974-ben a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek 1987-ig volt tagja. 1987-ben a budapesti Katona József Színházhoz szerződött. 1998 és 2001 között a Veszprémi Petőfi Színház, majd 2001-ben egy évadra a Vígszínház tagja lett. 2002 óta a Nemzeti Színház tagja (Dögkeselyű, Európa expressz, Mansfeld).
Stellan Skarsgård (1951)
svéd színész. 1972 és 1988 között a stockholmi Nemzeti Drámaszínházban dolgozott. Pályájának kezdetén munkái túlnyomó részét hazájában forgatta, később egyre több angol nyelvű filmben tűnt fel (Vadászat a Vörös Októberre, Good Will Hunting, Mamma Mia!).
Tim Allen (Timothy Allen Dick, 1953)
Golden Globe-díjas amerikai színész, komikus. Elsősorban nem színésznek készült, hanem sokkal inkább komikusnak – esténként kisebb klubok színpadán lépett fel. 1990-ben egy frissen induló televíziós sorozatnak, a Házi barkácsnak a főszerepét sikerült megkapnia, ami aztán a kilencvenes évek egyik legnépszerűbb sorozata lett, Tim pedig Amerika szerte ünnepelt sztár (Télapu, Szegény embert az amish húzza, Faterok motoron).
Lipcsei Tibor (1954)
színész. Színészként 1981-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1981–től a debreceni Csokonai Színházban játszott. 1986-tól a Népszínház, illetve a Budapesti Kamaraszínház társulatának tagja volt. 1991-től szabadfoglalkozású művész.
Kovács Vanda (1971)
színésznő. 1996-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1989 óta a Miskolci Nemzeti Színházban, 2001 és 2003 között a budapesti Bárka Színház tagja. 2004 és 2012 között a Vidám Színpad, a mai Centrál Színház színésznője, 2012-től szabadúszó (Csinibaba, Zimmer Feri, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Balázsovits Edit (1975)
Jászai Mari-díjas színésznő, énekes. Számos színdarabban, tévéjátékban és filmben játszott, több jelentős nemzetközi produkcióban is szerepelt. A Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1997-ben, ezt követően 2001-ig a Vígszínház társulatának tagja volt. 2001-2018 között szabadúszó volt, 2018-tól ismét a Vígszínház tagja. A zene fontos része az életének, 2009-ben egy különleges lemezt készített Új Republic-dalok címmel, melyen az együttes által kifejezetten a színésznő számára írt dalok hallhatók.
Ezen a napon halt meg:
Horvát István (1784-1846)
történész, a 19. századi alternatív nyelvészkedés vezéralakja. 1815-ben nevezte ki József főherceg a múzeumi országos könyvtár őrévé, 1837-től a nádor megbízásából a Magyar Nemzeti Múzeumot 1843-ig mint helyettes igazgató nélkül vezette. Tanítványainak szeretetében látta fáradozásainak elismerését, aranytollal fejezve ki hálájukat (Werbőczi István emlékezete, Magyar ország gyökeres régi nemzetségeiről, Magyar irodalom története).
Telmányi Emil (1892-1988)
hegedűművész. 1905 és 1911 között a budapesti Zeneakadémián végzett, s szerzett művészi diplomát. 1911-ben Berlinben kezdte hegedűművészi pályafutását – 1912-től már Európa-szerte ismert koncertező művész és kamaramuzsikus volt. Hírnevét különböző európai és amerikai koncertkörutakon alapozta meg. 1919-től mint opera- és hangversenydirigens működött külföldön. 1949-ben, Johann Sebastian Bach szólóhegedű-műveinek korhű előadásakor, az akkordjáték megkönnyítése céljából ívelt vonót készíttetett (Bach-vonó).
Benny Goodman (1909–1986)
amerikai klarinétművész, zenekarvezető. 1921-ben lépett fel először, 1929-től önálló zenészként rádióknál és hangstúdiókban dolgozott, többek között Gershwin-felvételeken. 934-ben létrehozta első big bandjét. Mint klasszikus muzsikus is hírnevet szerzett. 1938-ban a Budapest Vonósnégyessel is együtt dolgozott. Ő rendelte meg Bartóktól a Kontrasztokat, és 1939 januárjában bemutatta a Carnegie Hallban.
Deák Sándor (1909-2002)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes- és kiváló művész. 1931-ben végzett az Országos Színészegyesület iskolájában. 1932-től Pécsett, majd két évig az Országos Kamaraszínházban volt színész. 1948-1951 között a Bányász Színház, illetve a Honvéd Színház színművésze volt. 1951-1988 között a Vígszínházban játszott. 1975-1980 között a Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöke volt (Állami Áruház, Ház a sziklák alatt, Talpuk alatt fütyül a szél).
Huszár Klára (1919–2010)
operarendező, dalszövegíró, műfordító. 1938–1942 között a Zeneművészeti Főiskola ének–zenetanár szakos hallgatója volt. 1951–1956 között ugyanitt megszerezte az operarendezői képesítést. 1956–1979 között a Magyar Állami Operaház asszisztense, majd rendezője volt. Vendégszerepelt Pécsett és külföldön, Németországban, Bécsben is.
Geraldine Page (1924-1987)
Oscar-, Golden Globe-díjas és kétszeres Emmy-díjas amerikai színésznő. Főként a színpadon tevékenykedett és sikeres karriert épített ki a dráma területén. Az Akadémia nyolcszor jelölte Oscar-díjra, 1986-ban végül elnyerte az Út az ismeretlenbe című filmdrámáért. Az ötvenes és hatvanas években televíziós szerepeket is elvállalt ( Az ifjúság édes madara, Az alvilág pápája, Út az ismeretlenbe).
Kéri Edit (1926-2021)
színésznő, publicista. 1945 nyarán felvették a Színművészeti Főiskolára, színész szakra. Egyszerre járt a Főiskolára és a Zeneakadémiára. Győrben, 1956. október 24-én a társulat részt vett a városi békés tüntetésen, felmentették a fő vádpontok alól, és csak izgatás miatt ítélték el 10 hónap börtönre. 1989 után történelmi és politikai tárgyú cikkeket kezdett megjelentetni (Fűre lépni szabad, Kik lőttek a Kossuth téren ’56-ban?, A fantasztikus nagynéni).
Ned Beatty (1937-2021)
amerikai színész. Élete során több mint 100 filmben szerepelt. A Hálózat című filmben nyújtott alakításáért 1977-ben Oscar-díjra jelölték. 2004-ben főszerepet játszott a londoni West Enden Tennessee Williams Macska a forró bádogtetőn című darabjában (Az elnök emberei, Szemenszedett szenzáció, Egy igaz ügy).
Paudits Béla (1949-2018)
Jászai Mari-díjas színművész, rendező. 1971-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, majd a József Attila Színházhoz szerződött. 1974-től 1984-ig a Madách Színház tagja volt. Később öt éven keresztül szabadfoglalkozású színművészként dolgozott. 1989-től újra szerepelt a Madách Színházban. Önálló showműsorai mellett rendezéssel is foglalkozott (Le a cipővel!, Hamvadó cigarettavég, De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Rabi Lenke (1954?-2020)
könyvtárigazgató, helytörténész. 1986-ban könyvtárosi diplomát szerzett a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolán. 1991-től 30 éven át a komáromi Jókai Mór Városi Könyvtárban helyezkedett el. Fő kutatási témája volt Komárom és környékének második világháborús hátországi története, a háború még ismeretlen áldozatainak, hősi halottainak felkutatása. Kutatási eredményei alapján helytörténeti kiállításokat rendezett, előadásokat tartott, szervezett.
Események:
1855 – Párizsban bemutatják Giuseppe Verdi A szicíliai vecsernye (Les vêpres siciliennes) című, huszadik operáját. ––> Dupla csavar – Verdi: A szicíliai vecsernye
2009 – A magyar feltalálók napja
