Gödöllői királyi szakácskönyv
(a papiruszportal.hu archívumából [2009])
Szerző: leho
Második, bővített kiadásban jelent meg nyáron a Gödöllői királyi szakácskönyv, mely egy ma divatos gasztronómiai kiadványnál jóval több, hiszen a receptek mellett kultúrtörténeti csemegéket is felszolgál. Sisi, Ferenc József, Gizella, Rudolf és Mária Valéria étkeiről, étkezési szokásairól, róluk fennmaradt, az étkezéshez köthető anekdotákról olvashatunk. A tetszetős kiadványt archív és az ételekről készített mai felvételek, grafikák, étlap, menetrend stb. teszik még színesebbé.
Nem ez az első kötet Szabó Margit tollából és az Aquincum Kiadó gondozásában, amiről írunk. A Gödöllői Királyi Kastély volt sajtófőnöke és nem mellesleg a Sisi Baráti Kör alapító titkára a kultúrával és a hagyományokkal való foglalkozást munkaköri feladatai mellett hobbiból is űzi. Ennek ékes példája volt Sisi képeskönyve és legutóbb a Rudolf trónörökösről szóló olvasókönyv. A Sisi Baráti Kör nem csupán kipipálja a rubrikákat önigazolásként, hanem élő, lüktető civil szerveződésként programokat szervez, járja a Sisi-emlékhelyeket, kapcsolatokat és hagyományt ápol. Nagyon rokonszenves szervezet.
A kötet elsődleges érdeme – lévén szakácskönyv – a szép és gondos kiállítás mellett a korabeli étkek leírása. A minap voltam egy olyan kiállításmegnyitón, ahol a kiállító saját készítésű palacsintáival vendégelte meg az érdeklődőket. Gémesi György gödöllői polgármester a kötet ajánlójába arról ír, hogy a (kiegyezés után királyivá avanzsáló) kastélyt építő Grassalkovich Antal különleges palacsintával (Gombás-zöldborsós Grassalkovich-palacsinta) fogadta Mária Teréziát (aki Sisivel ellentétben nem kényeztette el a magyarokat látogatásaival, mint az nemrég egy kriptabejáráson is elhangzott). És ha a magyar történelem kevés lenne kedvcsinálónak, E. T. atyja, Steven Spielberg is odavolt gödöllői látogatása során a kürtőskalácstól.
Az egyszerűbb ételek (pl. paradicsomos káposzta) mellett természetesen a kötetbe kerültek a királyi nívót mutatók is (pl. szalonka májas pirítóssal), és a receptek mellett mindig kapunk egy rövid életrajzi leírást is az uralkodócsalád tagjairól, a kastélyalapítóról, bablevese kapcsán a „nagy mesemondóról”, a kiegyezés tető alá hozóiról (Deák Ferenc és Andrássy Gyula), Ferenczy Idáról, a legnagyobb magyarról vagy éppen Blaha Lujzáról.
A gyarló gurmanok mellett így a történelemfogyasztók is megkapják a magukét. Noha néha édesszájú és gyomrát szerető ember lévén a főfogások és a desszertek (arányuk majd egyforma) is étvágygerjesztőek, sőt az egyiket ki is próbáltuk, és nem csalódtunk benne (szegedi gulyás), a kötet számomra legfőbb értéke a kultúrkörnyezetbe ágyazása, körítése. Nemcsak az derül ki belőle, hogy Ferenc József a kedvence tafelspitzét (tányérhús) mivel helyettesítette vadászatai során – ahol, mivel nem oktrojált, hanem természetes közegének számított, egészen emberi vonásokat is mutatott –, vagy hogy az udvari vonat 49 perc alatt ért Gödöllőre, hanem az is, hogy „a nemzet csalogányának” Gödöllőn volt nyaralója, és híresen jó háziasszony is volt – ezt többek közt Blaha Lujza tortája is igazolja.
Szabó Margit azonnal lemondhatna titkári tevékenységéről, ha nem lenne a könyvben az 1967. évi koronázási menü, de ott van (Sévigné-levessel kezdődött június 8-án, és június 9-én a pesti Vigadóban persze volt tányérhús is császár módra). Megtudjuk, hogy 1885-ben az Országos Általános Kiállításon a dobostortát a királyi párnak a feltaláló tálalta fel, Dobos C. József. A dobostorta a fitneszhajlamú Sisi kedvencévé vált és Érdemkeresztet „aggatott” a cukrász mellére (Dobos inaséveiben az Andrássy családnál dolgozott). Mosolyt fakaszt az ember arcára – még október 7-én is – a bécsi és budai királyi étkezési rend: Ferenc József hosszú, unalmas, kötelező rossznak tartva elég hamar letudta az ebédet, ennek következtében amikor befejezte az étkezést, annak vége is volt. Így az udvar tagjai és a meghívottak többnyire éhesek maradtak, s vagy előtte, vagy utána másutt kellett megebédelniük, aminek igencsak örültek a bécsi Burg és a budai Vár melletti vendéglők tulajdonosai, így a Tabán melletti Burgzsandáré is. A jobbnál jobb történeteknek se vége, se hossza. És természetesen a kötetbe kerültek gödöllői specialitások is.
Mindent egybevetve a szakácskönyv kiváló történelmi olvasókönyv is, szórakoztatva, könnyedén mesél és tanít. Benne igen, de rajta nem találtunk fogást. A vendéglátóiparban dolgozóknak kötelező, mindenki másnak melegen és hidegen ajánlott olvasmány.
Fülszöveg
Szeretné megkóstolni Sisi kedvenc süteményeit? A nádszálkarcsú királyné ugyanis szerette a finomságokat, kedvencei közül az Erzsébet-karika és délutáni csemegéjének receptje is olvasható a Gödöllői királyi szakácskönyvben. Evett már tafelspitzet? Biztosan, hiszen Ferenc József uralkodói konyhájában nevezeték így a főtt marhahúst, amihez őfelségének kapros zöldbabfőzeléket vagy éppen parajkrémet tálaltak. A Gödöllőn sokat tartózkodó királyi gyerekek, Gizella, Rudolf és Mária Valéria kedvenc fogásait is megismerheti, sőt még a császár-király „barátnéja”, Schratt Katalin kuglófjának leírást is. A bécsi Burgtheater színésznője reggelente frissen sütött csemegével kedveskedett legkegyelmesebb hódolójának. Egy másik, magyar színésznő, a nemzet csalogánya kedvenc tortáját is megsütheti: Blaha Lujza a királyi családhoz hasonlóan gyakran pihent Gödöllőn.
A második, bővített kiadásában megjelenő szakácskönyv az olvasók javaslatára közli a kastély híres vendégei: Kossuth Lajos, Petőfi Sándor és Széchenyi István egy-egy kedvenc étkének receptjét.
Szabó Margit: Gödöllői királyi szakácskönyv
Aquincum Kiadó – őfelsége Bt., Gödöllő, 2009
Második, bővített kiadás
Borító- és gödöllői kastélyfotók: Hapák József
Ételfotók: Oláh Csaba
ISBN 9789638661542
