Névnapok: Zsófia, Bodza, Denissza, Deniza, Dionízia, Döníz, Fürtike, Izaura, Izidor, Izor, Izóra, Izsák, János, Médea, Rupert, Szaffi, Szofi, Szófia, Szonja, Upor, Zsófi
Események:
1248 – Konrad von Hochstaden érsek lerakja a kölni dóm (Szent Péter- és Szűz Mária-dóm) sarokkövét. Tornyai több mint 150 méter magasak és csúcsával együtt 157 méteres magasságával a világ harmadik legmagasabb temploma. Rendkívüli egyházi, történelmi és művészeti jelentősége miatt az épület 1996-ban felkerült az UNESCO világörökség listájára.
1514 – Jodocus Badius Ascensius Párizsban kiadja Saxo Grammaticus Gesta Danorum (A dánok cselekedetei) című művének latin változatát.
1711 – névtelenül megjelenik Alexander Pope angol költő Esszé a kritikáról című műve, amely hatalmas sikert aratott, ugyanakkor kihívta néhány irodalomkritikus haragját is.
1858 – harmadszor is megnyílik a Királyi Olasz Opera (1892-től Királyi Operaház) a londoni Covent Gardenben (az előző épületeket tűz pusztította el).
1863 – Párizsban megnyílik a Salon des Refusés (a Francia Akadémia intézményeként működő Salon által elutasított művek) kiállítása, ahol Paul Cézanne, Camille Pissarro, Henri Fantin-Latour, James Whistler és Édouard Manet alkotásai láthatók.
1891 – Jules Massenet Esclarmonde című négyfelvonásos operájának premierje Párizsban, a Théâtre Lyrique-ben.
1953 – Rotterdamban felavatták Osip Zadkine fehérorosz származású francia absztrakt szobrász híres, Az elpusztított város emlékművét.
1960 – Dmitrij Sosztakovics 7. (fisz-moll, Op. 108) vonósnégyesének ősbemutatója Leningrádban.
1990 – Vincent Van Gogh egyik legelismertebb festménye a Dr. Gachet portréja (első változat) rekord áron, 82,5 millió dollárért kelt el egy aukción (jelenlegi értéke 192,4 millió dollár).
1997 – Philip Glass 4., „Hősök” szimfóniája (David Bowie albumán alapul) a St. Martin in the Fields Akadémián kerül bemutatásra, a Crouch End Fesztiválon (London).
2015 – Bródy János megnyitja Egerben az Egri Road Beatles Múzeumot.
Megszületett Claudio Monteverdi (1567–1643) itáliai barokk zeneszerző, pedagógus és karnagy, az opera első nagy mestere volt.
Első művét tizenöt évesen vetette papírra, 1590-ben a mantovai hercegi udvar szolgálatába lépett, aki hamar a hercegi udvar zenei életének tényleges irányítójává vált. 1607-ben az Accademia degl’Invaghiti megbízásából komponálta első operáját. Operái jelentették a műfajjal való kísérletezés időszakának betetőzését. A firenzei zenés drámák egyhangúságát olyan kompozícióvá alakította át, amelyben a zene minden eszközzel a drámai szöveget szolgálta. Több mint tizenöt operát komponált, de ezek közül csak három maradt fenn. Ma elsősorban mint operaszerző él a köztudatban, ám úgy tűnik, hogy nem az opera, hanem a madrigál érdekelte a legjobban, összesen nyolc kötetnyi madrigálgyűjteményt jelentett meg életében. Írt még háromszólamú strófikus dalokat, hangszeres bevezetővel és egyházzenei darabokat (Orfeusz, Odüsszeusz hazatérése, Poppea megkoronázása). ––> Monteverdi a Művészetek Palotájában
Megszületett Mihail Bulgakov (1891-1940) orosz író, költő, drámaíró.
Az orosz irodalom egyik legnagyobb szatirikus alkotója. 1916-ban lediplomázott és Szmolenszk vidékén fogadott el egy állást, mielőtt Vjazmában kezdett volna praktizálni. 1921 októberének végén Bulgakov Moszkvába költözött és több újságnak és folyóiratnak is dolgozott. Ekkoriban kezdett kisebb prózadarabokat publikálni egy Berlinben megjelenő emigráns lap hasábjain. 1922 és 1926 között több mint 120 tudósítását és esszéjét közölte le. 1923-ban Bulgakov belépett az oroszországi írószövetségbe. 1930 után Bulgakov művei nem kaptak nyilvánosságot. Nyílt kéréssel fordult a Szovjetunió vezetéséhez, hogy vagy tegyék lehetővé emigrációját, vagy adjanak neki munkát. Sztálin maga hívta fel Bulgakovot, és ígért neki segítséget. Műveit reményei ellenére továbbra sem hozhatta nyilvánosságra és nem is mutathatta be őket. Keserűen rosszalló és groteszk leírása az akkor születőben lévő Szovjetunió hétköznapjairól gyakran fantasztikus és abszurd vonásokat tartalmazott. Sok műve a szigorú sztálinista cenzúra áldozata lett, ezeket csak sok évvel a halála után ismerhette meg az olvasóközönség (A Mester és Margarita, A fehér gárda, Színházi regény).
Ezen a napon született:
Nicolae Grigorescu (1838-1907)
román festő, a modern román festészet egyik alapítója. a családja Bukarestbe költözött. 1861-ben Párizsba ment tehetségét még jobban gyarapítani. Itt később híressé vált francia festőkkel ismerkedett meg. 1877-ben részt vett a román függetlenségi háborúban. Közben sokat rajzolt, festett, megörökítette a fronton töltött időket. 1889-ben munkáit kiállították Párizsban és Bukarestben.
Lyman Frank Baum (1856–1919)
amerikai író, újságalapító. Legismertebb műve az Oz, a nagy varázsló, és annak folytatásai. Az Óz-sorozat 14 könyvét írta meg.
Arthur Schnitzler (1862–1931)
osztrák író. 1900-ban megjelent első műve a Gustl hadnagy. Ezzel egy csapásra híres lett, de bíróság elé idézték, mert „az osztrák-magyar hadsereg becsületét és hírét rontotta és rossz fényben tüntette fel”. Tiszti rangját 1901-ben ennek következtében elvesztette. Színpadi íróként egyszerre volt sikeres és vitatott. Nyugtalansága, meghasonlottsága érződik művei hangvételében. Saját érzéseiről ír, de egy kívülálló távolságtartásával. Mindenkit meghallgat, mindent megfigyel és feljegyez. Kizárólag naplója személyesebb hangvételű, itt is inkább ironikus, mintsem őszinte (Út a szabadba, Álarcok és csodák, A titokzatos asszony).
Katherine Anne Porter (1890–1980)
Pulitzer-díjas amerikai újságíró, esszéíró, novellaíró, regényíró és politikai aktivista. Egyetlen regénye, az 1962-es Bolondok hajója (Ship of Fools) című, abban az évben a legkelendőbb regény volt Amerikában. Bár novelláit sok kritika érte, 1964 és 1968 között ötször jelölték irodalmi Nobel-díjra.
James Mason (1909-1984)
Golden Globe-díjas angol színész, rendező, forgatókönyvíró és producer. A színjátszással egyetemi évei alatt került kapcsolatba, mint az egyetem színjátszókörének tagja. Később vándortársulatokkal járta Angliát. 1933-ban a West Enden debütált. Első filmszerepét 1935-ben kapta. Az 1940-es évek egyik legragyogóbb angol filmcsillaga lett. Számos emlékezetes karaktert formált meg a lehető legszélesebb jellemskálán. 1947-ben Hollywoodba költözött, ahol a „legsztárok” soraiba küzdötte fel magát. Több mint 140 filmet forgatott (Törvényes gyilkosság, A brazíliai fiúk, Tisztes honpolgárok).
Max Frisch (1911–1991)
svájci építész, író. A legkiemelkedőbb svájci írók közé tartozik, munkássága része a német irodalomnak. Életének közel nyolcvan éve alatt a drámák és a regények mellett az építőművészetben is tudott alkotni. Kiemelkedő drámái az És a holtak újra énekelnek, a Biedermann és a gyújtogatók, jelentős regénye a Stiller, a Homo Faber és a Ganteibein legyen a nevem.
Salamon Ernő (1912-1943)
költő. Bekapcsolódott a kommunista mozgalomba, sztrájkok szervezésében vett részt. 1933-ban a Brassói Lapoknál volt riporter, versei itt és a Korunkban jelentek meg. 1936-ban egész Erdélyt bejárta, mint a Korunk terjesztője. A Horthy-Magyarországon üldözték, többször letartóztatták, 1941-ben a hírhedt ákosfalvai táborba internálták, munkaszolgálatra küldték. 1943. február 27-én olasz katonák agyonlőtték.
André de Toth (Tóth Endre, 1913-2002)
filmrendező, forgatókönyvíró, filmproducer. A film noir és a western műfaj megújítója, valamint az első háromdimenziós horrorfilm rendezője. Több neves színész útját egyengette, például Charles Bronsonét is, aki nevét Buchinskyről az ő kérésére változtatta Bronsonra. Igazi hollywoodi legenda volt. A filmgyártás mellett is az izgalmakat kereste. Festett, szobrászkodott, kipróbálta a repülést, versenyautókat vezetett, lovagolt, síelt, búvárkodott (Sötét víz, Kelepce, Piszkos játék).
Norrie Paramor (1914-1979)
brit lemezproducer, zeneszerző, rendező és karmester, akinek nagy érdeme, hogy jelentős része volt abban, hogy az 1950-es években az Egyesült Királyságban is megjelent a rock and roll.
Kenderesi Tibor (1920-2011)
színész. Már 1938-ban felvették a Színiakadémiára, de a háború következtében félbe kellett szakítania tanulmányait. A háború után a budapesti Nemzeti Színház stúdiójában mélyítette el tudását négy éven át. Több színháznál is játszott, 1981–2011 között a Vígszínház tagja volt (Kísértet Lublón, Fekete gyémántok, Dögkeselyű).
Richard Avedon (1923-2004)
amerikai fotóművész. Olyan hírességekről készített portrét, mint Brigitte Bardot, Samuel Beckett, Björk, Marlon Brando, Charlie Chaplin, a Dalai láma, Bob Dylan, Dwight D. Eisenhower, Alfred Hitchcock, Buster Keaton, Nastassja Kinski, Malcolm X, Marilyn Monroe, Pablo Picasso, Ezra Pound, Arnold Schwarzenegger és Andy Warhol.
G. Szabó Judit (1925–2010)
ifjúsági író. Tanult a Képzőművészeti Főiskolán, a Közgazdasági Egyetemen és a Műszaki Egyetemen. Ifjúsági regényeket írt, melyeknek fő ihletői ikerlányai voltak. Később a krimi területére is elkalandozott (A macskát visszafelé simogatják, Megérjük a pénzünket!, A Madárijesztő-ház). ––> A Madárijesztő-ház
Ajtai Andor György (1929-2009)
Aranytoll-díjas újságíró, lapszerkesztő, színész, sportegyesületi elnök (Ki beszél itt szerelemről?, Dögkeselyű, Szamárköhögés).
Jurka László (1930-1993)
Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató. Eredetileg festőművésznek készült. 1964-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színháznál kezdte, ahol 1977-ig volt tag. Vendégként rendezett a Radnóti Irodalmi Színpadon is. 1977 és 1980 között a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója volt. 1980-tól a Pannónia Filmstúdió munkatársa volt. Munkássága során az amatőr mozgalmat, és a munkásszínjátszást támogatta.
Szabó Marianne (1932)
Munkácsy Mihály-díjas iparművész, textilművész, a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja. Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Iparművészeti Főiskolán folytatott, 1959 óta kiállító művész. Férje, Makovecz Imre halála óta férje szellemi hagyatékát és emlékezetét ápolja a pályatársakkal, köztük Melocco Miklóssal, Szörényi Leventével együtt.
Kovásznai György (1934–1983)
festő, animációs rendező, író. Már 15 éves korában elhatározta, hogy festőművész lesz. 1949-ben beiratkozott az OTI szabadiskolába. 1952-ben kezdett el a Képzőművészeti Főiskola festő szakára járni, 1954-ben azonban elhagyta az iskolát. Nem csak festett, jelentős írói életművet hagyott hátra, benne önéletrajzi, filozófiai írásokkal, drámákkal. 1963-1982-ig 26 animációs filmet készített változatos technikákkal.
Mireille Darc (Mireille Aigroz, 1938-2017)
francia színésznő. Pályáját színpadon kezdte, és később szerepelt a tv-ben is. 1960 óta filmez különböző műfajokban, s fokozatosan került az előtérbe kalandos történetek fiatal hősnőjeként. 1965-ben a Georges Lautner rendezte Galia címszerepével robbant be a francia sztárok sorába. Pályája során csakis vígjátéki szériafilmekben foglalkoztatták (A nagy átverés, Azok a csodálatos férfiak, Magas szőke férfi felemás cipőben).
Chazz Palminteri (Calogero Lorenzo Palminteri, 1952)
szicíliai-olasz származású amerikai színész és író. Számos nagy sikerű alkotásban szerepelt, többek között a Bronxi Mese, a Csak egy kis pánik, és a Közönséges bűnözők című filmekben. Drámaíróként, Palminteri írta a Bronxi Mese és a A hűtlenség ára című filmeket. Rendezői bemutatkozása a Nemek csatája című film (Oscar, Diszkópatkányok, Halálos hajsza).
Tari István (1953)
József Attila-díjas vajdasági magyar költő. Az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Karának Magyar Tanszékén tanult. 1976–1994 között a Képes Ifjúság, a jugoszláviai magyar fiatalok hetilapjának újságírója, szerkesztője volt. 1994–1998 között az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör alapító elnöke volt. 2003–2012 között a Magyarkanizsai Írótábor szellemi vezetője volt.
Mike Oldfield (1953)
Grammy-díjas angol zeneszerző, többhangszeres zenész (elsősorban gitáros). Az 1970-es évek elején kezdte komponálni a később Tubular Bells néven megjelent művét. A lemez, amit 1973 májusában adtak ki, azonnal és hatalmas sikert aratott, a kritikusok is egyöntetűen dicsérték. A könnyűzenei világban akkoriban kizárólagos, néhány perces szerzemények helyett itt az 50 perces mű mindössze két részből áll. Megszületett a könnyűzenei koncept egyik leghíresebb darabja, ötvöződnek benne a rock, a klasszikus zene és a világzene elemei. Ezután Oldfield sikeresebbnél sikeresebb lemezekkel jelentkezet (Discovery, Amarok, Return to Ommadawn).
Kolovratnik Krisztián (1977)
színész. 1995–1999 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, 2000-2006 között a Vígszínház tagja volt. Később élt Barcelonában, majd szabadúszóként dolgozott. Több nyelven is beszél. Játszik zongorán, gitáron és tangóharmonikán, sőt zeneszerzéssel is foglalkozik (Sorstalanság; Szabadság, szerelem; Eszter hagyatéka).
David Krumholtz (1978)
amerikai színész. A Gyilkos számok (NUMB3RS) című sorozat egyik főszereplője. Édesanyja magyar származású, 1956-ban hagyta el Magyarországot. 13 évesen kezdte el színészi pályafutását, amikor követte barátait egy nyitott meghallgatásra, 16 évesen főszerepet kapott a Monty című sorozatban. 2005-ben televízió-sikert aratott a Gyilkos számokkal, ahol Charlie Eppes-t, a matekzsenit játssza, aki segít az FBI-ügynök testvérének (Télapu, Kalandférgek, Spancserek).
Schruff Milán (Schruff Tamás Milán, 1983)
színész. 2003-2007 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója volt, színművész szakon. 2007-2011 között az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt, majd szabadúszóként dolgozott. 2014-2016 között a tatabányai Jászai Mari Színház, 2017-től az Orlai Produkciós Iroda társulatának tagja.
Ezen a napon halt meg:
Genersich János (Johann Genersich, 1761-1823)
történész, író, pedagógus, kiemelkedő történeti művek, tankönyvek, valamint (főként leányoknak szánt) ifjúsági irodalom szerzője. A pozsonyi evangélikus líceumba járt, hol szorgalmasan olvasta a római klasszikusokat. Az 1782. nyári félévre a jénai egyetemre iratkozott be, ahol a görög irodalmat tanulta és Schütz udvari tanácsos Homérosz-előadásait hallgatta.
Szacsvay Sándor (1752-1815)
az első jelentős újságíró. A felvilágosodás és a francia forradalom eszméit terjesztette, s nevéhez fűződik az ironikus és kritikus hangvételű, néhol a csípős humort sem mellőző, szatirikus publicisztika meghonosítása. 1781-82-ben Pozsonyban dolgozott Rát Mátyás mellett az első magyar nyelvű újságnál, a Magyar Hírmondónál.
Edmund Kean (1787-1833)
angol drámai színész. Korán megszökött anyjától, mint hajóslegény Madeirába ment, csakhamar visszatért Londonba és 18 éves korától fogva ifjúi hősszerepekben lépett föl Drurylane, majd a Sandler-színházban. Noha kicsiny és púpos volt, határozott sikert aratott. Pátosz és erő jellemezték előadását.
Reményi Ede (1828-1898)
zeneszerző, hegedűművész. A világ öt kontinensén ismert virtuóz, Viktória királynő „udvari virtuóz” címmel kitüntetetett hegedűse volt. Görgei Artúr segédtisztje, majd kedvenc hegedűse lett, emiatt külföldi emigrációba kényszerült a szabadságharc leverése után. Amerikába került, képzett hegedűművészként tért vissza Európába, majd rövid idő alatt páratlan karriert futott be. A kor számos kiemelkedő zeneszerzőjével kapcsolatba került, többek közt 1852-53-ban a fiatal Brahmsot magával vitte hangversenyútjaira.
Emily Dickinson (1830-1886)
amerikai költőnő. Magábafordulóan és a környezetétől elzárkózottan élt. A legújabb adatok szerint összesen 1789 verset írt, ezek közül azonban csak néhány jelent meg életében, azok is névtelenül, vagy tudta nélkül.
Zilahy Károly (Zilahi-Kiss, 1838–1864)
költő, író, kritikus. Tizenöt éves korában megjelent az első munkája, ettől kezdve folytonosan írt nemcsak vidéki, hanem fővárosi lapokba is. Kiváló elemző tehetségű, szinte fékezhetetlen becsvágyú tollforgató volt. Prózai és verses dolgozatai a sok lapban jelentek meg (Az arkanzászi lókötők, A lelánczolt Prometheus, Tréfás versek gyüjteménye).
Ádám Jenő (1896–1982)
Kossuth-díjas zeneszerző, karnagy, érdemes művész. Az első világháború során orosz hadifogságban zenekart, kórust szervezett. Hazatérve Kodály Zoltán zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián, 1933-ban karmesteri-karnagyi diplomát szerzett Berlinben. 1929-től 1959-ig, nyugdíjazásáig volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. Tevékenysége fontos területének számított népművelő, zenenépszerűsítő munkássága is.
Domanovszky Endre (1907–1974)
kétszeres Kossuth- és Munkácsy-díjas festő, érdemes és kiváló művész. A Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, még főiskolás volt, amikor 1929-ben kiállított a Tavaszi Szalonon. Két alapvető stíluskorszakát szokták megkülönböztetni: a „novecentós” szakaszt és a „szocialista realizmus” korszakát.
Garay György (1909–1988)
Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, érdemes művész. 1945–1951 között az Magyar Állami Operaház zenekarának koncertmestere. Ebben az időben kezd tanítani a Zeneakadémián. Ezzel párhuzamosan 1951-től az Állami Hangversenyzenekar koncertmestere. Nevéhez fűződik többek között Veress Sándor, Tardos Béla, Sugár Rezső, Ránki György, Mihály András, Jemnitz Sándor több művének ősbemutatója, valamint más kortárs művek – ugyancsak főként az ötvenes évek közepén készített – rádiófelvétele. Művészi sikereinek csúcsán, az 1960/61-es években a lipcsei rádiózenekar koncertmestere lett.
Bán Zoltán (1916-1998)
színész, szerkesztő, rendezőasszisztens. Pályáját 1933-ban kezdte a soproni színházban Tolnai Andor társulatánál. Az 1930-as évek végétől munkaszolgálatos. A háború után különböző szakszervezeti lapoknál szerkesztőként dolgozott. Dolgozott az Országos Filharmóniánál, a Vidám Színpadon, a József Attila Színháznál, a filmgyárban, a Magyar Televízióban és a Magyar Rádiónál (Felfelé a lejtőn, Illetlenek, Kismaszat és a Gézengúzok).
Carlos Fuentes (Carlos Fuentes Macías, 1928-2012)
mexikói író, irodalomtudós. Felsőbb iskoláit Mexikóvárosban végezte, ebben az időben újságíróként is dolgozott. Eleinte Fuentes az apjához hasonlóan diplomataként dolgozott és csak 1959-től kezdett el komolyan írással foglalkozni (Artemio Cruz halála; A hadjárat; Diana, a magányos vadász).