Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • A Kremerata Baltica koncertje a Tavaszi Fesztiválon Archívum
  • Khorosz kapi ilidzseszi Archívum
  • Benjamin Britten és Dmitrij Sosztakovics lemeze Archívum
  • A reneszánsz ember – Matthew Landrus: Leonardo da Vinci hagyatéka Archívum
  • Bartók, Dobszay Archívum
  • Dr. Kubassek János – Jeles világjárók nyomdokain Archívum
  • Heti papiruszok (2252) Egyéb kategória
  • Omega 50 Archívum

A kor: ó, a kór: korrupció – Eladó város ez…

Posted on 2023.03.07.2025.01.02. By admin 1 hozzászólás a(z) A kor: ó, a kór: korrupció – Eladó város ez… bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Mika Róbert

Remélem, sokan emlékeznek még a Papiruszportálon megjelent Valóság, só – Karthágó című írásunkra. Scipio Aemelianus állítólag a lerombolt Karthágó láttán nem könyörületet érzett, hanem valamiféle különös fanatizmus ragadta el, megjósolván, hogy egy napon hasonló vég fogja érni Rómát. Persze a Római Birodalom bukásáig még sok évszázadnak kellett eltelnie, de maga Scipio sem sejtette talán, hogy Róma milyen közel áll egy sokkal szomorúbb véghez.

Nem fizikai rombolás, ennél sokkal súlyosabb kór támadta meg Rómát. Egy olyan betegség, amit nagyon nehéz legyőzni, amely ha beleeszi magát a társadalomba, sokkal pusztítóbb féreg lehet, mint bármi. A kór neve: korrupció.

A megvesztegetést természetesen nem a rómaiak találták fel, nyomaira már jóval előttük rábukkanhatunk az antik világban. A görög városállamok, különösen Athén hírhedten fertőzött volt, de a köztudatban például Spártáról úgy tudják, hogy a vaspénz állama megvesztegethetetlen volt, ami törvényeiből is következik. Azonban ez nem feltétlenül igaz! Valójában az ún. „lükurgoszi alkotmány” – amely akár az állítólagos delphoi jóslat szerinti Nagy Rhétra, akár a krétai alkotmány alapján készült nagyjából a Kr. e. VII. században – egyik szerepe az lett volna, hogy a korrupciót csírájában elfojtsa. Az ecettel törékennyé tett vaspénz ugyanis olyan nehéz volt, hogy 10 mina (6 kg aranynál kisebb mennyiség) érték elraktározásához külön kamra, elszállításához igás szekér kellett volna – írja Plutarkhosz, majd hozzáteszi –: …maga után vonta a megvesztegetés megszűnését. Lükurgosz szigorú intézkedései – közöttük olyan kommunisztikusak is, mint pl. az ingó vagyon közössé tétele (ezt már a spártaiak sem fogadták el) – minden bizonnyal egy darabig érvényben voltak, de Karl Leo Noetlichs német történész a múlt század végén (1987) több mint egy tucat olyan esetet hozott föl, miszerint e valaha büszke és erős polisz lakói talán mégsem éltek teljesen korrupciómentes életet. Erős a gyanú, hogy vesztegettek és megvesztegethetők is voltak, sőt, spártai spártai ellen is szőtte a cselt.

Lépjünk egy kicsit az időben, és menjünk nyugatabbra. Nézzük, mi történt Rómával! Azaz történetünk nem is itt kezdődik, hanem a Földközi-tenger túloldalán, a félnomád Numídiában.
Róma hű szövetségese, Masinissa numídiai király fél évszázados uralkodása alatt megérte Karthágó elpusztítását. Az immáron jócskán megnövekedett országát legidősebb fiára, Micipsára hagyta. Miscipának két fia volt, Hiempsal és Adherbal, de korán elhunyt öccsének gyermekét, Jugurthát is befogadta, nevelte.
Jugurtha kiemelkedően jó hadvezér és nagyon jó politikus volt, legalábbis unokatestvéreihez képest. Hispániában a rómaiak oldalán elismerést szerzett bátorságával Kr. e. 133-ban. Kr. e. 118-ban meghalt Micipsa, és az országot három részre osztotta fiai és unokaöccse között. Jugurtha gyorsan cselekedett és megölette Hiempsalt. A felháborodott Adherbal bosszúra éhesen nagy sereggel támadt az orvgyilkosra, de a hátrányos helyzetben lévő Jugurtha legyőzte, megfutamította unokatestvére csapatát. Adherbal jobb híján Rómában kereste az igazát, s a szenátus segítségét kérte. Jugurtha sem volt rest, gazdag ajándékokkal felszerelve követeket küldött az Örök Városba, hogy megvesztegesse vele az ítélethozókat. A szenátorok meghallgatták a két felet, majd a bőkezű ajándékokkal megpuhítva látszólag igazságos döntést hoznak: kétfelé kell osztani Micipsa egykori királyságát. A kor tudósítója, Sallustius szerint a határozat értelmében az addig sem fedhetetlen életű Lucius Opimius vezetésével tíz követnek kellett igazságosan felosztania a területeket. Ám az igazság a pénz oldalára állt, és a lefizetett követek az értékesebb területeket Jugurthának adták. A történtek után Jugurtha úgy gondolta, hogy Róma a pártjára állt, így Adherbalt Cirta városába szorította. A földönfutóvá tett örökös újra a szenátushoz fordult segítségért, de az csak egy fenyegetőző követséget küldött a trónbitorlóhoz, hogy hagyjon fel az ostrommal. A követek dolgavégezetlenül távoztak, s bár nem bizonyított, ám sejthető, hogy miért. Jugurtha bevette Cirta várát (Kr. e. 112), megölette Adherbalt – és elkövetett egy nagy hibát. A római kereskedők által is megbecsült városban vérfürdőt rendezett a kereskedők között. E vérengzés, a válság elhúzódása, illetve a megvesztegetésekről keringő hírek végképp felháborították Rómát. A szenátust megijesztette a népharag, így kénytelen-kelletlen megbízták Lucius Calpurnius Bestia consult, hogy seregével büntesse meg Jugurthát. A „vadállat” hatalmas csinnadrattával vonult be Numíbiába, majd csendes macskaléptekkel osont vissza Rómába, természetesen dugig töltött zsebekkel. A látszólagos behódolás és a római népnek küldött kárpótlás azonban nem hatotta meg a római közvéleményt, és így a kényszerhelyzetben lévő szenátus magához rendelte Numíbia királyát, megígérve, hogy ha őszintén felel kérdéseikre, nem esik bántódása. A rongyos ruhában, vezeklőként érkező Jugurthát – ez később másokkal is előfordult – ekkor Caius Baebius néptribun mentette meg, aki megtiltotta a királynak, hogy válaszoljon a kényes kérdésekre, s ezzel patthelyzetet idézett elő. Az évek óta húzódó ügy végkifejletét végül az a javaslat okozta, miszerint a numíbiai királyi család Rómában élő tagját, Massivát léptessék trónra Jugurtha helyett. Jugurtha azonnal megölette rokonát, s ezzel betelt a pohár! A botránnyal torkig lévő, felháborodott nép most már követelte a szenátustól, hogy tegyen pontot az ügy végére. Az SPQR jobb híján és ígéretéhez híven kiutasította Jugurthát Rómából, aki állítólag ezekkel a szavakkal búcsúzott: „Eladó város ez, s el is kel hamarosan, ha vevője akad.”
A megvesztegettek, köztük Opimius és Bestia, hamarosan megkapták büntetésüket, örökre el kellett hagyniuk a megalázott várost. Numíbiába bevonult Caius Marius, később katonai reformjáról is híres hadvezér és államférfi, s hamarosan megtörte Jugurtha ellenállását: a hétpróbás gazembert fényes diadalmenettel vezette végig Róma utcáin. Jugurthát, a korrupció jelképét, hat nappal a győzelmi ünnep után, Kr. e. 104. január 7-én, a Tullianumnak nevezett állami börtönben egy ítélet-végrehajtó megfojtotta.

A római nép így védte meg magát és mutatott példát. A gyilkos kór legyőzése nem lehetetlen, még a XXI. században sem.

Archívum Tags:Korboncnok

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Newbery Medal – Az ismeretlen Serédy Kató
Next Post: Március 8.

Related Posts

  • Ügyeletben. Egy kezdő orvos feljegyzései Archívum
  • A reneszánsz ember – Matthew Landrus: Leonardo da Vinci hagyatéka Archívum
  • Prága, a száz torony városa 1. Archívum
  • Ötvenéves a Magyar Nemzeti Galéria Archívum
  • Olvas(s)atok – Laza haza, avagy a zálla mén vagyok Archívum
  • Pozsonyi papiruszok 11. Archívum

Comment (1) on “A kor: ó, a kór: korrupció – Eladó város ez…”

  1. Visszajelzés: Heti papiruszok (2310) – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Keller, Kremer és Schubert
  • Hangszínek bűvöletében – hangszerelés felsőfokon
  • Orosz művek, orosz előadók a Müpában
  • Szokolov, Byrd és Brahms – valamint Chopin és Bach
  • Az oboa, a fuvola és a medvék

Legutóbbi hozzászólások

  1. Enescu, Richard Strauss és a hegedű-zongora szonáta műfaja szerzője Május 4. – papiruszportal.hu
  2. Bohémélet szerzője Április 28. – papiruszportal.hu
  3. Az utolsó tangó szerzője Április 28. – papiruszportal.hu
  4. Fabio Luisi és Jordi Savall a Művészetek Palotájában szerzője A humánum Beethovennel és Schuberttel – papiruszportal.hu
  5. Savall, a csoda szerzője A humánum Beethovennel és Schuberttel – papiruszportal.hu
  • Prága, a száz torony városa 1. Archívum
  • Juan Marsé: Utolsó délutánok Teresával Archívum
  • Nekrológ helyett Archívum
  • Augusztus 17. Naptár
  • Június 3. Naptár
  • Pozsonyi papiruszok I. Archívum
  • Március 7. Naptár
  • „Magyarnak lenni kollektív neurózis” Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme