Névnapok: Lehel, Alfonz, Alfonza, Alfonzin, Alfonzina, Elfrida, Gusztáv, Lél, Mária, Mia, Miett, Mietta, Özséb, Polli, Regő, Regölő, Regös, Regős, Szerénusz
Események:
1865 – megjelenik Lewis Carroll angol író, költő, matematikus gyermekirodalmi klasszikusa, az Alice Csodaországban 
című meseregény első kiadása. A művet 174 nyelvre fordították le. A könyv hatalmas sikert aratott, így Carroll megírta a folytatást: Alice Tükörországban.
1877 – megnyílik a San Francisco Public Library (akkori nevén San Francisco Free Library) 5000 kötettel. Az ingyenes nyilvános könyvtárat a városi Könyvtármegőrzési Alap finanszírozta.
1947 – Maria Callas Amerikában született görög származású szoprán opera-énekesnő debütál a Veronai Arénában (Olaszország) Amilcare Ponchielli Gioconda (La Gioconda) című művének címszerepében.
1958 – Göncz Árpádot a Bibó-per vádlottjaként életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték a fellebbezés lehetősége nélkül. Az 1963-as általános amnesztiával szabadult.
1961 – a The Beatles első fellépése a liverpooli Cavern Club házi bandájaként.
1973 – George Lucas rendezésében megjelenik az American Graffiti című film, Richard Dreyfuss és Ron Howard főszereplésével. Forgatókönyvírók: George Lucas, Gloria Katz és Willard Huyck. A filmet a svájci Locarnói Nemzetközi Filmfesztiválon mutatják be.
1982 – Basilica minornak nyilvánították a zirci ciszterci apátsági templomot.
2013 – bemutatják Naresh Sohal indiai származású brit zeneszerző The Cosmic Dance című zenekari művét a londoni Royal Albert Hallban, a Scottish Royal National Orchestra előadásában, Peter Oundjian vezényletével.
2018 – megerősítették, hogy Németország legrégebbi nyilvános könyvtárának maradványait tárták fel Kölnben. A Kr. u. II. századi épületben akár 20 000 tekercset is őrizhettek.
Meghalt Thomas Gainsborough (1727-1788) a 18. század egyik legjelentősebb angol festője.
Különösen a portré- és tájképfestészet területén alkotott jelentőset. Már munkássága elején a túl szigorú akadémizmus ellen fordult és az ő korában kedvelt idealizáló festészet helyett szubtilisabb ábrázolásra törekedett. Portréinál feltűnik, hogy a merev reprezentációra összpontosító ábrázolással szemben a nyugodt, gyengéd hangvételű ábrázolást részesíti előnyben, ezért alakjait nem műteremben festette, hanem a természetben. Szerette volna elérni, hogy a szemlélő a képet ne csak a rendelkezésére álló információ alapján értékelje, hanem inkább a személyes benyomás alapján érzékelje, próbáljon a képbe behatolnia, abban elmerülni. A szemlélő beleérzőkészségére apellált a szegény embereket szentimentális, idillikus-vidéki környezetben bemutató ábrázolásaival is. A Joshua Reynolds vezetése alatt álló londoni Royal Academy of Artsnak ő is alapító tagja volt (Reggeli séta, Két lány macskával, Erdős táj pásztorokkal és marhákkal).
Meghalt Enrico Caruso (1873–1921) olasz operaénekes.
Ő volt az első sztártenor, akit főleg a lemezfelvételei tettek híressé. Mivel nem kapott megfelelő képzést, a magas hangokkal problémái voltak, ezért a felső regiszterben valamiféle falzettet énekelt, amiért sokan csodálták. Tizennyolc éves korában, mutálása után nagy csalódására világos bariton lett az akkoriban igen nagy népszerűségnek örvendő telt tenor hangszín helyett. Kezdetben hányatott életet élt, több helyre meghívták, de sehol nem sikerült átütő sikert aratnia. Az 1897-es év hozta meg számára az első igazi elismeréseket. Leopoldo Mugnone és Puccini ekkor fedezte fel tehetségét. Puccini elötti meghallgatáson ezt kérdezte tőle: „Ki küldte hozzám? Isten?”. Innentől megállíthatatlanul haladt a siker felé. Elhunyta után hagyatékát kilencmillió dollárra becsülték – addig még énekes ekkora vagyont nem hagyott hátra maga után.
Meghalt Szántó Piroska (1913–1998) Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművésznő, grafikusművész, író, érdemes és kiváló művész.
Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán kezdte, 1931-ben, majd 1932-ben beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. 1937-ben Bálint Endre hívására ment Szentendrére, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoportosuló fiatalok köréhez csatlakozott. 1945-től 1948-ig, feloszlásáig az Európai Iskola tagja volt. Első önálló kiállítását 1946-ban rendezte. Az 1940-es évek elejétől Vajda Lajos késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat: száradó kukoricák, burjánzó káposztafejek, konok, kemény mákok, elhullott pillangók vallanak a művész érzelmeiről. 1999. december 19-én Göncz Árpád beszédével nyitották meg Vas megye vezetői a közel 200 négyezetméteres lakás emlékmúzeumot (Bálám szamara, Golgota, Forradalmi szvit).
Megszületett Agárdy Gábor (Arklián, 1922–2006) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth- és kétszeres Jászai 
Mari-díjas színművész, ikon- és portréfestő, érdemes és kiváló művész, örökös tag a Halhatatlanok Társulatában, a Nemzeti Színház örökös tagja.
Nagyapja az örmény népirtás egyik szenvedő áldozata volt, apját pedig menekülés közben valaki beemelte egy szekérbe, így menekült meg a török mészárlás elől. 1937-től 1941-ig a Szegedi Városi Színház, 1942 és 1952 között a Miskolci Nemzeti Színház, majd 1955-ig a Budapesti Operettszínház, később a budapesti Petőfi Színház, végül 1964-től 1985-ig a Nemzeti Színház tagja volt, amely 1989-ben örökös tagjának választotta. Ikonfestőként is ismert volt, négy kiállítással lépett közönség elé. Munkái többek között megtalálhatók a Pannonhalmi Apátságban és a Vatikánban is (Egy magyar nábob, Egri csillagok, Ismeri a szandi mandit?).
Megszületett Peter O’Toole (1932-2013) nyolcszoros Oscar-díjra jelölt ír származású brit színész, akit az Amerikai 
Filmakadémia 2003-ban Életműdíjjal tüntetett ki.
Az 1962-ben készült Arábiai Lawrence című film főszerepe tette híressé, de több mint ötvenéves pályafutása alatt, rengeteg változatos szereppel kápráztatta el a közönséget. Eleinte sportújságíró akart lenni, de később mégis a színészet mellett döntött. Pályafutása a bristoli Old Vicben kezdődött. Harmincévesen, a filmművészet egyik csúcsának tartott Arábiai Lawrence (1962) főszerepével lett világhírű filmszínész. Két évvel később – Richard Burtonnel együtt – ismét Oscar-díjra jelölték a Becketben nyújtott alakításáért. Eleinte főleg brit produkciókban játszott, majd egyre gyakrabban vállalt filmszerepeket a tengerentúlon is, ám tudatosan távol maradt a hollywoodi sztárvilágtól. 1981-ben A kaszkadőr című amerikai thrillerben egy gátlástalan filmrendezőt játszik. Ezért a filmjéért már hatodik Oscar-jelölését kapta, ám végül mégsem ő kapta meg. 1999-ben a Szent Johanna című tévéfilmért, elnyeri a legjobb mellékszereplőnek járó Emmy-díjat. 2003-ban – attól tartva, hogy ezzel beismeri és megpecsételi karrierje végét – először visszautasította a tiszteletbeli Oscart, aztán mégis elfogadta (Arábiai Lawrence , Robinson Crusoe, Gulliver utazásai).
Ezen a napon született:
Samuel van Hoogstraten (Samuel Dirksz van Hoogstraten, 1627-1678)
a holland aranykor ismert képzőművésze. 1640 és 1642 között Rembrandt tanítványa volt. Később bejárta szinte egész Európát és mindenhol sikereket aratott. Hosszú időt töltött Bécsben, Németalföldön, de járt Rómában és Angliában is. Sok tanítványa volt (Az ablakban, Tromp-l’oeil kép, Folyosó).
Kanitz Fülöp Félix (Felix Philipp Kanitz, 1829-1904)
magyar származású osztrák művészettörténész, térképész, régész és etnográfus. Neves Balkán-utazó és az itt végzett néprajzi és feltáró munkásságának eredményeként a Balkán Kolumbusza névvel illetik. Nagyon jó kézügyességgel rendelkezett, rajzolótehetségét, képzettségét és nagy műveltségét számtalanszor elismerték.
Szabolcsi Bence (1899-1973)
Kossuth-, Baumgarten- és Herder-díjas zenetörténész, művészettörténész, az MTA tagja. Budapesten tanult jogot, irodalomtörténetet és filozófiát, Lipcsében pedig zenetudományt, művészettörténetet és történelmet. Az 1920-as, 30-as években bejárta a Duna menti országokat, hogy összegyűjtse, majd közzétegye a régi magyar zene történeti emlékeit. Az 1930-as évek közepétől terjesztette ki kutatásait az egyetemes zenetörténet jelenségeinek és összefüggéseinek vizsgálatára. Új kutatási területet nyitott meg a Liszt kései alkotói korszakát vizsgáló tanulmánya is (Régi muzsika kertje, A művész és közönsége, A zene története).
Myrna Loy (1905-1993)
Életmű-díjas amerikai színésznő. Képzett táncosnő volt, aki később karrierjét teljesen a színészetnek szentelte. Hollywood hőskorszakában az egzotikus szerepek egyik megtestesítője volt, gyakran játszott ázsiai származású karaktereket, de nem egyszer a végzet asszonyaként tűnt fel a filmvásznon. Népszerű párost alkotott William Powellel, akivel összesen 14 filmben szerepelt együtt. A filmiparban betöltött szerepének köszönhetőn csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en. (A nagy Ziegfeld, Életünk legszebb évei, Airport ’75).
Kardos Tibor (1908-1973)
Kossuth-díjas irodalomtörténész, filológus, italianista, műfordító, az irodalomtudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatásai elsősorban a középkori magyarországi humanista műveltségre és reneszánsz irodalomra, valamint az itáliai és európai reneszánsz művészeti és szellemi áramlataira irányultak. Műfordítói tevékenysége során a humanizmus jelentős irodalmi alkotásait és bölcseleti munkáit ültette át magyarra (Magyar reneszánsz írók, A magyar humanizmus kérdései, Ki volt Mátyás király?).
Mezey Lajos (1918-2006)
színész. A MALÉRT-nél dolgozott. Egy koppenhágai járaton figyelt fel rá Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgató-főrendezője, és beajánlotta Rózsahegyi Kálmán színiakadémiájára, ahol 1939-ben tette le a záróvizsgát. 1942-től az egri Stagione Színház, majd 1943-tól a Vígszínház tagja volt. Több filmben játszott: Katyi, Késő, Sárga Kaszinó. 1945-ben szovjet hadifogságba esett. 1946-tól a Debreceni Csokonai Színház, 1949-től a Győri Kisfaludy Színház, 1951-től a Honvéd Színház, 1953-tól a Magyar Néphadsereg Színház, 1955-től a Szegedi Nemzeti Színház, 1957-től az Állami Déryné Színház, 1961-től a Kecskeméti Katona József Színház, 1978-tól a József Attila Színház, majd 1981-től a Nemzeti Színház társulatának volt a tagja (Viadukt, Redl ezredes, Szamárköhögés).
Sallai Kornélia (Kornelia Schiffler, 1919-2003)
Jászai Mari-díjas osztrák származású magyar színésznő. 1940-ben végzett a budapesti Színiakadémián. A háború után a budapesti Nemzeti Színház tagja. 1949-től az akkor alakult Ifjúsági Színház tagja lesz. 1956-tól a Déryné Színház tagja, 1974-ben ment nyugdíjba.
Hetey Katalin (1924–2010)
Kossuth-díjas grafikus-, festő- és szobrászművész. Művészetében geometrikus elemekből építkezett, a rész és az egész, a mozgás és az energia összefüggéseit; a pozitív és a negatív formák ellentétét, az ezekből adódó fény-árnyék hatást ábrázolta.
Vámosi János (Wéber, 1925-1997)
EMeRTon-díjas énekes. A magyar tánczene egyik jelentős alakja volt, akárcsak felesége, Záray Márta. Kisiskolás korában szaxofonozni tanult, majd a munka mellett a Király utcai zeneiskolába járt, ahol hangképzést és zeneelméletet tanult. Záray Mártával – aki negyvennégy éven át, haláláig felesége volt – 1950-ben ismerkedett meg, 1953-ban kötöttek házasságot. Azóta együtt énekeltek, és dallamos slágereikkel hamar népszerűvé váltak (Homokóra, Köszönet a boldog évekért, Micsoda évek vannak mögöttünk).
Kautzky Norbert (1925-2000)
író, költő. 1951-ben kitelepítették a Viharsarokba. 1953-ban szabadult családjával. 1964-1968 között az ELTE BTK pszichológia szakos hallgatója volt (Magán-beszéd, Elefántház, Párbeszéd).
Pándi Pál (Kardos Pál, 1926–1987)
Kossuth- és József Attila-díjas irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Fő kutatási területe: a felvilágosodás, a reformkor, Petőfi Sándor költészete és életútja. A kortárs magyar irodalommal is foglalkozott, ezen a területen a kortárs irodalmi művek kritikusként lépett fel (Elsüllyedt irodalom?, Petőfi és a nacionalizmus, A realizmus igényével).
Szőcs István (Sós Péter, 1928-2020)
Aranytoll-díjas erdélyi magyar író, újságíró, kritikus, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja. Felsőfokú tanulmányokat a kolozsvári egyetemen folytatott, 1951-ben pedagógia-lélektan szakos tanári oklevelet szerzett. Pályáját az Ifjúsági Könyvkiadóban kezdte, 1958 és 1968 közt az Utunk, 1968 és 1989 közt az Előre szerkesztője. 1989-ben vonult nyugdíjba (Kritikus holdtölte, Selyemsárhajó, Délibábos ég alatt).
Bolba Lajos (1931-2018)
eMeRTon-díjas karmester, zenei szerkesztő. A Magyar Rádió Szórakoztatózenei Osztályának egykori vezetője, számtalan könnyűzenei műsor (mint a Tessék választani!, a Made in Hungary, a Slágerbarátság), valamint hanglemezek, filmek, színdarabok zenei rendezője az 1960-as évektől. 20 éven át a József Attila Színház karnagya, majd 23 évig a Madách Színház, a Nemzeti Színház, az Irodalmi Színpad és a Városmajori Színház munkatársa volt. 1986-ban a Magyar Rádió az ő kezdeményezésére alapította meg az eMeRTon-díjat, a magyar könnyűzenei szerzők és előadók méltó megbecsülésének céljából.
Jákó Vera (1934-1987)
nótaénekesnő, előadóművész. Tanulmányait az Országos Szórakoztató Zenei Központban végezte. 1964-ben tűnt fel a Magyar Rádió egyik tehetségkutató versenyén. 1974-től Európában több országban vendégszerepelt. Későbbiekben szinte minden földrészen sikereket aratott. Előadásait a magas színvonalú éneklés és a kitűnő megjelenés jellemezte, amelyek egyben védjegyévé váltak.
Maár Gyula (1934-2013)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. 1963-ban jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, 1968-ban végzett rendezőként, ezután a Mafilm rendezője lett. Első jelentősebb alkotása a Balázs Béla Stúdióban készült 1971-ben Prés címmel. Első játékfilmjét 1973-ban rendezte Végül címmel – a film a mannheimi filmfesztivál fődíját nyerte el. Zavarba ejtően intelligens, sokrétű műveltségű, éles szemű, biztos ízlésű rendező volt, humora, látása rendkívül aktuális, eleven. (Széphistória , Lement a hold, Töredék).
Wes Craven (Wesley Earl „Wes” Craven, 1939-2015)
amerikai filmrendező, színész, forgatókönyvíró, producer. A horrorfilmes műfaj úttörőjeként, a „horror mestereként” olyan filmek megrendezésével vált ismertté, mint a Rémálom az Elm utcában és folytatásai, a Sikoly-sorozat és a Sziklák szeme első két része.
Giovannini Kornél (1940)
bábművész, színész, rendező, bábtervező, író. Érettségije után az Egyetemi Színpadon, 1958-ban pantomimesként kezdte. Keramikusként dolgozott, és 1973-tól került kapcsolatba debreceni bábosokkal. Itt, előbb a Ludas Matyi Bábszínházban dolgozott, majd alapító tagja és később művészeti vezetője is lett a debreceni Vojtina Bábszínháznak. 1981-től a Pécsi Nemzeti Színházból hivatásos társulattá szerveződő Bóbita Bábszínháznak első rendezője volt. A Színművészeti Főiskola Bábszínészképzőjén 1983-ban kapott diplomát, és attól az évtől az Állami Bábszínház társulatához szerződött. Nyugdíjasként 2010-ig még vállalt fellépéseket.
Isabel Allende Llona (1942)
chilei író és újságíró. Napjaink legismertebb spanyol nyelvű írója. 1972-ben debütált az El embajador című darabbal Santiagóban, 1973-ban kiadott egy gyerekeknek szóló magazint Mampato címmel. A jobboldali katonai junta hatalomátvétele után száműzetésbe kényszerült. 1982-ben jelent meg a La Casa de los Espiritus (Kísértetház) című kötete, amely után rövid idő alatt világhírűvé vált. Könyveit több mint 57 millió példányban, 35 nyelvre lefordítva adták el (Szerelem és árnyak, Elmosódó önarckép, Maya naplója).
Kerekes Gábor (1945–2014)
Balázs Béla-díjas fotóriporter, fotóművész; a magyar avantgárd fotográfia képviselője. 1970-től készített fényképeket. 1977-ben a Fiatal Fotóművészek Stúdiója alapító tagja, 1986-ban művészeti vezetője volt. 1980-tól a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja volt. 1981-ben a Dokumentum Csoport egyik alapítója volt.
Max Wright (1945-2019)
amerikai színész. Magyarországon leginkább az Alf című szituációs komédia Willie Tannerjeként ismert (Még zöldebb a szomszéd nője, Érints meg és menj!, Mindhalálig zene).
Horváth István (1950)
színész. 1974-ben kapott színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Főiskolásként, 1973-tól a Pécsi Nemzeti Színházban szerepelt, és első szerződése is ehhez a színházhoz kötötte. 1975-től a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1976-tól ismét Pécsen játszott, majd az 1980–81-es évadban szabadúszó színészként dolgozott. 1981-től alapító tagja volt a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház állandó társulatának, 1985-től 1993-ig a színház ügyvezető igazgatója volt.
Mathieu Carrière (1950)
német születésű francia színész (Tonio Kröger, „Arsène Lupin”).
Ábrahám Jakab (1952)
erdélyi magyar képzőművész, grafikus, tanár. 1976-ban végzett Kolozsváron a „Ion Andreescu” Képzőművészeti Főiskola Grafika szakán. 1986-tól a Magyar Képző- és Iparművész Szövetség tagja. Jelenleg a Brassói Tiberiu Brediceanu Művészeti Iskola tanára.
Csere László (1958)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1983-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1983-tól a Budapesti Operettszínház tagja, mellette rendszeresen szerepel Németországban is. Szinte kivétel nélkül minden operett táncos-komikus szerepét eljátszotta klasszikus és revüoperettekben egyaránt (A Pártütők, Napló apámnak, anyámnak, Leányvásár)
Felhőfi-Kiss László (1960)
Aase-díjas színész. 1983-1986-ig a Nemzeti Színház színészképző stúdiójának hallgatója volt, majd 1986-1989-ig a Népszínház tagja. 1989-1990 között a Hold Színház, 1990-1992 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1993-1997 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésze volt. 1990-1997-ig a Komedi Franc Ez nevű színtársulatnak volt alapító tagja. 2009-2011 Pannon Egyetem Színháztudomány Mesterképzési szakon okleveles színháztudomány szakos bölcsész diplomát szerzett. 2014 óta a Pesti Magyar Színiakadémia egyik osztályvezető tanára.
Egressy Zoltán (1967)
József Attila-díjas író, költő. 1986-tól az ELTE ÁITFK magyar-történelem szakos hallgatója volt, ahol 1990-ben diplomázott. 1998-ban mutatta be a budapesti Katona József Színház Portugál című darabját, amely húsz éven át színen maradt. Számos darabja került színpadra külföldön is (Csókkor, Három koporsó, Hold on).
Kisfalvi Krisztina (1968)
színésznő és szinkronszínész, az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar női szinkronhang. Az Arany János Színház stúdiósaként került a szinkron közelébe. 2001 és 2003 között a Győri Nemzeti Színház tagja volt.
Ullmann Mónika (1973)
színésznő. 1976-tól gyermekszínészként játszott több gyermekfilmben és televíziós produkcióban, nyolcéves korában szerepelt először a Nemzeti Színházban. 1991-ben végzett az Állami Balettintézetben. 1993-ban felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, 1997-ben megszerezte színészi diplomáját. 1994-től játszik színpadon, elsőként a József Attila Színház színpadán lépett fel, ahol 2011-ig a társulat tagja is volt, majd szabadúszó lett. 2013-tól 2016-ig a Miskolci Nemzeti Színház művésze volt. Az utóbbi időkben az Orlai produkció előadásaiban szerepel. A színházi munkái mellett számos filmben és televíziós produkcióban is szerepelt (Égigérő fű, Hyppolit, Egy bolond százat csinál).
Kiss Szilvia (1975)
csehszlovákiai születésű színésznő. Komáromban született, tanulmányait szülővárosában végezte. 1996–1997-es évadtól a Kassai Thália Színház szerződtette. Színésznőként 2003-ban Pozsonyban szerzett diplomát. 2003-tól Kassára szerződött. 2007-ben férjével Gál Tamással létrehozták a Csavar Színház vándortársulatot, (a név: Csallóközi Vándorok rövidítése) amelyben kollégáikkal kis falvakban és városokban tartják előadásaikat.
Sam Worthington (Samuel Henry J. „Sam” Worthington, 1976)
angol-ausztrál színész, forgatókönyvíró. Ismertebb akciófilmes alakításai voltak az Avatar és a Terminátor: Megváltás című sci-fik főszerepében, drámaibb szerepeket kapott olyan filmekben, mint Az adósság, az Everest, A fegyvertelen katona és a Megrepedve.
Kárász Eszter (1978)
színész, énekes, bohócdoktor. Gyerekszínészként a Szamárköhögés című filmmel vált ismertté, de játszott színházban, tévében. Érettségi után a Mozgássérültek Pető András Nevelőképző és Nevelőintézete főiskoláján végzett konduktor-tanító szakon, majd a Színház- és Filmművészeti Egyetem Drámapedagógia szakán másoddiplomázott. 2001 óta a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványának tagja. Gyerekzenekarával, az Eszter-lánc mesezenekarral 2012-től muzsikál az ország és a világ számos pontján. Több írása is megjelent.
Ezen a napon halt meg:
Pietro Mascagni (1863–1945)
olasz zeneszerző, a „Parasztbecsület” szerzője. Zenetanulmányait szülővárosában kezdte, egy vándortársulatokhoz szegődött mint karmester. Hírnevét megalapozó operái mellett operetteket is írt, de szerzett egyházzenei alkotásokat, szimfonikus és kamarazenei műveket, kantátákat, kórusműveket, valamint – életében többségükben kiadatlan – dalokat is. Magyarországon először 1892-ben járt, hosszabb tanulmányutat tett, a cigányzenét is tanulmányozta (A Rantzau fivérek, William Ratcliff, Iris).
Szemere Árpád (Strósz, 1878–1933)
operaénekes (bariton), rendező, kormányfőtanácsos. Mint műkedvelő egy ízben Pécelen, az egykori Szemere szállóban sikert ért el a Falu rossza Göndör Sándor szerepében, ami elhatározott lépésre ösztönözte: tehetségét a színészetnek szentelte ezután. Elvégezte a Zeneakadémiát 1897-ben. 1898. május 8-án fellépett az Operában Romeo és Julia Páris szerepében. Mint magánénekes 1904. január 1-jétől megszakítás nélkül működött az európai hírű műintézetnél, melynek egyik erős oszlopa volt 1923. február 28-án kinevezték az intézet örökös tagjává, 1926 és 1933 között az Operaház főrendezőjeként működött.
Fritz Lang (1890-1976)
osztrák származású német filmrendező, forgatókönyvíró és producer, a német filmgyártás egyik legmeghatározóbb egyénisége. Filmjei által a német film széles nemzetközi közönséget hódított meg, és a hollywoodi filmek komoly vetélytársává vált (A Nibelungok, Metropolis, Nő az ablakban). ––> Metropolis, hiányérzettel
Szegő Gizi (1902-1965)
grafikus, karikaturista. Az Iparművészeti Főiskola grafikai szakosztályán tanult, majd 1930 és 1932 között Párizsban dolgozott mint alkalmazott grafikus. 1932-től 1934-ig Algériában, Oránban tartózkodott, ahol karikatúrarajzolással kezdett el foglalkozni. 1934-ben visszatért Magyarországra, divatlapoknak rajzolt és festett ruhaterveket, majd 1945-től a Ludas Matyi című lap alapítója, illetve belső munkatársa volt. Főként gyerekek és fiatalok szerepeltek konvencionális rajzain.
Szűcs Sándor (1903-1982)
író, etnográfus, múzeumigazgató. 1946-1949 között ő szervezte meg a Sárréti Népfőiskolát, melynek igazgatója is lett Bihartordán. Nyugdíjba vonulásáig a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum igazgatója lett. Összegyűjtött anyagát irodalmi igényű, az egyszerű olvasó számára is élvezetet nyújtó apró történetekké formálta (A régi Sárrét világa, Békési históriák, Tudományos disputa).
Urr Ida (1904-1989)
költő, orvos. A második világháború végén a Svéd Vöröskereszt orvosa volt, több száz üldözött életét mentette meg. Első versei 19 éves korában jelentek meg önálló kötetben és mivel a kritika pozitívan fogadta, lehetőségei kiszélesedtek. Költészetére az avantgárd törekvések a jellemzőek, megpróbált új utakat keresni a magyar költészetben. A második világháború alatt írt verseiben a fasiszta barbárság ellen tiltakozott (Zokogások, Nincs kenyér, A fényrács mágiája).
Henri Cartier-Bresson (1908–2004)
francia fotó- és képzőművész, fotográfiáit a világ legjelentősebb múzeumai és galériái mutatják be. Az 1920-as években festészettel foglalkozott, több francia mesternél tanult, majd 1928-tól egy éven keresztül Cambridge-ben folytatott festészeti és irodalmi tanulmányokat. 1931-ben kezdett fényképezni egy Leica fényképezőgéppel.
Püski Sándor (1911-2009)
könyvkiadó. 1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel később, 1939-ben alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót. A kiadó főként a népi írók műveit jelentette meg, de nem riadt vissza elsőkötetes szerzők alkotásainak a megjelentetésétől sem. A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben hamis vádakkal bebörtönözték, egy év után szabadult, az Egyesült Államokba emigrált. 1989-ben tért vissza Budapestre, ahol feleségével a Krisztina körúton lévő könyvesháza a népi irodalom szellemi örökösei gyűjtőhelyének számít.
William S. Burroughs (1914-1997)
amerikai író, előadóművész. A beatnemzedék egyik kiemelkedő alakja, műveinek nagy része önéletrajzi ihletettségű, sokat merített ópiumfüggőségének tapasztalatából. Nagy hatást gyakorolt az irodalomra és a popkultúrára is (Pengefutár, A halott utak vidéke, A narkós).
Berényi Ferenc (1927-2004)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész. 1949-től 1953-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója, 1954-től a magyar állami kiállítások rendszeres résztvevője volt. 1961-ben alapító tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. 1975–1982-ig Budapesten, a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanított. Művészetében az ú.n. alföldi festészet motítivumai dominálnak, konstruktivista elemekkel ötvöződve, ahol az alföldi emberek mindennapi munkái, szerszámai, falusi udvarok és tájak jelennek meg, erősen redukált forma- és színvilágban. Kései alkotásai közel állnak a konstruktivista, néha az absztrakt képformáláshoz (Itthon, Földmunkások).
Fülöp János (1929–1983)
József Attila-díjas író, forgatókönyvíró. Írói pályáját az ifjúsági sajtóban kezdte a Szabad Ifjúságnál. Riportjait napilapok közölték. Első regénye, Az első győztes, 1951-ben jelent meg. 1957-től az Élet és Irodalom belső munkatársa volt. Dolgozott a Magyar Televízióban, 1977-től a televízió szegedi stúdiójának főmunkatársa volt. Bűnügyi regényei az Albatrosz-sorozatban jelentek meg (Tövis, Gordiusz mester nyomoz, Bors).
Soós Zoltán (1935–2015)
költő. Témáit szülővárosa (Hajdúnánás) körülményeiből és a munkásélet köréből merítette. A későbbiek során bűnügyi és katonai tárgykörből írt. Rímes-szójátékos, epigrammatikus és szonettes-mesterszonettes formák jellemezték költészetét. Következetes képviselője volt a mindennapok igazsága kimondásának (Napébresztő, Hátországi portya, Bökversnapló 1985-1995).
Raymond Carver (1938-1988)
amerikai író, költő, a késő 20. század egyik legjelentősebb amerikai írójának tekintik. Az 1980-as évekbeli novellaírás megújításában behatóan nagy szerepet játszott (Kezdők, Katedrális, Befognád, ha szépen kérlek?). ––> Mintha normális emberek lennénk
Czipri Éva (1943-1974)
költő. Versei a békéscsabai Új Auróra című folyóiratban, a Vigiliában és az Új Emberben is megjelentek, 1974- ben a kecskeméti Forrásban Weöres Sándor mutatta be (Czipri Éva versei, Versek és rajzok, A láng szívében).
Egyed Péter (1954-2018)
romániai magyar költő, író, filozófus és kritikus. 1973 óta közöl verset, kritikát, tanulmányt, főképpen az Echinoxban és a Korunkban. Líráját erős filozófiai hajlam, az emberi létkérdések s a konkrét itt-lét problémáinak párhuzamos láttatása jellemzi. A kortárs magyar irodalom és filozófia egyik legnagyobb hatású alkotója, a kolozsvári egyetem oktatója (A parton lovashajnal, A szabadság a filozófiában, 23 buborék).
