Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Vaszary János gyűjteményes kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában Archívum
  • Az ősember zenéje Archívum
  • Rammstein – Egy ember ég Archívum
  • Heti papiruszok (2252) Egyéb kategória
  • „Színház az egész világ” – színházi világnap Archívum
  • „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá” Archívum
  • Képzett társítások Harasztÿ Istvánnal és Petőcz Andrással Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Luther Katekizmusa megmentette a porosz nyelvet Archívum

Debussy és Franck egy-egy szonátája Maisky és Argerich előadásában

Posted on 2023.03.25.2023.03.23. By admin Nincs hozzászólás a(z) Debussy és Franck egy-egy szonátája Maisky és Argerich előadásában bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2006]

Szerző: Lehotka Ildikó

Claude Debussy és César Franck szinte egy időben alkottak, mindkettőjük zenéje abszolút francia, ám mégis micsoda különbség van köztük! Egészen más szerkesztésmód, az egyikre az érzelmi túlcsordulás, Debussyre a néha szikár hangzás jellemző. Az elegancia a közös, ami annyira jellemző a francia művekre. A lemez összeállítása nagyon érdekes, a két zeneszerző ellentétes felfogását mutatja be, külön-külön hallgatva nem is tűnne föl a kontraszt.

César(-Auguste-Jean-Guillaume-Hubert) Franck, a német-belga származású zeneszerzőnek háromtételes dramatikus d-moll szimfóniája mellett legismertebb darabja az A-dúr hegedűszonáta. Ez az a mű, amit az ember hallhat a hegedűn kívül brácsa-, cselló-, fuvolaletétben is. Franck harmóniavilága, kromatikája, gyakori modulációja sajátos, megelőlegezi a zenei impresszionizmust. Zenéje hallgatásakor improvizatívnak érezzük; ez abból fakad, hogy több neves templom orgonistája volt (akkor még nem tűntek csodabogárnak a rögtönzésre képes zenészek), majd a Conservatoire orgonatanára. Az első hallásra felismerhető franciás elegancia tükröződik az A-dúr szonátából. Túlfűtött érzelmek, expresszív zenei anyag, az első tételben felhangzott témák a későbbiekben való megjelenése a jellemző erre a műre is. A szonáta folyamán szinte egyszer sincs (Wagnerhoz hasonlóan) olyan pillanat, amikor a hőfokot egy kicsit is lejjebb lehetne csavarni.
A szonáta engedi magát játszani. Mutatós, persze nem csak az a felszínes csillogás, mindent belepakolás van benne, amit felületes hallgatással érzékelünk. Sok mindent megenged a darab: tempóingadozást, a szélesebbnél nagyobb vibratót, leállásokat, hogy újra ostromolhassuk az érzelmeket, szenvedélyességet, az egy hangon belüli (hasas) dinamikát, a dinamika is széles teret ad, a vonótépéstől kezdve az épp csak hallható hangokig.
Mischa Maisky ki is használja a lehetőségeket. Azonban játéka mintha hűvösebb lenne az elvártnál. A napjainkban inkább művészkülsejével megragadó és hódító csellista ezen az 1981-es felvételen biztosra megy. A két utolsó tétel mintha szenvedélyesebben szólna, hamis hangok, részek is hallhatók, több, mint a szonáta elején.
A csellista partnere az 1941-ben született argentin Martha Argerich. Játéka minden szempontból kiváló, és főleg inspiráló. Nála valóban él a darab, nincs szégyenlősség, nincs határozatlanság. Tökéletesen alátámasztja a csellószólamot, az átvezetéseknél érzékeny dinamikája, az új zenei anyagot előkészítő néhány taktusos részek játszása ezt alátámasztja. A szólórészeknél pedig mindezt természetesnek veszi a hallgató.

Az EMI gondozásában a sajnálatosan korán, sclerosis multiplexben elhunyt Jacqueline du Pré és férje, Daniel Barenboim felvétele is megjelent korábban, azon igazán tobzódik a szenvedély.
A zongoraművész-karmester Claude Achille Debussy már a 19–20. század fordulójának zenei nyelvezetét használja. Csellószonátájában a mixtúrák, pentatónia, elmosódott, kontúr nélküli hangzatok, az üveghangok erőteljes használata, a váratlan dinamikai felkiáltások a szintén francia eleganciával alkotnak sajátos elegyet. Ez a villódzó zene, üveghangjaival, beszédszerű hangzásaival – hasonlóan Franckéhoz – tömör, kompakt, minden pillanatára figyelni kell. A szonáta nem sokkal több mint tíz perc, de ebben Debussy humora, zeneszerzői talentuma mind megmutatkozik.
A Debussy-szonáta előadása a romantikus elképzeléseket erősíti. ő szakított ugyan a romantikával, mégis egyfajta romantikus érzelemvilágot képvisel, ám annak minden patetikus mellékzöngéje nélkül. Egy sajátos francia érzetet (sensation) ábrázol zenéjével. Mischa Maisky és Martha Argerich nagyon jó érzékkel interpretálja a kéttételes szonátát. A romantikus megközelítés illik a szonáta egyes részeihez, de mellette jó arányérzékkel keveredik a szikár, száraz, szinte minimálzene az impresszionista hangfestéssel, a pizzicato és az üveghangok gyakori, sőt gyors egymásutánban váltakozó használata. Maisky különösen a második tételben remekel, franciás eleganciával kezeli a vonót, de orosz határozottsággal (barbár módon), spanyolos gitárzene-szerűen a pengetéseket. Sajnos itt is szerepel intonációs bizonytalanság, épp a legérzékenyebb üveghangoknál. A Debussy-szonáta karakterei remekbe szabottak, hangulatosak.
Két közönségsiker zárja a lemezt, e két rövid mű nem zenei anyagának megfejthetetlenségéről szól, mindkettő könnyed, nem túl sok mondanivalóval, de kellemes a fülnek. A La plus que lente című Debussy-keringőt Maisky átiratában hallhatjuk. A cselló mély hangjai bársonyosan zengenek. A Prelűdök első kötetéből a Minstrels is Mischa Maisky átiratában szólal meg. Humoros, vidám, jó kis megállásokkal tarkított, frappáns befejezéssel zárul.

César Franck: Cellosonata in A
1 I: Allegretto
2 II: Allegro
3 III: Recitativo-Fantasia (Ben moderato)
4 IV: Allegretto poco mosso

Claude Debussy: Sonata in D minor
5 I: Prologue (Lento – Sostenuto e molto risoluto)
6 II: Sérénade et Finale (Modérément animé – Animé)

Claude Debussy: La plus que lente – Valse
Arr. Maisky

Claude Debussy: Préludes, Book I
8 No. 12 – Minstrels
EMI Classics 0946 3 71329 2 0
Arr. Maisky

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Toscanini és a sebesség
Next Post: Bartók Béla (1881, Nagyszentmiklós – 1945, New York)

Related Posts

  • Kis nép, kis lélek? – Luther Katekizmusa megmentette a porosz nyelvet Archívum
  • Dvořák: VII., d-moll szimfónia Archívum
  • Micimackó visszatér Archívum
  • Emily Brontë Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget II. (Kőkolosszusok) Archívum
  • A Földközi-tenger – a nyugati civilizáció bölcsője Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Fejtő Ferenc: A magyar tragédia – könyvbemutató a Pallas Páholyban
  • Haydn: A halászlányok (Il pescatrici)
  • Június 2.
  • Újraolvasva – Szabó Magda: Abigél
  • Magasiskola – Jean-Paul Fouchécourt Rameau haute-contre (férfialt)áriákat énekel

Legutóbbi hozzászólások

  1. „Titkos évezredek mélyéről emlékszem reá” szerzője Május 28. – papiruszportal.hu
  2. Ez a vár nem az a vár? o) szerzője Heti papiruszok (2321) – papiruszportal.hu
  3. Ne ess pánikba! – Törülközőnap szerzője Május 25. – papiruszportal.hu
  4. Rammstein – Egy ember ég szerzője Rammstein – tűz alatt – papiruszportal.hu
  5. Richard Wagner – Bayreuth varázslója szerzője Május 22. – papiruszportal.hu
  • Február 23. Naptár
  • Móra Ferenc: Rab ember fiai Archívum
  • Január 1. Naptár
  • Heti papiruszok (2311) Egyéb kategória
  • Mecseki orrfű: Orfűi medvehagyma kincseskönyv Archívum
  • Könyv a könyvben – Thomas Wharton: Szalamandra Archívum
  • Kísértethistória a Müpában Archívum
  • Galambok, hősök, terek – Parti Nagy Lajos Szombathelyen Archívum

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme