Névnapok: Ákos, Bátor, Akács, Antea, Antigoné, Balambér, Balda, Baldó, Éneás, Gábor, Gabos, Gábriel, Lándor, Lantos, László, Leander, Orfeusz, Valdemár.
Események:
Szökőévben 26-a névnapjai kerülnek e napra, míg a maiak 28-án vannak.
1814 – Ludwig van Beethoven 8., F-dúr szimfóniájának ősbemutatója Bécsben.
1919 – Gustav Holst A bolygók című szvitjének első nyilvános előadása a londoni Queen’s Hallban.
1922 – bemutatják George Bernard Shaw Vissza Matuzsálemhez című darabját a NYC-i Garrick Színházban.
1950 – bemutatták az első színes magyar filmet, a Lúdas Matyit.
1964 – Olaszország segítséget kér a pisai ferde torony állapota miatt.
1971 – először mutatták be Weöres Sándor Holdbéli csónakos című művét színpadon.
2012 – ezerötszáz éves kézírásos, rajzokkal illusztrált dokumentumot (Barnabás evangéliuma?) adtak át az Ankarai Néprajzi Múzeumnak, Törökországban.
Meghalt Alekszandr Borogyin (Alekszandr Porfirjevics Borogyin, 1833–1887) orosz zeneszerző, tudós. orosz zeneszerző, zenész, kémikus, orvos, tanár, az orosz ötök tagja.
Hihetetlenül sokrétű egyéniségének csupán egy részét jelentette zenei pályája, ennek ellenére korának egyik Európa-szerte ünnepelt és nagy hatású komponistájává vált és ma is zenéje, elsősorban Igor herceg című operája által ismert világszerte. Életének jellemzője a sokfelé való érdeklődés volt. A zenében és a természettudományban minden érdekelte. Komponista barátai biztatására hozzálátott első szimfóniája megírására, de a más irányú elfoglaltságok miatt csak öt év múlva készült el vele. Zenedarabját 1862-ben mutatták be, és a nagy siker hatására dolgozni kezdett második szimfóniáján is. Belevágott élete fő művének, az Igor herceg-nek a komponálásába is. Ez utóbbin egészen haláláig dolgozott, de nem sikerült teljesen befejeznie (Közép-Ázsia pusztáin, c-moll zongorakvintett, Scherzo vonósnégyesre).
Megszületett John Steinbeck (John Ernst Steinbeck, 1902–1968) Nobel-díjas amerikai regény-, novella- és színdarabíró.
Összesen huszonöt könyvet írt: tizenhat regényt, két novelláskötetet, és különböző prózai műveket. Írásaira a realizmus a legjellemzőbb. Széles érdeklődési körében helyet kapott a politika, a pszichológia, és a történelem éppúgy, mint a jazz vagy a mitológia. Realizmusának legmegkapóbb példája az Érik a gyümölcs, mely könyv hősei földhözragadt szegények, akiket még az ág is húz. Nyelvezete egyszerű, mégis kifejező. Első regénye, Egy marék arany nem hozta meg a várt sikert, ahogy két novellás kötete sem. Első kritikai sikerét a Kedves csirkefogók című regénye hozta meg, amiért megkapta a California Commonwealth Club aranyérmét. Végül, az Egerek és emberek című munkája, amit először mint egy hosszabb novellát írt meg, majd színdarabbá dolgozott ki, hozta meg az áttörést. Sokan támadták, amiért a kapitalizmus ijesztő, visszataszító oldalát mutatta be. Bár sokan meggyűlölték, a kritikák kereszttüzéből erkölcsi győztesként került ki, a továbbiakban már a figyelem központjába került (A gyöngy, Édentől keletre, Rosszkedvünk tele).
Megszületett Irwin Shaw (Irwin Gilbert Shamforoff, 1913-1984) amerikai regény-, dráma- és novellaíró.
1934-ben a Brooklyn College-ban szerzett B.A. Bachelor of Arts diplomát. Élete során számos díjat elnyert, többek között két O. Henry-díjat és három Playboy-díjat. Szolgált a második világháborúban. Első regénye az Európában szerzett háborús tapasztalatairól szóló Oroszlánkölykök. Az igazi sikert is ez az antimilitarista, antifasiszta háborús regénye hozta meg. Kommunistának bélyegezték a mccarthyzmus megjelenését feldolgozó The Troubled Air című könyvéért, Hollywoodban feketelistás lett. 1951-ben elhagyta az USA-t, élete hátralevő részét főleg Párizsban és Svájcban töltötte. Európában több bestseller szerzője lett. Ebben ez évtizedben még néhány forgatókönyvet írt (Gazdag ember, szegény ember, Egy amerikai Rómában, Amerikai história). ––> Egy amerikai Rómában
Megszületett Devecseri Gábor (1917–1971) Kossuth-, József Attila- és Baumgarten-díjas költő, író, műfordító, klasszika-filológus.
Csodagyerekként indult. Tizenöt éves volt, amikor első, Karinthy Gáborral közös kötete Somlyó Zoltán előszavával megjelent. 1939-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem görög-latin szakán, miközben már a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozónak számított a Nyugatban és a Szép Szóban megjelent verseivel. Kerényi Károly antikvitás-felfogásával, Kosztolányi nyelvi játékaival gyakorolt rá mély benyomást, de nem maradt rá hatástalan Szerb Antal és Babits Mihály sem. 1945 után a budapesti tudományegyetem görög tanszékén irodalomtörténetet, a Színművészeti Akadémián művészettörténetet tanított. 1953–1956-ban a Néphadsereg Szabad Hazánkért című irodalmi és művészeti folyóiratának szerkesztője volt. Egyebek mellett Sztálint, Rákosit, a tervgazdálkodást dicsőítő versei, tanulmányai, műfordításai a legkülönbözőbb lapokban, antológiákban és önálló kötetekben jelentek meg. 1956-ban személyesen és műveivel is szerepelt a forradalomban. Az európai ókor klasszikusai munkáinak legnagyobb részét – így az Iliaszt és az Odüsszeiát is – Devecseri Gábor korszerű és élvezetes fordításában ismerheti meg a mai magyar olvasó (Állatkerti útmutató, Csak annyi meleget, A keresztre feszített múlt).
Megszületett Elizabeth Taylor (Dame Elizabeth Rosemond Taylor, 1932-2011) kétszeres Oscar-díjas és Golden Globe-díjas angol–amerikai színésznő.
Gyerekszínészként kezdte a művészi pályát, és sikerült zökkenőmentesen átváltania a felnőtt szerepekre. Sokak szemében ő testesíti meg a klasszikus hollywoodi sztár fogalmát: gyönyörű, tehetséges, sikeres, gazdag, mindezen jellemzőkhöz pedig viharos magánélet és különféle sztárallűrök társulnak. Fénykorában a média a világ legszebb asszonyaként emlegette. Világhírű rendezőkkel és kollégákkal dolgozott együtt, és közülük nagyon sokan úgy nyilatkoztak, hogy a színésznő Elizabethet nem szabad összekeverni a sztár Elizabethtel: számos nagynevű pályatársával ellentétben ugyanis Taylor a forgatásokon időben és felkészülten jelent meg, nem volt jellemző rá a késés, mindig hibátlanul tudta a szövegét, és ritkán kellett miatta megismételni egy-egy felvételt, egyszóval abszolút profi volt. Nyolcszor kötött házasságot, ebből kétszer Richard Burton színésszel (Kleopátra, Modern kaméliás hölgy, Nem félünk a farkastól).
Ezen a napon született:
Edward Cave (1691-1754)
angol nyomdász, szerkesztő és kiadó. Cave alapította meg a The Gentleman’s Magazine című kiadványt, amely az első modern értelemben vett magazin. Miután az iskolából kirúgták, kikülönféle munkákat vállalt, volt fakereskedő, újságíró és nyomdász. Olyan időszakos kiadvány ötlete merült fel benne, amely mindenféle, a művelt olvasóközönség érdeklődésére számot tartó témával foglalkozna, a kereskedelmi ügyektől kezdve a költészetig. A The Gentleman’s Magazine híressé tette, sok irodalmárnak ugródeszkát jelentett.
Henry Wadsworth Longfellow (1807–1882)
amerikai költő, egyetemi tanár. Évekig utazott Itáliában, Francia-, Spanyol- és Németországban, hogy az idegen nyelveket gyakorolja, melyeknek tanszékét 1829-ben meg is kapta a brunswicki Bowdoin College-ban. 1835-ben adta ki Bostonban Outre-Mer című regényét, amely nevét egész Amerikában népszerűvé tette. Ugyanezen évben kinevezték a Massachusetts állambeli Cambridge városába, a Harvard Egyetemre az idegen nyelvek és a szépirodalom tanárának.
Ernest Renan (1823-1892)
francia orientalista, történész, filozófus és teológiai író. A párizsi Saint-Sulpice-szemináriumban hallgatta a felsőbb teológiai kurzust, de radikális nézetei miatt 1845-ben elhagyta a teológiai pályát és a keleti nyelvekkel kezdett foglalkozni. Számos történelmi, politikai és kultúrtörténeti esszéin kívül filozófiai drámai műveket is írt (A keresztyénség története, Spinoza, Az apostolok).
Joaquín Sorolla (Joaquín Sorolla y Bastida, 1863– 1923)
spanyol festő. A portrék, tájképek, valamint társadalmi és történelmi témájú monumentális alkotások festésében jeleskedett. Legjellemzőbb alkotásait az emberek és a táj ábrázolása jellemzi. Sorolla hatása néhány más spanyol festőre (Alberto Pla y Rubió, Julio Romero de Torres) annyira nagy hatással volt, hogy „sorollista”-ként sorolják be őket. Munkái Spanyolország szerte, Európában, Amerikában, valamint számos magángyűjteményben megtalálhatók.
Franchot Tone (1905-1968)
amerikai színész, a filmvásznon 1932-ben debütált a The Wiser Sex című komédiában. Híressé 1933-ban vált, amikor hét filmben is játszott, köztük a William Faulkner forgatókönyvéből készült Ma élünkben, a Szexbombában Jean Harlow oldalán – akivel összesen három filmben szerepelt – és a kasszasiker A táncoló hölgyben, melyben partnere az akkori felesége Joan Crawford és Clark Gable volt. Egyik legnagyobb sikerét 1935-ben érte el, amikor Oscar-díjra jelölték legjobb férfi főszereplő kategóriában a Frank Lloyd által rendezett Lázadás a Bountynban.
Kazal László (1911-1983)
színész, énekes, komikus, érdemes művész. A Barta és Társa Elektromos Műveknél dolgozott, ahová már azért szegődött, hogy színésznek tanulhasson. Esténként, munka után Rákosi Szidi színiakadémiájára kezdett el járni, amit 1929-ben végzett el. Már tanulmányai kezdetén színpadon játszhatott, egy operettben statisztált a Király Színházban. A színiiskola után a Bethlen téri színházban lépett fel. Később Miskolcon jutott segédszínészi álláshoz. Az 1950-es években főleg táncdalénekesként ismerték, slágereket és a politikusok követelte mozgalmi dalokat egyaránt énekelt. A televízió megjelenésével gyakran lépett fel kuplékkal, kabarészámokkal a képernyőn, ami tovább növelte népszerűségét (Az én babám egy fekete nő, Este fess a pesti nő, Kétszer kettő néha öt).
Lawrence Durrell (Lawrence George Durrell, 1912-1990)
brit regényíró, költő, drámaíró és diplomata, az ismert természetbúvár író, Gerald Durrell legidősebb testvére. A tanulást általában nem kedvelte, de az irodalmat megszerette, már 15 évesen verseket kezdett írni, első könyvét pedig 23 évesen jelentette meg. Legismertebb műve az Alexandriai négyes című regénytetralógia, amely 1957 és 1960 között jelent meg; darabjai közül általában a legkedveltebbnek az elsőként kiadott Justine-t tartják. Költészete némileg árnyékban maradt regényírói tündöklése mögött, de Peter Porter brit költő a Durrell válogatott verseiből kiadott kötet előszavában úgy magasztalta őt, mint „az elmúlt évszázadok egyik legjobbját (Jelentéktelen reggel, Sarajevo, A sötét útvesztő).
Illés Sándor (1914–2009)
újságíró, költő, író, műfordító. Első verseskötete Újvidéken jelent meg 1932-ben. Ezután számos regény, riport, tanulmány jelent meg tollából, több mint húsz kötetben. Szerb, horvát, szlovén és bolgár írók műveit fordította, köztük Miroslav Krleža, Ivo Andrić műveit ültette át magyarra (Csillaghullás, A fekete bárány, Búcsúzik a kapitány).
Cs. Erdős Tibor (1914-2015)
erdélyi magyar festőművész. 1945-ben elvégezte a budapesti Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolát. 1945–59 között alapító tagja és tanára volt a nagyváradi képzőművészeti iskolának és a kolozsvári Magyar Képzőművészeti Főiskolának is. 1959–74 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház főtervezője volt. Állandó résztvevője volt a romániai hivatalos tárlatoknak, meghívottja sok külföldi közös kiállításnak. Munkái romániai és magyarországi múzeumokban is megtalálhatók.
Szőllősy András (1921-2007)
Kossuth- és Széchenyi-díjas zeneszerző, zenetudós. A Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia szakára iratkozott be, a Zeneakadémián pedig zeneszerzést tanult. Közvetlenül a háborút követően ösztöndíjat kapott Rómába, ahol a Santa Cecilia Akadémián. Zenetudósként szövegpublikációkkal és bibliográfiákkal szolgálta a magyar zene két nagy mesterének – Kodálynak és Bartóknak – kultuszát. Leginkább a Bartók-filológiában szerzett elévülhetetlen érdemeket (Csendes kévébe, Elégia, Tájkép halottakkal).
Füzessy Ottó (1928-1988)
színész. 1946-tól lépett színpadra. 1949-ben szerzett színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az Ifjúsági Színházban kezdte pályáját. 1951-től a szolnoki Szigligeti Színház, 1954-től a Békés Megyei Jókai Színház szerződtette. 1964 és 1966 között a győri Kisfaludy Színház, 1967-től a Miskolci Nemzeti Színház művésze volt. 1975-ben ismét Győrben játszott, majd 1976-tól haláláig a Vígszínház, illetve a Magyar Szinkron Társulatának tagja lett. Pályája elején hősszerepeket, operett szerepeket, majd klasszikus és modern drámák epizódszerepeit alakította (Lila ákác, Egy erkölcsös éjszaka, Dóra jelenti).
Fodor András (Fodor Andor, 1929-1997)
Kossuth-díjas költő, esszéíró, könyvtáros. Még gimnazista volt, amikor első verse megjelent a pécsi Sorsunk című folyóiratban. Egyetemi évei alatt váltak ismertté versei az Illyés Gyula által szerkesztett Válasz című folyóiratban. 1949-ben a Választ betiltotta a kommunista hatalom. 1949–1954 között műfordításai révén maradt kapcsolatban az irodalommal. Versei csak 1954-től jelentek meg újra. 1957-től szabadfoglalkozású író lett. 1981–1986 között az Magyar Írószövetség alelnöke volt, 1983-tól a Kortárs szerkesztője. Sokoldalú, nagy műveltséggel rendelkező alkotó volt. Elmélyülten foglalkozott a zenével és a képzőművészettel is.
Joanne Woodward (1930)
Oscar-díjas, háromszoros Golden Globe-díjas és Emmy-díjas amerikai színésznő, producer. Miután családja Greenville-be költözött, a helyi színházban kezdett el játszani. Tanárhoz járt, hogy javíthasson déli akcentusán. Modellkedett és tévésorozatokban szerepelt egy-egy epizód erejéig. 1955-ben Kaliforniába költözött, hogy első főszerepét játszhassa el a Count Three and Pray című westernfilmben. Az Éva három arca valós eseményeken alapul, egy olyan nőt formál meg, akinek többszörös személyisége van. Alakítását 1958-ban Oscar-díjjal jutalmazták. Később még négyszer jelölték főszereplői kategóriában (Rachel, Rachel; Az ártatlanság kora; A múlt fogságában).
Mirella Freni (1935–2020)
olasz operaszoprán, aki fél évszázadot töltött a főbb nemzetközi operaházak színpadán. Nemzetközi figyelmet először a Glyndebourne-i Fesztiválon kapott. 1961-ben először a londoni Royal Opera House-ban lépett fel, 1965-ben a New York-i Metropolitan Opera színpadán.
Angyal János (1941-2003)
humorista, újságíró. Első sikerét parodistaként az 1962-es tehetségkutató Ki mit tud? műsorban aratta, amikor feltűnt kivételes utánzóképességével. Az 1960-1980-as évek elejéig gyakori szereplő volt a Rádiókabaréban, valamint a Magyar Televízió képernyőjén.
Németh Sándor (1942)
Jászai Mari díjas színész, rendező, színigazgató, érdemes és kiváló művész, a Budapesti Operettszínház örökös tagja. 1960-ban szerződött a győri Kisfaludy Színházhoz, ahol 1964-ig játszott. 1964-től a Budapesti Operettszínház tagja, akkor volt ott még táncoskomikus, amikor a műfaj fénykorát élte. 1988-1989 között az Operettszínház művészeti vezetője, majd 1989-1993 között igazgatója. Közben 1973-tól a bécsi Raimund Theater, 1982-től a Volksoper tagja. Korábban tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen is.
Roger Scruton (1944-2020)
angol konzervatív filozófus, esztéta. Filozófiai munkássága mellett regényírással és zeneszerzéssel is foglalkozik. Esztétaként behatóan foglalkozott Richard Wagner munkásságával, könyvet írt a Ringről és a Trisztán és Izoldáról.
Daniel Olbrychski (Daniel Marcel Olbrychski, 1945)
lengyel színész. 1964-től filmez, filmjei igen széles műfaji skálát képviselnek. Többször járt Magyarországon, néhány magyar filmben is szerepelt. Jancsó Miklóssal háromszor is együtt dolgozott. Nemzetközi hírnevét Andrzej Wajda játékfilmjeiben nyújtott alakításainak köszönheti (A kislovag, Tűzzel-vassal, Salt ügynök).
Gidon Kremer (Gidons Krēmers, 1947)
a Szovjetunióból Németországba emigrált hegedűművész, karmester. Korunk egyik legjelentősebb hegedűművésze. 1965-től koncertező művész. Pályája elején több nemzetközi versenyen ért el dobogós helyezést. 1974-ben a szovjet filharmónia szólistaként szerződtette. Gyorsan haladt a világhír felé. 1980-ban Nyugat-Németországba emigrált. Repertoárján a klasszikusoktól a kortárs zenéig sok minden szerepel. Hangszere korábban egy 1730-ban készült Guarneri del Gesù-gyártmányú volt, jelenleg egy 1641-es Nicola Amati-hegedű.
Bányai István (1949–2022)
illusztrátor, tervezőgrafikus, animációsfilm-rendező. 1969 és 1972 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult. A MOKÉP-nak filmplakátokat, a Móra Ferenc Könyvkiadónak illusztrációkat, a Hungaroton (valamint az MCA, a CBS és a Capitol Records) számára pedig lemezborítókat készített, emellett animációs filmmel is foglalkozott. 2001-től a The New Yorkernek is készített címlapképeket.
Varga Károly (1951-2005)
színész. Pályáját az Egyetemi Színpadon kezdte 1970-ben. 1972-től a Bartók Gyermekszínházban szerepelt. 1977-ben diplomázott színészként a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1979-től a szolnoki Szigligeti Színház tagja, 1985-től a Szegedi Nemzeti Színház művésze volt. 1985-től a budapesti Arany János Színházban játszott. 1995-től szabadfoglalkozású színművész volt (Zendül az osztály, A Pogány Madonna, Képvadászok).
Horváth Ibolya (1952-2005)
Aase-díjas színésznő a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja. Színészi pályáját 1970-ben csoportos szereplőként kezdte a Győri Kisfaludy Színházban. 1978-ban már színésznőként szerződött a Veszprémi Petőfi Színházhoz. 1982-től ismét a Győrben játszott.
Éles István (1954)
Karinthy-gyűrűs humorista, parodista. Már diákként is színészkedett, bár ekkor még képesítés nélkül. Tanári diplomáját 1982-ben kapta a Budapesti Tanítóképző Főiskolán, ének-népművelés szakon. Elsősorban szinkronszerepei voltak. 1991-től 1996-ig tagja volt a Mikroszkóp Színpad társulatának, jelenleg szabadúszóként dolgozik, leginkább közéleti személyiségeket jelenít meg.
Timothy Spall (Timothy Leonard Spall, 1957)
BAFTA-díjas angol színész, előadóművész. 1979-ben csatlakozott a jónevű Royal Shakespeare Company színtársulathoz. A ’80-as évek elején a színház egyre inkább háttérbe szorul életében a tévéfilmek előnyére. Először Mike Leigh figyelt fel rá, szerepet is adott neki az Otthon, édes otthonban. Első nevesebb filmszerepe a Sting főszereplésével készült Frankenstein menyasszonya című horrorban volt 1985-ben. Azóta karrierje töretlen, több sikeres filmben szerepelt (Az utolsó szamuráj, Harry Potter filmek, A király beszéde).
Vardan Petroszján (1959)
örmény színész, forgatókönyvíró és humorista. Örmény–francia kettős állampolgárként Párizsban és Jerevánban él. Széles körben az egyik legkiválóbb kortárs örmény színésznek tartják, aki számos problémát – köztük az örmény népirtást, Örményország bel- és külpolitikáját – dolgozza fel játékában.
Adam Baldwin (1962)
amerikai színész. A Baldwin fivérekkel (Alec, Daniel, William, és Stephen) mindössze névrokonságban áll. 1980-óta több tucat filmben látható (Wyatt Earp; A függetlenség napja; Billy, a Kölyök).
Für Anikó (Boross, 1964)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. 1989-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1989-2004 között a Madách Színház színésze. 2004 óta az Örkény Színház tagja. Klasszikus és modern darabokban játszik fő- és mellékszerepeket. 1988 óta játszik játékfilmekben és tévéfilmekben. Szinkron szerepeket is vállal (A legényanya, Könyörtelen idők, Magyar vándor).
Erdős Virág (1968)
József Attila-díjas költő, író. Első könyvében Korniss Péter fotóművész Budapest-témájú fotóihoz írt vegyes műfajú kísérőszövegeket. Ezt követően főként kispróza-kötetei jelentek meg. 2011-ben látott napvilágot első verseskötete. A legkülönfélébb társművészeti ágakkal szövetkezve megkísérli költészetét kimozdítani az írásbeliség hagyományos keretei közül. Írás mellett fotózással is foglalkozik (Belső udvar, A Trabantfejű Nő, Hősöm).
Gyurity István (Stipan Đurić, 1970)
magyarországi horvát színész, énekes. Szabadúszó művészként Budapesten él, ahol magán színiiskolákban tanult, a Nemzeti Színház Stúdiójában 1990-ben, az Operettszínház Stúdiójában 1993-ban végzett. Szerepelt a Nemzeti Színházban, a Népszínház előadásain. 1992-től a Pécsi Horvát Színház tagja, 1993-tól 10 évig pedig a Budapesti Operettszínház művésze volt. 2021-től a Turay Ida Színházban is játszik (Szamba, Argo, Hacktion: Újratöltve).
Ezen a napon halt meg:
(báró) Jósika Miklós (1794-1865)
író, újságíró, politikus, a magyar romantikus regény megteremtője. 1815-ben részt vett a franciaországi hadjáratban, és eközben megismerkedett a párizsi élettel, irodalommal és művészettel. 1816-tól 1818-ig Bécsben állomásozott. 1818-ban kilépvén a katonaságtól, azután részben Szabolcs vármegyében, Napkoron, apja birtokán, másrészt Erdélyben visszavonulva irodalmi tanulmányainak és költői álmodozásainak élt. A ’48-as Szabadságharc alatt a kegyelmezési legfőbb törvényszék tagjává nevezték ki. A világosi gyásznapok után feleségével együtt Lippán bujdosott, itt különváltak egymástól. Később Brüsszelbe mentek. 1850. január 5-én őt is megidézte (volna) a rendkívüli hadi törvényszék, és mint felségsértőre s lázadóra kimondta a halálos ítéletet; Pesten, 1851-ben az Újépület mögötti téren ezt rajta s 35 társán „in effigie” végre is hajtották (A könnyelműek, A két Barcsai, Két élet).
Albert Midlane (1825-1909)
angol keresztény énekszerző. Az első verse nyomtatásban 1842. novemberében jelent meg az Ifjúsági Lapban. Az első híres éneke 1844-ben íródott. Legismertebb éneke a Van egy barátja a gyermekeknek 1859. február 7-én készült, számos nyelvre lefordították, köztük kínai és japán nyelvre is. Híres éneke magyar nyelven: Adj új erőt Urunk…
Abaffy Lipót (1827-1883)
szlovák nyelvű író, evangélikus lelkész. Tanulmányait Lőcsén és Pozsonyban végezte; az 1848-as forradalom után, melyben ő is részt vett, alszolgabíróként dolgozott Nyitrán. Eleinte szépirodalommal, különösen a novellák írásával foglalkozott, amelyeket a „Sokol” nevű szlovák szépirodalmi lapban jelentetett meg. Később szlovák politikai lapokba napi kérdésekről írt cikkeket. Utolsó éveiben azonban kizárólag az egyházi irodalommal foglalkozott és értekezéseket írt az egyházi lapokba.
Lillian Gish (1893-1993)
amerikai film-, színpadi és televíziós színésznő, a némafilm egyik híres színésznője. 1971-ben életművéért Oscar-díjat kapott, 1984-ben pedig az Amerikai Filmintézet Életműdíjat vehette át (Egy nemzet születése, Párbaj a napon, Bálnák augusztusban).
Konrad Lorenz (1903-1989)
osztrák zoológus, ornitológus, az úgynevezett klasszikus összehasonlító magatartáskutatás úttörője, illetve a modern etológia egyik megalapítójának is szokták nevezni. Ő maga ezt a kutatási területet 1949-ig „állatpszichológiának” hívta, és a német nyelvterületeken őt tekintik e terület alapító atyjának. 1973-ban Karl von Frisch-sel és Nikolaas Tinbergennel megosztva orvosi-élettani Nobel-díjat kapott az „egyéni és szociális viselkedésminták felépítésével és működésével kapcsolatos felfedezéseiért“ (Salamon király gyűrűje, Ember és kutya, Ember voltunk hanyatlása).
Salamon Ernő (1912-1943)
költő. Bekapcsolódott a kommunista mozgalomba, sztrájkok szervezésében vett részt. 1933-ban a Brassói Lapoknál volt riporter, versei itt és a Korunkban jelentek meg. 1936-ban egész Erdélyt bejárta, mint a Korunk terjesztője. A Horthy-Magyarországon üldözték, többször letartóztatták, 1941-ben a hírhedt ákosfalvai táborba internálták, munkaszolgálatra küldték. 1943. február 27-én olasz katonák agyonlőtték.
Olsavszky Éva (1929-2021)
Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, a Budapesti Katona József Színház alapító tagja (1982). 1947-ben kezdte pályáját a Jókai Színházban. Győrben, a Kisfaludy Színháznál játszott 1957-től 1963-ig (A zöld köves gyűrű, Szerelem első vérig, Napló apámnak, anyámnak).
Leonard Nimoy (1931-2015)
amerikai színész, filmrendező, énekes, költő és fotóművész. Leginkább a Star Trek-beli Spock szerepéről ismert; a szerepet először az 1966 és 1969 között futó eredeti Star Trek-sorozatban, majd 1979 és 2013 között nyolc mozifilmben alakította. Huszonévesen kezdte pályafutását, az 1950-es években színészeket tanított Hollywoodban és kisebb szerepeket játszott mozi- és tévéfilmekben. Első főszerepét 1952-ben, a Kid Monk Baroni című filmben játszotta. Még ugyanebben az évben játszott először földönkívülit, egy Narab nevű marslakót a Zombies of the Stratosphere című filmben.
Van Cliburn (1934-2013)
amerikai zongoraművész. A Juilliard Scool of Music hallgatója volt. Tizennyolc évesen debütált Houstonban, két év múlva bemutatkozott a Carnegie Hallban is. A nemzetközi zenei életbe akkor robbant be, amikor 1958-ban Moszkvában megnyerte az első nemzetközi Csajkovszkij-verseny zongora kategóriáját.
J. T. Walsh (James Thomas Patrick Walsh, 1943-1998)
amerikai filmszínész. 1974-ben egy színházi rendező felfedezte, és szerepet kapott a Broadway show-ban. Walsh nem szerepelt a filmekben, csak színdarabokban, egészen 1982-ig, amikor kisebb szerepet játszott egy tv filmben. Az elkövetkező 15 évben több mint 50 játékfilmben és számos televíziós sorozatban kapott szerepet. zavarta, hogy mindig a rosszfiú szerepét osztják rá, ezért igyekezett pozitív karakterek szerepeit is megkapni (A félelem országútján, Egy becsületbeli ügy, Vírus).
Lóránt Zsuzsa (1946-2022)
Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, műfordító. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte el 1967-71 között. 1975-ben Derkovits-ösztöndíjas lett, 1976-ban volt első önálló kiállítása (Kis alvó – Iklad; Az ajándékozó – Nagyatád; Gyermeklány – Budapest).
