Névnapok: Edina, Alexander, Décse, Edentina, Edna, Gécsa, Géza, Gyécsa, Győző, Izabel, Izabell, Izabella, Néró, Nesztor, Ottokár, Porfir, Rodelinda, Sándor, Szamira, Viktor.
Események:
Szökőévben e napon 25-e névnapjai vannak, míg a maiak 27-re kerülnek át.
1891 – Henrik Ibsen Hedda Gabler című négyfelvonásos darabjának ősbemutatója Oslóban.
1899 – Anton Bruckner 6. (A-dúr) szimfóniájának első előadása Grazban, a Gustav Mahler vezette Bécsi Filharmonikusokkal.
1909 – az első sikeres színes mozgókép-eljárást bemutatják a nagyközönségnek a londoni Palace Theatre– ben (Kinemacolor).
1956 – Sylvia Plath és Ted Hughes írók, költők találkoznak egy bulin Cambridge-ben.
2001 – a tálibok lerombolnak két óriási Buddha-szobrot az afganisztáni Bamyanban.
Megszületett Victor Hugo (1802-1885) francia romantikus költő, regény- és drámaíró, politikus és akadémikus.
Élete és művészete szinte teljesen átfogta a 19. századot. Korán megnyilvánult írói elhivatottsága, royalista, katolikus versekkel kezdett. Első verseskötete 1821-ben jelent meg Ódák címmel. 1824-től részt vett a Charles Nodier által szervezett irodalmi összejöveteleken, amelyeket a romantika bölcsőjének tartottak. Szenvedélyes szónok volt, de mindig aktuális politikai és történelmi témákban szólalt fel. 1851 és 1870 között politikai emigrációban élt Belgiumban. Kilenc regényt írt, az emigráció alatt születtek a legismertebbek. Regényei nem szórakoztató írások, hanem szinte mindig eszmék szolgálatában állnak. A hősköltemény, a természet erőivel, a társadalommal, a fatalizmussal való küzdelem mindig közel állt Hugóhoz. Képviselőként aktív szerepet játszott a politikai életben. Az alkotmányozó és a törvényhozó nemzetgyűlésben felszólalt a szegénység, a társadalmi kirekesztettség ellen, a nők és gyerekek emberi jogaiért, a halálbüntetés eltörléséért, a sajtószabadságért, az ingyenes és világi oktatásért (A nyomorultak, A párizsi Notre-Dame, Egy halálra ítélt utolsó napjai).
Meghalt Fernandel (Fernand Joseph Desire Contandin, 1903-1971) francia színész, komikus.
Már igen fiatalon elindult az énekes-komikusi pályán, 1922-től előszeretettel szerepelt operettekben és zenés revükben. 1928-ban Párizsba költözött, ahol különféle operettekben kapott szerepet. Az 1930-as évektől kezdődött filmszínészi karrierje, több mint száz filmben – elsősorban vígjátékokban – szerepelt. A népszerű vásári és kabaréhumort szelídítette olykor magasrendű komikummá, alaposan kihasználva rendkívül mulatságos testi adottságait, mindenekelőtt nem átlagos fejformáját, széles vigyorát és fogait. Bár gyakran gúnyt űzött saját magából, ennek ellenére a paraszti humor hagyományaiból táplálkozó, s annak zseniális finomításával létrehozott komikusi stílusa mindvégig magában hordozta a közvetlenséget, a mindennapi egyszerűséget. Így vált minden esendősége ellenére szeretnivalóvá szerepeiben (Az együgyű, Alvajáró Bonifác, Don Camillo kis világa).
Ezen a napon született:
Christopher Marlowe (Christopher „Kit” Marlowe, 1564, keresztelésének napja –1593)
angol drámaíró, költő és műfordító. William Shakespeare előtt ő volt a legkimagaslóbb drámaíró, hatalmas karriert futott be drámaíróként és költőként is. Ahogy a kor más művészéről, például Shakespeare-ről, róla is kevés dolgot tudunk bizonyosan. A legtöbb adat jogi iratokból és más hasonló dokumentumból származik, ám ezekből nem túl sok minden derül ki. Marlowe életéről is sok legenda született: esetleg titkos ügynök volt, eretnek, homoszexuális, varázsló, párbajhős és pénzhamisító. Ezek közül egyikre sincs kézzel fogható bizonyíték (Doktor Faustus, Szentségtörők és mártírok, II. Edward).
Helvétius (Claude Adrien Helvétius, 1715-1771)
francia filozófus, enciklopédista. Pénzügyi karrierre készült, de szabadidejét költészettel töltötte, ambíciói a Le Bonheur című verset eredményezték, amelyben felfedezte, hogyan lelhető fel az igaz boldogság. Filozófiai munkásságának eredményét fő műve, A szellemről (De l’esprit) jelenti. A könyvet üldözni kezdték, a Sorbonne kiátkozta, a papok meggyőzték a bíróságot, hogy veszélyes tanítások vannak benne és minden tiltakozásai ellenére is végül elégették.
Boka Károly (1808-1860)
híres népzenész, Kossuth Lajos kedvenc cigányprímása. Már gyermekkorában feltűnt nagy zenei tehetségével. Fénykorát az 1840-es, 1850-es években élte. Főleg Debrecenben szerepelt. 1845-ben Debrecen városa, érdemei elismeréséül, polgárai közé iktatta. Dalszerzőként is maradandót alkotott (Káka tövén, Boka kesergője).
Honoré Daumier (1808-1879)
francia festőművész, szobrász, karikaturista, grafikus, litográfus. Rajzait kitűnő fametszetekben és litográfiákban sokszorosították. Agyagból mintázott karikatúra-szobrairól újabb időkben bronzmásolatokat készítettek. Többnyire kisméretű olajfestményei megkapó jellemzés mellett hatalmas festői szélességükkel tűnnek ki. Ezeken a festményeken egyszerűsített festés tömege, a sötét színek, a barna és a szürke színek dominanciája, lendületes vonalvezetése, fény-árnyék hatásai Rembrandttal és Goyával hozzák egy sorba, lebegtetik művészetét a realizmus és a romantika határán (Ecce Homo, Don Quijote, Harmadosztályú vagonban).
Lakatos István (1895-1989)
erdélyi magyar zenetörténész, népzenekutató, főiskolai tanár. Kutatási területe az erdélyi román, magyar és szász zenekultúra volt (Magyaros elemek Brahms zenéjében, Zenetörténeti írások, A kolozsvári magyar zenés színpad).
Vercors (Jean Marcel Bruller, 1902-1991)
francia író, illusztrátor. Legismertebb műve az 1942-ben kiadott A tenger csendje című elbeszélése. Apja, Brüller Lajos Magyarországról 15 évesen emigrált Franciaországba, ahol francia szerzők kiadója volt. 1941-ben Franciaország német megszállása alatt Lescure-rel megalapította a Les Éditions de Minuit-t, melynek első kiadványa Vercors A tenger csendje című elbeszéléskötete lett.
Balogh Erzsi (1922-2008)
színésznő, komika. Makay Margit színiiskolájában végezte színészi tanulmányait. 1944-ben a Vígszínház tagja volt. 1945-től több budapesti színházban játszott. 1950-ben a Kamara Varieté, 1952-től a Vidám Színpad tagja volt. A Magyar Rádió A Szabó család című sorozatában végig – 1959-től 2007-ig – Irént alakította.
Kornis György (1927-2011)
festőművész. Párizsban az École Nationale Supérieure des Beaux-Arts-on, Szenes Árpád tanítványaként végezte művészeti tanulmányait. Már eközben díszleteket tervezett a Párizsi Opera számára. 1953-ban tért vissza Magyarországra. 1957-től a Fiatal Művészek Stúdiójának volt tagja. 1980 és 1990 között Bécsben élt és dolgozott, majd elsősorban Budapesten alkotott. Tagja volt a Magyar Képzőművészeti Alapnak, a Magyar és az Osztrák Képzőművész Szövetségnek, valamint Salzburgi székhelyű Tudományok és Művészetek Európai Akadémiájának.
Fats Domino (Antoine Dominique Domino, 1928-2017)
amerikai énekes, zongorista és dalszerző. Jellegzetes hangjával és zongorajátékával jelentősen hozzájárult a rhythm and blues és a rock and roll jellegzetes hangzásához. Tízéves korában kezdett zenélni. Már Elvis Presley, Chuck Berry, Little Richard és Jerry Lee Lewis előtt színpadon volt. Lemezeiből több mint 100 millió példányt adtak el, a toplistákra száznál több dala került.
Pierre Brice (1929-2015)
francia filmszínész. Legismertebb alakítása Winnetou, a Karl May német író által életre keltett apacs indiánfőnök. 1962–1968 között tizenegy Winnetou-filmben játszotta el a főszerepet. Ezt követően többször alakította a karaktert szabadtéri színpadon is (Az Ezüst-tó kincse, Keselyűk karmaiban, Tökkelütött trió).
Johnny Cash (1932-2003)
tizennyolcszoros Grammy-díjas amerikai énekes, színész, dalszövegíró. Az 1970-es évek végére „találta ki önmagát”. Rendszerint feketében lépett fel a koncertjein. Ez a fellépőruha teljesen ellentétes volt azzal, amit az akkori countrysztárok viseltek, ők ugyanis csillogó, feltűnő színekben léptek fel (rhinestone style). 1971-ben megjelent a The Man in Black című lemeze. A címadó dalban kifejtette, hogy addig lép fel feketében koncertjein, amíg háborúk sanyargatják a világot, és vannak olyan emberek, akik nyomorognak (Jackson, Folsom Prison Blues, Hurt).
Tóth Tamás (1936–2022)
romániai magyar színész, színházigazgató. Kolozsváron született, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett 1958-ban. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz szerződött. Rövid időn belül a társulat egyik vezető színésze lett, 1969-től két évig a színház igazgatója is volt. Kiváló jellemábrázoló színészként tartották nyilván.
Beke Sándor (1939)
szlovákiai magyar rendező, színházigazgató a Gárdonyi Géza Színház Örökös Tagja. 1959–1963 között a pozsonyi Színművészeti Főiskola színész-, 1963–1968 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult. 1976-ban politikai okokból Magyarországra jött. 1976–1978 között a Miskolci Nemzeti Színház rendezője volt. 1978-ban családjával együtt áttelepült Magyarországra. 1978–1984 között a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, 1984–1990 között a Népszínház rendezője volt. 1990–1994 között a Komáromi Jókai Színház igazgatója és rendezője volt. 1994 óta a Magyar Játékszíni Társaság főtitkára és elnökségi tagja. 1996–2001 között az egri Gárdonyi Géza Színház igazgatója és rendezője volt. 2001-2010 között a Kassai Thália Színház rendezője és művészeti tanácsadója.
Victor Máté (1945)
Erkel Ferenc-díjas zenész, zeneszerző, színész. Az 1959-63 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolába járt, utána a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. 1968 és 1970 között pedig Varsóban modern avantgárd és elektronikus zenét tanult. 1970-től zeneszerzője, később, 1971-től tagja a Non-Stop együttesnek. Munkássága során több színpadi mű elkészítésében is közreműködött. Az 1983-as István, a királyban ő személyesítette meg Asztrik apátot. A népszerű rockoperának több számában is énekel.
Hollai Kálmán (Heiser, 1949–2022)
színész. Zenei általános iskolába járt, ahol oboázni és énekelni tanult. Már ötéves korában eldöntötte, hogy színész lesz. Tizenévesen, szülővárosában amatőr társulatban főszerepet játszott. Húsz évesen jelentkezett a kaposvári színházba, ahova énekes-táncos fiatalokat kerestek. Sok támadás érte cigány értelmiségiek részéről a származása vállalása miatt is. 1973–1977 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1976–1979 között, illetve 1993 óta a Fővárosi Operettszínház tagja, melyet 1998-tól Budapesti Operettszínházra neveztek át. 1982–1986 között a Szegedi Nemzeti Színház színművésze volt. 1986–1993 között a kecskeméti Katona József Színházban játszott, fellépett szülővárosában is, a Zenthe Ferenc Színházban. A színészet mellett rendezéssel is foglalkozott (Különös házasság, A fantasztikus nagynéni, Ámbár tanár úr).
Mark Dacascos (Mark Alan Dacascos, 1964)
amerikai színész, harcművész és televíziós személyiség. Nyolc és tizennyolc éves kora között számos harcművészeti versenyt megnyert, 18 évesen Európa-bajnok volt. Felsőfokú tanulmányait a Portlandi Egyetem kínai nyelv és dráma szakán végezte (Dr. Moreau szigete, Bölcsőd lesz a koporsód, Vadászat a Sas Egyre).
Détár Enikő (1964)
Déryné-díjas színésznő, szinkronszínész, előadóművész. 1986-ban oklevelet szerzett a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. 1986-tól 1991-ig a Vidám Színpad színésznője, 1991-től 1996-ig pedig a Rock Színház tagja volt. 1996-tól szabadfoglalkozású színésznő, majd 1999-től a Madách Színház társulatának tagja. 2013-tól a Turay Ida Színház társulatának is tagja (Sortűz egy fekete bivalyért, Napló szerelmeimnek, Bűn és bűnhődés).
Ezen a napon halt meg:
Giuseppe Tartini (1692-1770)
itáliai barokk zeneszerző, hegedűművész és legendás hegedűtanár. Titokban eljegyzett egy zenetanárnőt, akit később szülei tiltakozása ellenére feleségül is vett. Nagybátyja, Padova püspökének sikerült elérnie, hogy Tartini bevonuljon az assisi kolostorba, ott tanult meg hegedülni az egyik paptól. Hegedűjátékával 24 éves korában lépett a nyilvánosság elé első ízben, Velencében. A hagyomány szerint több mint 200 hegedűversenyt írt, de csak 135 maradt az utókorra és csak 18 jelent meg nyomtatásban szerzőjük életében. Korai műveire jellemző a nagy fokú virtuozitás, a technikai nehézségek halmozása, a gazdag díszítettség. Kései versenyműveinek kompozíciója már közelebb áll a klasszicista stílushoz, mint a barokkhoz.
Alois Senefelder (1771-1834)
a litográfia (a síknyomtatás elvén alapuló grafikai eljárás) osztrák feltalálója. Véletlenül 1796 egyik napján egy átviteli jegyzéket írt fel bajor mészkőre, ekkor ötlött eszébe, hogy a mészkő lemaratása után a jelek kiemelkednének a felületből. 1796-ban készítette el az első litográfiai lemezeit.
(dálnoki) Gaál József (1811–1866)
költő, író, drámaíró, a Magyar Tudós Társaság levelező tagja. Első versei az 1830-as évek elejétől jelentek meg, de regényeket, színdarabokat is írt. Novelláiban gyakran szerepelteti a szegénylegényeket, haramiákat, akikről a 19. század embere szívesen olvasott. A nemes udvarházak összejövetelein éppúgy rajongtak érte, mint a pest-budai vendéglők asztaltársaságai.
Giosuè Carducci (1835-1907)
Nobel-díjas olasz költő, klasszika-filológus. 1859-ben Garibaldit versben köszöntötte, Az 1860-as és az 1870-es években írta legtöbb versét. Az élet hétköznapi témáit is klasszikus erővel dolgozta fel. Kiváló tudású tanár hírében állt, de költői vénája fokozatosan elapadt. A századfordulón már alig írt, de az a néhány tucat öregkori verse változatlanul bizonyította tehetségét. Carducci erősen hatott a 20. század első évtizedében fellépett magyar költői nemzedékre (Barbár ódák, Jambusok és epodoszok, Ritmusok és rímek).
Kismarty-Lechner Jenő (1878-1962)
építész, építészettörténeti író. 1915-ben építészdoktori oklevelet szerzett, 1928-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára volt. Korai, nemzeti stílusra törekvő munkáinál nagy hatással voltak rá az észak-magyarországi pártázatos reneszánsz műemlékek. Több, önálló építészettörténeti kutatáson alapuló, művet írt (Építési enciklopédia; Szentlélek-plébániatemplom, „a modern egyházépítészet diadala”; A műemlékvédelem Magyarországon és jövő feladatai).
Lux Elek (1884-1941)
szobrász. A budapesti iparművészeti iskolában végzett előtanulmányok után a müncheni képzőművészeti akadémián, majd a brüsszeli szépművészeti akadémián tanult. 1922-ben a budapesti iparművészeti iskolában a szobrászat tanára lett. Elsősorban finom egyszerűséggel mintázott női akt- és mellszobraival tűnt fel (Táncosnő, Fésülködő, Anyaság).
Szobotka Tibor (1913-1982)
József Attila-díjas író, műfordító, irodalomtörténész, pedagógus, az irodalomtudományok kandidátusa. Szabó Magda író és költő férje. Fordítói tevékenységének legismertebb darabja J. R. R. Tolkien világhírű fantasy-író A babó (más fordításokban: A hobbit) című művének eredeti magyarítása. 1945-től a Magyar Rádió munkatársa. 1957-től az ELTE világirodalmi tanszéken, előbb adjunktus, majd 1966-ban docens lett. Rendszeresen publikált az Élet és Irodalomban, a Kortársban (Megbízható úriember, A vetőkártya főhadnagya, Sose jön szanitéc).
Németh Marika (1925-1996)
Jászai Mari-díjas operett-énekesnő, színésznő, primadonna, érdemes és kiváló művész. Pályájának első állomásaként, 1946-ban egy évadra a Vígszínházhoz szerződött. Következő évben végezte el az Országos Színészegyesület színiiskoláját. Ezután a Művész Színház tagja lett. 1949–1965 között a Budapesti Operettszínház művésze. Sokáig külföldön élt és lépett fel, 1969-től újra a Budapesti Operettszínház tagja lett. Több filmben is szerepelt (Mágnás Miska, Falusi idill, Fuss, hogy utolérjenek!).
Szitás György (1926-2000)
grafikus és képregényrajzoló. 1948-ban felvételizett az Országos Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakára. 1951-től az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat alkalmazásában állt, és innen is ment nyugdíjba. Első önálló képregényét 1954-ben rajzolta. Az összes Rodolfo könyvet és bűvészdobozt ő illusztrálta.
Berek Kati (1930-2017)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Alapító tagja volt a 25. Színháznak, ahol 1974-ig dolgozott. A Nemzeti Színház vezető színésznőjeként – sokoldalú jellemábrázoló képességét jól kamatoztatva – mind a hősnői, mind pedig a karakterszerepeket hitelesen formálta meg. Kiváló versmondó, avatott József Attila-előadó volt (Feldobott kő; Kilenc hónap; István, a király).
Mezey István (1945–2012)
festő- és grafikusművész, Kazincbarcika város díszpolgára. 1967 óta szerepel alkotásaival képzőművészeti kiállításokon, 1970-ben Kazincbarcikára költözött. Sokoldalú művész volt, aki elsősorban rajzaival, újságrajzaival, illusztrációival, sokszorosított grafikáival vívott ki elismerést magának, de tipográfiai munkáival, köztéri plasztikák, díszletek, városcímerek tervezésével is foglalkozott. A grafika mellett festményekkel is szerepelt kiállításokon.
Szentandrássy István (1957-2020)
Kossuth-díjas roma származású magyar festőművész. Állami gondozottként nőtt fel. Szorongásait először versekben, drámákban, rajzokban adta elő. Péli Tamástól tanult festeni. Műveire jellemző az erőteljes tárgyiasság, gyakran a plasztikus formaalakítás, a felfokozott expresszivitás és a jelképalkotás. Zaklatott, drámai hangvételű kompozícióin a cigányság ősi, balladisztikus hagyományai és alakjai elevenednek meg (Kalapos férfi, Bűnbánó Magdolna, A bolond).
