Hernádi Gyula (1926–2005)

A példázatos prózaköltészet mágusa

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Franken Stein

Az Alexandra 2002-től adja ki Kossuth-díjas íróinkat bemutató köteteit. Illyés Gyula, Nagy Lajos, Szakonyi Károly, Sütő András és mások antológiája után az idén a huszadik század egyik legnagyobb magyar irodalmi személyisége, Hernádi Gyula műveiből válogatott Pósa Zoltán, aki Gyurkovics Tiboron kívül talán a leginkább ismerte őt és művészetét. Hernádi különleges, megkerülhetetlen alakja a magyar félmúlt irodalmának, közéletének.

„Meg fogunk halni…”

Legjobb barátja, Gyurkovics Tibor – aki azóta már kötettel, 80 verssel tisztelgett előtte 2005 karácsonyán: Hol vagy, Gyula? (Kráter Kiadó) – egy beszélgetős műsorban nem sokkal Hernádi halála előtt elmesélte, hogy „Gyulák Gyulája” minden reggel felhívja őt, s ezzel kezdi: Meg fogunk halni…

Gyulák Gyulája*

Mint öreg indián kapaszkodik az ágyba
ió ció kció és csontkollekció
mezítelen sebesen a napvilágra tárva
dopaminok savak vak reguláció
barát fejedelem nagyúr gyulák gyulája
szóvicc és fikció maradó illanó
hol van Isten aki még egyszer egyberántja?

2005. július 3., hajnal 4.10 óra

Az életművet és az írófejedelmet kitűnően ismerő Pósa Zoltán nagyszerű bevezető tanulmányában (A példázatos prózaköltészet mágusa) minden lényeges mozzanatra kitér, ami Hernádi életútját befolyásolta. Rögtön az elsőre, a születés helyére is, amihez Hernádi visszaemlékezését használja fel:
„Oroszváron, Moson megyében születtem, ami 1926-ban még Magyarországhoz tartozott. Trianont megúszta, ám a második világháború után a világ legigazságtalanabb békediktátumához képest három új községet csatoltak Szlovákiához, köztük az én szülőfalumat is, amely most Ruzovce néven biztosítja Pozsony élelmiszer- és gyümölcsellátását. Ez az én formám.”
Mindig szembehaladt a trendekkel, kísérletező, újat kereső magatartása már tanulmányaiban is tetten érhető. Tizenegy évig járt különféle egyetemekre (bölcsész-, orvostan-, gépész- és vegyészmérnök-hallgató is volt), de egyiket sem végezte el. Műveihez viszont ezek a tapasztalatok, világlátások, szempontrendszerek nagyon jó alapanyagul szolgáltak.
Nem kímélték a kor kataklizmái sem, a második világháború után úgy töltött két és fél évet orosz hadifogságban, hogy előtte fegyver sem volt a kezében, orvostanhallgatóként sorozták be 1945-ben. Olyan visszatérő betegséget szerzett, hogy 1974-ben (a Városépítési Tudományos és Tervező Intézettől) nyugdíjazták.
1961-ben Nemeskürty ismertette össze Jancsóval, akivel összebarátkozva számos nagy, illetve nagy visszhangot, olykor ellenérzést kiváltó művet alkotott. Kísérletező kedvére jó példa az Attila és A pacifista (Giovanna Gagliardóval és Jancsó Miklóssal közösen írta, Monica Vitti játszotta a főszerepet) című film forgatókönyve.
Nem tartozott a kádári hatalom kegyeltjei közé. 1955-ben a Csillag című folyóiratban szürrealista versekkel jelentkezett, de 1990-ig minden verseskötet-kéziratát visszadobták a kiadók. A Jancsóval készített első két film, az Oldás és kötés és a Szegénylegények első kópiáin nem szerepelhetett a neve. Jellemző az ötvenes, hatvanas évek levegőjére, hogy egy leadott kézirat (Az ég bútorai) miatt a Szépirodalmi vezetője, Illés Endre feljelentette. A hol fölerősödő, hol lanyhuló zaklatás 1990-ig tartott. A rendszerváltás után nagyobb szerepe lehetett a közéletben: megalakította a Független Írók Szövetségét (sőt, a Boldogság Pártot is, mely 1996-ig működött).
József Attila- (1976), Szép Ernő- (1996), Alternatív Kossuth- (1996) és Kossuth-díjas (1999).

Hétköznapi/szürreális keresztutak

Ha általánosságban elmondható, hogy minden könyvnek története van, ez Hernádi Gyula esetében kétszeresen igaz. Első írói korszakában harcot kellett vívnia kiadókkal, cenzorokkal, hogy megjelenhessenek, illetve az által írt változatban jelenhessenek meg novellái, kisregényei, regényei. Ez sokszor nem sikerülhetett. Például a kötet első szemelvényét, A péntek lépcsőin kisregényt „pozitívabban” kellett befejeznie 1959-ben (az eredeti csak 1981-ben jöhetett ki), s témaválasztása, szókimondása még így is nagy felzúdulást keltett. Ekkor parabolákat ír, virágnyelven, hiszen nem fogalmazhat egyértelműen, esély sem lenne a megjelenésre.
Már első műveiben a hétköznapi ember kiszolgáltatottságát, napi harcait ábrázolja, viszonyát a munkahelyhez, „kollektívához”, hatalomhoz, az erőszakszervezetekhez, a halálfélelem és az Isten-keresés is folyton visszatérő motívum. Sci-fi és álhorror novelláiban azt boncolgatja, hogy a mindenható szabadság hová vezethet, milyen vadhajtásai lehetnek. Az erőd még ma is sokkoló, nem véletlen, hogy a belőle készült filmet többször vetítik az egyik tévécsatornán.
Pósa a század egyik legjelentősebb regényének nevezi az 1960-ban írt Ég bútorait, mely Kiáltás és kiáltás címen 1981-ben jelenhetett meg. A témaválasztás – egy politikai tiszt majdnem halálra ver egy kishivatalnokot, mert az elszereti tőle azt a nőt, akit zsarolással tart maga mellett – szinte vakmerő. Hernádi ezekkel az írásokkal a rendszerváltásig elvágta irodalmi karrierjét.
A második korszakában – nagyjából 1981-re teszi Pósa, több eddig írt műve már inkább ide tartozik – tovább folytatja, kiteljesíti a sci-fi témaválasztást. Emellett ír álhorror tetralógiát, pornográfiát, pszichológiai és ökológiai rémregényt, krimit, folytatja az Egri csillagokat; kísérletező kedve 90 után is töretlen – annak ellenére, hogy Parkinson-kórja 1996-ban elhatalmasodik rajta.
Nehéz értékelni e hatalmas életművet, nem is próbálkozom vele. A kötetben jobbnál jobb „hernádis” novellák, kisregények, regény- és drámarészletek szerepelnek, Pósa kitűnően válogatott. Annak ajánlom az Alexandra kiadványát, aki bele akar kóstolni Hernádi írásaiba, képet alkotni munkásságáról. Aki már olvasott tőle, annak is: hiszen megszeretheti, felfedezheti további műveit, számára eddig ismeretlen irodalmi tájakon barangolhat. E kötet nagyon fontos abból a szempontból, hogy esszenciát ad, s lépcső lehet ahhoz, hogy minél több Hernádi-művet az elejétől a végéig elolvassunk. A könyv végén található mutatók pedig segítenek eligazodni a szerteágazó életműben (írásai, illetve a róla, munkáiról szóló kritikák).

Gyula,

    azt mondja a Csiba, visszajársz. Igaz?
    Lenn voltak az Adrián, hogy meghaltál. Üdülnek. Bezzeg.

Élvenckednek. Füröcskélnek. Szép a tenger. Nem igaz?
Azt mondja, kijön egyik hajnalban a vitorlás fedélzetére,
és jössz. Távolabb ülsz le. Fehér és szürke színed van. Tollad,
helyesebben. Mert sirály vagy. Igaz ez?
Ülsz távolabbi ponton a hajó korlátján. A tenger zuborog.
De nem nagyon. A nap följön. S te megjössz. Nyugodtan. Ülsz a
korláton.
Igaz? Te vagy az? Képes volnál? Visszajössz? Háromszor is.
Te vagy az? Egy sirály. Elég nagy. Szürke-fehér tolla van. Nem ad hangot.
Gyere. Én is szeretnélek látni. Képes vagy? Nagyon várlak.
Négy napja minden reggel fölkelek. Várlak. Gyere. Ha tudsz. Jó
lenne. T.

u.i. Legalább Csibával üzenj.

*A versek a szerző, Gyurkovics Tibor engedélyével jelentek meg

Hernádi Gyula
Kossuth-díjas írók sorozat
Alexandra [Pécs, 2006]