Zenekari szvitek
a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Lehotka Ildikó
Igazán izgalmas az orosz zene fejlődése, berobbanása az egyetemes zenetörténetbe, majd jobbnál jobb művek megjelenése, ez utóbbi töretlenül zajlik. Az orosz romantika első fecskéi, a XIX. század elején alkotó Mihail Ivanovics Glinka és Alekszandr Szergejevics Dargomizsszkij után az orosz Ötök időszaka következett, már az európai és orosz nemzeti hagyományok egybekovácsolásával, úgy, hogy az orosz íz jellegzetes maradjon.
Milij Alekszejevics Balakirev, Cézar Kjui és az Igor herceg által máig ismert Alekszandr Porfijevics Borogyin mellett a két nagy hatású komponista, Nyikolaj Andrejevics Rimszkij-Korszakov és Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij nevét kell hangsúlyozni. Egészen különleges módon a komponisták közül egy sem készült zenésznek, tulajdonképpen felsőfokú tanulmányt sem lehetett intézményesített formában végezni sokáig, közülük többen katonák voltak, de kémikus, matematikus is akadt köztük.
Az igazán izgalmas és a magyar közönség számára egyelőre igen kevéssé ismert korszak zeneszerzői közül az orosz Ötök vezető egyénisége, az eredetileg katonatiszt és Muszorgszkijhoz hasonlóan mentális problémákkal küzdő Rimszkij-Korszakov művei közül talán az operák és szimfonikus költemények a legmegragadóbbak. A zeneszerző igen kedvelte a keleti, a meseszerű témákat, és szerencsés módon öntötte zenébe őket: hangszerelése a mai napig izgalmasan hat, nem véletlen az sem, hogy társai műveit hangszerelte (sokuk darabját vezényelte is), ha úgy találta, a hangzás nem a legtökéletesebb. A szerző Hangszerelés-tankönyve a mai napig időt álló.
A Naxos lemezén Rimszkij-Korszakov négy zenekari szvitjét hallgathatjuk meg, elsőként az Osztrovszkij színműve alapján készült, egy orosz népmesét feldolgozó művet. A Hópelyhecske című operából készült négytételes szvit az első hangtól kezdve különös világot tár a hallgató elé: hol félelmetes egy-egy pillanatra, amit megszakít egy csodálatos és úgy is játszott oboaszóló, máskor a mesevilágot idéző szűrt hangzást hallunk a Bevezetésben. A madarak tánca tétel hihetetlenül kifejező, valóban egy erdőben érezzük magunkat, ahol feleselnek, trécselnek, röpködnek a különféle hangú és nagyságú madarak. Rimszkij-Korszakov természetfestő megoldása remek, a szerző a következő tételben (A nemesek felvonulása) nagyszerűen festi le a menetelést, A bohócok tánca zenéje összetett, a kecses mellett a mélyrezesekkel megszólaló kissé merev, marciális rész színesíti a tételt.
A Szadko, a szerző hatodik operája 1898-ban szólalt meg először, korábban egy másik művet komponált, Epizód a Szadko legendájából címmel. Később, 1869-ben készült el (a végleges, op. 5-ös változat 1892-ben) a szimfonikus kép műfajjal jelölt darab, mely a tenger mormolásával kezdődik, megkapó a zene itt is. A Mlada cselekménye vérfagyasztó, az opera-balettnek írt, majd operává átírt műből készült öttételes szvit francia mintára szintén táncételeket sorjáz: Van itt orosz tánc (Redowa), Litván tánc és újra A nemesek felvonulása (Díszmenet), Rimszkij-Korszakov nagyon jól ábrázolja a felsőbb körökhöz tartozók zenei portréját, azok táncát, pergődobbal, trombitákkal, kecses zenei szövettel helyenként, pompás zárással a végén.
Az 1907-es, Dodon királyt minden tételben megidéző Aranykakas szvit egzotikus hangja a Keletet idézi a bővített szekundokkal, kromatikával, különleges skálákkal. A hangszerelés itt is a hangulatokhoz a legmegfelelőbb, a lágy vonósok, a félelmetességet kifejező megoldások mutatják a zeneszerző tudását. Izgalmas felfedezni a kakas vagy Dodon király motívumát, hányféleképpen is hangzik fel.
A Seattle Symphony előadásában halljuk a műveket, a karmester Gerard Schwarz. A zenekar pontosan, érzékletesen festi a kivonatos történeteket, bár mind Oroszországtól, mind a távoli Kelettől messze vannak. Hallhatunk csodálatos hangszerszólókat, zenekari állásokat. Az ütősök nagyszerűek, a vonósok színfestése is tetszetős, de az igazán kiváló előadáshoz több pontosság, helyenként tisztaság és kifejezőerő kell, főleg a magas szólamokban. A fafúvósok nagyon jók, a rezesek pompát, máskor félelmet sugallnak játékukkal.
Gerard Schwarz jó karmester, de nem több, bőven lehet a tételekből szépséget kihozni, agogikával, kis lassítással-gyorsítással, egyes szólamok, szólamcsoportok kiemelésével. A varázst megkaptuk, de csak hétköznapit.
A lemezt ajánlom, mert egy szerző egy műfajú műveire koncentrál – a Szadko kivételével –, így a legkézenfekvőbb megismerni egy-egy komponistát, haladó zeneszeretőknek összehasonlítási lehetőséget adva a művek, azok felépítése, hangszerelése között. Biztos vagyok benne, hogy Rimszkij-Korszakov varázsos mesevilága sok érdeklődőnek nyújt tartalmas perceket, rácsodálkozhatunk erre az unikális területre.
Comment on “Rimszkij-Korszakov mesél”