Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Az ősember zenéje Archívum
  • Titkos társaságok könyve Archívum
  • Csajkovszkij 5. szimfóniája és az Olasz capriccio Archívum
  • Karen Carroll: Talk To The Hand és Jimmy Dawkins Present: The Leric Story Archívum
  • Olvasó olvas – Esterházy Péterre emlékezünk Archívum
  • Enescu, Richard Strauss és a hegedű-zongora szonáta műfaja Archívum
  • A puszta vándorainak képes krónikája – Országjelkép lehetne Archívum
  • Amikor csak a humor segít Archívum

Tamási Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvirág

Posted on 2023.05.15.2023.05.13. By admin Nincs hozzászólás a(z) Tamási Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvirág bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2006]

Szerző: legéndi

Ifjúkoromban akadt kezembe először Tamási Gáspárnak a Kriterionnál megjelent könyve.* Az Ábel-trilógia olvasása után kíváncsian lapoztam fel: vajon egy újabb székely góbét ismerhetek meg a szerzőben, vagy Ábel másik arcára vetődik több fény? Bár Áronról is szó esik az életírásban, szerencsére a történet kizárólag Tamási Gáspáré, és nem is akármilyen. Az Új Palatinus Könyvesház ezt a remek „emlékezést” 2005-ben újra kiadta.

„Valahol egy messzi ösvényen apró termetű, fekete legényke lépeget felénk mezítláb. Korsó a kezében és vadon nőtt gyöngyvirág a kalapjában.” (Kányádi Sándor)

Az olvasni szerető és az alkotók életrajza iránt is érdeklődők számára valóságos kincsesbánya irodalmi nagyjaink rokonainak visszaemlékezése. Móricz Virág vagy Krúdy Mária könyveinek egy-egy története az írókat, leendő alkotókat olykor egész különleges megvilágításba helyezi. (Például „Szindbádnak” láncos-lobogós kutyájához fűződő viszonya – fittyet hányt testvére értetlenkedésére – már előrevetíti Krúdy sajátos látásmódját.**)
Nagy örömmel vettem kézbe a Palatinus gondozásában megjelent könyvet. Jólesett Kányádi mindkét előszavát újra olvasni, benne a történetet arról, hogy a „patrópuska” hogyan szólt bele a Tamási-gyerekek életébe, s döntötte el, ki legyen a gazdálkodó, s ki tanuljon tovább. Az ugratást – Kányádi Sándort sem kellett félteni –, hogy a kiadónak elfogyott a pénze, s Gáspár bácsinak még egy jobbacska tehén árával be kellene szállnia…
A kettő közül az első, jobban átgondolt és szerkesztett, ezért jobban sikerült könyvet Tamási Gáspár kevesebb mint egy év alatt vetette papírra, 1968 szeptemberében zárta le a kéziratot, a teleírt négyszáz oldalas füzetet. Érdekes történetet mesél el az első könyv végén: az előszóból kiderül, hogy nem akart üres oldalakat hagyni, ezért egy vidám macskavásárról szóló történettel töltötte mag a maradék füzetlapokat.
A könyv lapjain megelevenedik az Ábel- és más Tamási Áron-történetek színhelye, Farkaslaka, s néhány alakja is ismerősnek hat. Nagyon jó az egyéni életút megközelítése, értékelése, nyoma sincs benne a történelmi meghatározottságnak, nem kívánja a sors, a rossz politikai döntések, békediktátumok nyakába varrni saját életének nehezebb szakaszait. Tamási Gáspár világháborúban, hadifogságban is járt; többször megélte, hogy a feje fölött döntöttek arról, melyik országban éljen; gazdasági hullámvölgyeket élt át, kecmergett ki belőlük; fiatalon elhunyt felesége után nem talált megfelelő társat, s három lányát egyedül kellett kiházasítania. A sokat próbált, sok mindent megélt ember higgadt mesélése kicsit szokatlan manapság. Elgondolkodtató a sorok közül áradó bölcs világlátás, ma már az általa átélt kataklizmák tizedrésze után is pszichológushoz fordulnának, de legalábbis italhoz vagy más tudatmódosítóhoz nyúlnának nagyon sokan.
A Vadon nőtt gyöngyvirág tele van szebbnél szebb, vidám és szívet szorító életképekkel, egyes részei szociográfiának is beillenének. A „családhoz szigorú” édesapa (aki ha tehette, „leazon” ment a kocsmába), az engedékenyebb édesanya, a magázással is tisztelt báty és két, életben maradt nővére közti, ma már különösnek, távolinak tűnő hierarchia furcsa helyzeteket teremtett: a kiszolgáltatott gyermeknek meg kellett küzdenie olykor részeg apjával; a testvérek kényével-kedvével, gyerekcsínyei kimagyarázásával. Később a folyamatos önállósodás, a családról való leválás, a párválasztás kerül a középpontba. A nősülés, a gyermekszületések után pedig a családfenntartás kényszere irányítja mindennapjait. S ezen életszakaszokban sorjáznak a jobbnál jobb történetek: vásárra menetel az apával, kaszálás Áronnal, sorozás, munka a Regátban stb. Az Ábelből megismert csavaros gondolkodás, finom humor Tamási Gáspárra is jellemző, végig átszövi az emlékezést:
„Én, amikor az emberek ezerkilencszáznégyet írtak, akkor születtem itt Farkaslakán. Akkor még nem ismertem édesanyámat, sem apámat, sem testvéreimet, pedig rajtam kívül már volt öt gyermek a családban. Később azonban, amikor a család minden egyes tagját megismertem, akkor már tizenegyen voltunk…”
Színes történeteket olvashatunk érintőlegesen Tamási Áronról is. Így Gáspár első budapesti látogatásakor, amikor rácsodálkozott a nagyvárosra, különösnek találta, hogy testvére – aki az itt megszokott módon öltözködött – azt szerette volna, ha minidig az utcán folyton megcsodált, embereket meghökkentő harisnyáját hordaná.
Nagyon szép perceket szerzett a mű újraolvasása. A Palatinusnak hála, a Vadon nőtt gyöngyvirágot újra mindenki kézbe veheti, örömét lelheti benne, s könyvespolcára teheti – amint az apró termetű, fekete legényke is örömmel tűzte kalapjára legkedvesebb virágát.

  • Tamási Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvirág. Emlékezés két könyvben (Előszó, kiadásgondozás: Kányádi Sándor), Kriterion, Bukarest, 1983
    ** Krúdy Mária: Szindbád gyermekkora, Móra, Budapest, 1975

Fülszöveg

„A szerző, aki legkedvesebb virága nevét tűzte címül könyve fölé, mint az újonnan épült ház tetejére a bokrétát szokták szülőföldjén, Tamási Áron édesöccse. Ezt nem annyira a nagyobb piacosság kedvéért említem mindjárt az elején, inkább csak útbaigazításul. (…) De a név és a vér szerinti rokonságon túlmenően a szó szerinti rokonság, az egyazon szavak hasonló észjárásra valló egymáshoz illesztése is indokolja a nagy íróra való hivatkozást. Mégse gondoljon senki valami halovány utánzengőre, aki nagynevű bátyja árnyékában s annak morzsáiból élne. (…) A Múzsa vett neki egy négyszáz oldalas füzetet s azt mondta: – Na, Gáspár, ebbe írja le, amire emlékszik s amit fontosnak tart. Gáspár bácsi megszemlélte az irkát, mint az olyan földet, amelyről még nem tudja, hány véka férő, fölmérte tekintetével, talán még föl is fohászkodott abban a reményben, hogy: hátha ezzel a munkával az ő neve is valamennyi időre fennmaradna. (…) Aztán vetni kezdte betűit a valóságnak megfelelően, gondosan vigyázva arra, hogy ahol a bátyja eljárt, még egyszer be ne vesse.” (Részletek Kányádi Sándor előszavából)
A Vadon nőtt gyöngyvirág több mint két évtized után lát újra napvilágot.

Tamási Gáspár: Vadon nőtt gyöngyvirág
Emlékezés két könyvben

Palatinus [Budapest], 2005
Kötött, 324 oldal
Felelős szerkesztő Goretity József
Tipográfia és kötésterv Neyer Éva
Tördelés, nyomás Séd Nyomda
A borító Zlatnik Zoltán fotójának felhasználásával készült
ISBN 963 9578 60 6

Archívum Tags:Nyitott könyv

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Bíborban, bársonyban
Next Post: Monteverdi, az újító – Madrigals Book 6

Related Posts

  • Régészet – Schliemann, a fanatikus médiasztár Archívum
  • Miklósa Erika és vendégei gálakoncertje Archívum
  • Tihany – a Balaton csodálatos koronája Archívum
  • Szerelem, halál, barbarizmus, korál Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – A Crazy Horse Memorial, 1. rész Archívum
  • Sziklavirág – jávai mesék és mondák Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Csínom: Lenka ikerkönyve
  • Mozart és Say
  • December 1.
  • Bereczki Bálint: A mese
  • Komédia, filmopera

Legutóbbi hozzászólások

  1. Olvas(s)atok, néz(z)etek -Vörösmarty Mihály és Orbán Ottó szerzője December 1. – papiruszportal.hu
  2. Irodalmi Nobel-díjasok – Theodor Mommsen szerzője November 30. – papiruszportal.hu
  3. Monteverdi, az újító – Madrigals Book 6 szerzője November 29. – papiruszportal.hu
  4. Somlyó György (1920–2006) halálára szerzője November 28. – papiruszportal.hu
  5. Egy élet az operaszínpadon – Portré Melis Györgyről szerzője November 27. – papiruszportal.hu
  • A bolhabőr topánkától az ördög Csepel kerékpárjáig Archívum
  • Henry Purcell (1659, [?] London – 1695. november 21., [?] London) Archívum
  • Július 4. Naptár
  • Bernstein Gershwinnel, Gershwin Bernsteinnel Archívum
  • Fürge, gyilkos ujjak Archívum
  • Augusztus 13. Naptár
  • November 2. Naptár
  • Szeptember 9. Naptár

Copyright © 2003-2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme