a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Temesszentandrási Judit
Sok más regényíróhoz hasonlóan Joyce is lírikusként indult a pályán. Első kötete az 1907-ben napvilágot látott Kamarazene 36 szerelmes költeményből állt. Stílusát – ezt az impresszionista, romantikus lírát – erősen befolyásolta Blake vizionárius költészete, Yeats kelta szimbolikája, valamint Rimbaud és Verlaine modern költészete.
Első prózai munkájában, a Dublini emberek című, 15 darabból álló novellafüzérben az ír kispolgári lét szűkösségét, szürkeségét rajzolta meg, a korlátolt és bigott ír katolicizmust és nacionalizmust ábrázolta meggyőző hitelességgel. Már ekkor alkalmazta az akkoriban divatos realista elemek mellett a naturalizmus, szimbolizmus és impresszionizmus újszerű eszközeit. Az ír olvasóközönség körében is felháborodást keltett Joyce nacionalizmus- és katolicizmuskritikája. A legnagyobb felzúdulást a Nővérek című novella váltotta ki, amelyben egy paralízisben szenvedő pap az egész katolikus egyház paralitikus voltát szimbolizálja. Kíméletlen társadalombírálata és stílusának újszerűsége miatt Joyce nehezen talált kiadót műve számára. Egy barátjának így írt erről: „Életem tíz évét emésztette fel könyvem, a Dublini emberek körüli levelezés és pereskedés. 40 kiadó visszadobta; háromszor kiszedték, egyszer elégették. A ráfordított posta-, vasúti és hajóköltség kb. 3000 frankomba került, mivel 110 újsággal, 7 ügyvéddel, 3 társasággal, 40 kiadóval és jónéhány emberrel leveleztem miatta.” [1]
Joyce a Dublini emberek első darabjait Stephen Daedalus írói álnéven jegyezte, majd ezt a nevet adta az Ifjúkori önarckép hősének, illetve az Ulysses egyik főszereplőjének. ő maga rejtőzik tehát e figurában, akinek neve egyben az író küldetéstudatára is utal: ahogy Daidalosz számára a szárnyak, úgy Joyce számára a művészet jelenti a szabadság felé vezető utat. [2]
Már a Dublini emberek egyes darabjaiban is megjelenik a később az Ifjúkori önarcképben alaposabban kidolgozott, majd az Ulyssesben tökélyre fejlesztett írásmód, a szabad asszociáció vagy tudatfolyam technikája. Ennek lényege, hogy az író az eseményeket nem kronologikus sorrendben ábrázolja, hanem a szereplők gondolatainak összekapcsolása, áramlása adja a mű „történet”-ét. Szereplőinek tudatát „beszéd előtti” állapotban mutatja be, „…mintegy bezárkózik hősei tudatába, hogy belülről jellemezze őket…A belülről történő ábrázolás önmagában véve nem okvetlenül elszakadás a valóságtól, Joyce-nál sem csak az: a tudat rétegei a külső valóságból rakódtak le, s a külső és belső világ viszonyának a tudat oldaláról történő bemutatása nemcsak a vizsgálódás szemszögének, hanem e viszony ábrázolásának változását is jelenti, a belső világ rajza kibővül, s vele fény esik differenciált és bonyolult tudatvilágára.” [3]
Az Ifjúkori önarckép önéletrajzi ihletésű regény, melyben Stephen Dedalus sorsát követhetjük nyomon gyermekkorától az egyetemi évekig. A műben Joyce feldolgozta lázadását családja, a vallás és az állam ellen. A katolikus egyház központi szerepet játszik a műben. Joyce ugyan meglehetősen negatív képet fest a katolikus egyház nevelési módszereiről, ám később hangsúlyozta, hogy ő maga kellemes emlékeket őriz régi iskoláiról, nem úgy, mint művének főhőse, Stephen, akit szinte kizárólag a megaláztatás és igazságtalan büntetés helyzetében látunk. 1917-ben H. G. Wells a regényről írott kritikájában úgy fogalmazott, hogy az „messze a legélettelibb és legmeggyőzőbb ábrázolása a katolikus nevelésnek.” [4]
Joyce korai munkásságában egyértelműen megjelentek azon vonások, stílusjegyek, amelyek teljesen kibontakoztatva írásait később egyedivé, stílusalkotóvá tették. A Joyce fő művének tekintett Ulysses – amelyet nyolc éven át, 1914-től 1922-is írt – cselekménye egyetlen napon, 1904. június 16-án, Joyce és felesége megismerkedésének napján játszódik. Joyce az Odüsszeia cselekményét követi, a regény minden egyes epizódja megfeleltethető a görög eposz egy-egy eseményének. Főszereplői: Leopold Bloom, egy magyar – szombathelyi – származású hirdetési ügynök, felesége, Molly, valamint az Ifjúkori önarckép főhőse, Stephen Dedalus. Az író aprólékos, részletező belső monológokkal érzékelteti szereplői tudatfolyamát. A külső cselekmény jelentéktelen, az igazi történések a szereplők bensőjében zajlanak. A hagyományos regénnyel szemben a cselekmény nem időben, hanem elsősorban térben árad szét. A regény szerkezete rendkívül bonyolult, kiterjedt szimbólumrendszer hatja át.
Tizenöt éven át íródott Joyce utolsó műve, életművének megkoronázása, a Finnegans Wake. A mű egy éjszakai álom, egyetlen pillanat tudatfolyamának megjelenítése, s mint ilyen, a szabad asszociáció technikáját a végsőkig fokozza, emiatt a regény szinte olvashatatlan, más nyelvre lefordíthatatlan.
A Joyce által tökélyre fejlesztett írástechnika ma már olyannyira népszerű és elterjedt, hogy nehéz elképzelni a korabeli olvasók és kritikusok helyzetét, akik olyan stílussal találták szemben magukat, amilyennel még soha nem találkoztak azelőtt. Edward Garnett, korabeli elismert, jónevű kritikus, aki olyan kezdő, újító szándékkal fellépő írókat pártfogolt, mint Joseph Conrad vagy D. H. Lawrance, lekicsinylően nyilatkozott Joyce korai munkájáról. Elismerte ugyan, hogy az Ifjúkori önarckép „ügyesen” megírt munka, ám átdolgozásra szorul, mivel túlságosan csapongó, és túltengenek benne az illetlen kifejezések, hozzátéve, hogy „hacsak a szerző nem lesz visszafogottabb és mértékletesebb, aligha nyeri el az olvasóközönség kegyeit” [5]. Ugyanakkor sokan felismerték a mű korszakalkotó voltát, többek között T. S. Eliot és Ezra Pound.
Joyce stílusa túllépett a hagyományos realizmuson. A korabeli kritikák formátlannak, rendezetlennek ítélték a művet, hiányolták a cselekményt, s csak igen kevesen ismerték fel benne azt a kohéziós erőt, amelyet az új szemlélet és ábrázolásmód képviselt.
[1] EGRI Péter James Joyce és Thomas Mann. Dekadencia és modernség Akadémia Kiadó, Budapest, 1967. 26.o.
[2] Forrás: http://www.mozgovilag.hu/2001/06/jun12.htm
[3] EGRI Péter James Joyce és Thomas Mann. Dekadencia és modernség Akadémia Kiadó, Budapest, 1967. 130.
[4] http://www.123student.com/biographies/501.shtml
[5] http://www.ucet.ufl.edu/~kershner/port.html
