Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Régizenei pápák Magyarországon Archívum
  • Irodalmi séták Magyarországon – A Gödöllői-dombság és a Tápió vidéke Archívum
  • Régi karácsonyok bukkannak fel emlékeim villanásaiból, és megvilágítják az elmúlt időt és embereket, akik élnek újra és örökké a kis karácsonyi gyertyák puha, libegő fényében. /Fekete István/ Egyéb kategória
  • Lully és a szerelem, operában elmesélve: Armida Archívum
  • A 12 legszebb magyar vers program 8. Archívum
  • Távol-Kelet varázsa Archívum
  • Kodály Zoltán gyermek- és vegyes karai, Fischer Ádámmal
    Kórusművek (Choral Works)
    Archívum
  • Abe Kóbó (1924–1993) Archívum

Hattyúdalok – Mozart, Honegger

Posted on 2023.03.10.2023.03.08. By admin Nincs hozzászólás a(z) Hattyúdalok – Mozart, Honegger bejegyzéshez

a papiruszportal.hu archívumából [2006]

Szerző: Lehotka Ildikó

A Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében tartott koncertnek szokatlan volt a műsorválasztása. Az egyik legismertebb gyászzenét, Mozart Requiemjét Arthur Honegger Karácsonyi kantátája követte. Mindkét gyönyörű, áhítatos mű a zeneszerzők utolsó alkotása. Míg Mozart művét szinte mindenki ismeri, legalábbis – a média jóvoltából – a Lacrymosa tételt, addig Honeggernek jószerivel a nevét sem hallja az érdeklődő. A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar játszott, Antal Mátyás vezényelt.

Mozart Requiemjét megszólaltatni és meghallgatni ünnepi dolog. Fel kell rá készülni lélekben, le kell csendesedni előtte, elképzelni a nagybeteg Mozartot, ahogy viaskodva gyengeségével nem tudta befejezni a művet, a talán valaha írt legszebb ütemek írása közben ragadta el a halál.
Sokat vártam az előadóktól, lehet, hogy túl sokat. A nyitó tétel esztamos ritmusa nem azt a hatást váltotta ki, mint kellett volna, egyfajta triviális hangzás jött létre a vonósokon. A drámai részek tolmácsolása (Kyrie eleison, Rex Tremendae) a kórus jóvoltából lett kifejező.

A mű előadását a kórus közreműködése segítette. Sajnos, ők sem azt nyújtották, amit megszoktunk tőlük, a szoprán és a tenor magas belépései, különösen a Domine Jesu Christe tételben volt karcos. Bár a zenei gondolatok vezetése jól megoldottnak tűnt, de nem volt kiemelkedő. Igazán szépen hangzott a már sokszor emlegetett Lacrymosa tétel, és az utolsó, Lux Aeterna. Ahogy haladt előre a mű, úgy talált magára a zenekar is. Nem tudom, mi lehetett az oka a masszaszerű vonóshangzásnak, az üstdob rendszeresen előbbi belépéseinek, a fúvósok esetleges játékának, mindenesetre a zenekar – bár tisztán játszott – nem élt a zenében, a hangzás alapján ítélve kívülállóként szemlélte az eseményeket. Az orgona (melyen Virágh András játszott) hangszínével sem voltam megbékélve, nemegyszer tolakodóan sípolt, a masszív basszus pedig a diszkók világát idézte.
A koncert első részét a Nemzeti Énekkar és a szólisták vitték. A szopránszólót Kertesi Ingrid énekelte, hajlékony hangja most is kifejezően, tartalmasan szólt. A szlovák Jolana Fogasová kellemes hangszíne túlzott vibratóval párosult, a megkívánt mélységeket nem tudta kitölteni. Antal Mátyás Szappanos Tibor tenorja kellemes meglepetésként hatott, vivőereje a magas régiókban sem gyengült, vibratója szép, éneklése biztos, nagy ívű karrier áll előtte. A basszusszólót Peter Mikulás énekelte, gyönyörűen. Hangja, hangszíne mind a basszus, mind a bariton szólamokra megfelelő, ezt hallhattuk is az Honegger-kantátában.

A hosszúra nyúlt szünet után kellemetlen párbeszédnek lehettem fültanúja. A két fiatal, épp csak nagykorú hosztesz – ugyan nem bántóan, de többször kérte az egyik neves, már a médiában nem szereplő költőt-zenetörténészt és szakmájában nem dolgozó zenetörténész lányát, hogy foglalják el a helyüket. Többszöri felszólítás után az említett úr derűsen közölte, hogy ötven éve jár koncertre.
Arthur Honegger művei nem tartoznak a mindennap hallhatóak közé, A Pacific 231, a Rugby és a Johanna a máglyán című művein kívül nem sokat tudna megnevezni egy átlagos zenehallgató (sem).

Honegger (1892. március 10. – 1955. november 27.) a XX. századi zene egyik nagy hatású komponistája. A francia Hatok csoportjához tartozott, körülbelül 200 műve a legkülönbözőbb műfajokat képviseli, film- és hangjátékzenéket is szerzett. Zeneszerzői eszköztárában megtalálható a barokk zenei nyelvezet, a dzsesszből átvett elemek, politonalitás, Richard Strauss és Igor Sztravinszkij hatása. A szcenikus oratórium műfaja az ő nevéhez fűződik. A kantáta megírására Paul Sacher kérte fel a már nagyon beteg zeneszerzőt. A hatórás passiójátéknak tervezett kompozíció szövegírója meghalt, így nem készült el a nagyszabású darab, az első rész anyagát vette át Honegger a Karácsonyi kantátába. A három részre tagolt mű hangzásvilága egyedi, a disszonancia gyönyörűvé válik a hangszerelés miatt. Megdöbbentő, feszültséget keltő a zenei anyag, a komorság, reménytelenség ábrázolása mellett felcsillan a remény is.

Mintha egy másik zenekar jött volna a színpadra, annyira különbözött a két mű előadása. A német és latin nyelvű (a többnyelvű szöveg Honegger más műveiben is megjelenik) Karácsonyi kantáta előadásáról csak felsőfokon lehet beszélni. Érzékeny dinamikai megoldások, a zeneszerző által elképzelt hangszínek, a drámaiság és fokozása fantasztikus volt. Szinte nem is emlékszem olyan pillanatra, ami kevésbé lett volna intenzív. A kantáta központi hangszere az orgona, mind hangerőben, mind hangszínben illett az adott zenei megfogalmazáshoz. A Magyar Rádió Gyermekkórusa és a Nemzeti Énekkar szereplése megkapó, Peter Mikulás szólója minden szempontból kiváló volt.

A Magyar Telekom Szimfonikus Zenekar Antal Mátyás vezényletével felejthetetlen élményt nyújtott a Honegger kantáta előadásával.

Művészetek Palotája, [2006.] november 23.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Március 10.
Next Post: Fiatalos lendület a progresszív rock nagy öregje, Keith Emerson koncertjén

Related Posts

  • Az ördög álarcosbálja – Marilyn Manson az arénában Archívum
  • A Földközi-tenger – a nyugati civilizáció bölcsője Archívum
  • Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget III. (Sziklarajzok és a kohau rongo-rongók) Archívum
  • Lully és a szerelem, operában elmesélve: Armida Archívum
  • Kalózok pedig vannak Archívum
  • Kronogrammák nyomában Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Beethoven D-dúrban
  • Kallós Zoltán moldvai gyűjtése: Uram, irgalmazz nékünk
  • Március 26.
  • Bartók Béla (1881, Nagyszentmiklós – 1945, New York)
  • Debussy és Franck egy-egy szonátája Maisky és Argerich előadásában

Legutóbbi hozzászólások

  1. William Somerset Maugham (1874–1965) szerzője Heti papiruszok (2310) – papiruszportal.hu
  2. A kor: ó, a kór: korrupció – Eladó város ez… szerzője Heti papiruszok (2310) – papiruszportal.hu
  3. Abe Kóbó (1924–1993) szerzője Heti papiruszok (2310) – papiruszportal.hu
  4. Valóság, só – Karthágó szerzője A kor: ó, a kór: korrupció – Eladó város ez… – papiruszportal.hu
  5. „Isten és sátán közötti alku” szerzője Március 5. – papiruszportal.hu
  • Február 21. Naptár
  • Wilbur Smith és Taita történetei Archívum
  • A gótikus Gormenghast atmoszférája, rítusai és mániái Archívum
  • Olvas(s)atok − Galilei Németh László életében Archívum
  • Január 20. Naptár
  • Barenboim és az egyházi művek Archívum
  • Január 12. Naptár
  • Metternich-pecsenye vagy dobostorta – Személynevet tartalmazó ételneveink I. Archívum

Copyright © 2022 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme