Kocsi-út az éjszakában – „…Minden Egész eltörött”
a papiruszportal.hu archívumából [2011]
Forrás: Tóth Hajnal, Boldog Zoltán, Freund Emese
A 12 hely-színes, Fűzfa Balázs vezette Kárpát-medencei poézismenet és konferenciasorozat a 8. állomásához („…Minden Egész eltörött”) érkezett. 2011. május 6–8. között az egyik Ady Endre-vers volt a téma (Kocsi-út az éjszakában), a hely-szín pedig: Nagykároly–Érmindszent–Nagyvárad. Az erdélyi Reggeli Újság (Tóth Hajnal, Freund Emese) és az Irodalmi Jelen (Boldog Zoltán) élménybeszámolóiból közlünk részleteket.
Szavakból katedrális építeni
Délelőtt konferenciáztak az Ady Endre Líceumban: az iskola névadójának költészetével foglalkozó előadások hangzottak el. Délután három órára lett meghirdetve A Nagy Versmondás. Az eseményeket a Magyar Irodalomtörténeti Társaság szervezte az Ady-líceummal és a Szent László Gimnáziummal közösen. A színház előtt fél három után már javában gyülekeztek a diákok, tanárok és persze az érdeklődők. Az ember nem is gondolná, milyen rengetegen elférnek a teátrum lépcsőin. A nyolcadikos és középiskolás diákok szépen rendezett, tömött sorokban várakoztak. Érkeztek fiatalok Szentesről, Nagykárolyból, Szatmárnémetiből. Az Ady-líceumból háromszázan, a Szent László Gimnáziumból százan vettek részt A Nagy Versmondásban. Csatlakoztak a város és a megye más magyar tagozatos tanintézeteiből is szavalók. Az eseményről a Magyar Televízió stábja is felvételt készített. Nem sokkal 15 óra után megkezdődött a versünnep. Először Biró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere köszöntötte a több száz résztvevőt. Hangsúlyozta: Adyval együtt gondolkodni jó. Ady a mienk, valamennyi magyar emberé. Úgy lehet igazán a mienk, ha verseit égetjük bele emlékezetünkbe, lelkünkbe. (Szavakból katedrálist építeni)
*
Szakrális terek – Érmindszent, templom, osztályterem
A rendezvénysorozat főszervezője, Fűzfa Balázs ügyel arra, hogy az élményközpontú tankönyvei mellett a konferenciák is hasonló módon, a lehetséges érzelmi érintettség nem titkolt szándékával valósuljanak meg. Így a résztvevők ellátogatnak azokra a helyekre, ahol rákérdezhetnek a kultuszra – felmérhetik, elutasíthatják, megrendülhetnek tőle, vagy éppen ápolhatják. Akár a frissen vásárolt és az emlékháznak ajándékozott fűkaszával a kertet. Így válhatott az előadások egyik helyszínévé Érmindszent, vagy ahogy a helységnévtábla írja: Ady Endre. Először az érmindszenti református templomban kapott szakrális színezetet a Kocsi-út az éjszakában értelmezése – főként a helyi lelkész irodalomtörténeti árnyalatú prédikációjában. Felszeghi Sára előadása a lelki síkról inkább a testiség, pontosabban a pszichoszomatikus szféra felé terelte a vers olvasását. A korabeli kórlapok alapján ugyanis alaposan megvizsgálta a sorok között megbúvó tünetegyütteseket, például a „félig mély csönd és félig lárma” képet, amely a mániás depresszió egyik jeleként olvasható – legalábbis a praktizáló orvosnak.
Nem kell azonban messzire menni, hogy láthassuk: Ady verse a maga szekerével nem fut elébe semminek – sem az Egész eltörtségének megállapításával, sem az éjszakával, de még a maga szomorúságával sem. Kabdebó Lóránt is utalt arra, hogy a Kocsi-út az éjszakában romantikus versként is olvasható. Ezt a tézist formálta meggyőző gondolatmenetté Molnár H. Magor előadása, amely főleg 18-19. századi előképeket keresett, és megtalálta ezt például a Zalán futásában és a Csongor és Tündében is. (Az utóképeket meg maga mögé vetítette.) A konferencia legfiatalabb, 11. osztályos szegedi előadója, Szenti Dóra viszont azt bizonyította, hogy „látomása szerint” Ady „a legnagyobb avantgárd”. Ezzel Fűzfa Balázs is egyetértett, aki a saját testén oltotta a popkultúrába Ady márkanévvé alakított (adydas) szerzői nevét.
(„Minden Egész újrarakva” – Jegyzetek a Kocsi-út az éjszakában-konferenciáról)
*
József Attila-költemények csokorba szedve
Jordán Tamás Kossuth-díjas színművész közel egyórás műsorban szavalt, vagyis inkább beszélt el József Attila-költeményeket a Nagyváradi Állami Filharmónia Bartók–Enescu termében vasárnap délután. Az eseményre azután került sor, hogy A 12 legszebb magyar vers elnevezésű program részeként a nagyváradi színház előtt több száz diák szavalta el közösen Ady Endre Kocsi-út az éjszakában című versét a színművész irányításával. Jordán Tamás egyedül ült a színpadon egy székben. Mellette kis asztalka, rajta pohár vízzel. A nézőtéren diákok és tanárok, irodalombarátok foglaltak helyet (kevesebben, mint amennyien elfértek volna), a lámpák erős fényét pedig lejjebb tekerték a kezdésre. Feszült figyelem kísérte a színművész szavait, alig lehetett széknyikorgást, köhintést, tüsszentést, moccanás zaját hallani. Szombathelyről utazott Nagyváradra A Nagy Versmondásra, mesélte Jordán Tamás, és rendkívül boldog, hogy részt vehetett ebben, fejtegette. Ezután elmondta, hogyan került kapcsolatba József Attila verseivel. (…) A bevezetőt követően csokrokba szedve mesélt az életről, a világról, József Attiláról a költeményeken keresztül. (…) Ady Endre városában egy Adyról szólóval zárta a műsort. Az előadás vastapsot kapott, majd Fűzfa Balázs magyarirodalom-professzor invitálta a jelenlévőket, hogy tartsanak velük az Ady-szoborhoz, ahol megkoszorúzták a költő mellszobrát. (József Attila-költemények csokorba szedve)
Ady Endre
Kocsi-út az éjszakában
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
