a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Lehotka Ildikó
Schumann daltermése vitán felül rendkívül sikeres utat mondhat magáénak, talán ezért gondolta úgy a szerző, hogy a nagyobb lélegzetű vokális művekben is próbát tegyen. Maga is fontosnak tartotta, hogy a német romantikus opera műfaját sikerre vigye. Sajnos ez, ahogy Schubertnek, Mendelssohnnak, a Lied szerzői közül a legkiválóbbaknak sem sikerült, úgy Schumann-nak sem. Az egyházi vokális művek közül talán Schubert darabjai a legkompaktabbak, Schumann Az éden és a périje, Mendelssohn Éliása, Paulusa inkább a kuriózumként játszott darabok közé került.
Schumann a német operáért akart tenni, nem helyeselte a wagneri utat, de Rossini darabjait sem kedvelte felszínességük miatt, Meyerbeert a szüzsék drámaiságáért hibáztatta. Schumann tehát már harmincéves korában égető szükségét érezte, hogy opera írásába fogjon, annak ellenére, hogy bár belekezdett néhány opera komponálásába, nem fejezte be egyiket sem, már a vázlatoknál érezte, hogy nem megy gördülékenyen a műfaj támasztotta nehézség leküzdése. Operakezdeményei, tervei legtöbbje a veretes irodalom gyöngyszemeire épült.
(Rómeó és Júlia, Faust, ez utóbbiból végül az oratorikus Jelenetek Goethe Faustjából lett, később Schiller szövegére A messinai menyasszony, Goethe eposzára a Hermann és Dorothea), amin nem kell csodálkozni, hiszen egy jó dráma zenébe ültetve fél siker, Schumann lételeme pedig az irodalom volt.
Egyetlen elkészült operája, a négyfelvonásos Genoveva (op. 77.), melyet 1850-ben mutattak be, figyelemre méltó, azonban Schumann nem csak a szimfonikus és vokális szövet operai jellegével maradt adós, hanem a drámai erő is hiányzik, csak helyenként olyan erőteljes, amit kívánna a történet, a darab egysége nem jön létre, nagyon szép, de nem összefüggő zenei anyagot hall az érdeklődő. Inkább az oratóriumok himnikussága érződik a darabon, a zenekari részek versenymű-kíséretnek, vagy szimfóniatöredéknek hatnak. Feltűnik a népzenei hatás is a No. 9-es duettben, a tánczenei jelleg (mely idegen a történettől) a harmadik felvonás kezdetekor, úgy érezzük, egy könnyed főúri mulatság közepén vagyunk. A formai arányok helyenként sántítanak, a felvonászárások között van rövid, éppen a záró finálé, a harmadik felvonásé ezzel ellentétben negyedórányi anyag. A szöveggel sem volt szerencséje Schumann-nak, a középkori Genovéva-monda mellett Tieck egyik verses drámája, Hebbel pszichodrámája alapján Robert Reinick librettóját végül Schumann alakította olyannak, melyet elképzelt. A művet ennek ellenére érdemes meghallgatni, rengeteg szépséget rejt, a hangszerelés sokszor mintha nem is Schumann munkája lenne, annyira légies, gyönyörű hangszínekkel.
Az opera előadása remek, Harnoncourt ismét jó énekeseket választott, a mű átgondoltan, rengeteg kitűnő részlettel fűszerezve szólal meg a Warner kiadványán.
A címszerepet Ruth Ziesak tolmácsolásában halljuk, most is nagyszerű, az esetleges csúnyább hangokat egy stúdiófelvételen nem véglegesítették volna. Ziesak hangja hajlékony, rendkívül plasztikusan énekli a férje távolléte miatt összetört asszonyt, akit majd Golo akar megszerezni – persze a hatalommal együtt – aki vállalja a halált is a ráragasztott igaztalan vád ellenére. A drámai erő néha kevésnek tűnik, de ezt tudjuk be annak, hogy maga a szerep sem a drámai dallamokról szól. Gyönyörű a második felvonásbeli áriája, az oboa érzéki hangja is érzékelteti Genoveva gondolatait.
Margaretha, Golo varázserővel bíró dajkájának szerepében Marjana Lipovsek mezzoszopránt halljuk, a hang kissé fénytelen, kopott, helyenként éles, megtörik, de az énekesnő kétségtelenül képes a szerep lényegét visszaadni. Az első felvonás záró jelenetének eleje mintha egy orosz operáéból került volna át a táncos zenei jelleg miatt, Lipovsek előadásában is inkább egy orosz Baba Jagát vélünk felfedezni.
Golóként Deon van der Waltot halljuk, tökéletesen mutatja az ármánykodó férfit, de ugyanilyen jó megjelenítő erővel a vágyakozót. Golo szerepének tolmácsolásának egyik legjobb mozzanata a második felvonás duettje: a szűkített akkordok felbontásai nagyon érzékletesek, a zenekar éppen csak aláfesti a dallamot, a hangzás nagyszerű, de az opera hallgatása során sokszor eszébe jut az embernek, hogy inkább illene a varázsopera kategóriájába, a hangzást, hangszerelést tekintve. Érdemes összevetni a jelenetet Erkel Bánk bánjának hasonló tartalmi részével, a különbség rendkívül nagy. Van der Walt hangja hajlékony, de nem támasz nélküli, erre a szerepre tökéletes választás volt. Siegfriedet Oliver Widmer énekli, ő is nagyon jó énekes, Schumann nem igazán jó karaktert képzelt Siegfried zenei anyagául, így nem élvezhetjük a művész kifejezőkészségének teljes palettáját. Thomas Quasthoff Drago szerepében lenyűgöző, mind dús baritonja, mind zenei megoldásai a rövid szerepben, a lemez nagy pillanatai közé tartozik a művész éneklése.
Hidulfus, Trier érseke szintén kevés szerepet kap az operában, Rodney Gilfry a feladatot jól megoldja, az ő esetében sem lehet tökéletes képet adni művészi kvalitásai nagyságáról.
A zenekar (Európai Kamarazenekar) érzékenyen szólaltatja meg az operát, a sok nagyszerű pillanat közül talán a korál utáni rezes villanást emelem ki, ami nagyon jó, figyelemfelkeltő, Harnoncourt nagyon kedveli a harsányabb rézfúvós megoldásokat. Kifejező a második felvonás kezdetén szereplő zenei anyag pasztellszíneinek keverése, az apró, de fontos hangsúlyok szerepeltetése, a harmadik felvonás fináléja kezdetének hangulata, a wagneri hatást is érdemes megfigyelni, bármennyire menekült tőle Schumann, nem sikerült.
Ez a felvétel is egy előadás rögzítése, ahogy a Warner-Teldec sorozat kínálata közül jó néhány. Nagyon jó ötlet kiadni ezeket a felvételeket újra, mert egy operaház pillanatnyi állapotát – nem is akármilyet – mutatja, Harnoncourt vezényletével. Az excsellista Harnoncourtot sokáig csak mint a régizenélés nagykövetét tartották számon, mára bebizonyosodott, hogy a romantikában is otthon van. A lemez nagyszerű, gyűjtőknek, Schumann-rajongóknak, operakedvelőknek, mindenkinek ajánlom.
Schumann: Genoveva
Ruth Ziesak, Marjana Lipovsek, Thomas Quasthoff & Rodney Gilfry
Arnold Schoenberg Chor & Chamber Orchestra of Europe
Nikolaus Harnoncourt
Warner-Teldec, 2009, 2 CD, 2564691261
