Névnapok: Valéria, Aszter, Bulcsú, Demény, Dorisz, Fedóra, Feodóra, Ménrót, Nimród, Pál, Páris, Patony, Patrícia, Patrícius, Patrik, Pável, Pósa, Teodóra, Vélia, Vella, Velma, Vitália, Vitális, Vitéz, Vitold, Vitolda
Események:
1140 – Palermóban felszentelik Hautville II. Roger szicília grófja (1130-tól királya), megbízásából készült Palatinus-kápolnát (Cappella Palatina), amely a szicíliai normannok egyik ikonikus épülete volt (2015-től a világörökség része).
1611 – megalapítják a Santo Tomas Pápai és Királyi Egyetemet a Fülöp-szigeteken, ez a világ legnagyobb katolikus egyeteme.
1865 – Giacomo Meyerbeer utolsó, halála után bemutatott Az afrikai nő című operájának premierje Párizsban.
1892 – Antonín Dvořák Karnevál nyitányának (op. 92.) első előadása.
1923 – elkészül a Wembley Stadion, amelyet eredetileg Empire Stadionnak neveztek el.
1930 – Budapesten megnyílt a Magyar Posta Bélyegmúzeuma.
1931 – a régi Corvin Filmgyár telepén megkezdődött a magyar hangosfilmgyártás (Kék bálvány).
1947 – Thor Heyerdahl társaival elindul a Dél-Amerikai Callao kikötőjéből (Peru) az általuk ősi mintára épített Kon-Tiki nevű balsafa tutajon a Csendes-óceánon át Polinéziába.
1948 – Igor Fjodorovics Sztravinszkij Orpheus Rex című balettjének amerikai ősbemutatója a New York City Centerben, ahol ő maga vezényel.
1965 – Luciano Pavarotti a milánói La Scalában először lép fel a Franco Zeffirelli által rendezett Bohémélet (Puccini) című produkcióban.
1973 – a Pink Floyd The Dark Side of the Moon (A hold túlsó oldala) című lemeze az amerikai Billboard lista első helyére kerül és ezzel elkezdődik 741 hetes rekordja.
1989 – Irán tiltakozik Salman Rushdie Sátáni versek című művének kiadása ellen.
Megszületett Terry Pratchett (Sir Terence David John Pratchett, 1948-2015) angol fantasy- és science fiction-író.
Leginkább Korongvilág-regényeiről ismert. Más művei többek között a Johnny Maxwell Trilógia, és a Manák Trilógiája. Az íráson felül szorosan együttműködött könyveinek játékokba és színdarabokba való átültetésében. A Brit Birodalom Rendje tisztje (OBE), Knight Bachelor. 13 évesen első novellája, a The Hades Business, melyet 15 évesen publikált hivatalosan, az iskolaújságban jelent meg. 1983-ban került az angol könyvesboltok polcaira – A mágia színe magyar fordítása 1992-ben jelent meg -, és azután évente egy-két könyvet írt. 1990-ben az Egyesült Királyság bestseller szerzője, az év fantasy és science fiction szerzője 1994-ben. 2007 februárjára hozzávetőleg 50 millió könyve kelt el világszerte, 33 nyelven vált olvashatóvá. Jól ismert volt arról, hogy előszeretettel visel nagy, fekete kalapokat. Pratchett alkotott mind fantasy mind sci-fi műfajban, de szinte teljesen a fantasy-re összpontosított, mivel, saját szavai szerint „könnyebb az univerzumot a történet köré formálni”.
Ezen a napon született:
gróf Széchényi Ferenc (1754–1820)
államférfi, könyvtár- és múzeumalapító, Somogy vármegye főispánja, királyi főkamarásmester, aranygyapjas lovag, királyi küldött és biztos, Széchenyi István édesapja. Amikor a „kalapos király” egymás után adta ki azon rendeleteket, amelyek célja Magyarország és Erdély germanizálása és a nemzet rendi alkotmányának megsemmisítése volt, Széchényi nem akart céljainak eszköze lenni, ezért minden tisztségéről lemondott és a magánéletbe vonult vissza. 1802. november 25-i dátummal 11 884 nyomtatványból, 15 000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta, amit később cenki gyűjteményének 6000 rézmetszetével és 9206 kötet könyvével egészített ki. Azonban mindezek előtt elkészíttette a leendő könyvtár katalógusát is, ezt a maga költségén kinyomatta. 1818-ban előbbi adományát egy újabbal egészítette ki, odaajándékozván a Magyar Nemzeti Múzeumnak soproni könyvtárát is, mely nagyobbrészt klasszikusokból és külföldi érdekű művekből (5086 mű, 9206 kötet) és 6000 darab rézmetszetből és földabroszból állott. ––> Gróf Széchényi Ferenc (1754–1820) könyvtáralapító
báró Jósika Miklós (1794-1865)
író, újságíró, politikus, a magyar romantikus regény megteremtője. 1815-ben részt vett a franciaországi hadjáratban, és eközben megismerkedett a párizsi élettel, irodalommal és művészettel. 1816-tól 1818-ig Bécsben állomásozott. 1818-ban kilépvén a katonaságtól, azután részben Szabolcs vármegyében, Napkoron, apja birtokán, másrészt Erdélyben visszavonulva irodalmi tanulmányainak és költői álmodozásainak élt. A ’48-as Szabadságharc alatt a kegyelmezési legfőbb törvényszék tagjává nevezték ki. A világosi gyásznapok után feleségével együtt Lippán bujdosott, itt különváltak egymástól. Később Brüsszelbe mentek. 1850. január 5-én őt is megidézte (volna) a rendkívüli hadi törvényszék, és mint felségsértőre s lázadóra kimondta a halálos ítéletet; Pesten, 1851-ben az Újépület mögötti téren ezt rajta s 35 társán „in effigie” végre is hajtották (A könnyelműek, A két Barcsai, Két élet). ––> A nagyszebeni királybíró
Hopp Ferenc (1833–1919)
optikus, műgyűjtő, múzeumalapító. Morvaországban született, innen költözött az 1850-es években Pestre. Az optikai műszerek, fényképezőgépek készítése, forgalmazása mellett meghonosította Magyarországon az iskolai szemléltetőeszköz-gyártást. Vagyona lehetővé tette, hogy sokat utazzon. 1882 és 1914 között öt Föld körüli utazása volt. Sok közgyűjteménynek adományozott gyűjtött tárgyaiból. Gyűjteménye lett az alapja a budapesti Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeumnak. Támogatta több tudományos egyesület működését.
Molnár C. Pál (1894-1981)
festőművész. Műveiben a mediterrán hangulat a neoklasszicista nyugalommal párosul, így oldódik fel nála a nyugtalanság, a mozgalmasság az elmélyülésben, végső soron a transzcendenciában, így lesz kiváló egyházi és díszítő festő. Leginkább a klasszikus hagyományokat tisztelte, de korának irányzatai sem hagyták hidegen, beleépítette azokat egyéni művészetébe, tudott élni a szecesszió, a szimbolizmus, a szürrealizmus s a nagybányai iskola hagyományaival, művészetét mind a mai napig tisztelik, szeretik és értik. S olyan művész volt, akinek nem kellett „külön” alkalmazkodni a megbízók ízléséhez, lényéből fakadt, hogy utat talált és talál ma is művészete a közönséghez. Nemcsak itthon, Európában is nagy sikerei voltak. Igen termékeny alkotó volt, haláláig alkotott, a festés, a rajzolás volt életerejének fenntartója (Szent Ferenc a madaraknak prédikál, Angyali üdvözlet, Divina Comedia).
Vilko Novak (Novák Vilmos, 1909-2003)
magyarországi születésű szlovén etnológus, nyelvész, történész. A Muravidék történetének és nyelvének a vend nyelvnek napjainkban is jelentős, elismert kutatója. Pável Ágoston kutatásait követve képviselte azt az álláspontot, hogy a szlovén legnagyobb önálló dialektusának számító vend (prekmurjei), nyelv abban a tekintetben, hogy rendelkezik irodalmi nyelvvel, de mint második szlovén nyelv.
Sindó Kaneto (1912-2012)
japán filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Az 1920-as évek végétől dolgozik a filmszakmában. Az 1950-es évek elejétől rendez. Az 1960-as években volt alkotóereje teljében, ekkor készültek olyan világsikerű filmjei, mint a Kopár sziget, az Onibaba, a Libidó és a Fekete macska a bokorban. Az 1970-es éveket nyitó és lezáró Sindó-filmek rokon alkotások, és direktebben fogalmazzák meg a japán erkölcsöknek azt a válságát, melyet az előző évtized filmjei áttételes formában jeleztek.
Harper Lee (Nelle Harper Lee, 1926-2016)
amerikai regényíró. 1960-ban kiadott, Ne bántsátok a feketerigót! című regényéért 1961-ben megkapta a Pulitzer-díjat a széppróza kategóriában. Jegyelővételi irodában dolgozott egészen az 1950-es évek végéig, amikor eldöntötte, hogy az írásnak szenteli az életét.
Domokos Mátyás (1928-2006)
irodalomtörténész, könyvtáros, folyóirat-szerkesztő. 1953–1991 között a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztője, 1967–1977 között főszerkesztője volt. 1960-as évek közepétől kritikái, tanulmányai több folyóiratban jelent meg. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 1992–1994 között alelnöke, 1994–1998 között ügyvezető elnöke volt (Ugyanarról másképpen, Hajnali józanság, A metafizikus költészetről).
Yves Klein (1928-1962)
francia képzőművész. Képeit eleinte kézzel és lábbal festette, később kezdett el dolgozni hengerrel. A kimondhatatlan csend „festményei” az éppen adott történeti és kulturális helyzetnek kiemelkedően izgalmas dokumentumaivá váltak. 1960 után, amikor találkozott a Pierre Restany körül csoportosuló Új Realistákkal (Nouveaux Réalistes), Klein számos „metafizikai kék” papírfestményt készített, amelyeken női aktok lenyomatait, hiányait és pecsétszerű megjelenésüket rögzítette (Ugrás az űrbe, Szajna-parti akció, Asztalinstalláció).
Avigdor Arikha (1929-2010)
romániai születésű francia-izraeli festő, grafikus és művészettörténész. Családját 1941-ben egy ukrajnai koncentrációs táborba deportálták, húgával 1944-ben Palesztinába költözött. 1954-től életét Párizsban töltötte. Az 1950-es években művészetére az absztrakt festészet volt jellemző. 1965-ben abbahagyta a festést és rajzolni kezdett. 1973-ban érezte újra szükségét, hogy fessen.
Poós Éva (1929)
jelmeztervező. A budapesti Képzőművészeti Főiskola festőművész szakán folytatott tanulmányokat. 1960-1967 között a Tarka Színpad és a Kamara Varieté számára készített jelmezterveket. 1967-től a kaposvári Csíky Gergely Színházhoz szerződött. A kecskeméti Katona József Színház tagja volt 1970–1983 között. Munkái közül kiemelkedők a varietéműsorokhoz tervezett ruhái.
Felföldi Anikó (1938-2020)
Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes művész. Játszott a Nemzeti Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a Vidám Színpadon. 1966 óta a Budapesti Operettszínház; 1994-től a színház örökös tagja. Operettek és musicalek főszerepeit egyaránt játszotta, s több nagy sikerű filmben és tévéjátékban szerepelt. Temperamentumának, kiváló tánctudásának köszönhetően elsősorban szubrett szerepekben érvényesült (Felfelé a lejtőn, Irány Mexikó!, A szeleburdi család).
Ann-Margret (Ann-Margret Olsson, 1941)
többszörös Golden Globe- és Emmy-díjas svéd születésű amerikai színésznő. 1946-ban családjával kivándorolt az USA-ba. 1965-ben főszerepet játszott A Cincinnati kölyök című filmben Steve McQueen mellett. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A szomszéd nője mindig zöldebb; Harmadik műszak; Szakíts, ha bírsz).
Jacques Dutronc (1943)
francia sanzonékes, gitáros, dalszerző, César-díjas színész. Mindenekelőtt ironikus, parodizáló távolságtartása különbözteti meg korának többi énekesétől.
Balázsi Gyula (1947-2011)
színész, szinkronszínész. A Filmgyár filmszínészképző stúdiójában végzett 1966-ban. 1968-tól az Állami Déryné Színház, 1973-tól a Békés Megyei Jókai Színház, 1975-től a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. 1976-tól a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1980-tól a József Attila Színházban szerepelt. 1982 óta szabadúszó volt, 1983-ban a Népszínházban játszott, később már leginkább csak filmekben, illetve szinkronokban szerepelt.
Bruno Kirby (Bruno Giovanni Quidaciolu Jr., 1949–2006)
amerikai színész. Fontosabb szerepei voltak a A Keresztapa II., a Jó reggelt, Vietnam!, a Harry és Sally, az Irány Colorado! és a Fedőneve: Donnie Brasco című filmekben.
Penélope Cruz (Penélope Cruz Sánchez, 1974)
Oscar-díjas spanyol színésznő. Hatéves korától klasszikus balettet tanult. Később, miután 15 évesen háromszáz másik jelentkező előtt megnyert egy tehetségkutató versenyt, felhagyott a tánccal, otthagyta az iskolát, és minden idejét induló színészkarrierjének szentelte. Jöttek is sorban a reklámszerepek, a tévéfellépések, majd az első filmszerepek is. Az igazi áttörést az jelentette számára, amikor a sztárrendező, Pedro Almodóvar felfedezte magának (Vicky Cristina Barcelona, Álomlány, Escobar).
Jessica Alba (Jessica Marie Alba, 1981)
amerikai színésznő, üzletasszony. Tizenhárom évesen kezdett színészkedni, az áttörést a 2003-as Honey hozta el számára. 2007 májusában (amerikai és angol kiadások) nyolcmillió szavazat után az FHM is 2007 legszexisebb nőjének választotta. Azonban ezeknek nem örült annyira: ugyanis ő azt szeretné, hogy ne egy szexcicaként ismerjék, hanem igazi színésznőként. Ezért, hogy építse karrierjét, egy interjúban kijelentette, hogy válogatósabb lesz a filmjeit illetően. (Fantasztikus Négyes, Machete, Törtetők).
Ezen a napon halt meg:
Ludwig Tieck (1773-1853)
német költő, író, műfordító, a romantika képviselője. Egyetemi tanulmányainak tulajdonképpeni célja az volt, hogy író lehessen. Már fiatalkorában nagy figyelemmel tanulmányozta Shakespeare munkáit (Vittoria Accorombona, A jénai iskola, Az élet fényűző bősége).
Cziffra Géza (Géza von Cziffra, 1900-1989)
író, költő, filmrendező. Ady volt a mintaképe, aki találkozásukkor 6 soros verses dedikációt írt az akkor tizennyolc éves költő verskötetébe. Pajzán versei, novellái a Fekete Macskában s más aradi vagy temesvári kiadványokban jelentek meg. 1926-ban jelent meg Bécsben Kárhozott asszonyok című elbeszéléskötete. Az 1930-as évek elején Budapesten is forgatott. Irodalmi tárgyú filmje a Gulliver utazásai és a Szent Péter esernyője. A második világháború után nyugaton élt, 1975-ben Münchenben megjelent német nyelvű emlékirata magyar irodalmi kapcsolatait is felidézi.
Francis Bacon (1909–1992)
ír születésű angol autodidakta festő. Közismertté üres felületekkel dolgozó, groteszk, érzelmileg fűtött nyers képei tették. Festeni húszas évei elején kezdett, az 1960-as évek közepétől főleg barátait, ivócimboráit festette le vagy önálló képeken, vagy triptichonokon. Szenvedélyes szerencsejáték függő és alkoholista volt. Ma már a 20. század angol festészetének egyik legnagyobb hatású mesterének tartják, akit Beckett színházával szoktak párhuzamba állítani, mert nála is a transzcendens értékek nélküli ember érzései jelennek meg (Keresztre feszítés-triptichon, Study from Innocent X, Study of a Nude With Figure in a Mirror).
Tabi László (Taub, 1910–1989)
József Attila-díjas író, újságíró, szerkesztő, humorista. Rendkívül szórakoztató kisregények, novellák írásával kezdte pályafutását, jelentős részüket álnéven közölte. 1945 után találta meg igazi műfajait: rövid, humoros írásaiban a pesti élet fonákságait villantotta fel. Humoros színdarabjai, rádiókonferanszai rendkívül népszerűek voltak (Ketten beszélnek, Fiatalság nem bolondság, Csak semmi szenzáció).
Hegyi Barnabás (1914-1966)
Kossuth-díjas filmoperatőr, kiváló művész. 1936-tól kezdve dolgozott a filmszakmában, 1940-től volt operatőr. A második világháborút követően 1947-ig volt a Magyar Rádiónál műsorfelügyelő, majd dolgozott a Hunnia-filmgyárnál mint operatőr. Közel száz filmet forgatott. Nevéhez fűződik az első magyar színes játékfilm, a Ludas Matyi, az ő operatőri munkája a Valahol Európában is (Különös házasság, Körhinta, Mici néni két élete).
Starker János (1924–2013)
Grammy-díjas gordonkaművész és -tanár. A Zeneakadémián Schiffer Adolf tanítványa volt. Különböző hazai és külföldi koncertek után, a háború befejeztével a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának és a Magyar Állami Operaház zenekarának szólógordonkása volt 1945–1946 között. 1948-ban költözött az USA-ba, ahol a Dallasi Szimfonikus Zenekar, a Metropolitan Opera, majd a Chicagói Szimfonikus Zenekar szólógordonkása volt. ––> Beethoven csellószonátái
Marczis Demeter (1931–2008)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (basszus, basszbariton), érdemes művész, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének birtokosa. A Pécsi Nemzeti Színház operatagozatának alapító tagja, és évtizedeken át meghatározó alakja, előbb énekesként, majd a tagozat vezetőjeként. Színpadi repertoárja felölelte hangfaja valamennyi jelentős szerepét, mellette az oratóriumtól a magyar nótáig minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott.
Rónai András (Avraham Ronay, 1932-1994)
magyar származású izraeli színész. Tízévesen határozta el, hogy színésznek áll, és szülei tiltása ellenére 1942-ben csatlakozott Lakner Artúr gyerekszínházához. Úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot, Izraelbe vándorolt (1949). Vezető színésze lett az izraeli nemzeti színháznak (Habima). Ezen kívül negyven izraeli, amerikai és német filmben játszott.
Zolnay Zsuzsa (1932–2011)
Jászai Mari-díjas színésznő, a Nemzeti Színház örökös tagja. 1955-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött egy évadra. 1956-tól a Nemzeti Színház tagja, 1989-től Örökös-tagja volt. Közreműködött a Magyar Rádió irodalmi műsoraiban. Első filmszerepe az 1955-ben készült (A 9-es kórterem, Banánhéjkeringő, Szeleburdi vakáció).
Tóth Sándor (1933–2019)
Munkácsy Mihály-díjas szobrász és éremművész. 1951-1959 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, eredetileg freskófestőnek jelentkezett. Pályája elején gyakran készített terrakotta, mészkő-, márvány- és faszobrokat. Később alkotásainak legfőbb anyagává a bronz vált. Számos köztéri alkotása mellett gyakran, nagy számban készített érmeket.
Kelen Tibor (Klein Tibor, 1937-2001)
operaénekes (tenor) és izraelita kántor volt. Fellépéseinek egykorú tanúi rendkívül szép hangú, kiváló technikájú lírai tenorként emlékeznek rá. Kántori tevékenységét nagyon mélyen megélt vallásosság jellemezte.
