Csillagfürt – Avagy hogyan gyógyuljunk ki a lustaságbetegségből
a papiruszportal.hu archívumából [2014]
Szerző: szabói
Gondolom, számosan átéltük a címben jelzett betegséget, ami van, akinél elmúlik, van, akinél nem, néha kellemetlen, máskor jólesik. Csillagfürt, a kislány is ebben a betegségben szenved. Pedig nagyon szeretne erőt venni magán, egyre szomorúbb és magányosabb, édesanyja csak nógatja, hogy tartson rendet maga körül. Talán az utolsó pillanatban érkezett egy manó, aki kiutat – vagy gyógymódot – kínált ebből a súlyos állapotból.
Csillagfürt végigjárta a nem könnyű utat, meg is tanult furulyázni, barátokra lelt, és nem utolsósorban kigyógyult a lustaságból, tudjuk meg Nagy Anikó Johanna bájos könyvéből. Az Abrakadabra Kiadó 2013-ban megjelent kötetének műfaja rendhagyó, meseregény és furulyaiskola. Az ötlet remek, nem száraz kottát kap kézbe a zenét tanulni vágyó gyerek, hanem a kötethez tartozó 114 gyakorlatot, a dalszövegeket tartalmazó kottafüzet színes, nagyon jó, a gyerekek számára érthető magyarázatokkal. A kötet mindkét ígért céljának eleget tesz, a történet kedves, tele a gyerekek világát érdeklő mesebeli lényekkel, nem mellesleg ösztönzi a cseperedőket a furulyatanulásra, egyúttal nevelő célzatú.
A lusta, sétálni nem akaró, rendetlen, de szerethető, a szerző által rokonszenvesnek bemutatott Csillagfürt nagyon szeretne megváltozni, hiszen már az utcabeli kutyáknak sem tetszik a viselkedése. Nagy elkeseredésében – anyukája nem ad neki jóéjt-puszit – bömböl az ágyában, mire megjelenik Áfonya, a manó, és azt ígéri neki, ha megkeresi a csodavirágot, és furulyázik neki egy dalt, az illatától meggyógyulhat. Útközben három boszorkánnyal, törpékkel, más mesebeli lényekkel találkozik, akik mind segítik az úton: a lusta kislánynak bizony nyakába kell vennie a környéket, gyalogolnia kell, gondoznia a Kőfalvi Zanóttól kapott napraforgó-palántát. Útja során hol kedves, hol kedvessé váló segítőkkel találkozik, a mogorva, fájós lábú Gamandorral, akit a feketenadálytő-krém rendbe hoz, a riogatóval, aki az Erdő Őre lesz, a Hangtörpével. Kamillával, a rettenetes kékre festett házban lakó boszorkánnyal, aki igencsak szeret füstölögni, az óriásbékával, aki megtanítja Csillagfürtnek a D hangot, a nihilista Kígyókirállyal, aki nem fog többé unatkozni. Útja során a kislány és a napraforgó-palánta keresztüljut a Rettenetes Nagyerdőn, a Félelmetes Kiserdőn, a Százéves Fenyvesen, eljut a Vén Kastályba, hol sötétségbe kerül, félelmetes zajokat hall, hol fal állja útját. A kalandok során viharból is megmenekül virágával együtt. A gyerekek tehát kapnak izgalmat, de nem horrorisztikusat, a Csillagfürtöt segítők számos emberi rossz vagy jó tulajdonságot példáznak.
A jó meseszövés mellett a furulya rejtelmeire is megtanítja Nagy Anikó Johanna a gyereket, ki az, aki ellent tudna állni annak, hogy egy-egy hangot megtanuljon a hangszerén. A második fejezettől kezdődően vezeti be a szerző a gyerekeket-szülőket a furulyázás alapjaiba, fokozatosan, éppen megfelelő adagokban. A húsz fejezetből 18-ban egy-egy hangot, fogást, trillát mutat be a kiadvány, a kottafüzet is jelzi, hol. Nem maradhat ki a szolfézs sem, igaz, csak érintőlegesen, Csillagfürt is tanít, sőt, egy ládikát, melyben üzenet van, csak úgy tud kinyitni, ha kiegészíti az ütemeket. A kislány képes lesz számos dallamot játszani kottából, sőt improvizálnia is kell.
A könyv nyelvezete kedves, a szerző jól ismeri a gyerekek világát, de olyan kifejezéseket is használ, melyek a mindennapi környezetünkben kevéssé fordulnak elő. Nincsenek idegen szavak, túlbonyolított mondatszerkezetek, fellengzős leírások, remek rövid jellemábrázolásokat kapunk. A kötet nagy erénye, hogy egy pillanatig sem válik didaktikussá, nem mond példabeszédet, mindenki magára ismerhet, vagy épp a szomszédjára.
A szöveggondozásra ráfért volna még egy átfésülés, a központozás kicsit hiányos, a -sul -stül képző itt is hibádzik. A keresztes hangok felsorolásánál belefért volna a Hisz is, hetediknek, akkor nem kellett volna a „stb.”. Én jobban szeretem, ha az ABC-s hangok neve nagybetűvel van (akkor biztosan nem keveredik az F a fá-val, a D a dó-val).
Csodálatosak a rajzok, megfogják a gyerekek képzeletét, majdnem minden oldalon van illusztráció (Egri Mónika), öröm kézbe venni a könyvet, és remélhetőleg a furulyát. Biztos vagyok benne, hogy a kis olvasók-olvastatók közt sokan ki fogják próbálni a furulyázást. A lustaságbetegségről pedig nem az orvost, gyógyszerészt kell megkérdezni, hanem felütni a színes, izgalmas könyvet.
Nagy Anikó Johanna
Csillagfürt – Avagy hogyan gyógyuljunk ki a lustaságbetegségből
Illusztrátor: Egri Mónika
Kiadó: Abrakadabra
Kiadás éve: 2013
Oldalak száma: 112
Borító: keménytáblás, cérnafűzött
ISBN 9789638961570
