a papiruszportal.hu archívumából [2004]
Szerző: Vanicsek Réka
Kohen Tamás visszatér. A kulcsfigura című regényben megismert Kohen Tamás immár Cohen Tamásként újra felbukkan a Puszipajtások lapjain. A kulcsfigurában Kohen 1979-ben hozzátartozói és barátai számára váratlanul elhagyja az országot. A regény mintegy magyarázat arra, hogy a hetvenes évek Kádár-korszakában hogyan jut el a főhős odáig, hogy egy hárommondatos búcsúlevéllel kilépjen barátai, szerelmei és az ország életéből.
A kilencvenes évek második felében járunk. Cohen Tamás Münchenben él. Magyarországon lezajlott a rendszerváltás, Cohen pedig váratlan kihívással néz szembe: egy gazdag üzletember végrendeletében „kilencszázezer márkát hagyományozott a magyar kultúra támogatására vagy népszerűsítésére azzal a kikötéssel, hogy a pénzt Cohen Tamás kezelje, és az összeget kizárólag Bajorországban szabad elkölteni.” Cohen eddig nem foglalkozott komolyan a hazatérés gondolatával, de most Magyarországra utazik, hogy a bajor–magyar kapcsolatok ápolásához régi barátai között partnereket találjon.
A hazatérés egyfelől a saját múltjával való szembenézés kényszerét jelenti számára, másfelől azonban a jelent – a rendszerváltás utáni Magyarország közállapotait, barátainak megváltozott szerepeit – kell megértenie. Régi barátai különböző oldalakon álló politikusként tevékenykednek, ez pedig jó alkalom Cohennek, hogy belásson a politikai élet kulisszái mögé – Dalos Györgynek pedig arra, hogy megfesse a mai Magyarország politikai körképét.
Cohen először a rendszerváltás előtti ellenzékből ismert barátaihoz megy, akikkel látszólag teljes egyetértésben szövögetik terveiket a bajor–magyar barátság ápolását célzó alapítványról. Kiderül azonban, hogy Cohenen kívül senkit nem érdekel a bajor–magyar barátság ügye, barátait egyetlen cél motiválja: hogy a pénz Bajorországból minél előbb egy magyarországi alapítvány bankszámlájára kerüljön. Cohen egy ideig még bizakodik, majd amikor ráébred, hogy mire megy itt a játék (mire is?), hatalmas kiábrándultság lesz úrrá rajta, egyre inkább tehernek érzi feladatát:
„Nem vagyok okos ember, próbálta összegezni magában a történteket Cohen 1998. április közepén. Egy év alatt összehoztam egy gordiuszi csomót, amelyet sem szétbogozni, sem kettévágni nem tudok. Kitűztem egy célt a célhoz szükséges eszközök nélkül, írtam magamnak egy szerepet, noha fogalmam sincs a színházról, amelyben el kell játszanom. […] Elhittem mondatokat, amelyekből ordított a hazugság, mosolyogva beszélgettem emberekkel, akik ellenségeim voltak. Belebuktam. Elnöke lettem a nagy semminek.”
Cohen Tamás tovább próbálkozik további barátainál, ám csalódás csalódást követ. Bárhová megy is, hamarosan mindenhol kiderül, hogy hangzatos elveket valló „munkatársai” kizárólag saját kicsinyes érdekükkel foglalkoznak, mindannyiukat a haszonszerzés reménye vezérli. Ráadásul Cohent magánéletében is meglepetések és csalódások érik, mígnem megcsömörlik, és elmenekül Magyarországról.
Cohen Tamás távozik.
A kulcsfigurában és a Puszipajtásokban is ugyanazok a szereplők bukkannak ugyan föl, a Puszipajtások olvasásához nem elengedhetetlen feltétel A kulcsfigura ismerete, hiszen a regényből minden szükséges ismeret kiderül előéletükről és Cohennel való kapcsolatukról.
A figurák között a politikai élet számos szereplőjére ismerhetünk rá, ha akarunk; a szerző maró gúnnyal ábrázolja a politikai élet minden szintjét átszövő kisstílűséget és korrupciót. A mű egészét átható szatirikus él ellenére az alakok plasztikusak, árnyalt jellemzésük mögött felsejlik az emberi esendőség.
Bár a regény meglehetősen nehéz témát dolgoz föl, a kiváló cselekményvezetés és stílus élvezetes olvasmánnyá teszi a könyvet.
Dalos György: Puszipajtások
Ab Ovo, Budapest, 2004
Felelős kiadó az Ab Ovo igazgatója
Szerkesztő Szoboszlai Margit
Borító Pető Hunor
A szerző fotója Veres Júlia
Tipográfia Arbako Stúdió
Kötött, készült a Kaloprint Nyomdában
320 oldal, 2500 forint
ISBN 963 9378 25 9
Fülszöveg
Cohen Tamás magyar emigráns a Szabad Európa Rádió megszűnése után a munkanélküliek bizonytalan életét éli Münchenben, mikor egy napon új feladat találja meg. Egy magyar származású, kétes hírű üzletember, a Mogul végrendeletében kilencszázezer márkát hagy a bajor-magyar kulturális kapcsolatok ápolására, és a pénz kezelésével Cohent bízza meg. A középkorú férfi válságba került élete reménykeltő fordulatot vesz: a pénz elköltésére megálmodja a Kézfogások 1999 nevű projektet, és visszatér a rendszerváltás után demokratizálódott szülőhazájába, hogy – időközben különböző politikai oldalakon karriert csinált – régi barátaival összefogva megvalósítsa terveit. Az irányítás azonban rögtön kicsúszik a kezéből. A hónapokig késő szerződések, kifizetések, sikerdíjak és kenőpénzek átláthatatlan, de persze átlátszó, „szanálni való országában”, ahol a csődöt a sikertől egy hajszál választja el, hamarosan az is kérdésessé válik, kiállják-e a barátságok a lenyúlható pénz próbáját, és hogy maga Cohen – miközben magánélete is felfordul – megúszhatja-e a közéleti szerepvállalást ép bőrrel…
A Puszipajtások érdekfeszítő gazdasági krimi, Cohen úr puszipajtásai olykor az olvasónak is ismerősnek tűnhetnek – a tévéhíradóból, a politikai életből vagy a bűnügyi hírekből. Ugyanakkor a regény a huszadik század viharaitól megtépázott, fordulataitól megszédült magyar társadalom irodalmi tablója is. Dalos György az egyszerű, bulvárgyanús leleplező-irodalomnál többre vállalkozik: írásában nincsenek ördögi, se angyali figurák, csak túlélésre játszó, ügyetlenül ügyeskedő kispályások, akik mind megérdemlik, hogy megértéssel forduljunk feléjük – elvégre „a történelem másokkal is megtörtént”.
Dalos György
1943-ban született, a Moszkvai Egyetemen tanult. 1968-ban Magyarországon elítélték az ún. „maoista perben”, és sokáig nem adták ki műveit. A hetvenes években a demokratikus ellenzék munkájában vett rész, 1985 című regénye szamizdatban jelent meg. 1987 óta Bécsben él, a Heinrich Böll Alapítvány kuratóriumának tagja. Németül számos regénye jelent meg, magyarul megjelent fontosabb művei (a teljesség igénye nélkül):
Hosszú menetelés-rövid tanfolyam (Magvető, 1989)
A körülmetélés (Magvető, 1990)
1985 (Új Géniusz, 1990, a szamizdatkiadás javított változata)
A kulcsfigura (Ab Ovo, 1995)
Az istenkereső (Magvető, 1999)
