Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • Amerikai zenehíd – Juhász Előddel Archívum
  • …vagy amit akartok Archívum
  • Mozart, a csodafelnőtt Archívum
  • Metálmatuzsálemek kihívása Archívum
  • Remarque: A fekete obeliszk Archívum
  • Kiszin és Szkrjabin Archívum
  • Háború és játék Archívum
  • Egy egészen icipici karácsony Archívum

Sztravinszkij és a fekete zongora

Posted on 2023.04.28.2025.06.18. By admin 1 hozzászólás a(z) Sztravinszkij és a fekete zongora bejegyzéshez

Stravinsky: Piano Music

a papiruszportal.hu archívumából [2008]

Szerző: Lehotka Ildikó

Igor Sztravinszkij jó harmincöt évnyi zongoraterméséből szemezgethetünk, ami azért érdekes, mert a zeneszerző zongoradarabjai nem igazán szerepelnek a koncertek műsorán, holott a zongora éppen Sztravinszkij által került be a zenekarba mint ritmushangszer, ahogy a cimbalom is. A Naxos cédéjén hallható darabok a zeneszerző útkeresését példázzák, szinte mindegyik zongoradarabban egy-egy vagy éppen több korstílusjegy található, az orosz komponista rendkívül vonzódott a régi korok zenéjéhez.

Sztravinszkij 1920-tól 1950-ig tartó zeneszerzői periódusa a neoklasszicizmus meghatározást kapta, bőségesen találunk erre példát a rövidebb-hosszabb művekből. A lemezen inkább a barokk zene jellemzőit ismerhetjük fel, az első alkotói időszak orosz vonásai nemigen találhatók. A másik hatás a dzsesszből ismerős: eltolt ritmusok, addig szokatlan hangzásvilág, hangsúlyok a legváratlanabb helyeken.
A Piano-Rag-Music és a Circus Polka dzsesszes, lábdobogásra késztető ritmikája, a legváratlanabb helyeken bevágó hangsúly Victor Sangiorgio előadásában elsikkad, biztonsági játékra törekszik. Sajnos ez az egész lemezre jellemző, nem igazán meri felvállalni a meghökkentést, a maximális, játékára irányuló figyelmet. A két nyitó, hangulatteremtő karakterdarab után – a polka egy elefántnak szánt mű, hadd táncoljon – a hosszabb lélegzetű, a két, lemezen szereplő szonáta közül a későbbit halljuk. A Szonáta első tétele után egy óriási huszárvágás következik, a lassú tétel bőven díszített barokkos, csembalóra képzelt hangzásvilága egészen egyedi. A motorikus záró tétel is a barokk stílusjegyekben dúskál, szinte stílusgyakorlat, mindkét tétel persze jócskán fűszerezve a Sztravinszkij védjegyének számító fricskákkal. Az 1924-ben írt szonáta befejezése olyan megnyugtató, annyira előkészített, hogy az igen ritka. Sztravinszkij nagy mestere volt ennek, elég, ha a Tűzmadár zárására gondolunk, a plusz négyes modulációra, ahol a kéz ökölbe szorul, levegővétel nincs, csak a várakozás.
Az A-dúr szerenád felhívó jellegű kezdése nem éppen egy szabályos szerenádot sejtet, a műfaj sajátosságai, írott-íratlan szabályai – amúgy Sztravinszkij-módra – nem igazán tartatnak be. A Romanze elvárt érzelmessége újra a barokkot hívja, modernizált köntösben, a románcokra jellemző negédességet, lágy, behízelgően csordogáló dallamot felejtsük el. A Rondoletto és a Cadenza is barokkos utat mutat, az utóbbi tételben hajszálnyi impresszionizmussal.
Az 1940-es, nosztalgikus Tango a zeneszerző kaliforniai letelepedése után készült, dalszerű, jóleső fordulatokkal, zeneileg is szépen kivitelezett, talán a legjobb felvétel a lemezen. Ha rosszmájú lennék, ráfognám a kevéssé nehéz technikai megoldásokra. A Négy etűd (Op. 7.) a romantika jegyében íródott, változatos zenei anyag, de nem epigonjellegű, mindig ott van az a bizonyos egyediség. Az etűdök Szkrjabint, Chopint, Lisztet, Rahmanyinovot idézik, a D-dúr, második lehetett volna lehengerlőbb, sziporkázóbb. Az e-moll pasztellszíneivel, elrévedő hangulatával hódít, az előadás kifejezetten szép, a záró Fisz-dúr, moto perpetuo szellemes, villózó. A fisz-moll szonáta nyitó tétele a nagy romantikus hangzást helyezi előtérbe, érdekes módon a klasszikus formavilágon belül. A Scherzo izgalmas kísérlet a hagyományos scherzók megújítására. Az egész szonáta a stílusok finom keverését mutatja, talán nosztalgiát, talán az útkeresést, grandiózus volta még nem jelzi Sztravinszkij miniatűr formákban való gondolkodását.
Az olasz születésű, négyéves korától Perthben élő Victor Sangiorgio az izgalmas, sokszor rendkívül ritmikus zongoradarabok területén nem hozott újat. A szerző által írt karakán feszesség mellé nem tett olyasmit, amitől elakadna a szavunk. Billentéstechnikája a Zongoraszonátában változatos, a karakterek jól sorakoznak, a Tango hangulati megközelítése is tetszik. Sok esetlegességgel szembesülhetünk, bátortalan trillák, futamok, a dinamikai síkot meghagyja síknak, holott hegyeket is lehetne játszani. A fekete zongora színe szürke, de az élvezeti értéket nem (nagyon) rontja. Mindenesetre a kiadvány jól szerkesztett, nem mindig a keletkezési dátum a mérvadó, a darabokra rá-rácsodálkozhatunk. Kezdő zenehallgatók bátran vágjanak bele, a zenei csemegére vadászóknak kuriózum.

Stravinsky: Piano Music
Victor Sangiorgio – zongora
Összidő: 71’20’’
Naxos 8.570377

  1. Piano-Rag-Music
  2. Circus Polka
  3. Piano Sonata (1924): I. quarter note = 112
  4. Piano Sonata (1924): II. Adagietto
  5. Piano Sonata (1924): III. quarter note = 112
  6. Serenade in A major: I. Hymn
  7. Serenade in A major: II. Romanza
  8. Serenade in A major: III. Rondoletto
  9. Serenade in A major: IV. Cadenza
  10. Tango
  11. 4 Etudes, Op. 7: Etude No. 1 in C minor
  12. 4 Etudes, Op. 7: Etude No. 2 in D major
  13. 4 Etudes, Op. 7: Etude No. 3 in E minor
  14. 4 Etudes, Op. 7: Etude No. 4 in F sharp major
  15. Scherzo
  16. Piano Sonata in F sharp minor: I. Allegro
  17. Piano Sonata in F sharp minor: II. Scherzo
  18. Piano Sonata in F sharp minor: III. Andante
  19. Piano Sonata in F sharp minor: IV. Allegro – Andante
Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Április 28.
Next Post: Budapest fürdői

Related Posts

  • Pozsonyi papiruszok 14. Archívum
  • Búcsú Kocsis Zoltántól Archívum
  • A nyelv problematikája Kosztolányi Dezső Esti Kornéljában Archívum
  • Pozsonyi papiruszok I. Archívum
  • Kortárs magyar vesperások – lemezen Archívum
  • Fiatalos lendület a progresszív rock nagy öregje, Keith Emerson koncertjén Archívum

Comment (1) on “Sztravinszkij és a fekete zongora”

  1. Visszajelzés: Június 17. – papiruszportal.hu

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • Idomeneo, Mozart és a stílus
  • Joyce és Bryn
  • Mária és Erzsébet, Erzsébet és Mária
  • Don Carlos és a lépcsők
  • Ínyenc szendvics

Legutóbbi hozzászólások

  1. A mi lányunk szerzője News
  2. A ló és a láda esete szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  3. Te Deumok, versenyművek szerzője Idomeneo, Mozart és a stílus – papiruszportal.hu
  4. Rosszfiútól rosszfiúig szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  5. Két mű, két világ szerzője Joyce és Bryn – papiruszportal.hu
  • Mulasztásos alkotássértés Archívum
  • Ólomüveg által élesen Archívum
  • Bartók, férfikarok, népzene – lemezen Archívum
  • Hamburger Klára: Liszt Ferenc zenéje Archívum
  • Variációk csellóra Archívum
  • Hommage a Yehudi Menuhin Archívum
  • Heti papiruszok (2251) Egyéb kategória
  • Olvasó olvas – Esterházy Péterre emlékezünk Archívum

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme