a prágai vár és a Hradzsin ott van a spiccen
(a papiruszportal.hu archívumából [2013])

Szerző: vörös októbeer
A szombatot sok sétával a prágai várnak (Pražský hrad), a várnegyed Hradzsinnak (Hradèany, ’várnép’) és a Kisoldalnak (Malá strana) szenteltük. A Hradzsin egyike annak a négy addig önálló városrésznek (még Óváros, Újváros, Kisoldal), melyek 1784-ben egyesültek a minket is reformált kalapos II. József uralkodása alatt. Minél kevesebb szervezett programot terveztünk, és annál több improvizációt. Illetve lazulásként estefelé a prágai underground néhány illusztris helyét akartuk felkeresni.
Valójában a szombat miatt jöttünk. És egy születésnap hogy is kezdődhetne másképp Hrabal városában, mint hogy megkóstolunk egy jó kis söröcskét. A szakirodalom szerint Jelínek sörözőjében (Jelínkova Plzeòská Pivnice, Nové Mìsto, Charvátova 10.) csapolták 2009-ben Csehország legjobb pilsenijét. Fél 11-kor két törzsvendég biccent oda illedelmes köszönésünkre, a pocakos csapos épp sört iszik, de kiszolgál, és a hétvége legjobb Prazdroját teszi elém. Ennél jobban nem is kezdődhet a nap.
Metróval át a Vltava alatt, még mindig megdöbbenünk, hogy minden állomáson van és tiszta a vécé (5 CZK a használat). Felszállunk a kivénhedtnek tűnő villamosra, de itt minden tömegközlekedési eszközön bemondják és/vagy jól láthatóan kiírják az állomások nevét. Pohořelecnél szállunk le (Loretánské námìstí), s benézünk egy eredeti cseh játékokat is árusító boltba, ahol nem csak dosztig Kisvakondot találunk, hanem érdekes fajátékokat, zenélő kütyüket, bábokat, nem utolsósorban Páfrányt (a Křemílka a Vochomùrky meséből), Mankát, Rumcájszot és Csibészkét is.
Gyönyörű a panoráma a várfalról, jó messzire ellátni, megnézzük az őrt álló katonákat, majd betérünk a Szent Vitus-székesegyházba (Katedrála svatého Víta), amelyet 1344-ben kezdtek építeni, de csak 1929-ben fejezték be. Nem volt nyitva az aranykapu, az eredeti főbejárat, így a mostanin mehettünk csak be. Lenyűgöző kívülről-belülről, belépve ide a középkori ember istenképe egészen más lehetett, mint a miénk. Ezeket a hajókat elnézve pontos a Kistehén 2010-es lemezének címe. A beépítettség miatt esély sincs arra, hogy a dóm úgy mutassa meg nagyszerűségét levegős téren, mint például a Notre-Dame. Nagy sűrűségben különböző stílusú épületek, a romántól (Szent György-bazilika) a rokokóig (Érseki palota), a reneszánsztól (Schwarzenberg-palota) a barokkig (Sternberg-palota). Mintha minden itt élő jelentős arisztokrata és uralkodó építészeti nyomot akart volna hagyni maga után.
Kombinált belépőt vettünk (10 helyre jó, 250 CZK), hogy bejussunk a hangulatos Arany utcácskába. Eredetileg II. Rudolf 24 várőr számára építette az apró és tarka házikókat, majd ötvösmesterek éltek itt (az aranycsinálás másutt zajlott), később pedig nyomornegyeddé züllött. Lakott itt Jaroslav Seifert és Franz Kafka is. Kisebb csalódás ért, különlegessége ellenére az Arany utcácska nyomulós turisztikai kirakatként hatott rám, egymás sarkában tolongtunk, nem lehetett elmélyülten körülnézni. Kafka egykori lakzuga pedig könyves-szuveníres boltnak ad helyet. Pedig jó kontraszt lenne a környező paloták pompájával szemben, amint néhány berendezett házacskában látható, ha nem uralna el mindent a fogyasztói cél.
A hosszú séta után felkerestük az U Èerného Vola vendéglátóegységet (A Fekete Ökörhöz, Malá strana/Hradèany, Loretánské námìstí 107/1.). Én ökör olyannyira figyelmetlenül olvastam el a PCS útmutatását (pedig ötkorsós az értékelés), hogy egyszer már el is mentünk mellette. A pincér és a csapos (iszik és csapol) itt saját márkás egyenpólóban zakatol, nem túl jó arcúak, de utóbbi két sert korrekten elénk tol. Hangulatos kocsma, itt tapasztaljuk, hogy egy nagy hangú, kigyúrt társaságnak egyszerűen nem adnak helyet, el is somfordálnak. Nem minden a lé. Vagyis igen, hiszen a sör (30–35 CZK) kitűnő, az erős kezdés, a Jelínek után viszont „csak” latívuszokban beszélhetünk az itt csapolt cseh remekekről. A barna Kozel legurítása közben eszembe ötlik Bólya Péter novelláskötete: Mindenhez közel. Igazi hospùdka (kisvendéglő) a vár oldalában, hamisítatlan cseh arcokkal, pincérekkel (ottjártunkkor épp fordított a felállás: a langaléta csapolt, a köpcös felszolgált), ez nálunk Budán elképzelhetetlen lenne.
Egynapos nézelődés után svìtlý: a prágai vár és a Hradzsin ott van a spiccen. (Folytatjuk)