a japán fantasztikus filmek úttörője
(a papiruszportal.hu archívumából [2005])
Szerző: Mika Kristóf
1911-ben született Jamagatában egy szerzetescsaládban. Isiro Honda (1911−1993) neve az i, azaz az inóból (vaddisznó) és a siróból (negyedik fiú) áll össze. Kezdetben a rajzolás iránt érdeklődött, de ifjúkorára már a mozgóképek világa érintette meg. A Nippon University művészeti szakára járt. Tanulmányainak befejezése után, 1933-ban, a PCL (Fotokémiai Laboratórium) elnevezésű filmgyárban helyezkedett el segédrendezőként.
Sokszor dolgozott Kajaro Jamamoto filmrendezőnek a cég ekkor átadott hatalmas stúdiójában. 1938-ban nősült, feleségül vette a vállalat egyik forgatókönyv-ellenőrét, aki pályafutásának kezdetén sok tanáccsal segítette. Egy fiuk és egy lányuk született. Háromszor hívták be a hadseregbe, ahol összesen nyolc évet szolgált. Második beöltözése után elfogták a kínaiak, és börtönben ült a második világháború végéig. Miután hazatért, Japánban tovább folytatta a filmkészítést, Szadao Jamanaka segédrendezője lett. 1951-ben a Toho cégnél kapott állásajánlatot, és még ebben az évben mint rendező debütált A kék igazgyöngy című, drámai hangvételű filmjével.
Az ember, aki az öbölhöz ment (1952) volt az első filmje, amelyben különleges effekteket használt (különleges effektek: Eidzsi Cubaraja, producer: Tomojuki Tanaka). A történet egy bálnavadászhajón játszódott, Tosiro Mifune főszereplésével. Bár nem a különleges effektusokon alapuló film volt, sok eredeti, életszagú filmbetéttel tűzdelték meg a művet. Ez a munka azonban meghatározta későbbi alkotásait, a „kísérlet” több hasznos tapasztalattal gazdagította repertoárját. A Csendes-óceán sasa című háborús drámát már valódi különleges effektekkel készítette el Eidzsi Cubarajával. A következő évben is együttműködtek a Viszlát, Rabaul című film elkészítésében.
A nagy áttörés 1954-ben következett be, amikor Akira Ifukube zeneszerző közreműködésével elkészítette világhírű művét, a Godzillát. Ettől kezdve elismert szakembere lett a világ és japán tudományos-fantasztikus filmművészetének. A Toho első színes szörnyfilmjének utómunkálataiban ügyesen használta ki tapasztalatait 1956-ban. Egy évre rá ő rendezte a Toho első szélesvásznú színes sci-fijét A titokzatosak címmel. 1970-ben a mozidarabokról átváltott a televíziós sorozatok rendezésére (Ultraman visszatér, Tükörember stb.), de munkáit, speciális effektekkel való próbálkozásait inkább a kísérletezés öröme vezérelte. Nem szerette a televíziót, mert nem felelt meg a szörnyfilmek általa elképzelt világának megjelenítéséhez.
Pályafutása során különösen személyes szakmai kapcsolatot tartott fenn japán világhírű, első számú rendezőjével, Kuroszava Akirával. Annyira tisztelte, hogy elfogadta Kuroszavától a segédrendezői állást. Együtt készítették Az árnyékharcost (1980) és a Rant (1985). Egész pályafutása alatt vágya volt, hogy filmet forgathasson egy halott katonáról, aki visszatér Japánba, és ezt könnyen lehet, hogy Kuroszava Álmok című filmjében teljesíthette be, az Alagút jelenetben.
Amikor Kuroszava megkapta az Oscart Hollywoodban, Honda egy tévés üzenetet küldött a Toho Studióból, gratulált barátjának az egész csapat nevében. Mielőtt 81 évesen, 1993-ban meghalt volna, 46 fontosabb filmen dolgozott.
