Névnapok: Pál, Apostol, Bottyán, Harriet, Hendrik, Henriett, Henrietta, Henrik, Palmer, Pável, Péter, Pető, Pósa, Saul
Események:
Burns-vacsora – Robert Burns költőnek, a „skótok Petőfijének” a születésnapi estje. Hagyományosan csak haggis-t esznek. A születésnap alkalmából rendezett ceremónián Skócia-szerte a hagymával, zabliszttel, árpával és faggyúval elkevert, finomra vagdalt birkaszívvel, -tüdővel és -májjal töltött főtt birkabendőt tálalnak fel. A költő ódát írt a haggis-nak nevezett népi ételhez.
1755 – megalakul a Moszkvai Egyetem (Tatjana/Diákok napja).
1858 – Viktória királynő lánya, Viktória (királyi hercegnő) és a porosz Friedrich (német császár és porosz király) házasságkötésénél Felix Mendelssohn Nászindulóját játszák, ami a legnépszerűbb esküvői bevonulási induló lesz.
1909 – Richard Strauss Elektra című operájának bemutatója a Drezdai Állami Operaházban.
1949 – Átadják az első Emmy-díjakat az Egyesült Államokban (Hollywood Athletic Club).
Megszületett Robert Burns (1759-1796) skót költő, dalszerző.
Skócia nemzeti költőjének tartják. Ő a scots nyelven alkotó költők közül a legismertebb, habár sok munkája angolul is megjelent. Skót kulturális ikonként ünnepelték a 19. és a 20. század folyamán Skóciában és a világon szétszóródott skót közösségekben egyaránt. A romantika korszakának egyik legjelentősebb képviselője. Halála után a liberalizmus és a szocializmus alapjait letevők számára is inspirációt jelentettek írásai. 1786-ban jelent meg az elismerést hozó Versek, nagyobbrészt skót népnyelven című kötete. Több száz új dalt írt, valamint régi skót népdalokat formált újjá. Költészete erőteljesen önéletrajzi jellegű, környezetének spontán eseményei mind gazdag, lírai nyelven szólalnak meg. Költészetének központi műfaja a dal (A vidám koldusok; Egy dalnok sírfelirata; John Anderson, szívem John).
Megszületett Ivan Ivanovics Siskin (1832-1898) orosz tájképfestő, a 19. századi realista orosz festészet kiemelkedő mestere.
A Moszkvai Festő-, Szobrász- és Építész Szakiskolában, 1856 és 1860 között pedig a Szentpétervári Birodalmi Művészeti Akadémián tanult. Az akadémián aranyéremmel és a legjobb minősítéssel végzett. Tanulmányait Európában, birodalmi ösztöndíjasként folytatta. Egy ideig Svájcban és Németországban, a Szentpétervári Állami Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként élt és dolgozott. Szentpétervárra visszatérve ő lett a Vándorkiállítók Egyesülete egyik alapítója, és három művét küldte el az egyesület első kiállítására. Belépett az Orosz Akvarellfestők Társaságába is. 1865-ben választották a Szentpétervári Állami Akadémia tagjává, 1873-tól 1898-ig a festészet professzoraként oktatott. Korai művei romantikus hangvételűek; a realista ábrázolásmódra Nyugat-Európában tért át. A legismertebbek erdei tájképei. Képein kiválóan, líraian adta vissza az évszakok váltakozását, a természet és az állatok életét. Nagyon ügyelt a táj hangulatát kiemelő részletekre. Kiemelkedő rajzoló és gravírozó is volt (Az erdő, Reggel a fenyvesben, A gát).
Megszületett William Somerset Maugham (1874–1965) angol regényíró, elbeszélő és drámaíró.
Munkáit a világos stílus, a változatos helyszínek és az emberi természet alapos ismerete jellemzi. Fiatal éveiben sok füzetet töltött tele írói ötleteivel; nappal tanult, esténként írt. 1897-ben egy kiadóvállalatnak elküldte második, Lambeth-i Liza című regényét. A könyv sikert aratott nemcsak az olvasóközönség, de a könyvismertetők körében is, és az első kiadás hetek alatt elfogyott. Ezután írt munkái meg sem közelítették első regénye népszerűségét. A változást színdarabja, Lady Frederick hozta meg 1907-ben. A darab rendkívüli sikert aratott, és a következő évben négy színművét játszották egyszerre Londonban. Maugham azokban az időkben írt, amikor a modern kísérletező irodalom úttörőit mind a kritikusok, mind az olvasóközönség érdeklődéssel és elismeréssel fogadta. Ilyen irodalmi újítók közé tartozott William Faulkner, Thomas Mann, James Joyce és Virginia Woolf (Az ördög sarkantyúja, Örök szolgaság, Az oroszlánbőr). ––> William Somerset Maugham
Megszületett Fekete István (1900-1970) író, számos regény, ifjúsági könyv és állattörténet írója.
Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei. Első „vadászélményeit” már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában) szerezte, ahogyan a Ballagó idő című életrajzi regényében is említi. 1924 januárjában a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett. Kezdetben a Nimród című vadászújságba írt, eleinte szakcikkeket és vadászélmények leírásait, azonban a szerkesztő és vadászíró Kittenberger Kálmán néhány líraibb elbeszélését is elfogadta, és bátorította a kezdő írót. 1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írott művei miatt. A politikai rendőrség, az ÁVO is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg. 1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a Tüskevár című regényéért. Több regényéből készült sikeres film, így a Bogáncs, a Tüskevár és rajzfilmen a Vuk. ––> Gölle – Fekete István Emlékmúzeum
Megszületett Vlagyimir Szemjonovics Viszockij (1938–1980) szovjet-orosz költő, énekes, színész.
Az iskola után egy ideig műszaki főiskolára járt, de otthagyta és belépett a MHAT (Moszkvai Művész Színház) Stúdiójába. A moszkvai Puskin Színházban kezdte meg pályafutását, de hamarosan otthagyta és megjárt egy csomó más moszkvai színházat is. Gitárral kísért dalai már életében túlnőttek rajta. Az orosz sanzonhagyományok, a városi folklór, a kocsma-, katona- és börtöndalok megtermékenyítő hatására eredeti, kemény, humoros és tragikus dalokat költött kora ifjúságától kezdve. Több mint ezer dalt írt, néha egy-egy film számára is. Dalainak zömét életében nem adták ki, csak agyonjátszott magnetofon-felvételeken terjedt. Versei életében nem jelentek meg. Harminc filmben játszott (Szerelem és háború, Tilalmakat szegve, Zavarni néha még fogok).
Ezen a napon született:
Félicité de Genlis (1746-1830)
francia írónő, hárfás és pedagógus. már gyerekkorában kitűnt éles eszével és tanulásvágyával. Hatéves korában világi kanonissza lett, tanulmányai során enciklopédikus tudást szerzett. A kor egyik neves hárfása, Georg Adam Gaiffre lett a zenetanára. Virtuóz technikára tett szert és átiratokat szerzett hárfára Rameau, Scarlatti, Händel és más szerzők csembalóra írt műveiből. Sokat tett a 18. századi Párizsban kifejlesztett új pedálos hangszer népszerűsítéséért. Hárfaiskolájának különlegessége volt, hogy megpróbálkozott az ötujjas játékkal.
Moritz Michael Daffinger (1817-1849)
osztrák festő, grafikus, a biedermeier mestere, több mint 1000 miniatűr arcképet festett. Pályafutását porcelánfestőként kezdte. 1841-ben lánya halála után a virágfestészetnek szentelte életét, több mint 500 virágminiatúrát festett.
Gyulai Pál (1826–1909)
irodalomtörténész, költő, író, egyetemi tanár, műkritikus, akadémikus. Az irodalom terén autodidakta módon képezte magát. Az 1840-es években az Erdélyi Hiradóba dolgozott. Megismerkedett a magyar szépirodalom akkori költőivel, akik közül Vörösmarty tette rá legmélyebb hatást. Megismerkedett Arannyal, Csengery Antallal, Eötvös Józseffel, Pákh Alberttel és többi jelesünkkel, ami jótékonyan hatott az ifjú költőre. A Nemzeti Színház állandó drámabírálója, a Kisfaludy Társaságban felolvasásain kívül a népköltészeti gyűjtemény újra megindításával szerzett nagy érdemet (A magyar irodalom története. 1807–1830, Petőfi költészete, Az első magyar komikus).
Pintér István (1831?-1875)
felsőszölnöki bíró, szlovén költő. 1864-ből maradt fenn kéziratos kántorkönyve, amelyben vallásos jellegű népdalokat is gyűjtött. Ezek közül a legrégebbi a Krisztus feltámadt a halálból, amely egy középkori eredetű húsvéti ének volt, s az ún. Stičnai kézirat-ból származik, a 15. századból.
Kováts István (1866-1945)
evangélikus lelkész, esperes, történész, író. Elsősorban vend nyelven írt. A Vendvidékre (a muravidéki részre) 1892. március 12-én került és Muraszombatban lett állandó lelkész, ahol megtanult vendül és ötvenkét éven át szolgálta egyházközségét. Irodalmi tevékenységéhez fűződik az egyházközség történetének megírása.
Pintér Jenő (1881-1940)
irodalomtörténész, akadémikus. A hivatalos irodalomtudomány pozitivista képviselője a századelőn és a két világháború közt. Irodalomtörténetében az írók és költők összefoglaló életrajzának, s műveiknek részletes ismertetésére törekedett. Munkássága jelentős, a műveiben felhalmozott lexikális anyag ma is értékes. A szakmai közéletben is fontos szerepet töltött be. Fő műve A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés (A históriás énekek művelődéstörténeti vonatkozásai, A magyar irodalom története a legrégibb időktől Bessenyei György fellépéséig, Időmutató a megújhodás korabeli magyar irodalom történetéhez).
Virginia Woolf (1882-1941)
angol regényíró, esszéista, novellista, kritikus, könyvkiadó, feminista, és a 20. századi modern irodalom egyik vezető alakjaként tartják számon. Irodalmi légkörben töltötte gyermekkorát: iskolába nem járt, nevelői és szülei tanították, kivételes műveltségét pedig apja könyvtárában szerezte. Nagyon korán eldöntötte, hogy író akar lenni. Noha már 23 éves korától jelentek meg publikációi, első jelentős regénye, a Mrs. Dalloway csak 1925-ben jelent meg (Orlando, A világítótorony, Egy jó házból való angol úrilány).
Wilhelm Furtwängler (1886-1954)
német karmester és zeneszerző. Sokan a 20. század legnagyobb szimfonikus- és operakarmesterének tartják. Az 1930-as években Európa egyik vezető karmestere volt. A második világháború alatt is Németországban maradt. Bár sohasem volt a náci párt tagja, ennek a döntésének erkölcsi alapja halála óta folyamatosan vita tárgya. Számos muzsikus, kritikus és lemezgyűjtő a mai napig nagyra becsüli egyéni vezénylési stílusát, amit gyakran állítanak szembe a kor talán leghíresebb karmestere, Arturo Toscanini sokkal szabályosabb stílusával. ––> Furtwängler esete Brahmsszal
Jacques Heurgon (1903-1995)
francia klasszika-filológus, történész, etruszkológus. Filológiai, történelmi, numizmatikai és régészeti kutatásokat, különösen a Római Köztársaság korával foglalkozott. Területileg kutatásai, tanulmányai központjában Észak-Afrika, valamint a régi Itália és Gallia területei voltak, ahol hosszabb időt töltött. Munkásságának egyik csúcspontja Róma és a földközi-tengeri nyugati medencéje történetének a pun háborúkig terjedő időszakának feldolgozása volt.
Ignácz Rózsa (1909–1979)
színésznő, író, műfordító. Első írását Benedek Elek közölte a Cimborában. Elbeszéléseinek gyűjteménye 10 évi kényszerű hallgatás után jelenhetett csak meg 1957-ben. Könyvei a moldvai, bukovinai, erdélyi magyarság történelmi viszontagságairól, és színháztörténetünk nagy alakjairól szólnak. Útirajzai távoli tájakról tudósítanak (Anyanyelve magyar, Tegnapelőtt, A vádlott).
Gerzson Pál (1931–2008)
festőművész. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán diplomázott 1953-ban. Elsősorban tájélményből kiinduló festményei fokozatosan szakítottak a valóság természethű megörökítésével. Mértani törvényekre épülő síkhatású kompozíciói leginkább az európai festészet szín- és fényproblémáinak újbóli átélésére és azok korszerű megoldására tett színvonalas kísérletek. Műveit az 1960-as évektől kezdődően kubisztikus képépítés jellemzi. Táblakép festészeti tevékenysége mellett murális munkák tervezésével és grafikával is foglalkozott.
Bene Erzsébet (1931)
karikaturista, grafikus. Rengeteg rajza jelent meg minden olyan újságba, ahol humormellékletekben külsős karikaturistákat foglalkoztattak. Ilyenek voltak a Néphadsereg, Magyar Rendőr, Magyar Honvéd, Munkásőr, Polgári Védelem. A katonás belépő után az egyéb heti- és napilapoknál is sikeresen vette az akadályokat, és egyre ismertebb lett a szakmában. Grafikusként néhány könyvet is illusztrált.
Szabady Veronika (1933–2000)
keramikus, szobrász. 1953 és 1958 között a Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőszobrász-kerámia szakán tanult. Legjellegzetesebb munkái általában nagyméretű, az ősi rakott technikát alkalmazó, illetve mintázott, égetett samott szobrok, térplasztikák, parkdíszek, szökőkutak és csobogók (Madaras szökőkút – Új-Delhi, Asszony-kút – Gyula, Arge-kút – Székesfehérvár).
Jakabos Ödön (1940-1979)
erdélyi magyar író, utazó. Kölcsönkért motorkerékpáron a Duna-deltától Máramarosig többször bejárta Romániát, majd 1968-ban kerékpárral Magyarországot és Csehszlovákiát is beutazta. Elhatározta, hogy Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain elindul Indiába, és felkeresi a sírját. A kilenc hónapos útra a felszerelése mindössze egy hátizsák volt. Útinaplója könyv alakban is megjelent Kőrösi Csoma Sándor nyomában, Indiai útinapló címen 1983-ban.
Tobe Hooper (Willard Tobe Hooper, 1943–2017)
amerikai filmrendező, forgatókönyvíró, producer (A texasi láncfűrészes mészárlás, Poltergeist – Kopogó szellem, Mesék a kriptából).
Ráduly Mihály (1944)
zenész, szaxofonos. Több együttesben is fellépett, 1962-ben a Mediterrán együttes tagja volt. A Scampolo zenekarban is megfordult, 1968-tól a Pege Aladár Quartetnak tagja lett, mellyel itthoni és külföldi fesztiválokon is nagy sikert arattak. Magyarországon utoljára 2001-ben lépett fel, 2009-ben megjelentette a Syrius korabeli koncertfelvételeit.
Bereményi Géza (Vetró Géza, 1946)
Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagja. 1970-ben az ELTE BTK olasz–magyar szakán végzett. 1970-től Cseh Tamás állandó alkotótársa volt. 1978-tól szellemi szabadfoglalkozású. 1995-ben a szolnoki Szigligeti Színházban rendez Schwajda Györggyel. 1997–2006 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban művészeti vezető. 2012–2017 között a fővárosi Thália Színház főigazgatója, 2017-től tanácsadója. A Magyar Művészeti Akadémia tagja.
Vikidál Gyula (1948)
Liszt Ferenc-díjas énekes, színész. 1965-ben indult zenei pályája, 1974-ben csatlakozott a P. Mobilhoz (a Gesarol utódjához), ez az együttes hozta meg számára az országos hírnevet. Később 1979–1982 között a Dinamit, 1982–1985 között a P. Box és 1989–1995 között az MHV együttesben énekelt. 2004-ben, a szóbeszédet követően beismerte, hogy 1981 és 1986 között Dalos fedőnéven szóbeli jelentéseket adott az állambiztonságnak, mások mellett Nagy Feróról, noha többek szerint használhatatlanokat.
Alessandro Baricco (1958)
olasz író, rendező és előadóművész. Regényeit a világ számos nyelvére lefordították. Filozófia és konzervatóriumi zongora tanulmányait követően zene kritikákat publikált. Elsőként ‘Castelli di rabbia’ (Harag-várak) című regénye jelent meg 1991-ben, majd 1993-ban az Oceano mare (Tengeróceán). 1993-ban társalapítója volt a torinói Holden kreatív író iskolának. 1996-ban kiadott Selyem című kisregényével vált világhírűvé, 2007-ben azonos címmel film készült belőle.
Nagy-Kálózy Eszter (1966)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. 1988-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1988–1990 között a kaposvári Csiky Gergely Színház színművésze volt. 1990–1993 között a Radnóti Színházban lépett fel. 2003 óta a Veszprémi Petőfi Színház, 2013–2018 között a Nemzeti Színház művésze volt. 2018-tól a Centrál Színház tagja. Eleinte naivát alakított, később azonban nagyobb karakterszerepekkel sikert aratott (Eldorádó, Eszter hagyatéka, Gázláng). ––> „Egy jó előadásban megtisztul a színész lelke”
Karalyos Gábor (1980)
színész. 2002-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész-szakán. A diploma után egy évig a Veszprémi Petőfi Színház és a Soproni Petőfi Színház tagja is volt egyszerre. Legelső filmje a Moszkva tér volt, amely nagy sikert aratott. 2004–2009 között a Radnóti Miklós Színház tagja volt. 2009-től szabadúszó.
Michael Trevino (Michael Anthony Trevino, 1985)
amerikai színész. Legismertebb szerepe a Vámpírnaplókban megformált vérfarkas, Tyler Lockwood.
Ezen a napon halt meg:
ifj. Lucas Cranach (1515-1586)
német reneszánsz festőművész, vésnök és politikus. Művei egy része a madridi Thyssen-Bornemisza Múzeumban található meg.
Elias Parish Alvars (1808-1849)
angol zeneszerző, hárfaművész. Kortársai virtuóz technikája miatt „a hárfa Lisztjének” nevezték. Tízévesen adta első koncertjét Totnesban, 1820-ban családja Londonba küldte, hogy Nicolas-Charles Bochsától, a korszak egyik legnevesebb hárfásától tanuljon. Korának egyik legkiemelkedőbb hárfása volt, akinek máig hatóan sikerült a hárfajáték technikáját és a hárfazenét megújítania. Az ő nevéhez fűződik az akkord glisszandó, az enharmonikus effektek, a kettős, hármas és négyes üveghangok technikája és több más újítás. Hárfaiskolái és gyakorlatai ma is használatosak.
Ouida (Marie Louise de la Ramée, 1839-1902)
angol írónő. Korán kezdett hírlapokba és folyóiratokba dolgozni, és első regénye, Granville de Vigne a New Monthly Magazine folyóiratban jelent meg, majd 1863-ban könyvalakban is kiadta Held in bondage címmel (A freskók, A Massarene család, A pap vétke).
Schneller István (1847-1939)
pedagógiai író, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kutatási területe a neveléselmélet, a személyiségpedagógia és a személyiség-nevelés volt. Fő műve a Paedagógiai dolgozatok című munkája, mely 1900-1910 között jelent meg három kötetben, több mint ezer oldalon.
Ságh József (1852–1922)
zeneíró és tanár. Zeneelméleti tanulmányait idősb Ábrányi Kornélnál végezte. 1870-tól Budapest Székesfővárosi Népiskolai zenetanár. 1882-ben alapította az országos zenetanárok egyesületét. A zene terén szerzett érdemeinek elismerésül több egyesület megválasztotta őt dísz-, illetve tiszteletbeli tagnak.
Palló Imre (1891–1978)
Kossuth-díjas operaénekes (bariton), kiváló művész. Kolozsvárott érettségizett. Egyéves megszakítás után tanulmányait Budapesten a Zeneakadémián folytatta. 1917-ben az Operaház szerződtette és egészen haláláig tagja volt. Kodály Zoltán a magyar népdalok mesterdalnokának nevezte. Az Operaház igazgatója volt 1957-től 1959-ig. 1967-ben ment nyugdíjba.
Ivan Milev (1897-1927)
bolgár festő, az avantgárd irányzat fontos képviselője. Első tájképét 1916-ban festette, első verseit is ebben az évben írta meg. 1918-ban, a háború végeztével a Balgaran című lapba kezdett karikatúrákat rajzolni. 1920-ban, hála az újság szerkesztőjének, műveit sok – addigra már elismert – bulgáriai művész ismerte meg és így ebben az évben több kiállítása volt szerte az országban, mint eddig bármikor (Zenészek, A Maglizh kolostor, Marko király).
Boda Gábor (1907-1984)
ötvös és szobrász. Az Iparrajziskolában kőfaragó-tanonc volt, majd az Iparművészeti Iskola, díszítőszobrász szakán tanult. A Képzőművészeti Főiskolán Bory Jenő, és Sidló Ferenc növendéke volt. Több évig Medgyessy Ferenc műtermében dolgozott. Verseket is irt, elsősorban a Nyugat című. Folyóirat számára. Kb. 1500 szonett maradt fenn kéziratos hagyatékában.
Rodolfo (Gross Rezső, 1911-1987)
bűvész, érdemes és kiváló művész. Bűvészkedésre egy kínai gyöngyárus inspirálta, aki megtanított neki egy bűvészmutatványt a dunai kavicsokkal. Elhatározta, hogy leteszi a hivatásos artistavizsgát, időpontot kért, és három nap múlva a Royal Orfeumban megtartott nagy sikerű vizsgabemutatót követően, 1931 januárjától lett tagja a Magyar Artista Egyesületnek. A munkaszolgálat után 1945-ben az Országos Artista Egyesület elnökségi tagjává választották. Vidéki turnéira igen gyakran elkísérte – a később hazáját elhagyni kényszerült – Karády Katalint.
Hajnóczy Lívia (Keuler Lívia Adrienne, 1913-2003)
színésznő, bemondó. Szép, mély tónusú beszédhangjának köszönhetően a Magyar Rádiónál bemondóként foglalkoztatták, később a televízióban is dolgozott (Ördöglovas, Utószezon, Beszterce ostroma).
Ava Gardner (Ava Lavinia Gardner, 1922–1990)
amerikai színésznő, kora egyik legnagyobb hollywoodi sztárja. Az Amerikai Filmintézet ma is a valaha élt legnagyobb sztárok között tartja számon. Számos, nagyrészt statisztaszerepet követően az A gyilkosok című 1946-os Hemingway-adaptációval vált igazi hollywoodi sztárrá és szexszimbólummá. A Mogambo című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték. Többen úgy gondolták, hogy legjobb alakítását Az iguána éjszakája Maxine Faulkjaként nyújtotta, amiért viszont nem jelölték Oscar-díjra. Grayson Hall az elnyomott Judith Fellowes szerepében viszont kiérdemelt egy jelölést legjobb női mellékszereplőként (A Kilimandzsáró hava, A mezítlábas grófnő, A Kasszandra-átjáró).
Bajor Andor (1927–1991)
romániai magyar író, költő, humorista. Lírikusként indult, szatirikus és humoros versei Anavi Ádámmal és Bodor Pállal közös kötetben jelentek meg. Sajátos műfaját, a humoreszk eszközeivel megmódolt novellát fokozatosan alakította ki (Kerek perec, Részleges vízözön, Füstöl az acélkalapács).
Mende Gaby (1929-2021)
erdélyi színésznő. Tizenhét éves volt, amikor Marosvásárhelyen Szabó Ernő kezdte felvételire felkészíteni, és szerepeket is kapott. Nem végzett színművészeti főiskolát. 1948-ban szerződött a Székely Színházhoz, és az ötvenes évek közepétől kezdve számos főszerepet játszott. Szerepei között előkelő hölgyek, fölényes dámák, nagyasszonyok voltak, akiket hitelesen elevenített meg. Mindvégig a marosvásárhelyi színház tagja maradt.
Dušan Makavejev (1932-2019)
szerb filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Az 1950-es évek első felében kezdett rendezni. 1965-től forgat játékfilmeket. Több alkalommal járt Magyarországon, életművéből a Magyar Filmintézet és a Magyar Televízió is rendezett már sorozatot (Védtelen ártatlanság, Montenegro, A gorilla délben fürdik).
Ilku Marion József (1933-2003)
ukrajnai magyar festő és grafikus. Festészettel és kisméretű grafikával is foglalkozott, legkedveltebb műfaja a tájkép volt. 1947-ben kezdte meg tanulmányait az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában, melyet 1952-ben végzett el. 1952–1958 között a Lvovi Iparművészeti Főiskolán tanult. Saját festő stílusa az 1960-as évekre alakult ki. Kezdetben nagy figyelmet szentelt a népi témáknak. Később eltávolodott a naturális ábrázolástól és képeire egyre inkább a kontrasztos, gazdag színvilág és expresszionista kifejezésmód vált jellemzővé. Olajfestményei mellett akvarelleket és grafikákat is készített. A kárpát-medencei magyar közéleti szereplőkről készített karikatúra-sorozata albumként is megjelent.
Mary Tyler Moore (1936–2017)
többszörös Emmy- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Átlagemberek, Gyagyás család, Mesterlövészek).
Kádár József (Le K’dar, 1936–2019)
festő, grafikus, szobrász, fotóművész, műgyűjtő és múzeumalapító. 1956–1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1969-ben elhagyta az országot; Párizsban telepedett le. 1973-tól dualista, 1984-től horizontalista hatások voltak fellelhetők munkáiban. 1979-től készített fényképeket. 1985-ben abbahagyta a festészetet, ettől kezdve kizárólag fénymásolóval, illetve számítógéppel alkotta meg elektrografikáit.
John Hurt (Sir John Vincent Hurt, 1940-2017)
Golden Globe- és BAFTA-díjas angol színész. Tanulmányait a Royal Academy of Dramatic Artban fejezte be 1960-ban. Első jelentős szerepét 1966-ban kapta az Egy ember az örökkévalóságnak című hatalmas sikerű filmben. Ő alakította Kane másodtisztet A nyolcadik utas: a Halál című sci-fi Horror filmben, ahol emlékezetes alakítást nyújtott. 1980-ban Hurt ismét lenyűgözte a filmszakmát Az elefántemberben nyújtott alakításával, melyért megkapta a BAFTA-díjat és az Oscar jelölést. 1993-ban egy magyar filmben vállalt főszerepet, a Kölcsönkapott időben, melyet Poór István rendezett (Éjféli expressz, Az Osterman-hétvége, Harry Potter és a bölcsek köve).
Demis Roussos (1946-2015)
világhírű görög énekes, az egykori Aphrodite’s Child nevű progresszív rockegyüttes frontembere, a hetvenes évek egyik legjellegzetesebb popikonja volt. Dalait több nyelven is énekelte. Napjainkig világszerte több, mint 60 millió albumát adták el. Legismertebb slágerei közé tartozik a Rain and Tears, a We Shall Dance, a Forever and Ever, a My Friend the Wind, és a Goodbye My Love, Goodbye.
